Rebecca Donovan nagysikerű Breath sorozatának első része október 1-én jelenik meg magyarul Elakadó lélegzet címmel a Maxim Kiadó gondozásában. A Blogturné Klub 10 bloggere szeptember 21-től szeptember 30-ig minden nap egy-egy ajánlóval, továbbá a történethez kapcsolódó extrákkal és nyereményjátékkal vár Benneteket!
A turné végén 3 példányt sorsolunk ki a Maxim Kiadó jóvoltából, Emma Thomas és Evan Mathews lélegzetelállító történetéből. A bejegyzések végén található Rafflecopter doboz kitöltésével szállhattok versenybe a könyvért.
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Borító: papír, puha kötés/keménytáblás
ISBN: 9789632612751
Oldalak száma: 496 oldal
Megjelenés: 2013. október 1.
Fülszöveg:
Az USA Today bestsellere.
„Senki sem próbált szóba állni velem, én is elvoltam magamban. Az volt az a hely, ahol mindennek biztonságosnak és könnyűnek kellett lennie. Hogy sikerült Evan Mathewsnak egy nap alatt lebontania az én állandó világomat?”
Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat…
Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről és a törékeny reményről. A Elakadó lélegzet a nagy kritikai elismerést aratott trilógia első kötete.
A könyvről:
A könyv egy 17 éves lány, Emily (Emma) Thomas történetét meséli el. A történet lehetne akár hétköznapi is: Emma jó tanuló, kiváló sportoló, soha, semmi galibát nem okoz, csupán csendes és nehezen barátkozó. Aztán egy napon megjelenik az iskolában Evan Mathews...Jóképű, népszerű, kiváló modorú...és Emma azon kapja magát, hogy szerelmes lett. Egyszerű iskolai szerelem lehetne...de nem lehet. Emmának ugyanis van egy titka: a nagynénje. Carol nemcsak, hogy nem szereti őt, de ezt rendszeresen ki is mutatja: hol szóban, hol tettben, de folyamatosan bántalmazza a lányt, amit az összeszorított szájjal, bekötözött sebekkel tűr és közben szenved.
Élete kétfelé szakad: az egyik a régen várt, reményteli boldogság, a másik az ezernyi kínnal járó pokol...De meddig lehet két életet élni, meddig lehet tűrni, félelemben élni, mennyit képes egy ember elviselni?
A könyv megadja a választ...
Ez egy olyan könyv, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Érzelmek sokaságát váltja ki az olvasóból, méghozzá olyan intenzitással, amit rendkívül nehéz kordában tartani. Majdnem hogy lehetetlen.
Legszívesebben én is üvöltenék, toporzékolnék, ráznám a lapokat dühös tehetetlenségemben. Mert minden érzés: a düh, a harag, a fájdalom, a részvét - mind-mind eltörpül amellett az érzés mellett, hogy semmit nem tudsz csinálni és aki tudna, az nem azt teszi, amit kellene...!
Átütő és mélyenszántó könyv ez, rendkívül kényes és sérülékeny témát érintve. A családon belüli erőszak, a gyermekbántalmazás mindig érzékeny pontja az embereknek, olyan dolog, ami mindenképpen gondolatokat ébreszt és megindít. A könyv hihetetlen éleslátással és hitelességgel írja le egy bántalmazott lány lelki gyötrődését, környezetének reakcióit és a segítség elhárítását. Pontosan tudjuk, érezzük a barátok vívódását és tépelődését, bizonytalanságát arra vonatkozóan, hogy mit tegyenek...
A bántalmazás jelenetei thrillerbe illők - annyi feszült várakozással, gyötrő félelemmel, kegyetlen rémülettel telítettek, olyan képszerűek és érzelemdúsak, hogy teljesen átérezzük Emma riadalmát: rettegünk minden lépésénél, hogy vajon meghalljuk-e valahol Carol cipőjének nyikorgását, hogy megérezzük-e bőrszíjának vagy öklének csapásait. A hangulat, az érzelmek sokasága tökéletesen ránk talál és nehezen szabadulunk tőle.
