A következő címkéjű bejegyzések mutatása: thriller. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: thriller. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. július 9., csütörtök

Scott Westerfeld: Túlvilágok

Oldalak száma: 544 oldal
Borító: KARTONÁLT
Súly: 510 gr
ISBN: 9789635399413
Fordító: Kleinheincz Csilla

Fülszöveg:
Darcy Patel a főiskolát és minden egyebet félretett, hogy ifjúsági regénye, a Túlvilágok megjelenhessen. Amikor lefoglalt lakás és barátok nélkül New Yorkba érkezik, még nem tudja, helyesen döntött-e, de aztán magával ragadja a tapasztalt és újonc írók társasága, akik a szárnyaik alá veszik.
A váltakozó fejezetekben pedig Darcy regényét olvashatjuk, egy izgalmas thrillert Lizzie-ről, aki a túlvilágra menekül egy terroristatámadás elől. Ahogy Lizzie a mi világunk és a holtaké között sodródik, számos megoldatlan és ijesztő történettel szembesül, amelyeket valakinek el kell simítania. Amikor azonban egy új fenyegetés üti fel fejét a túlvilágon, Lizzie rádöbben, hogy talán különleges képességei sem lesznek elegendőek, hogy megvédje a szeretteit.

A könyvről:
Néha az ember élete egy pillanat alatt kisiklik a megszokott pályájáról, tótágast áll attól függetlenül, hogy akarta-e a változást vagy sem. Az ember meg csak áll, megtorpanva, ledöbbenve, és hagyja, hogy sodorják magukkal az események. Talán időben észbe kap, és elkezd evezni saját maga is az árban, és nem kezd el veszettül teperni visszafelé, a régi, megszokott életéhez, hiszen az már úgysem lenne ugyanaz...
Meg aztán az is lehet, hogy igazából nem is az volt a számára kijelölt út, amit korábban járt, és a sors egy hirtelen rántással helyrebillentette és a jó útra terelte. Lehet, hogy pontosan most van jó helyen...

Talán Darcy, a kezdő író is most ért révbe. Talán az a sorsa, hogy író legyen. Ám addig, amíg azzá válik, rögös és hosszú utat kell még bejárnia. Csakúgy, mint könyve főszereplőjének Lizzie-nek. Róluk, kettőjükről szól Scott Westerfeld igen eredeti, két történetszálon futó ifjúsági regénye.

A könyv főszereplője alapvetően Darcy, az a fiatal, indiai származású lány, aki néhány hét alatt megírta élete első regényét, s amelyet rögtön meg is vett a Paradox könyvkiadó hatalmas summáért. Így aztán Darcy - főiskolai terveit sutba vágva - New Yorkba költözik, és belecsöppen a fiatal YA írók kicsit ijesztő, kicsit groteszk, de nagyon is trendi világába. S míg próbálja megtaláni a helyét az írók között s a szerelem terén, lassan megszületik regényének teljes, kiforrott, megszerkesztett átirata.

Darcy regénye paranormális románc - a mai kor trendjének megfelelve. Főhősnője Lizzie, aki egy reptéri terrortámadás következtében rájön: paranormális képességekkel rendelkezik, és át tud járni a túlvilágba. Itt egy indiai fiú, Yamaradzs segíti őt az eligazodásban, s meglelni azt a feladatot, ami neki rendeltetett. Ám ez sokkal nehezebb, mint ahogy azt Lizzie képzelte. Szörnyű titkokra bukkan édesanyjában múltjából, s megfogadja: bosszút áll a gonoszon, annak dacára, hogy a bosszú számos veszélyt rejt...

Nos, Scott Westerfeldet régóta remek írónak tartom, ám azt hiszem, ez az a könyve, ami után azt vallom, az egyik legnagyszerűbb ifjúsági író napjainkban! 
Még csak nem is azért mondom ezt, mert azt gondolom, a Túlvilágok története nagyon érdekes, izgalmas és eredeti. Mert az ugyan, de nem miatta vagyok leginkább elvarázsolva és lenyűgözve. 
Sokkal inkább amiatt a hihetetlen tudatosság, intelligencia és fegyelmezettség miatt, amivel az író ezt a két történetet egymást kiegészítve és alátámasztva megírta, összehangolta és egymáshoz rendelte. És amiatt a bátor pimaszság miatt, amivel mindezt megtette.

A könyv két, látszólag teljesen különböző műfajú és stílusú részből áll, melyek fejezetenként váltják egymást. 

Egyik Darcynak, a nagyon fiatal, tizenéves friss írónak a története, amely a valóságban és napjainkban játszódik, és leginkább realista történetnek tekinthető. Egy kezdő író boldogulását meséli el a kiadói és írói társadalomban, bemutatva annak minden buktatóját és jellegzetességét. Méghozzá nem is akárhogyan! 
Westerfeld ugyanis nemcsak azt próbálja az olvasókkal megláttatni, hogy miként is megy ez a való életben, de nagyon bátran és élesen rá is mutat a hibáira, arra a tényre, hogy az íróvá válás nem minden esetben az, aminek első látásra tűnik, és nem is annyira álomszerű, mint sokan hiszik. A könyvkiadás elsősorban üzlet és pénz kérdése.

