A természet néha elképesztő dolgokat produkál. Olyanokat, amelyeket talán mi magunk sem értünk. S mivel nem értjük, félünk tőlük…
Így van ez azokkal a különleges képességű gyerekekkel is, akikről Alexandra Bracken november 18-án megjelenő ifjúsági regénye, a Sötét elmék szól. Tarts velünk a november 9-18-ig tartó blogturnénkon, ahol megtudhatjátok, mi miért is szeretjük annyira ezt a könyvet. Olvashattok továbbá kedvcsináló idézeteket a könyvből, megtudhatjátok, milyen különleges képességű fiatalok szerepelnek benne, és persze a könyv filmadaptációjáróll is hírt hozunk nektek! A nyereményjáték ezúttal sem maradhat el, a Maxim Kiadó által felajánlott 3 db nyereménykönyvet sorsoljuk ki a helyes megfejtők között!
Alexandra Bracken: Darkest Minds - Sötét elmék
Kiadó: Maxim Kiadó
Megjelenés: 2014.11.18
Oldalszám: 472 oldal
ISBN: 9789632615509
Fülszöveg:
Amikor Ruby a tízedik születésnapján felébredt, valami megváltozott. Olyan nyugtalanító dolog történt, hogy a szülei bezárják Rubyt a garázsba és a rendőrséget hívják. Olyasmi történt, aminek következményeként melyik studió vette meg a filmes jogokat?ba, a kormány brutális „rehabilitációs táborába" küldik. Túlélte a titokzatos betegséget, amelybe az amerikai gyerekek többsége belehalt, de mellékhatásként nála és másoknál is valami sokkal rosszabb tulajdonság fejlődött ki: félelmetes képesség, amelyet képtelenek uralni. A tizenhat éves Ruby most a veszélyesek egyike. Amikor az igazság kiderül, Ruby kis híján életét veszti Thurmondban. De sikerül elmenekülnie. Szökésben van és kétségbeesetten igyekszik eljutni a hozzá hasonló gyerekek egyetlen biztonságos menedékébe, az East River-hez. Csatlakozik a táborokból szökött gyerekek csoportjához. Bátor vezetőjük, Liam, nagyon odavan érte. Ám Ruby bármennyire is vonzódik hozzá, nem kockáztathatja, hogy közel kerüljön hozzá. Azok után, ami a szüleivel történt, semmiképpen. Amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik, legkevésbé a titokzatos vezető. Ám más erők is működésbe léptek; olyan emberek, akik semmitől sem riadnak vissza, hogy Rubyt felhasználják a kormány elleni küzdelmükhöz. Ruby borzasztó választás elé kerül, amely könnyen azt jelentheti, hogy fel kell adnia egyetlen esélyét, hogy élni érdemes élete lehessen.
A könyvről:
A félelem sokszor igen furcsa viselkedésre készteti az embereket. Van, aki teljesen leblokkol tőle, van, aki erőre kap és hihetetlen bátorságra tesz szert, és van, aki szörnyeteggé válik. Aztán egy idő után már nem is lehet tudni, ki az igazi szörnyeteg: az, aki fél, vagy az, akitől eredetileg féltek.
Így van ez Alexandra Bracken ifjúsági disztópiájában is, ahol a felnőttek az ismeretlentől való félelmükben igazi, kegyetlen vadállattá válnak.
Minden ott kezdődik, hogy meghal egy fiatal lány. A lakosságot sújtó vírus első áldozata. Hamarosan még több gyermek követi, s kiderül, egy egészen különös dolog terjed a kiskamaszok körében: egy vírus, ami természetfeletti tulajdonságokkal ruházza fel a gyerekeket. Van, aki képes lesz gondolati úton befolyásolni mások tetteit, van, aki kineziológiára lesz képes, és van, aki az elektromosságra lesz különös hatással.
A felnőttek, a szülők megijednek, aminek következtében egészen borzalmas dologra ragadtatják magukat: a "beteg" gyermekeket táborokba deportálják, vizsgálgatják, elkülönítik.
