Mit tennél, ha tudnád, hogy a világ elindult a végítélet felé? Mit tennél, ha te lehetsz az egyetlen, aki megmenti az emberiség egy részét? Ha a világ sorsa a te kezedben lenne? Te részt vennél a játékban?

Tarts velünk James Frey nagysikerű könyvének blogturnéján január 15-22. között, és talán közelebb kerülhetsz a megoldáshoz! Olvasd el a blogbejegyzéseket, ismerd meg a 12 vérvonal játékosát, és nyomozd ki, ki az, aki kimaradt a bemutatkozásból! Aki ügyes, részt vehet a sorsoláson, ahol a Libri Kiadó által felajánlott sikerkönyv 3 példányának egyikét nyerhetitek meg!

Kezdődjék a játék!

James Frey - Endgame - Toborzás

Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.

Oldalak száma: 526 oldal

Borító: puhatáblás, ragasztókötött

Súly: 480 gr

ISBN: 9789633104125

Kiadás éve: 2014

Fordította: 

Fülszöveg:

Tizenkét fiatal játékos. Ősi nemzetségek leszármazottai.

Évezredekkel ezelőtt választották ki őket.

Életük minden egyes napján erre a megmérettetésre készültek.

Erősek, kegyetlenek, szépek, kedvesek, hűségesek, okosak, lusták és gyávák. Olyanok, mint mi. Jók és rosszak.

Ők a Föld örökösei, és rájuk vár a feladat, hogy megoldják a rejtélyt, különben mind elbukunk.

A végjátékban egy szabály létezik: hogy nincs szabály.

OLVASD EL A KÖNYVET.

KÖVESD A NYOMOKAT

OLDD MEG A REJTÉLYT.

A VÉGJÁTÉK ELKEZDŐDÖTT.

Amit a kezedben tartasz, az nem csak egy könyv. Te magad vagy a játékosa, és ha jól teszed a dolgod, akár a győztese is lehetsz. A sorsunk a te kezedben van.

James Frey sikerkönyve több mint negyven országban jelenik meg egy időben, nagyszabású multiplatform játék társul mellé, és filmváltozat is készül belőle!

A könyvről:
A világ végének eljövetelét már sokan, sokféleképpen megjövendölték. 
Legalább ugyanennyien adtak különféle magyarázatot arra vonatkozóan, hogy vajon hogyan keletkeztek azok az építmények a Földön, amelyek keletkezéséről senki semmi biztosat nem tud: a piramisok, Stonehenge, Machu Picchu vagy mondjuk a Cseréphadsereg.
Ám eddig még soha, egyetlen egyszer sem találkoztam olyan elképzeléssel, mely a két dolgot összekötötte és ugyanarra a "forrásra" vezette volna vissza.

Nos, James Frey megtette! Endgame című sikersorozatában, melynek ezúttal első részét, a Toborzást vehetjük kezünkbe, pontos magyarázatot ad mindkét felmerülő nagy kérdésre -méghozzá ugyanazt a magyarázatot!

A Végjátékról mindig is tudtak az emberek. Évszázadok óta készülnek rá. Legalábbis azok a családok, amelyek a kiválasztott vérvonalakhoz tartoznak: a Játékosok családjai. Keményen edzenek, tanulnak, életük minden egyes pillanatában arra készülnek, hogy megmérkőzhessenek egymással. S amikor valóban eljön az idő, és a világon 12 helyen - a 12 játékos lakhelyén - pusztító meteor jelzi a Végjáték kezdetét, mindannyian útra kelnek, hogy részt vehessenek a Toborzáson. Azért, hogy megmenthessék a családjukat, hogy megmenthessék a Földet. 
A Végjáték azonban nem gyerekjáték - még ha gyerekek is játsszák. A feladat nehéz, harcot, vérontást és nehezen megfejtendő rejtvényeket jelent. S bár születnek szövetségek, talán még barátságok is - itt igazából mindenki csak önmagában bízhat.

Nos, így röviden összefoglalva mit is modhatnék a könyvről? James Frey valami hihetetlenül fenomenálisat alkotott! Merészet, eredetit, monumentálisat! Olyan posztapokaliptikus művet, mely egyszerre izgalmas, titokzatos, példamutató és elrettentő, tanító és figyelmeztető! Imádtam minden sorát!

