James Dashner: Az útvesztő

Fülszöveg:

Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. 

EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…

…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.

James Dashner trilógiájának első kötete egyszerre borzongató, izgalmas és elgondolkodtató. Az Útvesztőben megidézett világra akkor is kíváncsiak vagyunk, ha nem valljuk be. A tudatalatti és az emlékezet különböző szintjei mindannyiunk életét befolyásolják, és Dashner erre az ismerős érzésre építi Az Útvesztőt, és csalogat bennünket egy saját szabályai szerint működő másik világba, a Tisztásra, ahol a fantázia és a valóság egyszerre van jelen. 

„Üdv a Tisztáson!”

A könyvről:

Ezt a könyvet egy kedves barátnőmtől kaptam a szülinapomra, és tudom, nagyon izgult, hogy vajon jót választott-e nekem, lesz-e olyan jó és érdekfeszítő, hogy elmondhassam róla: az egyik kedvenc könyvem lett...

Nos, Drága Brena! Tökéletesre sikeredett a választásod! Volt olyan jó! :)

A könyv főszereplője Thomas, aki arra ébred, hogy egy szűk liftben fekszik, nem tudja hol, nem tudja miért, nem tudja, hogy került oda. S mikor egy csapat tizenévesekből álló fiúbanda kihúzza az aknából, egy önellátásra berendezkedett közösségben, egy tisztáson találja magát, melyet körös körül magas falakkal határolt útvesztő vesz körül. Thomas nem emlékszik semmire. Illetve vannak emlékfoszlányai, de csak általánosságban a kinti világról, a nevén kívül semmi konkrétum. Egyet tud biztosan: valahogy ki kell jutni az útvesztőből, s ösztönösen érzi: ő maga lesz ehhez a kulcsfigura.

Amikor az érkezése utáni napon rendhagyó módon újabb lakó érkezik a Tisztásra - aki ráadásul ismerősnek tűnik Thomasnak - , ez az érzés felerősödik benne, és mindent megtesz azért, hogy terve valóra váljon, s megtudja, ki és miért küldte őket ide. De választ kapni a kérdésekre talán nem is mindig olyan egyszerű...

Amikor először elolvastam a fülszöveget, valamiért Michael Grant Köddé váltak c. regénye jutott róla eszembe. Pedig nem azonos a sztori - csupán abban, hogy egyikben sincsenek felnőttek - mégis, valahogy annak a hangulata, az az atmoszféra ugrott be, és akkor már tudtam, hogy ez a könyv tetszeni fog, ez csakis jó lehet.

Szerencsére tényleg igazam lett. A könyv az elejétől a végéig pörgő, izgalmas, érdekes, egy furcsa, titkokkal és rejtélyekkel teli világ. Nem mondom, hogy minden egyes fordulatnál leesett az állam, nagyjából sejtettem, hogy mi is lehet a háttérben, de a legvégén az epilógus tarol. Annyira tarol, hogy kaparom a falat a folytatásért! :) 

Az egész történetet Thomas szemszögéből látjuk, ami üdítő, mert szerencsére Thomas igazán szerethető és jó felfogású kamasz, így mi is hamar, nyavalygás nélkül, felesleges tépelődés nélkül hozzájuthatunk az információkhoz.  Információkhoz, hiszen semmit sem tudunk, nekünk pedig  minél többet össze kell gyűjtenünk, hogy kirakhassuk a kirakós darabjait.

Éppen ezért olyan érdekfeszítő a regény: folyamatosan jár az agyunk, újabbnál újabb jeleket keresünk, újabb és újabb kapaszkodókat és igyekszünk megfejteni a rejtvényt - képletesen is és valójában is...

Ezt tetézi még néhány igazán izgalmas akciójelenet, menekülés, küzdelem a furcsa lények ellen, támadás és vér... és titkok..sok-sok titok...

A stílusa pedig: ismét egy férfi YA író: tárgyilagos, intelligens, férfiasan érzelmes. A maga egyszerűségében is bámulatosan élvezetes! Mellőz minden túlreagálást, minden felesleges érzelgősséget, és hiábavaló nyavalygást. 