Közéjük tartozik Ruby is, aki mindeddig úgy gondolta, hogy neki tökéletes az élete. Ám egyik napról a másikra minden megváltozik, a szülei elutasítják és az USA Thrumont nevű gyermektáborában találja magát. Nem érti, hogy mi a képessége, azt sem, mi miért történik. Csak azt, hogy menekülnie kell.
Így kezdődik Ruby hihetetlen kalandja a táborban, majd azon kívül, mikor más szökött fiatalokkal találkozik...
Le kell szögeznem: Alexander Bracken regénye nem egy szivárványos, könnyed történet! Kemény, nyomasztó, fullasztó hangulatú. Maga alá gyűr, letaglóz, megvisel. Mégis a világa, a cselekmény felépítése, a karakterek jelleme és egymásra gyakorolt hatása olyan tökéletesen kidolgozott és megjelenített, hogy teljesen a varázsa alá kerültem! Faltam a sorait, nyugtalanul rohantam az olvasásával előrébb, még előrébb, hogy mielőbb megtudjam, mi következik. Letehetetlen volt!
A könyv egy disztópikus, mégis igen realisztikus világban játszódik. Egy olyan világban, amivé bármikor átalakulhat a mostani. Akár egy év múlva, akár holnap, de akár már ma is... Így aztán, a kép, amit az írónő elénk tár, még inkább mélyreható és megrázó. Kibillent minket a biztonságosnak gondolt kényelmi zónákból, megráz és megdöbbent.
A cselekmény szinte az elejétől kezdve igen aktív és pergő, alig bírunk felocsúdni a megrázkódtatásból. Ráadásul az információk nem egyszerre, váratlanul és ömlesztve zuhannak ránk, hanem szépen, fokozatosan, apránként adagolva, ami egy állandó feszült és nyugtalan helyzetet teremt bennünk, olvasókban. Ezáltal még inkább bele keveredünk, szinte eggyé válunk az írónő által keltett világgal, a karakterekkel, nemcsak megértjük, de részesei leszünk.
Ugyanez a helyzet Rubyval és a többi szereplővel is. Mindannyiuknak megvan a maga története, a maga tragédiája. Ezeket a világban történt híradásokhoz hasonlóan egyesével, apránként, álmokból, apró visszatekintő epizódokból ismerjük meg, kicsit zavarosan, kicsit szétesve, hogy aztán mi magunk rakjuk össze őket egy nagy egésszé. A saját tempónkban, a saját magunk ereje szerint. Talán egyszerre ránk zúdulva el sem tudnánk viselni...
Ruby tábori léte talán az egyik legnyomasztóbb epizódja a regénynek. A bezártság, a terror, a bántalmazás, a folyamatos megalázás nagyon zsigeri és gyomorforgató, kicsit olyan érzetet kelt, mintha egy munkatáborról olvasnánk... Csupán egy pici enyhülést hoz a kilátástalanságból a nagysokára elért szabadság, ami soha nem lehet teljes, soha nem lehet önfeledt.
Nagyjából ez jellemző az egész regény hangulatára: a nyugtalanság, a várakozás félelme.
Ebből a feszélyezett, frusztrált helyzetből egyetlen kis menekvés létezik: a szerelem. Ám ez a szerelem nem az a szerelem, amit többnyire a YA irodalomban megismertünk. Ez a szerelem sokkal többet rejt, mint általában. Gyönyörű, tiszta, fájó érzelmeket, támaszt, barátságot, sorsvállalást, kapaszkodót. Valakit, aki tudja, mire gondolsz, hogy mit élsz át. Valakit, akire számíthatsz, aki mindig melletted áll. Ez a szerelem valóságos, tiszta és tökéletes - mégis csupán egy parányi része a történetnek. Csupán csak egy kicsiny szelete, ami nem tudja elfeledtetni veled a borzalmakat. Mégis szükséges...