Azért, hogy mindezt megláttassa velünk, a történet egészét átalakította egyféle szatírává, pimaszul és szemtelenül. Az, ami talán kicsit hihetetlennek tűnik számunkra elsőre, éppen azért hat nagy erővel ránk, mert mégis sok esetben igaz (például az a hatalmas összeg, amit Darcynak a kiadó felajánl az első kéziratért, vagy a gyors és elképesztő lakáshoz jutás, stb.), Westerfeldnél pedig ezt kihasználva leginkább a szatíra elemeiként használja fel őket. (Tekintsünk csak a nevekre: pl. Paradox Kiadó).


Ugyanakkor nagyon érdekes bennfentesként látni az írás folyamatát elejétől a végéig, a környezet és a szerző észrevételeit és hatását a történet alakulására. Darcy gyakorlatilag a kézirat átírásával válik felnőtté, amint az ő jelleme alakul, érik, úgy változik meg regényének kimenetele és cselekménye is.

Darcy regénye műfaját tekintve a manapság nagyon divatos paranormális románc kategóriájába tartozik
Véleményem szerint nem véletlenül választotta az író éppen ezt a műfajt, hiszen az aktuális trendek követésének ábrázolása is a szatíra részét képezi.

Főhőse Lizzie (bizony, a névválasztás sem véletlen, hiszen ezáltal is láthatjuk: a szerzők gyakorlatilag - öntudatlanul - saját magukat viszik bele a történetbe, saját bensőjüket vetik papírra), aki különös képességekre tesz szert, s utazgatni kezd a Túlvilágon. Kísérője Jamaradzs, akit Darcy egy indiai istenség képéből formált át fiúvá, s ez a vallási vonal, illetve ennek eszközzé tétele komoly dilemmát okoz a lánynál (Lehet-e, szabad-e felhasználni a vallást önös érdekekre? )

A történet érdekes, izgalmas, hátborzongató, egyfajta misztikus, ködös hangulatba burkolva. Lizzie Darcyhoz hasonlóan a cselekmény során érik felnőtté, s tanulja meg, hogy tetteiért felelősséget kell vállalnia. Ám Lizzie nagykorúvá érése voltaképpen Darcy jellemének fejlődését jelzi, mondhatnánk azt is, hogy Darcy kézirata a ő felnőtté válásának a metaforája.

A történet során megjelenő szerelmi szál ártatlan és kedves, kicsit gyorsnak és instantnak tűnik - lehet, hogy ez sem véletlen? 
Komolyabb kérdéseket vet fel a valóságban lezajló szerelmi kapcsolat, ami Darcy és írótársnője, Imogen között zajlik. Bizalom, nemi hovatartozás, a karrier kihatása a magánéletre - súlyos és fontos kérdések, amelyekre nem feltétlenül kapunk egyértelmű választ, de így van ez jól. Ezeket a dolgokat mindenkinek saját magában kell megválaszolni és helyre rakni.


Összességében véve azt kell mondanom, hogy a Túlvilágok egy zseniális, jól átgondolt és monumentális remekmű, amelyben minden apró részlet jelentőséggel bír, olvasása közben tanácsos a szavak mélyére látni, és nem csak a felszíni hangjukat meghallani. Ajánlom minden írópalántának, bloggernek, és mindazoknak, akiket érdekelt valaha is, hogy hogyan születik meg egy könyv.

Karakterek:
Mondhatnánk, hogy két főhősünk van, Darcy és Lizzie, én gyakorlatilag úgy gondolom, a két lány majdhogynem ugyanaz. Talán Lizzie kicsit megfontoltabbnak, érettebbnek tűnik, de alap tulajdonságaikban nem különböznek egymástól: ambíciózusak, bátrak, de kissé még bizonytalanok saját magukban, még csak most próbálgatják a szárnyaikat.

Őket segítik vagy hátráltatják a kiegészítő karakterek, akik egytől egyig igazi egyéniségek, finoman árnyaltak, kicsit háttérbe kerülve a két főhősnő mellett.
Nagyon szerettem a nagykabátos, zsebes embert, aki igazi hátborzongató, félelmetes gonosz karakter, igazából a Mumus jut róla eszembe. A legkevésbé a kislány szellemét tudtam megkedvelni, talán az önzősége, gyerekessége miatt.

Borítók:





Érdekességek:
Scott Westerfeld nem tervezett a Túlvilágoknak folytatást. Bár a könyv során Darcy készül a Túlvilágok folytatásának megírására - egyelőre még címtelenül -, az író nem látja ennek szükségességét. Célját elérte, a mondanivalót nem lehet ennél jobban fokozni és még jobban az olvasók szájába rágni, így aztán indokolatlannal látszik. 
Mi azért szívesen elolvasnánk, mi történik Lizzie-vel és Jamaradzs-zsal.
A könyvhöz remek trailer készült, íme:





2015. január 28., szerda

Lakatos Levente: Aktus


Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Oldalszám: 890 oldal
Kötés: papír / puha kötés
ISBN: 9789632547886 
Megjelenés: 2014

Fülszöveg:
A tragédia, amelyről egyikük sem tehet, mégis az árnyékában kell élniük. A kegyetlen igazság, amely mindkettejüket egyszerre roppanthatja össze. És a visszavonhatatlan ígéret, amely garantálja, hogy találkozásukkor fény derül a titokra.