Pedig a könyv nem egy lányregény! Nemcsak a témáját tekintve, de karaktereiben, leírásaiban és stílusában is igen kemény, mondhatni kegyetlen. Nem kíméli sem az olvasót, sem a szereplőit, a történet szinte saját életre kel, s elsodor mindent és mindenkit, aki az útjába áll. Ez persze a legtöbb esetben igen meglepő és váratlan fordulatokat eredményez, soha, egy röpke oldal erejéig sem tudhatjuk, hogy kivel mi fog vajon történni, életben marad-e, szövetségre lép-e, vagy esetleg talál egy újabb nyomot, ami közelebb vihet minket a megoldáshoz...

Maga a történet több szálon fut, időben és térben is ugrálunk a szereplők között - éppen, ahogy a történet megkívánja. Ez alapján gondolhatnánk azt, hogy minden szereplő egyenlő súllyal szerepel Frey listáján, és nincs kifejezett főhősünk vagy főhősnőnk a történet során - ám ez nem kifejezetten lenne igaz. Van ugyanis egy párosunk, aki a többieknél kicsit többet szerepel, s így egyértelműen ők válnak a játék központi alakjaivá - talán nem is véletlenül.

Nehéz beszélni úgy a könyv cselekményéről, hogy bármit is elárulnánk magáról a játékról, vagy annak lefolyásáról. Mindenesetre egészen másként kell elképzelni a Végjátékot, mint azt eredetileg gondolnánk: nem gladiátorjáték, nem kifejezetten test test elleni küzdelem - bár kétségtelenül vannak véres és kegyetlen összecsapások és akciójelenetek -, sokkal inkább egy nagy rejtvény, melyben kódokat, verseket, jelentőséggel bíró képsorokat kell megfejteniük és kirakniuk a játékosoknak. Van, aki egyedül próbálkozik meg ezzel, van, aki társakat keres magának, bízva a szövetség ideiglenes sikerében. Ez persze rettentő izgalmas és érdekfeszítő helyzeteket, megrázó és megdöbbentő jeleneteket eredményez - miközben mi magunk is próbálunk minél közelebb kerülni a megoldáshoz, rájönni az elrejtett "titok" nyitjára!


S miközben nagy erőkkel nyomozunk és találgatunk, végigjárjuk a szereplőkkel a világ számos városát és országát, megismerünk idegen kultúrákat, felfedezzük a világ legfontosabb titokzatos csodáját, régészkedünk, történelmet tanulunk - tökéletesen észrevétlenül és célzott didaktikus szándék nélkül.

A könyv stílusa egészen rendkívüli, mintha egy videojáték és egy film keverékéről olvasnánk. Leírásai képszerűek, vizuálisak, akciójelenetei pergők, izgalmasak. Nyelvezete mindig az adott karakter jelleméhez és szokásrendszeréhez alkalmazkodik, gördülékenyen és könnyen olvasható.


Karakterei példaértékűen kidolgozottak, mindannyian különálló, valódi egyéniségek, mintha igazi, létező, élő emberek lennének! Imádtam Csijokó éles eszét, logikáját, a japán animékből kölcsönzött vonásait. Bajcsakán kegyetlen harciassága, vérszomjassága visszataszító, de megformálása, jellemének kidolgozása nagyszerűen kivitelezett! Jago férfias ereje, határozottsága, An Liu zavarodott elméje, Sari lelki békéje és nyugalma mind-mind magával ragadó és szeretnivaló - függetlenül attól, hogy megkedveltük-e az adott karaktert vagy sem.

Összességében véve a könyv hatalmas kedvenc lett! Hangulata, stílusa magával ragadott, a történet elsodort, ötletessége elkápráztatott. Nemcsak olvasás közben, de jóval utána is az elrejtett jelek után nyomoztam, kutattam a titokzatos helyeket, kerestem az összefüggéseket!

James Frey - csak gratulálni tudok!

Sarah Alopay

Születési hely - Nebraska, USA
Neme - nő

Kora a játék kezdetekor - 17,98 éves
Vérvonala: cahokiai - 233. vonal

Jellemzői:

Sarah látszólag egy tipikus amerikai tinilány életét éli: jól tanul, jól sportol, az iskola élvonalához tartozik, és kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatban él szerelmével, Christopherrel. 

A jól kitalált álca mögött azonban idejének nagy részét a kiképzéssel tölti. Sarah ugyanis nem Játékosnak született. Csupán azért vált azzá, mert bátyja a felkészülése során az egyik szemére megvakult, így át kellett vennie a szerepét, és beszállnia a játékba. Sosem gondolta volna, hogy végül tényleg eljön a pillanat, amikor megkezdődik...