Az írónő - és Ruby - hangja élénk, ám tiszta és finom, mellőz minden siránkozást és szenvedő felhangot. Fiatalos, mégis igényes és szépen formált - öröm olvasni.
Összességében véve azt mondanám, a Sötét Elmék az egyik legjobban megírt, legtökéletesebben szerkesztett könyv, amit mostanában olvastam. Hangulata sötét és nyomasztó, világképe elborzasztó, hangja mégis erős és élettel teli, karakterei élénkek és valóságosak, mondanivalója igen tanulságos. Szinte kötelező olvasni.
Így van ez Alexandra Bracken ifjúsági disztópiájában is, ahol a felnőttek az ismeretlentől való félelmükben igazi, kegyetlen vadállattá válnak.
Minden ott kezdődik, hogy meghal egy fiatal lány. A lakosságot sújtó vírus első áldozata. Hamarosan még több gyermek követi, s kiderül, egy egészen különös dolog terjed a kiskamaszok körében: egy vírus, ami természetfeletti tulajdonságokkal ruházza fel a gyerekeket. Van, aki képes lesz gondolati úton befolyásolni mások tetteit, van, aki kineziológiára lesz képes, és van, aki az elektromosságra lesz különös hatással.A felnőttek, a szülők megijednek, aminek következtében egészen borzalmas dologra ragadtatják magukat: a "beteg" gyermekeket táborokba deportálják, vizsgálgatják, elkülönítik.
Közéjük tartozik Ruby is, aki mindeddig úgy gondolta, hogy neki tökéletes az élete. Ám egyik napról a másikra minden megváltozik, a szülei elutasítják és az USA Thrumont nevű gyermektáborában találja magát. Nem érti, hogy mi a képessége, azt sem, mi miért történik. Csak azt, hogy menekülnie kell.
Így kezdődik Ruby hihetetlen kalandja a táborban, majd azon kívül, mikor más szökött fiatalokkal találkozik...
Le kell szögeznem: Alexander Bracken regénye nem egy szivárványos, könnyed történet! Kemény, nyomasztó, fullasztó hangulatú. Maga alá gyűr, letaglóz, megvisel. Mégis a világa, a cselekmény felépítése, a karakterek jelleme és egymásra gyakorolt hatása olyan tökéletesen kidolgozott és megjelenített, hogy teljesen a varázsa alá kerültem! Faltam a sorait, nyugtalanul rohantam az olvasásával előrébb, még előrébb, hogy mielőbb megtudjam, mi következik. Letehetetlen volt!A könyv egy disztópikus, mégis igen realisztikus világban játszódik. Egy olyan világban, amivé bármikor átalakulhat a mostani. Akár egy év múlva, akár holnap, de akár már ma is... Így aztán, a kép, amit az írónő elénk tár, még inkább mélyreható és megrázó. Kibillent minket a biztonságosnak gondolt kényelmi zónákból, megráz és megdöbbent.
A cselekmény szinte az elejétől kezdve igen aktív és pergő, alig bírunk felocsúdni a megrázkódtatásból. Ráadásul az információk nem egyszerre, váratlanul és ömlesztve zuhannak ránk, hanem szépen, fokozatosan, apránként adagolva, ami egy állandó feszült és nyugtalan helyzetet teremt bennünk, olvasókban. Ezáltal még inkább bele keveredünk, szinte eggyé válunk az írónő által keltett világgal, a karakterekkel, nemcsak megértjük, de részesei leszünk.