Emma másik életének történései ennél jóval lágyabbak, nyugodtabbak, hétköznapibbak. Ezek a részek jelentik a könyvben a lélegzethez jutást - mind Emma, mind az Olvasó részére. A tizenévesek mindennapjai, iskola, mozi, házibulik, feloldják a feszült hangulatot, könnyeddé, fesztelenné teszik a cselekményt.
A romantikus szál édesen gyönyörű, finom, lágy, és rendkívül törékeny, ugyanakkor az egyik legstabilabb, legszorosabb kapcsolat két fiatal között, amiről valaha is olvastam.
Emma és Evan szerelmének kialakulása lassan, fokozatosan megy végbe, mégis a legelejétől fogva érezzük annak szükségszerűségét és elkerülhetetlenségét.
Evan első vallomása annyi érzelmet, annyi szépséget foglal magában, hogy szinte könnyeket csal az ember szemébe, az autós jelenet során pedig annyi elektromos feszültséget és vibrálást érezni a két fiatal között, hogy szinte görcsösen erőlködtem és küszködtem, hogy történjék már valami...
A fordítás, a stílus és a nyelvezet finoman elegáns, választékos, Carol alpárisága és vulgaritása éppen ettől válik rendkívül durvává és erőszakossá, remekül felhasználva az írónő a nyelvet mint eszközt az ellentétek és agresszió érzékeltetésére, hangsúlyozására.
Gyönyörű és fájdalmas könyv ez, borzalmas témát boncolgat egy csodálatosan szép, finoman lágy szerelem beteljesedése közben. Mennyet és poklot állít ellentétbe egymással, és hogy a végén Emma hol fog kikötni ... az talán csak a következő kötetekből derül ki...
Élete kétfelé szakad: az egyik a régen várt, reményteli boldogság, a másik az ezernyi kínnal járó pokol...De meddig lehet két életet élni, meddig lehet tűrni, félelemben élni, mennyit képes egy ember elviselni? A könyv megadja a választ...
Ez egy olyan könyv, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Érzelmek sokaságát váltja ki az olvasóból, méghozzá olyan intenzitással, amit rendkívül nehéz kordában tartani. Majdnem hogy lehetetlen.
Legszívesebben én is üvöltenék, toporzékolnék, ráznám a lapokat dühös tehetetlenségemben. Mert minden érzés: a düh, a harag, a fájdalom, a részvét - mind-mind eltörpül amellett az érzés mellett, hogy semmit nem tudsz csinálni és aki tudna, az nem azt teszi, amit kellene...! Átütő és mélyenszántó könyv ez, rendkívül kényes és sérülékeny témát érintve. A családon belüli erőszak, a gyermekbántalmazás mindig érzékeny pontja az embereknek, olyan dolog, ami mindenképpen gondolatokat ébreszt és megindít. A könyv hihetetlen éleslátással és hitelességgel írja le egy bántalmazott lány lelki gyötrődését, környezetének reakcióit és a segítség elhárítását. Pontosan tudjuk, érezzük a barátok vívódását és tépelődését, bizonytalanságát arra vonatkozóan, hogy mit tegyenek...
A bántalmazás jelenetei thrillerbe illők - annyi feszült várakozással, gyötrő félelemmel, kegyetlen rémülettel telítettek, olyan képszerűek és érzelemdúsak, hogy teljesen átérezzük Emma riadalmát: rettegünk minden lépésénél, hogy vajon meghalljuk-e valahol Carol cipőjének nyikorgását, hogy megérezzük-e bőrszíjának vagy öklének csapásait. A hangulat, az érzelmek sokasága tökéletesen ránk talál és nehezen szabadulunk tőle.
Emma másik életének történései ennél jóval lágyabbak, nyugodtabbak, hétköznapibbak. Ezek a részek jelentik a könyvben a lélegzethez jutást - mind Emma, mind az Olvasó részére. A tizenévesek mindennapjai, iskola, mozi, házibulik, feloldják a feszült hangulatot, könnyeddé, fesztelenné teszik a cselekményt.