Anna, a húszas évei elején járó táncterapeuta életcélja, hogy segítsen sebzett lelkű embertársain. Lélektánc névre keresztelt kurzusának ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ám a jóhiszeműségével visszaélnek. Egy este titokzatos fiatal férfi érkezik a foglalkozásra, megjelenése fenekestül felforgatja Anna nyugodt életét. Pedig ekkor még nem is sejti, hogy Richárd súlyos titka az ő múltját, jelenét és jövőjét is alapjaiban írja át. Szenvedélyes kapcsolatuk időzített bomba, amely azonban nem csak egyszer robban…

Laura, a rendőrség kötelékéből frissen kilépett, harmincas évei elején járó gyilkossági nyomozó önmagát és a boldogságot keresi. Felfedezőútján, amelyet a karizmatikus kriminálpszichológus, dr. Lengyel Dávid személye keresztez, egy több évtizedre visszanyúló gyilkossági üggyel szembesül. Laura ismét kénytelen különbséget tenni vélt és valódi vágyai között. Főleg az után, hogy végre találkozik a számára tökéletes férfival…

A dr. Lengyel-sorozat harmadik kötete birtoklási vágyról, bűnről és megbocsátásról szól - szigorúan 18 év feletti olvasóknak.

A könyvről:
Kedves Levente!
Azzal kell kezdenem ezt a bejegyzést, amivel mindig nehéz kezdeni. Azzal, hogy megkövessem magam. Méghozzá úgy, hogy semmi konkrét bűnöm nincsen, egyszerűen csak annyi, hogy kishitű vagyok. Kishitű vagyok azokkal a könyvekkel szemben, amelyekre ráaggatják, hogy "erotikus", vagy főleg: "erotikus thriller". 
Talán a rossz tapasztalat, talán a számomra kissé közönségesnek ható borítók, talán minden korábbi előítéletem miatt együttvéve...

Mert bizony, bármennyire is szeretnénk távol maradni az előítéletektől, néha azért akaratlanul is kialakulnak bennünk és sokszor nehéz függetleníteni magunkat tőlük. 
Ez öreg hiba, amit időről időre korrigálni kell. Éppen ezért fogadtam el egy kedves ismerősöm ajánlását, hogy olvassam el a könyvedet, és mondjak róla véleményt. Úgy gondoltam, ez egy jó próbatétel! Hiszen addig, amíg nem láttam, nem hallottam, nem tapasztaltam saját szemmel, addig minden magamban alkotott vélemény hamis, elhibázott következtetés, ami elfedi a valóságot.

És bizony így lett. A valóság ugyanis ismételten rávilágított arra a már sokszor igazolt közhelyre, hogy : "ne ítélje elsőre"! Próbáld ki, éld át, tapasztald meg, - jelen esetben - olvasd el, és ez alapján alkoss véleményt!

Íme az enyém: az Aktus nagyszerű, szórakoztató olvasmány, érett, intelligens írásmóddal és tökéletesen körbejárt és megalapozott háttérinformációkkal.

Aki nem ismerné a történetet, annak érdemes tudni, hogy az Aktus gyakorlatilag két szálon fut. Az egyik szál Anna és Anton története, kapcsolatuk hullámvölgyének felvázolása, illetve a zavaró tényezők "feltárása". A másik szálon a magánnyomozó Laura életébe nyerhetünk betekintést: magánéletének alakulásába, belső vívódásaiba, melynek okozója volt párkapcsolata, Dr. Lengyel Dávid. És van egy harmadik szál, ami lassan, fokozatosan építkezve egyre közelebb és közelebb hozza a két különálló történetet, hogy a könyv végére teljesen összefonódjanak és eggyé váljanak. Ez a szál adja a könyv thrillerbe hajló, nyomozati részét, amelynek éppen akkora pszichológiai, mint kriminalisztikai jelentősége van, és engem - bevallom - ez a rész hozott leginkább lázba! 

A történet ezen része ugyanis tökéletes dramaturgiával felépített, izgalmas, érdekes, szinte látni, ahogy egyik rész a másikba illeszkedik, ahogy az egyik nyom vonja maga után a másikat. Laurával - illetve a másik szálon Annával - együtt illesztjük a helyére az kirakós darabkákat, és nagyjából a könyv háromnegyed részénél már meg is oldottuk a bűntényt!

Ám még ekkor sem dőlhetünk hátra, hogy kivárjuk a végkifejletet, hiszen a nyomozás végeztével sincs mindenre megoldásunk, a könyv végéig bizonytalan a lezárás. S mikor a prológus visszaköszön a könyv utolsó lapjain - egészen biztosak lehetünk benne, hogy az elején még nem így értelmeztük a befejező jelenetet! Mondtam: ne alkoss véleményt első pillantásra, ismerd meg a háttéranyagot! 


A szerelmi szálak mindegyike azt hivatott feltárni, hogy egy kapcsolattal mi történik, mi történhet, ha hullámvölgybe kerül. Hová vezet, mit okozhat a féltékenység, a túlzott birtoklási vágy, az állandóság vagy éppen a bizalmatlanság. A Laura-Dávid-Róbert szál érezhetően érettebb, kiforrottabb, mondjuk úgy "felnőttebb" Anna és Anton kicsit gyerekes, "első szerelem"-jellemezte csetlés-botlásainál, ráadásul sokszor nem is túl szimpatikus Anna sokszor logikátlan, kicsit önző viselkedése, majdhogynem közönye. 