Ugyanez a helyzet Rubyval és a többi szereplővel is. Mindannyiuknak megvan a maga története, a maga tragédiája. Ezeket a világban történt híradásokhoz hasonlóan egyesével, apránként, álmokból, apró visszatekintő epizódokból ismerjük meg, kicsit zavarosan, kicsit szétesve, hogy aztán mi magunk rakjuk össze őket egy nagy egésszé. A saját tempónkban, a saját magunk ereje szerint. Talán egyszerre ránk zúdulva el sem tudnánk viselni...Ruby tábori léte talán az egyik legnyomasztóbb epizódja a regénynek. A bezártság, a terror, a bántalmazás, a folyamatos megalázás nagyon zsigeri és gyomorforgató, kicsit olyan érzetet kelt, mintha egy munkatáborról olvasnánk... Csupán egy pici enyhülést hoz a kilátástalanságból a nagysokára elért szabadság, ami soha nem lehet teljes, soha nem lehet önfeledt.
Nagyjából ez jellemző az egész regény hangulatára: a nyugtalanság, a várakozás félelme.
Ebből a feszélyezett, frusztrált helyzetből egyetlen kis menekvés létezik: a szerelem. Ám ez a szerelem nem az a szerelem, amit többnyire a YA irodalomban megismertünk. Ez a szerelem sokkal többet rejt, mint általában. Gyönyörű, tiszta, fájó érzelmeket, támaszt, barátságot, sorsvállalást, kapaszkodót. Valakit, aki tudja, mire gondolsz, hogy mit élsz át. Valakit, akire számíthatsz, aki mindig melletted áll. Ez a szerelem valóságos, tiszta és tökéletes - mégis csupán egy parányi része a történetnek. Csupán csak egy kicsiny szelete, ami nem tudja elfeledtetni veled a borzalmakat. Mégis szükséges...Az írónő - és Ruby - hangja élénk, ám tiszta és finom, mellőz minden siránkozást és szenvedő felhangot. Fiatalos, mégis igényes és szépen formált - öröm olvasni.
Összességében véve azt mondanám, a Sötét Elmék az egyik legjobban megírt, legtökéletesebben szerkesztett könyv, amit mostanában olvastam. Hangulata sötét és nyomasztó, világképe elborzasztó, hangja mégis erős és élettel teli, karakterei élénkek és valóságosak, mondanivalója igen tanulságos. Szinte kötelező olvasni.
Karakterek:
A Sötét Elmék karakterei korántsem olyan sötétek, mint ahogy azt a cím mutatja. Hacsak nem a felnőttekre gondolunk...
Ruby és a többi fiatal nagyon is élénk, tiszta és erős személyiség - dacára minden őket ért sérelemnek és gaztettnek. Karakterük igen összetett és bonyolult, tökéletes mintázatai egy sérült, ám kitartó léleknek.
Legközelebb magához Rubyhoz kerülünk természetesen, így aztán ismerjük a fejében zajló zavaros, ám mégis lenyűgöző képeket, a folyamatot, amelynek során egy sérülékeny, apró kisgyermekből edzett, távolságtartó és felvértezett fiatal vált. Tetszett az eltökéltsége, az, hogy ő is képes kiborulni, de azzal a lendülettel összeszedni magát, az ábrázolásmód, amivel egyszerre tekintjük őt gyermeknek és felnőttnek, gyengének és harcra késznek.
Liam a hatalmas szívével, állandó nyíltságával a társaság színfoltját jelentette, imádtam a hangját, ami a fejemben szólalt meg, a mosolyát, ami a gondolataimban felragyogott. Sajnáltam, óvtam és biztattam magamban, miközben ő saját magától is tudta, mikor mit kell csinálnia. Ragyogó karakter!
Csakúgy mint Dagi (?!!!), aki talán az egyik legkomplikáltabb karaktere a könyvnek - és ugyanakkor a legmeghatóbb szituációkat szüli. Kedves Dagi, én megértem minden tettedet és gondolatodat! Mert emberiek. Mert természetesek.
És végül Clancy... nehéz róla bármit is mondani anélkül, hogy bármit is elárulnék a történetről. Tény, hogy alakjának ábrázolása az egyik legnagyszerűbb, legtökéletesebb karakterbemutatás!