Sarah őszinte, érző lélek, akit nagyon megvisel szerettei elvesztése, de minden önfegyelmét összeszedve megpróbál túl lenni ezen, és teljes erőbedobással a Játékra koncentrálni. Ereje kiváló, bár messze elmarad a fiú játékosok nagyságától, azonban olyan különleges képességekkel rendelkezik, amivel mások talán nem. 

Ezen felül okos, a logikája nagyszerű, kedvességével és emberségességével talán ki is lóg a többi játékos kegyetlen harciassága közül.

A játékban olyan nagyszerű partnere és társa akad, akire talán soha nem is gondolt volna.

Nyereményjáték

A Végjátéknak 12 játékosa van. Ősi nemzetségek leszármazottjai, akiket már születésük előtt erre a sorsra szántak. Minden egyes napjuk arról szól, hogy felkészüljenek a megmérettetésre, a Végjátékra. Vannak köztük fiúk, vannak lányok, fiatalabbak és idősebbek. Mindannyian kemények, harciasak, kegyetlenek - igazi Játékosok. 

Te vajon kinek szurkolsz? 

A könyv turnéjának 8 állomásán bemutatunk nektek egy-egy játékost, vagyis összesen nyolcat. Négyen azonban kimaradnak az ismertetésből. A feladatotok annyi, hogy kitaláljátok, melyik 4 játékos, melyik 4 vérvonal nem került bemutatásra általunk, és beírjátok őket a rafflecopter doboz megfelelő kérdéséhez. 

A helyesen válaszolók közül kisorsoljuk a Libri Kiadó által felajánlott 3 könyvpéldány egyikét!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Részt vevő blogok:

01/15 Roni Olvas

01/16.Kelly & Lupi Olvas

01/17. Always love a wild book

01/18. Függővég

01/19. Deszy Könyvajánlója 

01/20. Bibliotheca Fummie 

01/21. Zakkant Olvas 

01/22. Dreamworld

Fülszöveg:

Isaac Marion megírta a legváratlanabb romantikus történetet. Sose gondoltam, hogy ilyen szenvedélyesen érdekel majd egy zombi." – Stephenie Meyer, A Twilight-saga szerzője
R egy fiatal férfi. Éppen egzisztenciális válságban van – ő egy zombi. Keresztülverekszi magát a háborúban megsemmisült, összeomlott Amerikán, és az eszüket vesztett, éhes társai között mégis valami többre vágyik, mint vér és agyvelő. A többiekkel ellentétben ő tud beszélni – néhány felmordult szótagot ugyan, de a belső élete csupa mélység, csupa csoda és vágy. Nincsenek emlékei, nincsen személyisége, nincs pulzusa sem, de vannak álmai.
Ijesztő, vicces, és meglepően szívbemarkoló. Az Eleven testek arról szól, milyen élni, hogy milyen meghalni, és arról, hogy milyen az elmosódott határ a kettő között.
Amerikában minden nézőcsúcsot megdöntött a regényből készült film John Malkovich főszereplésével!

A könyvről:

Tudjátok, sok embertől hallottam már, hogy ő nem szereti a disztópiákat, meg a posztapokaliptikus történeteket, mert nem azok túlságosan elszakadnak a valóságtől, és rémképeket közölnek. Ilyenkor azt szoktam felelni, hogy ha talán egy kicsit figyelmesebben olvassa, rájön, hogy nagyon is a valóságról szólnak...
Arról, hogy milyenek is vagyunk mi, emberek igazából, hogy milyen hibákat halmozunk fel újra és újra, hogy milyen téves úton haladunk és merre tartunk. Hogy mivé lehetünk, ha nem jövünk erre rá magunk is, hogyha nem változtatunk rajta. Rémképek? Igen, valóban azok. De mi alakítjuk őket azzá! Mi vagyunk azok, akik eltévelyedtünk. Ezek a könyvek, ezek a történetek mind sikolyok, segélykiáltások azért, hogy figyeljünk oda, nézzünk magunkba, ébredjünk fel! Térjünk le az útról és váltsunk a helyes irány felé! Változtassunk a jövőt mutató rémképeken!

Isaac Marion nem sikoltott, inkább cinikus mosollyal az arcán odaintett: "Ezt akartátok? Hát nesze nektek!" És valahogy ez a fricska jobban fáj, mintha beleüvöltött volna a fülünkbe...