Ám mindez célzottan történik. A két pár más korosztályban, más élethelyzetben van, más körülmények között él. Problémáik még ha hasonlóak is, mégis eltérőek. Bármelyikük is áll közelebb hozzánk, mindegyikük sorsa lehetne akár a miénk is, vagy a hozzátartozóinké. Valósághű és létező problémákat taglal, hitelesen, hozzáértően, minden oldalról megvizsgálva, olyan mélységben, hogy minden olvasó mérlegelni tudja, ő mit tenne, mi lenne a helyes döntés.

A közben megjelenő erotikus, valóban 18 éves kor feletti karikával jellemezhető jelenetekre ugyanez a helyzet: Laura és Róbert szenvedélytől fűtött, eredeti és heves  "játékai" minden szempontból fantáziadúsabbak, egyedibbek és szikrázóbbak voltak, szinte érezni lehetett a kettejük közti vonzalmat és szikrákat, míg Anton és Anna esetében inkább kétségbeesést, dühöt és haragot éreztem - nem véletlenül. 

De ami a leginkább meglepett és ámulatba ejtett, az az érettség, az az intelligencia, ami a könyv soraiból árad. Kedves Levente, mondd, honnan szedtél ennyi élettapasztalatot, ennyi rálátást az emberek lelkületére? Honnan ez a pszichológiai mélység, ez a nagyfokú emberismeret? Le a kalappal!

A másik megemlítendő dolog az a körüljártság és tájékozottság, ami a regényben felmerülő témákat érinti. Legyen az akár a tangó, akár bármelyik nyomozati anyag. Nagyon tetszett, hogy nem odavetett információkat kapunk, hanem egy komplett háttéranyagot, mögöttes tudással és hozzáértéssel, érezhető utánajárással.

A könyv stílusának szereplőkhöz való alkalmazkodása szintén dicséretes. Attól függően, hogy éppen kinek a hangján szólal meg a narráció, változik a nyelvezet, a szóhasználat, az egész hangvétel. Ez aztán egy rendkívül jó színezetet és változatosságot ad a könyvnek, sokszínűvé és élvezetessé téve azt.

Karakterei jól kidolgozott, komplex szereplők, saját hanggal és egyéniséggel, erős jellemvonásokkal. Okosan kidolgozott személyiségük rendkívül eltérő, mégis valahol nagyon hasonló: okosak, érzelmesek, fejlődőképesek, és jó humorúak. Igazán szerethetőek! 

Összességében véve tehát az Aktus egy nagyon okosan megírt, jól szerkesztett, rendkívül érdekes és tanulságos olvasmány, izgalmas karakterekkel, nagyszerű fordulatokkal, és sokat - de mindenképpen folytatást - ígérő végkifejlettel!

Kedves Levente! Gratulálok !


2014. november 12., szerda

Alexandra Bracken: Sötét elmék


A természet néha elképesztő dolgokat produkál. Olyanokat, amelyeket talán mi magunk sem értünk. S mivel nem értjük, félünk tőlük…

Így van ez azokkal a különleges képességű gyerekekkel is, akikről Alexandra Bracken november 18-án megjelenő ifjúsági regénye, a Sötét elmék szól. Tarts velünk a november 9-18-ig tartó blogturnénkon, ahol megtudhatjátok, mi miért is szeretjük annyira ezt a könyvet. Olvashattok továbbá kedvcsináló idézeteket a könyvből, megtudhatjátok, milyen különleges képességű fiatalok szerepelnek benne, és persze a könyv filmadaptációjáróll is hírt hozunk nektek! A nyereményjáték ezúttal sem maradhat el, a Maxim Kiadó által felajánlott 3 db nyereménykönyvet sorsoljuk ki a helyes megfejtők között!


Alexandra Bracken: Darkest Minds - Sötét elmék

Kiadó: Maxim Kiadó
Megjelenés: 2014.11.18
Oldalszám: 472 oldal
ISBN: 9789632615509 

Beleolvasó


Fülszöveg:
Amikor Ruby a tízedik születésnapján felébredt, valami megváltozott. Olyan nyugtalanító dolog történt, hogy a szülei bezárják Rubyt a garázsba és a rendőrséget hívják. Olyasmi történt, aminek következményeként melyik studió vette meg a filmes jogokat?ba, a kormány brutális „rehabilitációs táborába" küldik. Túlélte a titokzatos betegséget, amelybe az amerikai gyerekek többsége belehalt, de mellékhatásként nála és másoknál is valami sokkal rosszabb tulajdonság fejlődött ki: félelmetes képesség, amelyet képtelenek uralni. A tizenhat éves Ruby most a veszélyesek egyike. Amikor az igazság kiderül, Ruby kis híján életét veszti Thurmondban. De sikerül elmenekülnie. Szökésben van és kétségbeesetten igyekszik eljutni a hozzá hasonló gyerekek egyetlen biztonságos menedékébe, az East River-hez. Csatlakozik a táborokból szökött gyerekek csoportjához. Bátor vezetőjük, Liam, nagyon odavan érte. Ám Ruby bármennyire is vonzódik hozzá, nem kockáztathatja, hogy közel kerüljön hozzá. Azok után, ami a szüleivel történt, semmiképpen. Amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik, legkevésbé a titokzatos vezető. Ám más erők is működésbe léptek; olyan emberek, akik semmitől sem riadnak vissza, hogy Rubyt felhasználják a kormány elleni küzdelmükhöz. Ruby borzasztó választás elé kerül, amely könnyen azt jelentheti, hogy fel kell adnia egyetlen esélyét, hogy élni érdemes élete lehessen.

