Roni olvas: Jennifer E. Smith: Létezik térkép a szerelemhez?

Már megtapasztaltuk, hogy ha első látásra nem is, első olvasásra szerelembe eshetünk Jennifer E. Smith könyveivel, és közben megtapasztalhatjuk néhány órácskára, milyen is a boldogság. Most pedig térképpel a kezünkben keressük az utat a szerelemhez.

De a turnénkhoz nem lesz szükség GPS-re, elég, ha egymás után végigjárjátok a tizenkét állomást a tizenkét blogon május 19. és június 10. között.

Az értékelésen kívül olvashattok a nagy New York-i áramszünetről, a nulladik pontról Párizsban és még sok másról.

Közben pedig a játékunk keretében bejárhatjátok Ti is az utat főszereplőinkkel, Owennel és Lucyval a világ körül. És ha ügyesen olvassátok a térképet, három példányt nyerhettek is a könyvből!

Szóval dőljetek csak hátra. Jó utat kívánunk!

Jennifer E. Smith: Létezik térkép a szerelemhez?

Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalszám:
ISBN: 9789632614809
Megjelenés: 2014. Könyvhét

Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:

Lucy a huszonnegyedik emeleten lakik. Owen az alagsorban él. Nem meglepő tehát, hogy pont félúton találkoznak: beragadnak a liftben két emelet közé New York-i társasházukban, amikor egy áramszünet megbénítja az egész várost. Miután kiszabadítják őket, Lucy és Owen egész éjjel a sötét utcákon sétálnak együtt, a Manhattan fölött kivehetővé váló csillagok ritka látványát csodálva. Ám amint visszakapcsolnak a fények, az élet is visszatér a régi kerékvágásba. Lucy hamarosan külföldre költözik a szüleivel, Owen pedig nyugatra indul az édesapjával. A rövid, együtt töltött idő mindkettejükre nagy hatást gyakorol. És ahogy az élet Edinburghba, San Franciscóba, Prágába és Portlandbe sodorja őket, Lucy meg Owen folyamatosan tartják a kapcsolatot, képeslapokkal, időnként e-mailben, vagy éppen telefonon. De vajon megtalálják a módját – bármely kicsi is rá az esély –, hogy viszontláthassák egymást?

Jennifer E. Smith éleslátással teli és csodálatosan romantikus új regénye bizonyítja, hogy a világ közepe nem feltétlenül egy hely. Néha lehet akár egy személy is.

A könyvről:

Egy véletlen találkozás a megfelelő emberrel néha akkora jelentőséggel bír, hogy az megváltoztathatja az ember egész életét és hozzáállását. Legyen az akármilyen röpke pillanat, akár csak néhány gyorsan elmúló óra, talán csak egy éjszaka...ha a megfelelő emberrel hoz össze a sors, a vele eltöltött percek, a lopva váltott pillanatok, a ki nem mondott szavak emléke belénk ivódik, bennünk él, növekszik, várakozik, hogy aztán végül hangosan, visszafordíthatatlanul felkiáltson és világgá kürtölje az üzenetet, amit régóta hordoz...

Lucy és Owen találkozása mondhatni, csupán a véletlen műve. Egy este a liftben utazva hirtelen elmegy az áram, s ők bezárva találják magukat egy szűk kis térben. Nem töltenek el együtt túl sok időt, de az a néhány perc elég ahhoz, hogy érdeklődéssel tekintsenek a másikra. Miután kiszabadítják őket és szembesülnek vele, hogy egész New York sötétségbe borult, úgy döntenek könnyebb lesz együtt átvészelni a koromsötét éjszakát, mint egyedül. Sétálnak, beszélgetnek, együtt hallgatnak, s lassan rájönnek: még soha, senki nem értette meg őket úgy, mint a másik, még soha, senkivel nem érezték magukat annyira egy hullámhosszon, mint a másikkal. De aztán eljön a reggel és elszáll a pillanat. Lucy és Owen még el tud búcsúzni egymástól, de útjaik különválnak. Lucy szüleivel külföldre költözik, Owen pedig útra kel édesapjával, hogy megpróbálják újra összerakni az életüket. A két fiatal nem beszéli meg, hogy tartják a kapcsolatot, de nem bírják kiverni a fejükből a másikat. Elkezdik élni a saját, külön életüket, de néha egy-egy célba érő képeslap, egy-egy e-mail mindig visszarántja őket a másikhoz. S vajon elszakad-e az összekötő fonal végleg, vagy szorosabbra fonja-e a kapcsolatot - nos, erről szól a könyv.