Története valamikor a jövőbeli Amerikában játszódik, az emberiség nagy részének pusztulása után. Egy maréknyi karanténba húzódott Elevenen kívül mindenki más élőhalottként tengődik egyik napról a másikra, embert fogyasztanak, hörögnek, zombiként bandukolnak. Közülük való főhősünk, R is, aki semmire sem emlékszik emberi életéből, csupán azt sejti, hogy a neve talán R betűvel kezdődött...Egy vadászat alkalmával találkozik Julie-vel, akinek a barátját, Perryt megeszi. Így kerülnek át a fiú emlékképei lassan R-be is, és ki tudja miért, megmenti a lányt. Lassan megismerik egymást, veszélyes helyzetekbe keverednek, próbálnak napirendre térni a saját gondolataik, érzéseik felett, és szinte észre sem veszik, hogy mindeközben elindítanak valamit. Egy folyamatot, ami talán gyógyír lehet mindenki számára....

Furcsa egy könyv ez. Tele van humorral, csipkelődő öriróniával, kigúnyolja saját magát és a történetét, mégis iszonyúan komolyan veszi mindazt a tartalmat, amit képvisel. 

A Marion által felépített világ zord és veszélyes, nincs a végletekig kidolgozva, a szánkba rágva, hogy mi miért és hogyan történt, csupán sejtetni engedi, finom utalásokkal és villanásokkal lebbenti fel azt a képet, amivé a Föld vált. Az ok gyakorlatilag mindegy is. A végeredményen nem változtat, az okozóját nem váltja meg.

Julie és R szerelme egy torzított Rómeó és Júlia -kapcsolat. Hiszen, nézzük csak meg: Julie nem véletlenül Julie és az R is lehetne akár Rómeó is. Az erkélyjelenetről nem is beszélve!  Egy kicsit gúnyolódás ez rajtuk, ugyanakkor tisztelet is az érzelmek mélysége és sokasága előtt. Hiszen akármilyen torz és természetellenesnek tűnő is a kapcsolatuk, mégis ez az egyetlen, ami mindent túlél, ami mindent legyőz, ami mindenek felett áll, történjen bármi is. Az egyetlen dolog, amit soha nem lehet kiölni az emberből.

A zombi-lét önmagában véve is abnormális dolog. Aki zombi, az él ugyan, de kihalt benne minden érzés, fájdalom, szeretet, minden emberség. Ha jobban belegondolunk, mindez egy óriási metafora. Az emberiség metaforája. Az embereké, akik gépiesen, zombiként élnek köztünk, elvégzik a dolgukat, s közben lassan kihal bennük minden humánus megnyilvánulás, minden érzelem. Csak vannak, tengődnek, sodródnak a többiekkel, s közben teljesen elfelejtik, hogy mit is jelent az, hogy ÉLNI... Mint Marion zombijai... 

Fricska ez, én mondom. Egy óriási fricska, amit az író cinikusan mosolyogva az orrunk alá dörgöl. Azt hitted, élsz? Hát ne gondold? Azt hitted, jó felé haladsz? Hát nem! Azt hitted, csak az a halott, aki megszűnt létezni? Figyelj oda jobban és rájössz, hogy korántsem volt igazad. 
Fájdalmas mindezzel szembesülni, tudatosítani magunkban mindennek a jelentését, de amint ez megtörtént, máris elkezdhetsz változtatni ezen. Hiszen lehet. Nincs késő. Még akkor sem, amikor  a világ összeomlani látszik körülötted, ha teljesen úgy tűnik, hogy nincs már remény. Mert akkor történik valami, ami az ellenkezőjére utal. Csak akarni kell, hinni kell és elindulni egy másik irányba. Ahogy R is teszi. 
Bármennyire is odasóz nekünk Marion, bármennyire keménynek is látszik az ő figyelmeztetése, mégis feldobja a labdát, meghagyja az esélyt a javulásra és elindítja a szereplőit egy pozitív jövő felé haladó úton. És csak remélni tudom, hogy Minket is...

Karakterek:

Isaac Marion karakterei halottak, mégis élnek. Vagy legalábbis próbálnak. 
Mindannyian kicsit szétestek - nemcsak fizikai értelemben, lelkileg is, próbálják egyben tartani és összerakni önmagukat, lassan megismerni a személyiségüket.

R kicsit esetlen, kicsit zavarodott, mégis több emberség van benne, mint sok Elevenben. Nem érti mi miért van, miért nincs, de igyekszik rájönni, vagy túllépni rajta. Nem egy férfiideál, mégis szeretjük. Azért, amiért képes küzdeni, amiért akar változni. 