A romantikus szál édesen gyönyörű, finom, lágy, és rendkívül törékeny, ugyanakkor az egyik legstabilabb, legszorosabb kapcsolat két fiatal között, amiről valaha is olvastam.Emma és Evan szerelmének kialakulása lassan, fokozatosan megy végbe, mégis a legelejétől fogva érezzük annak szükségszerűségét és elkerülhetetlenségét.
Evan első vallomása annyi érzelmet, annyi szépséget foglal magában, hogy szinte könnyeket csal az ember szemébe, az autós jelenet során pedig annyi elektromos feszültséget és vibrálást érezni a két fiatal között, hogy szinte görcsösen erőlködtem és küszködtem, hogy történjék már valami...
A fordítás, a stílus és a nyelvezet finoman elegáns, választékos, Carol alpárisága és vulgaritása éppen ettől válik rendkívül durvává és erőszakossá, remekül felhasználva az írónő a nyelvet mint eszközt az ellentétek és agresszió érzékeltetésére, hangsúlyozására.
Gyönyörű és fájdalmas könyv ez, borzalmas témát boncolgat egy csodálatosan szép, finoman lágy szerelem beteljesedése közben. Mennyet és poklot állít ellentétbe egymással, és hogy a végén Emma hol fog kikötni ... az talán csak a következő kötetekből derül ki...
Karakterek:
Az első dolog, amit a karakterekkel kapcsolatban megjegyeznék, az az, hogy mennyire érezhető az a végtelen szeret, amellyel az írónő Emma alakját megformálta, és milyen mérhetetlen gyűlölet és düh veszi körül Carol személyiségét.
Hiába teszi ki Emmát ennyi félelemnek, fájdalomnak és megaláztatásnak, mégis úgy érzem, hogy Emmát szinte babusgatja, dédelgeti Rebecca Donovan, finom, elegáns, kecses jellemvonásokkal veszi körül, leheletfinom fátyollal burkolja. Ám emögött a nőies lágyság mögött egy hihetetlenül erős személyiség lapul, akinek csodálom a tartását, a büszkeségét, az összeszedettségét. Bámulatos, hogy egy sérült, bántalmazott kislány hogyan tud ennyi elszántságot, ennyi jövőbe vetett reményt magába zsúfolni, mennyire képes szeretni valakit ahhoz, hogy mindezt eltűrje ...
És emiatt a sok-sok példaértékű és pozitív jellemvonás miatt lesz még érhetetlenebb, még felháborítóbb és dühítőbb Carol és igen, még a nagybácsi viselkedése is.
Mennyi gyűlölet, mennyi becstelenség lakozhat ebben a nőben - aki egyébként saját gyermekeit szerető anya -, hogy képes legyen ennyi alattomosságra, ennyi elvetemült tettre. És mennyi düh kell, hogy lakozzon egy íróban ahhoz, hogy egy ilyen kiállhatatlan és sátáni karaktert megformáljon! Én azt gondolom, tökéletesen sikerült. Carol az egyik legjobban megírt negatív karakter, akiről mostanában olvastam.
Rendkívül dühös vagyok George-ra, a nagybácsira, aki látja a jeleket, látja a konfliktust, ennek ellenére semmit sem tesz, illetve túl későn tesz ellene. Azt hiszem, hogy karakterében azt a tipikus szemlélődőt láthatjuk, aki ilyen esetben leggyakrabban előfordul: lehet családtag, lehet szomszéd, vagy tanár... Nem mernek vagy nem akarnak lépni, talán azt hiszik, hogy nem olyan súlyos a helyzet...A teszetoszasága, struccpolitikája rendkívül dühítő!
És hát Evan...támogató, segítő, szerető társ, remény a boldogságra, a normális életre. Ki is vágyhatna nála nagyszerűbb és odaadóbb barátra? Általa kapja meg az esélyt Emma arra, hogy a lakásból kilépve egy átlagos tizenéves életét élje, annak minden szépségével, hibájával, néha a maga szívszorító fájdalmával. Evan a támasz, a szerelem, a vágy, a barát, tökéletes párja, segítője Emmának. Kettősük az év legnagyszerűbb szerelmespárja címért is indulhatna, rendkívül szerettem a karakterüket - mind külön-külön, mind együtt. Örülök, hogy Evan személyében Emma rátalál a kiútra és a neki kijáró biztonságra és szebb életre. Mert mindenkinek jár a boldogság...