A könyvről:
A félelem sokszor igen furcsa viselkedésre készteti az embereket. Van, aki teljesen leblokkol tőle, van, aki erőre kap és hihetetlen bátorságra tesz szert, és van, aki szörnyeteggé válik. Aztán egy idő után már nem is lehet tudni, ki az igazi szörnyeteg: az, aki fél, vagy az, akitől eredetileg féltek.

Így van ez Alexandra Bracken ifjúsági disztópiájában is, ahol a felnőttek az ismeretlentől való félelmükben igazi, kegyetlen vadállattá válnak.

Minden ott kezdődik, hogy meghal egy fiatal lány. A lakosságot sújtó vírus első áldozata. Hamarosan még több gyermek követi, s kiderül, egy egészen különös dolog terjed a kiskamaszok körében: egy vírus, ami természetfeletti tulajdonságokkal ruházza fel a gyerekeket. Van, aki képes lesz gondolati úton befolyásolni mások tetteit, van, aki kineziológiára lesz képes, és van, aki az elektromosságra lesz különös hatással.
A felnőttek, a szülők megijednek, aminek következtében egészen borzalmas dologra ragadtatják magukat: a "beteg" gyermekeket táborokba deportálják, vizsgálgatják, elkülönítik.
Közéjük tartozik Ruby is, aki mindeddig úgy gondolta, hogy neki tökéletes az élete. Ám egyik napról a másikra minden megváltozik, a szülei elutasítják és az USA Thrumont nevű gyermektáborában találja magát. Nem érti, hogy mi a képessége, azt sem, mi miért történik. Csak azt, hogy menekülnie kell.
Így kezdődik Ruby hihetetlen kalandja a táborban, majd azon kívül, mikor más szökött fiatalokkal találkozik...

Le kell szögeznem: Alexander Bracken regénye nem egy szivárványos, könnyed történet! Kemény, nyomasztó, fullasztó hangulatú. Maga alá gyűr, letaglóz, megvisel. Mégis a világa, a cselekmény felépítése, a karakterek jelleme és egymásra gyakorolt hatása olyan tökéletesen kidolgozott és megjelenített, hogy teljesen a varázsa alá kerültem! Faltam a sorait, nyugtalanul rohantam az olvasásával előrébb, még előrébb, hogy mielőbb megtudjam, mi következik. Letehetetlen volt!

A könyv egy disztópikus, mégis igen realisztikus világban játszódik. Egy olyan világban, amivé bármikor átalakulhat a mostani. Akár egy év múlva, akár holnap, de akár már ma is... Így aztán, a kép, amit az írónő elénk tár, még inkább mélyreható és megrázó. Kibillent minket a biztonságosnak gondolt kényelmi zónákból, megráz és megdöbbent.


A cselekmény szinte az elejétől kezdve igen aktív és pergő, alig bírunk felocsúdni a megrázkódtatásból. Ráadásul az információk nem egyszerre, váratlanul és ömlesztve zuhannak ránk, hanem szépen, fokozatosan, apránként adagolva, ami egy állandó feszült és nyugtalan helyzetet teremt bennünk, olvasókban. Ezáltal még inkább bele keveredünk, szinte eggyé válunk az írónő által keltett világgal, a karakterekkel, nemcsak megértjük, de részesei leszünk.

Ugyanez a helyzet Rubyval és a többi szereplővel is. Mindannyiuknak megvan a maga története, a maga tragédiája. Ezeket a világban történt híradásokhoz hasonlóan egyesével, apránként, álmokból, apró visszatekintő epizódokból ismerjük meg, kicsit zavarosan, kicsit szétesve, hogy aztán mi magunk rakjuk össze őket egy nagy egésszé. A saját tempónkban, a saját magunk ereje szerint. Talán egyszerre ránk zúdulva el sem tudnánk viselni...

Ruby tábori léte talán az egyik legnyomasztóbb epizódja a regénynek. A bezártság, a terror, a bántalmazás, a folyamatos megalázás nagyon zsigeri és gyomorforgató, kicsit olyan érzetet kelt, mintha egy munkatáborról olvasnánk... Csupán egy pici enyhülést hoz a kilátástalanságból a nagysokára elért szabadság, ami soha nem lehet teljes, soha nem lehet önfeledt. 

Nagyjából ez jellemző az egész regény hangulatára: a nyugtalanság, a várakozás félelme.