Julie a maga lázadásával egy kemény álarc mögé bújva igyekszik túlélni mindazt, ami körbeveszi: a halált, a veszteséget, apja szeretetnélküliségét. Eleinte kicsit még zavart is a flegmasága, a látszólagos közönségessége - de ugyan, ki róhatná fel neki mindezt? Ő csak egy tizenéves lány, aki semmi másra nem vágyik, mint normális életre, törődésre, gondoskodásra, szeretetre...

A mellékszereplők elsősorban támogató szerepet kapnak. Nora Julie viselkedését hivatott néha magyarázni, M a humorával arat és teszi elviselhetőbbé az elviselhetetlent, a csontik pedig a végső lemondást képviselik. Azt a katatón állapotot, ami a végképp reményt vesztett embereknek kijutott. Bizony: metafora metafora hátán.

Julie apja és Perry számomra a két véglet... Mindketten feladták a maguk módján, mindketten lemondtak az életről. Egyik így, másik úgy. Egyik szerethető módon, fájdalmasan, még reményt keresve, de nem találva, másik minden hitét elhagyva, mindent elveszítve. Számomra - épp ezért - az ő alakjuk volt a legfájóbb, a legmegrázóbb...

Borító:

Egy tipikus filmes borító. Nem rossz, bár nem vagyok oda a filmes borítókért, olyan reklámszaguk van. Az eredeti borítókat jobban szeretem - még akkor is, ha nem mindet értem teljesen. A legmegindítóbb szerintem a kezes borító - bár kétségtelenül nem a legszebb. :-)

Érdekességek:
Isaac Marion 1981-ben született Seattle-ben. Már a középiskolában írogatott, de az igazi áttörést végül a Warm Bodies hozta meg számára. Eredetileg egy 7 oldalas novellának indult, de később kinőtte magát. Isaac abban az időben éppen depressziótól szenvedett - és a könyv által lelt újra rá arra, hogy miért is kell élni. Így, ha úgy vesszük, a könyv egy picit önéletrajzi jellegű.
Jelenleg a regény második kötetének utómunkálatain dolgozik, ami vélhetően 2014-ben jelenik majd meg.

A könyvből film is készült - ki ne tudná? Rendezője Jonathan Levine, aki sok kérdésben kikérte az író véleményét és igyekezett figyelembe venni a tanácsait és javaslatait. Isaac szereti nagyon a filmet, annak ellenére, hogy beismeri: vannak hibái és hiányosságai, de úgy gondolja, ez természetes. hiszen nem lehet tökéletes egészében átültetni egy regényt egy film képébe.
Ó, és még egy nagyon nagy dolog: maga az író is szerepel a film egy jelenetében: zombiként díszeleg! Nézzétek csak meg a képet a zombiról fejjebb!!! :-)

Egyébként ha olvassátok Isaac Marion blogját, rájöhettek, hogy egy egészen különleges, művészi hajlammal megáldott ember, aki egészen különös módon, de roppant szerethetően szemléli az életet. Én nagyon megkedveltem őt és az írásait, sőt, ha egy könyv után lehet ilyet állítani, azt mondanám, hogy az egyik legérdekesebben, legárnyaltabban írók egyike. Olvassátok!

A könyvért köszönet illeti a Libri Kiadót!

Fülszöveg:

Amerika, ahogyan mi ismerjük, eltűnt. Elpusztította a Kínával vívott háború, a rászabadított influenzajárvány, a Tizenegyedik csapás. A tizenöt éves Stephen egész eddigi életében a puszta túlélésért küzdött. A csendes és kötelességtudó fiú édesapjával és nyugalmazott tengerészgyalogos nagyapjával vándorol az Összeomlás utáni Amerikában. Nincs sok csomagjuk. Nem vegyülnek másokkal. Életükben semmi sem változik. Ám amikor Stephen nagyapja hirtelen meghal, apja pedig mindent kockára tesz, hogy megmentsen két idegent, a fiú élete fenekestül felfordul. Mivel apja csúnyán megsérül, Stephennek életében először egyedül kell döntéseket hoznia. Settlers Landingbe kerül, ahol megelevenedik az Összeomlás előtti világ kerti sütögetésekkel, baseballmeccsekkel és iskolában töltött napokkal. Stephen azonban nem bízik az efféle látszólagos nyugalomban. Gyorsan szövetségesre talál a városból kitaszított, gyönyörű Jenny Tanban, és ahogyan a Jennyvel való kapcsolata egyre mélyül, Stephen összetűzésbe keveredik Settlers Landing vezetőivel, akiknek feltett szándékuk, hogy újrateremtik a világot, amelyben felnőttek kerül, amibe kerül...