Ám minden példás jellemábrázolás mellett mégis van valami, ami még jobban megkapott a könyvben. Méghozzá a karakterek egymásra kifejtett hatása. A kapcsolatok alakulása, jellemformáló ereje, pszichológiája. Tökéletes és nagyon hiteles megjelenítés ez, amelyből mindannyian tanulhatunk!
Ruby és a többi fiatal nagyon is élénk, tiszta és erős személyiség - dacára minden őket ért sérelemnek és gaztettnek. Karakterük igen összetett és bonyolult, tökéletes mintázatai egy sérült, ám kitartó léleknek.
Legközelebb magához Rubyhoz kerülünk természetesen, így aztán ismerjük a fejében zajló zavaros, ám mégis lenyűgöző képeket, a folyamatot, amelynek során egy sérülékeny, apró kisgyermekből edzett, távolságtartó és felvértezett fiatal vált. Tetszett az eltökéltsége, az, hogy ő is képes kiborulni, de azzal a lendülettel összeszedni magát, az ábrázolásmód, amivel egyszerre tekintjük őt gyermeknek és felnőttnek, gyengének és harcra késznek.Liam a hatalmas szívével, állandó nyíltságával a társaság színfoltját jelentette, imádtam a hangját, ami a fejemben szólalt meg, a mosolyát, ami a gondolataimban felragyogott. Sajnáltam, óvtam és biztattam magamban, miközben ő saját magától is tudta, mikor mit kell csinálnia. Ragyogó karakter!
Csakúgy mint Dagi (?!!!), aki talán az egyik legkomplikáltabb karaktere a könyvnek - és ugyanakkor a legmeghatóbb szituációkat szüli. Kedves Dagi, én megértem minden tettedet és gondolatodat! Mert emberiek. Mert természetesek.
És végül Clancy... nehéz róla bármit is mondani anélkül, hogy bármit is elárulnék a történetről. Tény, hogy alakjának ábrázolása az egyik legnagyszerűbb, legtökéletesebb karakterbemutatás!
Ám minden példás jellemábrázolás mellett mégis van valami, ami még jobban megkapott a könyvben. Méghozzá a karakterek egymásra kifejtett hatása. A kapcsolatok alakulása, jellemformáló ereje, pszichológiája. Tökéletes és nagyon hiteles megjelenítés ez, amelyből mindannyian tanulhatunk!
Borító:
A borítón megjelenő kép egy jelkép. Hogy kié miért ez, a könyvből kiderül, hiszen abból építkezik. A tipográfia, a színválasztás a hangulatot, a helyzetet tükrözi - tökéletesen. Alkalmazkodó és meggyőző borító, s a következő részek borítói is ehhez alkalmazkodnak.
A borítón megjelenő kép egy jelkép. Hogy kié miért ez, a könyvből kiderül, hiszen abból építkezik. A tipográfia, a színválasztás a hangulatot, a helyzetet tükrözi - tökéletesen. Alkalmazkodó és meggyőző borító, s a következő részek borítói is ehhez alkalmazkodnak.
 |
| (forrás) |
Álomcast
Ruby - Odeyn Rush
.jpg)
Liam Stewart - Lukas Till
.jpg)
Zu - Mana Ashida
Dagi - Tyler James Williams
Clancy - Daniel Sharman
Nyereményjáték
Szeretnénk, hogy játszva ismerhessétek meg jobban a Sötét elmék világát. Ezért a résztvevő blogokon 1-1 kérdést, a válaszokat pedig a turné állomásain találjátok majd.
A válaszokat a rafflecopter megfelelő mezőjébe írva, pedig részt vehettek a nyereményjátékon és tiétek lehet a könyv 3 példányának egyike.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!
A mai kérdésünk pedig:
Mi volt a regény (és sorozat) eredeti munkacíme?
Részt vevő blogok:
11/09 Kristina Blogja
11/10 Always Love a Wild Book
11/11 Deszy Könyvajánlója
11/12 Roni Olvas
11/13 MFKata Gondolatai
11/14 Függővég
11/16 Kelly & Lupi Olvas
11/17 CBooks
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése