Lakatos Levente: Aktus

Kiadó: Ulpius-ház Kiadó

Oldalszám: 890 oldal

Kötés: papír / puha kötés

ISBN: 9789632547886 

Megjelenés: 2014

Fülszöveg:

A tragédia, amelyről egyikük sem tehet, mégis az árnyékában kell élniük. A kegyetlen igazság, amely mindkettejüket egyszerre roppanthatja össze. És a visszavonhatatlan ígéret, amely garantálja, hogy találkozásukkor fény derül a titokra.

Anna, a húszas évei elején járó táncterapeuta életcélja, hogy segítsen sebzett lelkű embertársain. Lélektánc névre keresztelt kurzusának ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ám a jóhiszeműségével visszaélnek. Egy este titokzatos fiatal férfi érkezik a foglalkozásra, megjelenése fenekestül felforgatja Anna nyugodt életét. Pedig ekkor még nem is sejti, hogy Richárd súlyos titka az ő múltját, jelenét és jövőjét is alapjaiban írja át. Szenvedélyes kapcsolatuk időzített bomba, amely azonban nem csak egyszer robban…

Laura, a rendőrség kötelékéből frissen kilépett, harmincas évei elején járó gyilkossági nyomozó önmagát és a boldogságot keresi. Felfedezőútján, amelyet a karizmatikus kriminálpszichológus, dr. Lengyel Dávid személye keresztez, egy több évtizedre visszanyúló gyilkossági üggyel szembesül. Laura ismét kénytelen különbséget tenni vélt és valódi vágyai között. Főleg az után, hogy végre találkozik a számára tökéletes férfival…

A dr. Lengyel-sorozat harmadik kötete birtoklási vágyról, bűnről és megbocsátásról szól - szigorúan 18 év feletti olvasóknak.

A könyvről:

Kedves Levente!

Azzal kell kezdenem ezt a bejegyzést, amivel mindig nehéz kezdeni. Azzal, hogy megkövessem magam. Méghozzá úgy, hogy semmi konkrét bűnöm nincsen, egyszerűen csak annyi, hogy kishitű vagyok. Kishitű vagyok azokkal a könyvekkel szemben, amelyekre ráaggatják, hogy "erotikus", vagy főleg: "erotikus thriller". 

Talán a rossz tapasztalat, talán a számomra kissé közönségesnek ható borítók, talán minden korábbi előítéletem miatt együttvéve...

Mert bizony, bármennyire is szeretnénk távol maradni az előítéletektől, néha azért akaratlanul is kialakulnak bennünk és sokszor nehéz függetleníteni magunkat tőlük. 

Ez öreg hiba, amit időről időre korrigálni kell. Éppen ezért fogadtam el egy kedves ismerősöm ajánlását, hogy olvassam el a könyvedet, és mondjak róla véleményt. Úgy gondoltam, ez egy jó próbatétel! Hiszen addig, amíg nem láttam, nem hallottam, nem tapasztaltam saját szemmel, addig minden magamban alkotott vélemény hamis, elhibázott következtetés, ami elfedi a valóságot.

És bizony így lett. A valóság ugyanis ismételten rávilágított arra a már sokszor igazolt közhelyre, hogy : "ne ítélje elsőre"! Próbáld ki, éld át, tapasztald meg, - jelen esetben - olvasd el, és ez alapján alkoss véleményt!

Íme az enyém: az Aktus nagyszerű, szórakoztató olvasmány, érett, intelligens írásmóddal és tökéletesen körbejárt és megalapozott háttérinformációkkal.

Aki nem ismerné a történetet, annak érdemes tudni, hogy az Aktus gyakorlatilag két szálon fut. Az egyik szál Anna és Anton története, kapcsolatuk hullámvölgyének felvázolása, illetve a zavaró tényezők "feltárása". A másik szálon a magánnyomozó Laura életébe nyerhetünk betekintést: magánéletének alakulásába, belső vívódásaiba, melynek okozója volt párkapcsolata, Dr. Lengyel Dávid. És van egy harmadik szál, ami lassan, fokozatosan építkezve egyre közelebb és közelebb hozza a két különálló történetet, hogy a könyv végére teljesen összefonódjanak és eggyé váljanak. Ez a szál adja a könyv thrillerbe hajló, nyomozati részét, amelynek éppen akkora pszichológiai, mint kriminalisztikai jelentősége van, és engem - bevallom - ez a rész hozott leginkább lázba! 

A történet ezen része ugyanis tökéletes dramaturgiával felépített, izgalmas, érdekes, szinte látni, ahogy egyik rész a másikba illeszkedik, ahogy az egyik nyom vonja maga után a másikat. Laurával - illetve a másik szálon Annával - együtt illesztjük a helyére az kirakós darabkákat, és nagyjából a könyv háromnegyed részénél már meg is oldottuk a bűntényt!
Ám még ekkor sem dőlhetünk hátra, hogy kivárjuk a végkifejletet, hiszen a nyomozás végeztével sincs mindenre megoldásunk, a könyv végéig bizonytalan a lezárás. S mikor a prológus visszaköszön a könyv utolsó lapjain - egészen biztosak lehetünk benne, hogy az elején még nem így értelmeztük a befejező jelenetet! Mondtam: ne alkoss véleményt első pillantásra, ismerd meg a háttéranyagot! 


A szerelmi szálak mindegyike azt hivatott feltárni, hogy egy kapcsolattal mi történik, mi történhet, ha hullámvölgybe kerül. Hová vezet, mit okozhat a féltékenység, a túlzott birtoklási vágy, az állandóság vagy éppen a bizalmatlanság. A Laura-Dávid-Róbert szál érezhetően érettebb, kiforrottabb, mondjuk úgy "felnőttebb" Anna és Anton kicsit gyerekes, "első szerelem"-jellemezte csetlés-botlásainál, ráadásul sokszor nem is túl szimpatikus Anna sokszor logikátlan, kicsit önző viselkedése, majdhogynem közönye. 

Ám mindez célzottan történik. A két pár más korosztályban, más élethelyzetben van, más körülmények között él. Problémáik még ha hasonlóak is, mégis eltérőek. Bármelyikük is áll közelebb hozzánk, mindegyikük sorsa lehetne akár a miénk is, vagy a hozzátartozóinké. Valósághű és létező problémákat taglal, hitelesen, hozzáértően, minden oldalról megvizsgálva, olyan mélységben, hogy minden olvasó mérlegelni tudja, ő mit tenne, mi lenne a helyes döntés.

A közben megjelenő erotikus, valóban 18 éves kor feletti karikával jellemezhető jelenetekre ugyanez a helyzet: Laura és Róbert szenvedélytől fűtött, eredeti és heves  "játékai" minden szempontból fantáziadúsabbak, egyedibbek és szikrázóbbak voltak, szinte érezni lehetett a kettejük közti vonzalmat és szikrákat, míg Anton és Anna esetében inkább kétségbeesést, dühöt és haragot éreztem - nem véletlenül. 

De ami a leginkább meglepett és ámulatba ejtett, az az érettség, az az intelligencia, ami a könyv soraiból árad. Kedves Levente, mondd, honnan szedtél ennyi élettapasztalatot, ennyi rálátást az emberek lelkületére? Honnan ez a pszichológiai mélység, ez a nagyfokú emberismeret? Le a kalappal!

A másik megemlítendő dolog az a körüljártság és tájékozottság, ami a regényben felmerülő témákat érinti. Legyen az akár a tangó, akár bármelyik nyomozati anyag. Nagyon tetszett, hogy nem odavetett információkat kapunk, hanem egy komplett háttéranyagot, mögöttes tudással és hozzáértéssel, érezhető utánajárással.

A könyv stílusának szereplőkhöz való alkalmazkodása szintén dicséretes. Attól függően, hogy éppen kinek a hangján szólal meg a narráció, változik a nyelvezet, a szóhasználat, az egész hangvétel. Ez aztán egy rendkívül jó színezetet és változatosságot ad a könyvnek, sokszínűvé és élvezetessé téve azt.

Karakterei jól kidolgozott, komplex szereplők, saját hanggal és egyéniséggel, erős jellemvonásokkal. Okosan kidolgozott személyiségük rendkívül eltérő, mégis valahol nagyon hasonló: okosak, érzelmesek, fejlődőképesek, és jó humorúak. Igazán szerethetőek! 

Összességében véve tehát az Aktus egy nagyon okosan megírt, jól szerkesztett, rendkívül érdekes és tanulságos olvasmány, izgalmas karakterekkel, nagyszerű fordulatokkal, és sokat - de mindenképpen folytatást - ígérő végkifejlettel!

Kedves Levente! Gratulálok !