Hiába teszi ki Emmát ennyi félelemnek, fájdalomnak és megaláztatásnak, mégis úgy érzem, hogy Emmát szinte babusgatja, dédelgeti Rebecca Donovan, finom, elegáns, kecses jellemvonásokkal veszi körül, leheletfinom fátyollal burkolja. Ám emögött a nőies lágyság mögött egy hihetetlenül erős személyiség lapul, akinek csodálom a tartását, a büszkeségét, az összeszedettségét. Bámulatos, hogy egy sérült, bántalmazott kislány hogyan tud ennyi elszántságot, ennyi jövőbe vetett reményt magába zsúfolni, mennyire képes szeretni valakit ahhoz, hogy mindezt eltűrje ... És emiatt a sok-sok példaértékű és pozitív jellemvonás miatt lesz még érhetetlenebb, még felháborítóbb és dühítőbb Carol és igen, még a nagybácsi viselkedése is.
Mennyi gyűlölet, mennyi becstelenség lakozhat ebben a nőben - aki egyébként saját gyermekeit szerető anya -, hogy képes legyen ennyi alattomosságra, ennyi elvetemült tettre. És mennyi düh kell, hogy lakozzon egy íróban ahhoz, hogy egy ilyen kiállhatatlan és sátáni karaktert megformáljon! Én azt gondolom, tökéletesen sikerült. Carol az egyik legjobban megírt negatív karakter, akiről mostanában olvastam.Rendkívül dühös vagyok George-ra, a nagybácsira, aki látja a jeleket, látja a konfliktust, ennek ellenére semmit sem tesz, illetve túl későn tesz ellene. Azt hiszem, hogy karakterében azt a tipikus szemlélődőt láthatjuk, aki ilyen esetben leggyakrabban előfordul: lehet családtag, lehet szomszéd, vagy tanár... Nem mernek vagy nem akarnak lépni, talán azt hiszik, hogy nem olyan súlyos a helyzet...A teszetoszasága, struccpolitikája rendkívül dühítő!
És hát Evan...támogató, segítő, szerető társ, remény a boldogságra, a normális életre. Ki is vágyhatna nála nagyszerűbb és odaadóbb barátra? Általa kapja meg az esélyt Emma arra, hogy a lakásból kilépve egy átlagos tizenéves életét élje, annak minden szépségével, hibájával, néha a maga szívszorító fájdalmával. Evan a támasz, a szerelem, a vágy, a barát, tökéletes párja, segítője Emmának. Kettősük az év legnagyszerűbb szerelmespárja címért is indulhatna, rendkívül szerettem a karakterüket - mind külön-külön, mind együtt. Örülök, hogy Evan személyében Emma rátalál a kiútra és a neki kijáró biztonságra és szebb életre. Mert mindenkinek jár a boldogság...
Borító:
Nagyon szeretem azokat a borítókat, amelyek egy viszonylag egyszerű kép mögé rejtenek mélységesen mély tartalmakat. Mint itt is: egy ajtó. Harmonikus, ízléses, egyszerű ajtó képe. Mégis mennyi mindent elmond és mennyi kérdést felvet. Mert mi minden rejtőzhet egy zárt ajtó mögött...családok, életek, sorsok, titkok. Sosem tudhatjuk, mivel találkozunk, mit találunk, ha belépünk. És néha, talán jobb is lenne kint maradni, nem látni, nem megtudni. Csakhogy ezzel mi sem változik. A lány, aki merengő tekintettel néz ki az esőáztatta ablakon, attól még ugyanúgy bent marad az ajtó mögött, ugyanúgy szenved és fél ...
Na hagyjuk! Nyissuk ki az ajtót!!!