A könyvről:

Ezt a könyvet egy kedves, bűbájos ismerősömtől kaptam ajándékba a szülinapomra, és nem is választhatott volna jobb ajándékot: mindig Ő fog eszembe jutni róla! :) Köszönöm!

A Tizenegyedik csapás valahol a jövő Amerikájában játszódik, az egykori USA területén. Egy család járja mindenkori útját a sivár, járvány sújtotta ország területén, hogy elhagyatott csecsebecsékre bukkanva elcserélhessék azokat a létszükséglethez fontos dolgokra: élelemre, ruhára, takarókra...
Stephen, a 15 éves kamaszfiú a szigorú, tekintélyt parancsoló nagyapja halála után kettesben marad apjával, és meglepve tapasztalja, hogy apjának kicsit más elképzelései vannak az életről és a jövőről. S miután megmentenek két bajba jutottat a rabszolga-kereskedők marka közül, kezd egész más szemmel nézni Stephen szeretett apjára. Ám későn. Apja megsebesül és kómába esik. A fiú pedig Settler's Landingbe kerül, egy múltat idéző kis oázisba a romokba dőlt világ közepén, ahol az emberek igazi kőházakban laknak, barbecue-zni járnak és megünneplik a hálaadást. 
Mi történik Stephennel? Mi az ő útja, amelyen járnia kell? Most kell eldöntenie..

El kell mondanom, a Jeff Hirsch által elénk tárt világ teljesen megdöbbentett..Hogy miért? Mert teljesen olyan, mintha a valós jövőképünket festette volna le...Én meg vagyok győződve róla, hogy valóban ez történik majd az emberiséggel, egyenesen efelé a rémálom felé száguldunk, és ha észre is veszi valaki (azt hiszem, elég sokan!), senki nem tesz ellene semmit. De talán nem is tehetne...már késő. Az emberek hatalom iránti vágya előbb-utóbb háborúhoz vezet majd, és egy háború a mai világban korszerű fegyvereket követel, és ez nem más, mint a biológiai fegyver...hogy Amerika esik e ennek áldozatául, vagy más ország? Mindegy is...De bármikor megeshet...sajnos én túlságosan hiszek ebben...

Úgy tűnik, Jeff Hirsch is. Hiszen ha fájdalmas is, igen realisztikus világvégét alkotott és igen elképzelhető posztapokaliptikus világképet! 

Az író stílusa könnyed, a férfi íróktól eltérően érzelemgazdag és kissé szentimentális, bővelkedik könnyfakasztó jelenetekkel és izgalmas csatározásokkal. S bár a könyv vége számomra kissé színpadiasra sikeredett, összességében igen lebilincselő és érdekes olvasmány.

Karakterek:

A fő alakunk Stephen, aki nagyapja szigora és apja elhallgatott vágyálmai között nőtt fel, és még csak nem is sejti, hogy magában hordozza mindkettejük hitét és reményeit. Végtelenül kötelességtudó és felelősségteljes fiú, aki feltétel nélkül követi apja minden lépését, s mikor az bajba kerül és gondoskodásra szorul, mindenféle teketóriázás nélkül a segítségére siet. 
A regény során nő fel és fejti meg, ki is ő valójában, és mi az, amit ő és nem mások szeretnének helyette. És erre bizony nehéz és fájdalmas rájönni, de Stephen tudja, csak így nyerhet megnyugvást és így lelhet otthonra a világban.
Nagyon szerettem az ő alakját, ami végtelenül összetett és bonyolult, de mindenképpen szerethető.

Jenny - talán nem meglepő - nem lopta bele magát a szívembe: továbbra sem szeretem az ennyire fiús, harcias, kemény lányokat, bár meg kell hagyni, hogy néhány tette és megnyilvánulása végtelen éleslátásról, emberismeretről és bölcsességről tanúskodik...

Violet állt a legközelebb hozzám, teljesen magamnak éreztem őt. Talán az anyasága miatt, talán amiatt, amit képviselt: az otthon, a család, a feltétel nélküli szeretet mintaképe ő, a gondoskodás, a segítségnyújtás, az emberség megtestesítője egy porrá hullott, embertelen világban. 

És Jackson...Hát igen...a tipikus báty...legalábbis az én bátyám pont ilyen! :) Jó volt ráismerni...
Azt hiszem, Jeff Hirsch elég jó emberismerettel rendelkezhet...:)

Borító:

Fura, hogy a magyar és az eredeti, külföldi borító mennyire más: mind színvilágában, mind betűtípusában, mind hangulatában...

