Báthky András - Lakatos István: Bazsó és Borka -Borka nélkül a világ

Fülszöveg:

A szeretni- és égetnivaló ikerpár, Bazsó és Borka most sem tétlenkedik. Szeretnétek tudni, hogy miért üldözi egy kutyafalka Bazsót a Normafánál? És azt, vajon mire készülhetnek az ikrek egy kukában ülve? Hogy kicsoda Dárdai Dia és Döme? Miként lesz Bazsóból igazi sztár? A válaszok ott lapulnak a sorozat legújabb kötetében, sőt, végül még az is kiderül, milyen rossz lenne Borka nélkül a világ! 

A népszerű szerzőpáros vadonatúj, első önálló olvasásra szánt humoros, rövid történetei.

Márpedig rossz gyerek nincs! - Lassan szállóigévé válik ez a mondás, csak néha mi, szülők nem érezzük úgy, hogy ez igaz lenne...De ha jobban belegondolunk, pontosan tudjuk, hogy így van: rossz gyerek nincs, csak rossz hozzáállás és rossz megközelítés.

Rossz gyerek nincs - csak unatkozó, vagy kíváncsi, vagy túl élénk fantáziával megáldott, vagy nagyon kreatív és nagyon életteli.

És ha mindez egyben igaz rá? Nos, akkor sem azt mondanám, hogy ez a gyerek rossz. Sokkal inkább nevezném az ilyen gyereket egyszerűen Bazsónak.

Igen, ilyen Bazsó, Bátky András kedves gyermekregényének kisfiú főszereplője, aki ikerhúgával, Borkával együtt őrületes kalandokba keveri magát, viccesnél-viccesebb helyzeteket teremt és egyre-másra okozza a galibát - hol a szüleinek, hol a szomszédainak, hol az egész város apraja-nagyjának.

Alapjában véve azonban mégsem nevezném ezeket a gyerekeket "rossznak". Egyszerűen mai gyerekek, valós nagyvárosi környezetben, akik csodálatos fantáziaviláguknak és képzelőerejüknek köszönhetően igen egyénileg űzik el az unalmas órákat és töltik el a szabadidejüket: hol kukákkal igyekeznek forma1-eset játszani, hol felosztják maguk között Budapestet és királyt választanak, hol pedig kirendelnek egy egész kommandós századot, hogy bebizonyítsák: igenis belőlük is lehet tévésztár.

Egyszerű csíntevések ezek, amikről Bazsó, a saját kis egyszerű, gyermeki szemén át nézve nem is gondolja, hogy esetleg bajt okoz. Borka, a húga ennél sokkal éleslátóbb és felelősségteljesebb, pontosan tudja, hogy mit lehet és mit nem, ennek ellenére sokszor testvére viselkedésmintáit követve ő is részt vesz a galibákban.

De nem rosszaságok ezek, csupán a gyermeki képzelet és kreativitás túltengései, a fantáziavilág és a valóság közötti határ elkülönülésének hiánya.

A történetek kiindulópontjában többnyire egyfajta szerepjáték áll: legyünk királyok, legyünk pilóták, legyünk tévésztárok...Teljesen érthető és a kornak megfelelő viselkedés és elgondolás ez, hiszen, ki ne akarná ezt? A bonyodalmakat az okozza, hogy a játék szinte minden esetben túlnő önmagán: nemcsak bevonják a szűk környezet, a valóság tárgyait, helyszíneit és eseményeit a játékban, de sokszor össze is mossák azt vele, és a végére szinte elfelejtik mi az igaz, és mi az, ami csak a képzelet szülötte, ami csak a játékban valós. Ez szüli a számos konfliktushelyzetet, ami mégsem megbotránkoztató vagy elrettentő, sokkal inkább megmosolyogtató, humoros és elgondolkodtató. Általa kicsivel jobban megérthetjük mi, felnőttek a gyermeki gondolkodásmódot, a kis olvasóközönség pedig magyarázat nélkül is érti, hogy Bazsó miért is keveredett ekkor zűrbe és hogyan lehetett volna ezt kikerülni, mi volt a baj, hol volt a téves elgondolás. Pontosan értik, hogy nem ez a helyes viselkedés és mindez büntetést von maga után (teszteltem! :)).

A zűrös helyzeteket másfelől a testvérek közötti konfliktusok teremtik: a szokásos testvérharc, a rivalizálás, a másik állandó fricskázása és bosszantása. Vicces párbeszédeken és helyzeteken esünk túl mindezt nyomon követve, hogy aztán a könyvecske címadó fejezetében belássuk - Bazsóval együtt : bármilyen bosszantó is néha egy húg, egy testvér, azért mégiscsak testvér. Mégiscsak szükségünk van rá, mégiscsak rossz lenne nélküle ez a világ, hiszen szeretjük őt... A sok-sok humor és vicces jelenet után igen megható és szívmelengető ez a zárósor, nemcsak nekünk szülőknek, de az olvasó kisgyermeknek is. Hiszen azt tárja elé, mennyire fontos a szeretet, az összetartás, mennyire jó dolog egy testvér jelenléte valamennyi bosszantó következmény ellenére is (az én egyke unokaöcsém konkrétan kijelentette, hogy most már jó lenne, ha végre megszületne a kishúga, Réka, mert most már igazán sokat várt rá).

A könyv formája, mérete, szerkesztése, a szöveg nyelvezete és szóhasználata mind-mind a célközönség igényeihez és szokásaihoz igazodik, ezzel is segítve a kisiskolásokat az önálló olvasásban, motiválva és kedvet csinálva e remek szórakozáshoz.

S ha már motiváció...Mi más csinálhatna nagyobb kedvet az olvasáshoz, mint az egyedi, sokatmondó, humoros illusztráció, mellyel Lakatos István e könyvecskét kiegészítette, teljessé és gazdagabbá tette, tökéletesítette. Önmagukban véve is igen szórakoztatóak és beszédesek ezek a rajzok, szeretem a színeit, a gesztusok és mimikák sokrétűségét, a kifejező erejüket - de a szöveggel társítva igazán kerek egészet és tartalmas elbeszélést alkotnak. 

Talán mondanom sem kell, hogy ez a könyvecske is az unokaöcsém vendégszeretetének örvend - ezúttal egyedül próbál megbirkózni vele a közös elolvasás után. Első önálló könyveként...

Köszönet érte a Manó Könyveknek!