Miután olvastam korábban Jennifer E. Smith előzőleg megjelent könyveit (Vajon létezik szerelem első látásra?, Milyen is a boldogság?), annak biztos tudatában kezdtem el ezt a kötetet, hogy jóval több lesz ez, mint egy könnyed, szimpla szerelmes regény. S lám, úgy tűnik, valóban ismerem már az írónő titkát, nevezetesen, hogy tökéletesen ért ahhoz, hogy egy látszólag fesztelen, könnyed témát csavarjon egy mély, érzékeny, komolyabb tartalom, egy mély mondanivaló köré.

Ez a könyv is: nemcsak két magányos, kissé elveszett fiatal véletlen egymásra találásának és távkapcsolatának története, sokkal inkább két kallódó, céltalan lélek otthonra találásának, megerősödésének sztorija.

Jennifer E. Smith történetében két fiatalt hoz össze a Sors, az Élet, valamiféle magasabb erő, ami egymás mellé tereli a rokon lelkeket, a kapaszkodót, a társat. Látszólag csupán egy varázslatos, egyedülálló estét töltenek együtt egy valóságból kiszakadt, szinte mesebeli New Yorkban, ahol a sötétben minden és mindenki másnak tűnik, a hangulat pedig felfokozott. Gyakorlatilag nem történik semmi közöttük, beszélgetnek, sétálnak, nézik a csillagokat - s mire eljön a reggel, mintha az éjszakával együtt a pillanat is elszállt volna.

Ám ahogy telik-múlik az idő, s mindketten külön utakon járnak, távol egymástól, lassan rájönnek: akkor, azon az éjszakán valami megváltozott. Megmutatták egymásnak, hogy van más élet is a sajátjukon kívül: van boldogság, van szeretet ... Észrevétlenül kirángatták egymást a letargiából, s most már foggal-körömmel, néha egy-egy képeslappal próbálnak belekapaszkodni abba az éjszakába, ami az emlékezetükben él, mert érzik, hogy ez viszi őket előre, ennek segítségével képesek felkelni és egyik napot a másik után megélni. Valamit elindított bennük.

Lucy, aki szinte egyedül nőtt fel szülei folytonos utazgatása mellett, végre megkapja azt, amire egész életében vágyott: utazgathat, világot láthat. Ám miközben az álma beteljesülni látszik, rájön, sosem ez volt, amit akart: ő csupán a szülei figyelmét, együttlétet, családot szeretett volna, azt, hogy rá is figyeljenek, hogy ne hagyják magára.

Owen pedig, aki otthontalanul, pénz, munka és legfőképpen Anya nélkül vándorol édesapjával Amerika útjain, szép lassan feldolgozza édesanyja elvesztését, ismét célt lát maga előtt, és ezzel édesapját is hozzásegíti a veszteség feldolgozásához.

Utazásaik során mindketten rájönnek: az otthon ott van, ahol a szívünk van. A világ közepét nem földrajzilag mérik, hanem az érzelmekkel, hiszen mindig akörül forog az életünk, akit szeretünk, aki fontos nekünk. Legyen az Londonban, Edinbourgban, New Yorkban, San Franciscoban vagy Portlandben.

Jennifer E. Smith írása szívből jövő, őszinte írás. Talán néha kissé idealista - főleg Lucy és Owen kapcsolatát nézve - mégis azt gondolom, hogy csodaszépen festi meg a bizonytalan és céltalan fiatal lélek mindennapos dilemmáit és útkeresését.

Lucy és Owen történetének tökéletes párhuzamba állítása, összehangolása bravúros és egyedülálló, a szakaszosan ismétlődő megállapító tőmondatok egészen különös, szinte melankolikus hangulatot kölcsönöznek a könyvnek.

S talán nem könnyfakasztóan, márcosan romantikus, nem lángol égő tűzzel a szenvedély a két fiatal között, mégis annyira egyedülálló az a kapocs és egymásrautaltság, ami összeköti őket, olyan hiteles az a vívódás, amin mindketten keresztülmennek, hogy azt mondom, hogy az egyik legjobb ifjúsági romantikus könyv, amit valaha olvastam. A tizenévesek szülőkhöz, jövőhöz, továbbtanuláshoz való viszonyának ábrázolása példaértékű, írásmódja választékos és mégis egyszerű. Nagyon szerettem.