Ebből a feszélyezett, frusztrált helyzetből egyetlen kis menekvés létezik: a szerelem. Ám ez a szerelem nem az a szerelem, amit többnyire a YA irodalomban megismertünk. Ez a szerelem sokkal többet rejt, mint általában. Gyönyörű, tiszta, fájó érzelmeket, támaszt, barátságot, sorsvállalást, kapaszkodót. Valakit, aki tudja, mire gondolsz, hogy mit élsz át. Valakit, akire számíthatsz, aki mindig melletted áll. Ez a szerelem valóságos, tiszta és tökéletes - mégis csupán egy parányi része a történetnek. Csupán csak egy kicsiny szelete, ami nem tudja elfeledtetni veled a borzalmakat. Mégis szükséges...

 Az írónő - és Ruby - hangja élénk, ám tiszta és finom, mellőz minden siránkozást és szenvedő felhangot. Fiatalos, mégis igényes és szépen formált - öröm olvasni.

Összességében véve azt mondanám, a Sötét Elmék az egyik legjobban megírt, legtökéletesebben szerkesztett könyv, amit mostanában olvastam. Hangulata sötét és nyomasztó, világképe elborzasztó, hangja mégis erős és élettel teli, karakterei élénkek és valóságosak, mondanivalója igen tanulságos. Szinte kötelező olvasni.

Karakterek:
A Sötét Elmék karakterei korántsem olyan sötétek, mint ahogy azt a cím mutatja. Hacsak nem a felnőttekre gondolunk...
Ruby és a többi fiatal nagyon is élénk, tiszta és erős személyiség - dacára minden őket ért sérelemnek és gaztettnek. Karakterük igen összetett és bonyolult, tökéletes mintázatai egy sérült, ám kitartó léleknek. 

Legközelebb magához Rubyhoz kerülünk természetesen, így aztán ismerjük a fejében zajló zavaros, ám mégis lenyűgöző képeket, a folyamatot, amelynek során egy sérülékeny, apró kisgyermekből edzett, távolságtartó és felvértezett fiatal vált. Tetszett az eltökéltsége, az, hogy ő is képes kiborulni, de azzal a lendülettel összeszedni magát, az ábrázolásmód, amivel egyszerre tekintjük őt gyermeknek és felnőttnek, gyengének és harcra késznek.

Liam a hatalmas szívével, állandó nyíltságával a társaság színfoltját jelentette, imádtam a hangját, ami a fejemben szólalt meg, a mosolyát, ami a gondolataimban felragyogott. Sajnáltam, óvtam és biztattam magamban, miközben ő saját magától is tudta, mikor mit kell csinálnia. Ragyogó karakter!

Csakúgy mint Dagi (?!!!), aki talán az egyik legkomplikáltabb karaktere a könyvnek - és ugyanakkor a legmeghatóbb szituációkat szüli. Kedves Dagi, én megértem minden tettedet és gondolatodat! Mert emberiek. Mert természetesek. 

És végül Clancy... nehéz róla bármit is mondani anélkül, hogy bármit is elárulnék a történetről. Tény, hogy alakjának ábrázolása az egyik legnagyszerűbb, legtökéletesebb karakterbemutatás!

Ám minden példás jellemábrázolás mellett mégis van valami, ami még jobban megkapott a könyvben. Méghozzá a karakterek egymásra kifejtett hatása. A kapcsolatok alakulása, jellemformáló ereje, pszichológiája. Tökéletes és nagyon hiteles megjelenítés ez, amelyből mindannyian tanulhatunk!

Borító:
A borítón megjelenő kép egy jelkép. Hogy kié miért ez, a könyvből kiderül, hiszen abból építkezik. A tipográfia, a színválasztás a hangulatot, a helyzetet tükrözi - tökéletesen. Alkalmazkodó és meggyőző borító, s a következő részek borítói is ehhez alkalmazkodnak.

(forrás)


Álomcast

 Ruby - Odeyn Rush



Liam Stewart - Lukas Till 


Zu - Mana Ashida


Dagi - Tyler James Williams


Clancy - Daniel Sharman



Nyereményjáték

Szeretnénk, hogy játszva ismerhessétek meg jobban a Sötét elmék világát. Ezért a résztvevő blogokon 1-1 kérdést, a válaszokat pedig a turné állomásain találjátok majd. 

A válaszokat a rafflecopter megfelelő mezőjébe írva, pedig részt vehettek a nyereményjátékon és tiétek lehet a könyv 3 példányának egyike. 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

A mai kérdésünk pedig:
Mi volt a regény (és sorozat) eredeti munkacíme?

a Rafflecopter giveaway


Részt vevő blogok:


11/12 Roni Olvas
11/17 CBooks

2014. április 7., hétfő

Salla Simukka: Vérvörös


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki megtanult félni.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy író, aki megírta, hogy mitől és miért félt a lány.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Blogturné Klub, ahol elmesélik, ki ez a lány, ki ez az írónő és milyen remek élményt nyújtott a lány története az Olvasói számára. 



Tarts velünk Te is e remek, modern Hófehérke mese turnéja során, és ismerd meg Salla Simukka: Vérvörös című könyvét, mely április 10-én az Athenaeum Kiadó jóvoltából már a magyar könyvesboltok polcaira is felkerült. 