A nyelvezete  könnyed, fiatalos, mégis kellőképpen igényes és színvonalas, igazodik a szereplők korosztályának szlengjéhez, ugyanakkor közvetíti mindazt az értéket, amit ők mint kiválasztottak képviselnek. Ez a része is tetszett.

Karakterek:
A könyvben szereplő valamennyi karakter megelevenedett számomra. Éltek, lélegeztek, mozogtak, voltak gesztusaik, mimikájuk, tisztán láttam az arcvonásaikat, a mozdulataikat magam előtt. Ez számomra rendkívüli, mert hiába egy könyvben a tökéletes leírás, a legtöbb esetben inkább csak körvonalak, elnagyolt alakok élnek a képzeletemben egy-egy szereplőről, kontúrok és valódi vonások nélkül… Itt azonban minden és mindenki él és teljes valójában megjelenik előttem.

Thomast nagyon szerettem. Rendkívüli a tenniakarása, a hite, az empatikus képessége és az intelligenciája. Szerettem a bájos gyermekségét A lánnyal szemben, a gondolatmenetét, és a reakcióit néhány olyan dologgal szemben, amit más könyvekben sokkal valószerűtlenebbül oldottak meg (gondolok itt arra, mikor felfedezi a telepatikus képességet). Számomra ő nagyon is elképzelhető és hétköznapi srácnak tűnik - a nem hétköznapi tulajdonságai ellenére is.

Teresát is szerettem. Tetszett, hogy megőrizte a nőies báját minden keménysége és ereje ellenére, örültem, hogy nem ismét egy sírós, nyafogós lánykaraktert kaptunk.

De azt kell mondjam, hogy minden karakterre, kivétel nélkül elmondhatom azt, hogy tetszett. Még az is, aki elviekben ellenszenves kellene, hogy legyen, még ő is megszeretteti magát a végére, őt is a többiekkel együtt a szívembe zárom.
Egyszerűen hibátlan a jellemfelépítésük és megjelenítésük.

Borító:
A borító a maga zöld színvilágával először nem igazán tetszett. De minél többet forgattam a kezemben, rájöttem, hogy annál jobban hozzámnő. Kezdtem megszeretni. A labirintus a háttérben, a zöld, dróthálóra emlékeztető indák az előtérben, a betűtípus - mind-mind illeszkedik egymáshoz és a könyv tartalmához és mondanivalójához. A zöld szín pedig igenis jó! Annyira magára vonzza a tekintetet, egyszerűen muszáj megnézni, hogy mi ez a könyv! 
A külföldön megjelent kötetek borítói kicsit képszerűbbek, kicsit árulkodóbbak - számomra ez nem biztos, hogy előnyt jelent. :)

Érdekességek:
A könyv egy trilógia első kötete, melyet két újabb követ majd a Cartaphilus kiadó jóvoltából. A sorozathoz kapcsolódik egy előzmény kötet is, amely azt hivatott elmesélni, mi történt Thomasszal a Tisztásra kerülése előtt, mi zajlott akkor a világban, mi vezetett ahhoz, hogy a fiúk a tisztásra kerüljenek... Én mindenképpen vevő leszek mind a négy soron következő kötetre!

Ráadásul az írónak van még más sorozata is, amelyek szintén ígéretesek!

James Dashner 1972-ben született Georgiában. Az Egyesült Államokban ő az egyik legnépszerűbb fantasy-szerző. Nős, négy gyermek apja.


Most már borítékolható, hogy az Útvesztőből film is készül, hiszen a Fox megvette a filmesítés jogait. Először Catherine Hardwicke-et kérték fel a film rendezőjének (tudjuk ugye, hogy ő rendezte a Twilight-ot is), később azonban bejelentették, hogy mégsem ő, hanem Wes Ball lesz a film rendezője. A forgatókönyvet Noah Oppenheim írja, James Dashner szerint már javában folyik a munka a film előkészületeivel.

A filmhez természetesen elkészítette a Random House a trailert is, én úgy gondolom, elég félelmetesre sikeredett...

 A könyv nálam mindenképpen 5 pontot érdemel!