Talán azért, mert hozzászoktam, de számomra a nálunk megjelent kötet borítója jobban tükrözi azt a hangulatot és élteképet, amit a könyv közvetít. A külföldi borítón szereplő és domináns zöld nekem nem a pusztulást, inkább az újjászületést jelképezni...talán nem véletlenül?

Mindenesetre azt meg kell hagyni: érdekes és összességében tetszetős ez az eredeti borító is...

Érdekességek:

Jeff Hirsch a California Egyetemen szerzett MFA - diplomát drámaíró-szakon. A Tizenegyedik csapás az első regénye, a második könyve - nem ennek a folytatása!!! - Magisterium néven jelenik meg ez év október 1-jén Amerikában. Sokan várják már (afféle boszorkányos, misztikus történet lesz, érdekesnek ígérkezik!).
Jeff Hirsch jelenleg New York államban él feleségével...

A könyvhöz természetesen szintén készült trailer is, íme:

Fülszöveg:

Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. 

EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…

…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.

James Dashner trilógiájának első kötete egyszerre borzongató, izgalmas és elgondolkodtató. Az Útvesztőben megidézett világra akkor is kíváncsiak vagyunk, ha nem valljuk be. A tudatalatti és az emlékezet különböző szintjei mindannyiunk életét befolyásolják, és Dashner erre az ismerős érzésre építi Az Útvesztőt, és csalogat bennünket egy saját szabályai szerint működő másik világba, a Tisztásra, ahol a fantázia és a valóság egyszerre van jelen. 

„Üdv a Tisztáson!”

A könyvről:

Ezt a könyvet egy kedves barátnőmtől kaptam a szülinapomra, és tudom, nagyon izgult, hogy vajon jót választott-e nekem, lesz-e olyan jó és érdekfeszítő, hogy elmondhassam róla: az egyik kedvenc könyvem lett...

Nos, Drága Brena! Tökéletesre sikeredett a választásod! Volt olyan jó! :)

A könyv főszereplője Thomas, aki arra ébred, hogy egy szűk liftben fekszik, nem tudja hol, nem tudja miért, nem tudja, hogy került oda. S mikor egy csapat tizenévesekből álló fiúbanda kihúzza az aknából, egy önellátásra berendezkedett közösségben, egy tisztáson találja magát, melyet körös körül magas falakkal határolt útvesztő vesz körül. Thomas nem emlékszik semmire. Illetve vannak emlékfoszlányai, de csak általánosságban a kinti világról, a nevén kívül semmi konkrétum. Egyet tud biztosan: valahogy ki kell jutni az útvesztőből, s ösztönösen érzi: ő maga lesz ehhez a kulcsfigura.

Amikor az érkezése utáni napon rendhagyó módon újabb lakó érkezik a Tisztásra - aki ráadásul ismerősnek tűnik Thomasnak - , ez az érzés felerősödik benne, és mindent megtesz azért, hogy terve valóra váljon, s megtudja, ki és miért küldte őket ide. De választ kapni a kérdésekre talán nem is mindig olyan egyszerű...

Amikor először elolvastam a fülszöveget, valamiért Michael Grant Köddé váltak c. regénye jutott róla eszembe. Pedig nem azonos a sztori - csupán abban, hogy egyikben sincsenek felnőttek - mégis, valahogy annak a hangulata, az az atmoszféra ugrott be, és akkor már tudtam, hogy ez a könyv tetszeni fog, ez csakis jó lehet.

Szerencsére tényleg igazam lett. A könyv az elejétől a végéig pörgő, izgalmas, érdekes, egy furcsa, titkokkal és rejtélyekkel teli világ. Nem mondom, hogy minden egyes fordulatnál leesett az állam, nagyjából sejtettem, hogy mi is lehet a háttérben, de a legvégén az epilógus tarol. Annyira tarol, hogy kaparom a falat a folytatásért! :) 

Az egész történetet Thomas szemszögéből látjuk, ami üdítő, mert szerencsére Thomas igazán szerethető és jó felfogású kamasz, így mi is hamar, nyavalygás nélkül, felesleges tépelődés nélkül hozzájuthatunk az információkhoz.  Információkhoz, hiszen semmit sem tudunk, nekünk pedig  minél többet össze kell gyűjtenünk, hogy kirakhassuk a kirakós darabjait.

Éppen ezért olyan érdekfeszítő a regény: folyamatosan jár az agyunk, újabbnál újabb jeleket keresünk, újabb és újabb kapaszkodókat és igyekszünk megfejteni a rejtvényt - képletesen is és valójában is...