Karakterek:

Lucy életvidámsága, optimizmusa kezdetben nagyon magával ragadott, ám hamar bebizonyosodott, hogy belül nagyon is tele van kételyekkel és bizonytalansággal - így aztán tökéletes képe a fiatal, útkereső lányoknak.

Számomra Owen volt az, aki a páros közül jóval közelebb került hozzám. Apjával való törődése, felelősségtudata, szeretettel csordultig tele szíve megindított, ugyanakkor végig éreztem a benne dúló dühöt és feszültséget, ami megbújva fortyogott benne. Azt hiszem, ha nem jön Lucy, aki lenyugtatja őt, talán a felszínre tört volna, így inkább csak szép csendben lecsillapodott...

Akikkel hadilábon álltam azok Lucy szülei. Egyszerűen nem vagyok képes megérteni őket. A felelőtlenségüket, azt, hogy hogyan tudták otthon hagyni és nem magukkal vinni az utazgatásaikra a gyerekeiket?! Számomra ez teljesen elképzelhetetlen és érthetetlen! Nagyon haragszom rájuk!

Borító:

Azt hiszem, nem igazán létezik ország, ahol más borítóval adták volna ki a könyvet, mint ami az eredeti kiadás borítóképe - és talán nem is véletlenül. A Létezik térkép a szerelemhez ugyanis Jennifer E. Smith korábbi köteteihez alkalmazkodva egy rajzos, árnyképes illusztráció, az előbbiekkel megegyező tipográfiával, ám ezúttal a fekete mellé a kék szín társításával. A város felett, a csillagos ég alatt álló párocska egyértelműen a két főszereplőnkre utal, kedves, bájos, és csodásan egységes képet alkot a régebbi megjelenésekkel.

Playlist

A Létezik térkép a szerelemhez? című könyvhöz többféle playlistet is össze tudtam volna állítani olvasás közben, mert a történet és az általa keltett hangulat nagyon muzikális. Ám egyetlen dal volt, ami a kezdetektől fogva a fejemben járt, amint elkezdtem olvasni a könyv első oldalait, és ez kitartott egészen a végéig. Mondhatnám azt is, hogy ez a dal számomra a könyv alaphangja, a zene, ami megadja a hangulatát. Ez pedig nem más, mint a Lifehouse-től a You and me. Ha a képre kattintotok és benyomjátok a hangszórót a bal felső sarokban, Ti is meghallgathatjátok a könyv inspirálta képekhez társítva.

Van még egy dal, ami számomra Owen dala. Nevezetesen ahhoz a részhez illesztem magamban, mikor San Franciscoban Lucy és Owen összeszólalkozik, és Owen feldúlva járja a várost. Dühösen, elkeseredetten. Ez a benne tomboló fájdalom és düh dala:

És egy dal Lucy-hez is: Mindy Gledhilltől az I'm ok.

És végül, de nem utolsósorban egy gyönyörű dal, szintén San Francisco-ból, Lucyhez és a későbbiekben Owenhez kapcsolva - hiszen valamennyire mindkettőjükhöz kötődik. Van egy rész, amikor az égen átvonuló vadludakat nézik, amint az egyik - a legkisebb - kissé lemarad a csapattól, de küzd és repül tovább utánuk. Talán a klippben valóban megjelenő vadlúd-csapat miatt, talán a dal melankóliája miatt (vagy csupán azért, mert az egyik kedvenc dalom), de ezt éppen ehhez a jelenethez illőnek érzem:

Nyereményjáték

A Létezik térkép a szerelemhez? főszereplőit elválasztják a kilométerek. A távolság egyre nagyobbra nő közöttük, miközben Owen Amerikát, Lucy pedig Európa nagyvárosait járja be. Mégis sikerül áthidalniuk a kettejük közötti sok-sok mérföldet, képeslapok segítségével.

Ha velünk tartotok a játékban, akkor Ti is megkapjátok a saját térképeteket Lucy és Owen történetéhez!

Nincs más dolgotok, mint megfejteni, melyik városok szerepelnek az egyes állomásokon található képeslapokon, majd ezeket minden nap beírni a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba.

Ha ügyesek vagytok és a szerencse is mellétek áll, megnyerhetitek a 3 darab Létezik térkép a szerelemhez? kötet egyikét, hogy a lapokon keresztül Ti is Owenékkel kalandozhassatok.