Olvasd el a véleményeket, ismerd meg az írónőt és a szereplőket, hallgasd meg a könyvben felhangzó zenéket és játssz velünk egy csodákkal és rímekkel teli játékon a Mesék Birodalmában, ahol a "JÓ" elnyerheti méltó jutalmát: a Vérvörös regény egy példányát!
Salla Simukka: Vérvörös


Oldalak száma: 240 oldal
Borító: KARTONÁLT
ISBN: 9789632932781
Nyelv: MAGYAR
Megjelenés: 2014. április 10.
Fordító: Panka Zsóka

Fülszöveg:
A 40 országot letaroló finn sikersorozat a Hófehér-trilógia elő része.
A 17 esztendős Lumikki Andersson kivételesen zárkózott lány, aki szinte minden iskolai aktivitásból kihúzza magát. Egyik nap azonban a fotószakkör előhívójában bankjegyeket talál felaggatva a szárítóra. Mint hamarosan kiderül, Lumikki három osztálytársa tetemes mennyiségű véres bankjegy birtokába jutott, de ekkor még egyikük sem sejti, hogy egy nemzetközi drogkartell piszkos ügyeibe nyúltak. A baráti társaság egyik tagja kinyomozza, hogy apja, a közkedvelt rendőr is nyakig benne van az ügyben, és a fiatalok orosz és észt bűnözőkkel a nyomukban végül egy titokzatos kastélyban találnak menedéket, ahol a fura fedőnevű Jeges Medve vendégszeretetét élvezhetik, ki tudja meddig... Majd az évtized leghidegebb telén, mikor mindent beborít a kékesen csillogó friss hó, vércseppek lepik el az utcákat.

A könyvről:
Az Észak-Európai országok időjárása hírhedten kemény és fagyos. Az emberek hozzá vannak szokva  a hideghez és a jeges napokhoz. Talán ez az oka annak, hogy a finn, svéd és norvég írók ennyire kemény és vérfagyasztó krimiket adnak ki a kezükből, és hogy hőseiket  - az időjáráshoz hasonlóan - megkeményítik, megedzik, hozzáformálják a skandináv éghajlathoz.

Csakúgy mint Salla Simukka hamarosan megjelenő ifjúsági thrillerében, a Vérvörösben Lumikkit, történetének hősnőjét.

Lumikki különös lány. Egyedül él egy kis lakásban, távol a szüleitől, s az iskolában is igyekszik észrevétlen maradni, s a háttérbe húzódni. Nem közösítik ki, nem piszkálják, önszántából vonul ki minden ember látóteréből. Van oka rá...
Ám amikor egy napon a fotószakkör sötétkamrájában keres nyugalmat az iskolai nyüzsgés elől, véres bankjegyek tömkelegét találja a szárítóra fellógatva, és ezzel észrevétlenségének egycsapásra vége szakad. Lumikki önkéntelenül is belekeveredik három társa ügyébe, és segít nekik kideríteni, hogy a bankjegyek honnan származhatnak. Arra azonban egyikük sem számít, hogy a kicsiny, csöndes kisvárosban egy drogbanda végzi sötét tevékenységét, s a bankjegyek is az ő ügyleteikből származnak. A diákok hirtelen  életveszélyes, vérrel, fenyegetettséggel, állandó félelemmel teli helyzetben találják magukat, s próbálják meg menteni, ami még menthető.


Salla Simukka írása - műfaját tekintve - reális thriller, mely elsősorban az ifjúságot célozza meg, de tökéletesen élvezetes és szórakoztató olvasmány lehet a felnőtt olvasók számára is. Simukka ugyanis remekül egyensúlyoz az ifjúság és a felnőttek közt, ösztönösen ráérezve a kettő közti szimmetria megteremtésére: kemény, de nem túlzottan, véres, de még fogyaszthatóan.

A cselekmény rögtön az első oldalon elindul egy nem túl lágy, nem túl visszafogott nyitóképpel, mely tökéletesen előre vetíti a regény kissé nyomasztó, feszültséggel teli hangulatát, cselekményének kíméletlenségét.

A történet ügyesen felépített, mindannak ellenére, hogy az elején kissé döcögősnek látszik, hiszen a nézőpontok elég nagy gyakorisággal váltják egymást, sűrűn előfordul térbeli és időbeli ugrás, ahogyan Lumikki életébe időről időre bevillannak a múlt sötét árnyai. Ám a szálakat és a karaktereket kiismerve az írásmód hamar gördülékennyé és élvezetessé válik, remek izgalmakat, körömlerágós üldözési jeleneteket, álcázott nyomozásokat tartalmazva.

S bár túl sok meglepetést a cselekményszál nem tartalmaz, hiszen a jó és a rossz kilétéről rögtön az elején lehúzzuk a leplet, az izgalom és a feszültség mindvégig megmarad, ráadásul az igazi gonosz kiléte is csupán a könyv végén derül ki igazán, és a könyv olyan sok háttérinformációt ad, mely tökéletesen megalapozza az utat a trilógia következő részeinek számára.

Mondatai egyszerűek, tárgyilagosak, szóhasználata tökéletesen alkalmazkodik az ifjúság, illetve a bűnözők szlengjéhez és kifejezésmódjához, anélkül, hogy túlságosan vulgárissá vagy igénytelenné válna. Nyelvezetében gyakran előfordulnak német, angol töredékmondatok, illetve egy-két finn kifejezés, melyek jelentése - egyes esetekben kiejtési útmutatója - mindenképpen nagy segítség lehetne az átlag olvasó számára.