Ezt tetézi még néhány igazán izgalmas akciójelenet, menekülés, küzdelem a furcsa lények ellen, támadás és vér... és titkok..sok-sok titok...

A stílusa pedig: ismét egy férfi YA író: tárgyilagos, intelligens, férfiasan érzelmes. A maga egyszerűségében is bámulatosan élvezetes! Mellőz minden túlreagálást, minden felesleges érzelgősséget, és hiábavaló nyavalygást. 

A nyelvezete  könnyed, fiatalos, mégis kellőképpen igényes és színvonalas, igazodik a szereplők korosztályának szlengjéhez, ugyanakkor közvetíti mindazt az értéket, amit ők mint kiválasztottak képviselnek. Ez a része is tetszett.

Karakterek:
A könyvben szereplő valamennyi karakter megelevenedett számomra. Éltek, lélegeztek, mozogtak, voltak gesztusaik, mimikájuk, tisztán láttam az arcvonásaikat, a mozdulataikat magam előtt. Ez számomra rendkívüli, mert hiába egy könyvben a tökéletes leírás, a legtöbb esetben inkább csak körvonalak, elnagyolt alakok élnek a képzeletemben egy-egy szereplőről, kontúrok és valódi vonások nélkül… Itt azonban minden és mindenki él és teljes valójában megjelenik előttem.

Thomast nagyon szerettem. Rendkívüli a tenniakarása, a hite, az empatikus képessége és az intelligenciája. Szerettem a bájos gyermekségét A lánnyal szemben, a gondolatmenetét, és a reakcióit néhány olyan dologgal szemben, amit más könyvekben sokkal valószerűtlenebbül oldottak meg (gondolok itt arra, mikor felfedezi a telepatikus képességet). Számomra ő nagyon is elképzelhető és hétköznapi srácnak tűnik - a nem hétköznapi tulajdonságai ellenére is.

Teresát is szerettem. Tetszett, hogy megőrizte a nőies báját minden keménysége és ereje ellenére, örültem, hogy nem ismét egy sírós, nyafogós lánykaraktert kaptunk.

De azt kell mondjam, hogy minden karakterre, kivétel nélkül elmondhatom azt, hogy tetszett. Még az is, aki elviekben ellenszenves kellene, hogy legyen, még ő is megszeretteti magát a végére, őt is a többiekkel együtt a szívembe zárom.
Egyszerűen hibátlan a jellemfelépítésük és megjelenítésük.

Borító:
A borító a maga zöld színvilágával először nem igazán tetszett. De minél többet forgattam a kezemben, rájöttem, hogy annál jobban hozzámnő. Kezdtem megszeretni. A labirintus a háttérben, a zöld, dróthálóra emlékeztető indák az előtérben, a betűtípus - mind-mind illeszkedik egymáshoz és a könyv tartalmához és mondanivalójához. A zöld szín pedig igenis jó! Annyira magára vonzza a tekintetet, egyszerűen muszáj megnézni, hogy mi ez a könyv! 
A külföldön megjelent kötetek borítói kicsit képszerűbbek, kicsit árulkodóbbak - számomra ez nem biztos, hogy előnyt jelent. :)

Érdekességek:
A könyv egy trilógia első kötete, melyet két újabb követ majd a Cartaphilus kiadó jóvoltából. A sorozathoz kapcsolódik egy előzmény kötet is, amely azt hivatott elmesélni, mi történt Thomasszal a Tisztásra kerülése előtt, mi zajlott akkor a világban, mi vezetett ahhoz, hogy a fiúk a tisztásra kerüljenek... Én mindenképpen vevő leszek mind a négy soron következő kötetre!

Ráadásul az írónak van még más sorozata is, amelyek szintén ígéretesek!

James Dashner 1972-ben született Georgiában. Az Egyesült Államokban ő az egyik legnépszerűbb fantasy-szerző. Nős, négy gyermek apja.


Most már borítékolható, hogy az Útvesztőből film is készül, hiszen a Fox megvette a filmesítés jogait. Először Catherine Hardwicke-et kérték fel a film rendezőjének (tudjuk ugye, hogy ő rendezte a Twilight-ot is), később azonban bejelentették, hogy mégsem ő, hanem Wes Ball lesz a film rendezője. A forgatókönyvet Noah Oppenheim írja, James Dashner szerint már javában folyik a munka a film előkészületeivel.

A filmhez természetesen elkészítette a Random House a trailert is, én úgy gondolom, elég félelmetesre sikeredett...

 A könyv nálam mindenképpen 5 pontot érdemel!