Nick James: Éjhajó Akadémia - A gyöngyháború

Fülszöveg:

A felperzselt Föld utolsó reménységét a gyöngyök jelentik: apró, rejtélyes rögök a világűrből, amelyek egész városokat képesek ellátni energiával. Az értük folyó harc résztvevői az Éghajó Közösség – politikai disszidensek, akik hatalmas hajókon élnek a sztratoszférában – és az Egyesült Párt által vezetett korrupt felszíni kormány. Jesse Fisher, az Éghajó Akadémia legkevésbé ígéretes tanonca és Cassius Stevenson, egy fiatal felszíni ügynök útjai keresztezik egymást, amikor mindketten tiltott területre tévednek a gyöngyök utáni hajszában. Véletlen találkozásuk váratlan reakciót indít be bennük, és mindkét fiút elképesztő és veszélyes képességekkel ruház fel. Miközben a szemben álló hatalmak bármit megtennének, 

hogy kihasználják ezeket az új erőket, Jesse és Cassius, mint üldözött és üldöző, az egykori Seattle romjaihoz tart, hogy megtudják az igazságot újonnan szerzett erejükről, múltjukról és a gyöngyök megdöbbentő titkáról.

A könyvről:

Azt hiszem, mindig is logikusnak tartottam, hogy ebben a végtelen világűrben létezik a Földön kívül is élet. De sosem hittem úgy a földönkívüliek létezésében, ahogy azt a könyvek és a filmek nagy része bemutatja: nem hiszek az UFO-kban és a kis zöld lényekben, sem a villogó, szuperszónikus űrhajókban. Talán ezért van az, hogy nem igazán szeretem a sci-fiket. 

Szerencsére Nick James könyvéről nem tudtam, hogy ebbe a műfajba sorolták, mert akkor talán el sem kezdtem volna...és mekkora élményt hagytam volna ki! 

A fülszöveg alapján egy bentlakásos iskolában játszódó, kiképzésekről, összecsapásokról szóló tiniregényt vártam. Ehhez képest kaptam egy kissé sötét hangulatú, tökéletesen megrajzolt világú, érdekfeszítő regényt, csupa izgalmas karakterrel.

A regény kezdete a "bele a közepébe" elvet követi: Jesse Fisher a tetőn lógva próbálja megmenteni az életét az ellenséges felszíniekhez tartozó Cassiustól, aki rátámadt annak reményében, hogy megszerzi tőle a kincset (és energiát) érő gyöngyöt. Jesse kétségbe van esve, hiszen kiképzésének legelső küldetése ez, és itt is - mint általában - kudarcot vall. Ám  Jesse és Cassius között történik valami: különös energiát éreznek magukban, mikor kezük összeér, és Jesse ennek hatására a mélybe zuhan. Hogy lehet, hogy 12 emelet magasságból ép bőrrel megússza? Ráadásul Cassius a bázisra visszaérve szintén különös dolgokat tapasztal magán: úgyszólván élő tűzgolyóvá válik. Miért?

Hamarosan kezdetét veszi Jesse és Cassius új élete, mely tele van titkokkal, meneküléssel, akciókkal, az igazság hajszolásával. S talán mindeközben megtalálják saját magukat is...

Annak ellenére, hogy nem teljesen olyan volt ez a történet, mint amilyet először vártam, kellemes csalódás volt. Sokkal összetettebb és komplettebb sztori ez, mint azt első olvasatra gondoljuk.

A világkidolgozása bravúros: nemcsak az adott helyszín 2090-es évekbeli állapotáról kapunk részletes és pontos képet, de tudjuk azt is, mi van a Föld többi részén, megismerjük az okokat és a korábbi történéseket. (Bár ne tudnánk, de sajnos mostanában egyre több az olyan történet, amelyek az emberek felelőtlenségéből indulnak ki és borzalmas jövőképeket tárnak elénk. Ugye Ti sem gondoljátok komolyan, hogy ez véletlen?)

Nagyon tetszett a Sarki városok elmélete és felvázolása - és csak remélni tudom, hogy valamelyik további kötetnek ezek lesznek a helyszínei. Nagyon izgalmas dolgokat lehetne kihozni belőlük. 

Na persze, nem mintha az Éghajó Akadémia mint helyszín nem lenne roppant érdekes és izgalmas - igazi futurisztikus, technikai újdonságokat felvonultató űrhajó ez - vagy legalábbis valami hasonló. 

A történet maga lendületes, fordulatokban, akció jelentekben gazdag, egy pillanatra sem hagy minket unatkozni, végig fenntartja a figyelmünket. 

A könyv háromnegyedénél én ugyan rendesen megijedtem - egy nagy titok lelepleződésénél-, hogy innentől aztán átfordulunk nagyon sci-fibe, de szerencsére  nem így történt, megmaradt a még számomra elviselhető és érdekes szinten, nem vált túl sokká vagy túl hihetetlenné.

Sok helyen olvastam, hogy a szerelmi szál az olvasók többségének nem tetszett, feleslegesnek tartották. Igen, én is úgy gondolom, hogy enélkül is megállta volna a helyét a történet, mégis azt mondom: kellett ez bele! Nem a történet miatt, sokkal inkább az emberi oldala miatt. Azért, hogy tudjuk: a lepusztult, kiégett világban sem haltak ki és perzselődtek fel az emberi érzések, ugyanúgy létezik szerelem, ugyanúgy létezik barátság, bajtársiasság, testvéri szeretet. Minden baj és rossz dolog ellenére. 