Karakterek:
Lumikki nem az a tipikus karakter, melyet egy ifjúsági regény esetében megszokhattunk. Lumikki igazából teljesen kívülálló. Ám nem azért, mert a társadalom kiveti magából, hanem azért, mert ő maga kivetteti magát, ő dönt úgy, hogy kívülálló akar lenni, és meghúzódik a háttérben. 
A múltjából adódóan megedződött, megkeményedett - a szó mindenfajta értelmében-, és kiválóan elsajátította az észrevétlenség tudományát. Karaktere kissé kiismerhetetlen, mely több ízben össze is zavarja kissé az Olvasót, talán éppen azért, mert ő maga is összezavarodott. Menekül, de ugyanakkor nyitni is nyitna, önkéntes száműzetésbe vonul, de ugyanakkor magányos is. Bátorsága, kitartása, ösztönből jövő segítőkészsége szimpatikussá, zárkózottsága, visszautasító magatartása érdekessé teszi őt.

Elisa, Kasper és Tuukaa éppen Lumikki ellentétei. Pontosan azt a tipikus tinédzser alakot testesítik meg, amely a korosztályuknak megfelelő és amely az Olvasó szemében általánosan él. Felelőtlenek, fiatalosak, kalandvágyók.

A kábítószeres banda tagjai kicsit valószínűtlenek számomra, ám mégis magukon hordozzák azokat a sztereotípiákat, melyek az orosz bűnözőkkel szemben bennünk él. Néhol mulatságosak, néhol kegyetlenek, de semmiképpen sem könyörületesek és engedékenyek.

Borító:
Salla Simukka könyve hazájában Punainen Kuin Veri címen jelent meg, s azóta a világ 40 országában kiadták már, illetve adják ki hamarosan. 
A kiadók többsége átvette az eredeti borítókép fekete-fehér női arcképét, ezt néhány vérvörös cseppel, feltűnő, erőteljes tipográfiával hangsúlyossá téve, kiemelve. 
A magyar borító ettől eltérően egy semleges hátteret alkalmazva a betűtípus nagyságával és minőségével igyekszik felhívni magára a figyelmet, a betűk díszes képét egy Hófehérke fejjel megkoronázva. S ha mindez még nem lenne elég, a lapok éle vörösre festett, gyönyörű, egységes képet alkotva. 



Meséljetek Lumikkiről!
avagy Lumikki a többi karakter szemén keresztül

Eliza (Lumikki iskolatársa):
Azelőtt nem igazán ismertem őt. Fura egy lány, erős és bátor, és mindig lehet számítani rá....Igen, azt hiszem, barátok vagyunk.

Tuukaa (Lumikki iskolatársa):
Ha néhány nappal ezelőtt kérdezik meg tőlem, hogy ki ő, fogalmam sem lett volna. Első ránézésre nem egy nagy szám, de meglepően kemény csaj! Egyáltalán nem olyan, mint mondjuk Eliza, érted! De azért nem rossz...

Viivo Tamm (az észt):
Lumikki? Így hívják? Sosem tudtam a nevét... nem is illik rá. Hát nem fekete, hogy lehetne már Hófehérke szőke hajjal??!!! Hülyeség! De elkapom, az egyszer biztos! Megtanítom neki, hogy ne üsse bele az orrát a nagyok ügyeibe, amihez semmi köze!

Boris Szokolov (bandavezér):
Rafinált egy kislány, az egyszer biztos! Azt hiszem, elég okos lány létére, nem is értem... de hiába. Túl sokat tud...

Lumikki édesanyja:
Olyan csendes kislány. Sosem beszélt túl sokat, de nagyon szófogadó és kötelességtudó. Nagyon zárkózott, igazából nem is tudom, mit mondhatnék róla.
Nyereményjáték

Salla Simukka könyve, illetve annak témája sajnos nagyon is reális témát dolgoz fel, bár sok momentumában magán viseli a klasszikus tündérmese vonalait.

Nem véletlenül, hiszen az írónő nagyon szereti a meséket. Ahogy mi is.

Így aztán arra gondoltunk, Jegesmedve példáját követve nyereményjátékunk központi témája ezúttal a MESE, a mesék lesz.

Mit is jelent ez?

A blogturné minden állomásán találsz egy rövid kis versikét, mely egy-egy gyermekmese tartalmára, szereplőjére utal. Találd ki, melyik állomás melyik mesét rejti, írd be a rafflecopter doboz megfelelő rubrikájába a mese címét és máris esélyes lehetsz megnyerni a könyv egy példányát!

Rajta hát, Meseországra fel!

Első mesénk:

Nyeste a fiú, szabta, vágta,
Tüske neki többé útját ne állja!
Majd rohanvást szaladt a toronyba,
hogy a világszép leányt megcsókolja.

Odafönt béke és csend honolt
a rokka mellett egy lány horkolt.
Csókot lehelt a szép ajkakra
s a világ felébredt e mozdulatra.

a Rafflecopter giveaway
Résztvevő blogok listája:

04.07. Roni Olvas
04.09. Dreamworld
04.10. Nem harap a..
04.12. Media Addict


Template by:
Free Blog Templates