Az tény, hogy ez a romantika nekem úgy tűnik, inkább egy kamaszfiú téves képzelgései az ideális kapcsolatról, mintsem reális és hihető szerelem - nem hiszem, hogy létezik  olyan 18 éves lány, aki szerelembe esne egy 15 éves fiúval, főleg akkor, ha azt 12 éves korában, tehát kisgyerekként egy faágon ülve ismerte meg:( -, de ez legyen a legnagyobb hibája.
Ráadásul ne felejtsük el: ez egy ifjúsági regény, tehát mind történetében, mind karaktereiben a célzott korosztály igényeihez és érdeklődési köréhez kell, hogy alkalmazkodjon. És az mi más lenne, ha nem a fentebb felsorolt dolgok?

Karakterek:

Azt gondolom, a könyv egyik legnagyobb pozitívuma a két főszereplő karakterfelépítése. Csodálatos megformálói ők annak, hogy milyen jellembeli eltérések lehetnek még az azonos génállományú emberek között is, és milyen hatással lehet egy gyermekre az, ha szülők nélkül kell felnőnie. 

Jesse, aki elesettnek, gyámoltalannak és védtelennek érzi magát nélkülük, egyedül, és árván a világban, tökéletes ellentéte Cassiusnak, aki inkább megedződött, dacossá, akaratossá, kitartóvá és önállóvá vált szülők nélkül, igazi vagány rosszfiúvá, aki legbelül azonban - tudjuk - éppolyan sérült és megsebzett kisfiú, akárcsak Jesse. 

Karaktereik ellentéte a könyv elején egyértelmű, azonban a történet végére kissé elbizonytalanodunk: talán nem is olyan mások ők, mint azt elsőre gondoltuk. Jesse lassan ráébred, hogy egyedül, segítség nélkül is képes megbirkózni az akadályokkal, csak akarnia kell és hinni abban, hogy ő is különleges. Cassius pedig, aki mindig is meg volt győződve arról, hogy csak magára számíthat és csak magával kell törődnie, aki vágyott ugyan rá, de sehol sem találkozott a családi kötelék fogalmával, a kötet végére elgyengül, elbizonytalanodik, megrémül. 

Jellemüknek fejlődése fokozatos, lassú, de egyértelmű. 

A könyv többi szereplője, illetve szereplőinek jelleme egyfajta sablont követ: van jó és rossz oldal, a rossz egyedül uralkodik, vagy uralkodna mindenki felett, a jó oldalnak viszont akadnak természetesen segítői: a barát, a szerelem, a védelmező.

Mégis, minden tipikus vonás ellenére szerethető és kedves figurák ők. Skander humorát és lazaságát nem lehet figyelmen kívül hagyni, Eva anyáskodása megmosolyogtat. Talán egyedül Avery szerelmével nem voltam kibékülve. Igazából végig arra vártam, hogy mikor derül már ki, hogy igazából mégis a rossz oldalon áll és átveri az egész társaságot. Őszintétlennek és álnoknak tűnt, nem kedveltem.

Borító:

A trilógia eredeti borítóiból igazi sci-fi hangulat árad: picit sötétek, picit titokzatosak, picit futurisztikusak. Az elsőn Cassius, a másodikon Jesse szerepel. Ráadásul Nick James a napokban tette közzé a hamarosan megjelenő harmadik kötetének borítóterveit (a kékes hátterű az), ahol mindkét szereplő megjelenik egy fura DNS lánc kíséretében, ami - azt gondolom - elég sokat elárul arról, vajon mire is számíthatunk, de bennem ez még tovább fokozza a kíváncsiságot a továbbiak iránt.

A magyar borító picit más, mint az eredeti, de nagyjából követi a külföldi stílust és igazodik hozzá...A repülőszemüveg, a gyöngy itt is megjelenik (bár a zöldes ragyogást hiányolom), Jesse tekintete sokatmondó és szimpatikus - szerintem nagyon jól sikerült és bátran felveheti a versenyt bármelyik másikkal.

 A külföldön megjelent három kötet eredeti borítói

és még egy...talán ez a legsci-fisebb :)

Érdekességek:

Nick James 1986-ban született Portlandben és Anacortes kis szigetén, egy pici Washington állambeli városkában nőtt fel. Mivel túl sok szórakozási lehetőség nem akadt a városkában, így Nick sokszor kénytelen volt a saját képzeletével szórakoztatni magát, és a maga által kitalált történeteket - a tanára javaslatára - az egyetemi évei alatt elkezdte szép lassan leírogatni. Így született meg az Éghajó Akadémia kézirata is...

Nick James egyébként nagy zenerajongó, saját blogot is vezet az általa szeretett zenékről, toplistákkal, ajánlókkal, stb. A blogot idén öt éve vezeti és azóta a látogatóinak száma elérte az egymilliót :) Nézzétek meg Ti is! 

Egyébként Nick - elhiszitek?? - tanár, a Washington állambeli Bellinghamben él és tanít. A háta mögött a diákok egyszerűen csak úgy hívják: a rocksztár tanár. :)

A könyvet köszönöm a Főnix Könyvműhelynek!