Nagyon szeretem azokat a borítókat, amelyek egy viszonylag egyszerű kép mögé rejtenek mélységesen mély tartalmakat. Mint itt is: egy ajtó. Harmonikus, ízléses, egyszerű ajtó képe. Mégis mennyi mindent elmond és mennyi kérdést felvet. Mert mi minden rejtőzhet egy zárt ajtó mögött...családok, életek, sorsok, titkok. Sosem tudhatjuk, mivel találkozunk, mit találunk, ha belépünk. És néha, talán jobb is lenne kint maradni, nem látni, nem megtudni. Csakhogy ezzel mi sem változik. A lány, aki merengő tekintettel néz ki az esőáztatta ablakon, attól még ugyanúgy bent marad az ajtó mögött, ugyanúgy szenved és fél ...
Na hagyjuk! Nyissuk ki az ajtót!!!
És még valamit..
ha már témánál vagyunk... valóban nyissuk ki az ajtót, nyissuk ki a szemünket és nyissuk ki a szánkat! Sose hagyjuk, hogy a félelem, a lelkiismeret-furdalás, a bizonytalanság vagy bármi más befogja azt! Ha kell kiabáljunk, üvöltsünk, ha észre vesszük, hogy a környezetünkben valaki gyermekbántalmazás áldozata lett. Sose hagyjuk, hogy egy gyermek szenvedjen, hogy bántsák, érveljen a bántalmazott vagy a bántalmazó bármivel is, akármilyen mentséget is hozzon fel, erre nincs bocsánat!
És ha most azt gondoljátok, ilyen velem, az én környezetemben nem történhet meg, hadd mondjam el, hogy Magyarországon évente 30 gyermek hal meg gyermekbántalmazás vagy elhanyagolás következtében. Ennél sokkal-sokkal nagyobb azoknak a száma, akit rendszeresen vernek, testileg vagy lelkileg bántanak.Ha ezt tapasztalod, ne habozz : hívj segítséget!
KÉK VONAL GYERMEK ÉS IFJÚSÁGI TELEFON
Tel..: 116 111 (harmonizált európai hívószám)
Nonstop, ingyenes, mobilról is hívható
ORSZÁGOS KRÍZISKEZELŐ ÉS INFORMÁCIÓS TELEFONSZOLGÁLAT (OKIT)
(a családon belüli erőszak következtében beállt válság azonnali kezelésére)
Tel. 06 80 20 55 20 (a nap 24 órájában mindenhonnan, minden telefonról hívható ingyenes telefonszám)
TELEFONTANÚ PROGRAM (bejelentést tehet, információt kérhet a rendőrségen)
Tel: 06 80 555 111
CSALÁD, GYERMEK, IFJÚSÁG KIEMELTEN KÖZHASZNÚ EGYESÜLET
Telefon: +36/1-225-3526
Ismerd meg Emmát és Evant!
Emma (Emily) Thomas
Négy éve költözött Weslynbe, és azóta a nagybátyjával és a
nagynénjével él.
Általános iskolában átugrott egy évet és magasabb osztályba
került. Csodálatos sportoló – futballjátékát egyetemi tehetségkutatók is
megcsodálják.
Sarah McKinley-n (a barátnőjén) kívül senkivel sem beszélget.
Nehéz őt megismerni – ám ha ez megtörtént, lehetetlenség nem szeretni.
A filmeken általában elalszik – kivéve talán a pszichológiai
thrillereket.
Az édesapja szeretette meg vele a futballt és ő volt az edzője, amikor még kicsi volt.
Evan Mathews
San Francisco-ból költözött Weslynbe az iskolaév őszén.
Valamennyi zenei stílust kedveli – kivéve a klasszikusokat. Gyerekként
ugyanis kénytelen volt zongoraleckéket venni – amit szívből utált.
Tehetséges fotós – azokat az elkapott pillanatokat keresi,
amelyek mellett mások többnyire észrevétlenül elhaladnak.
Adrenalin-függő – mindig a következő kalandot keresi. 13
éves korára bejárta az összes földrészt.
Játssz Te is a könyvért!!!
Tölts ki a rafflecopter dobozt és máris esélyes vagy a 3 db könyv valamelyikére!
Gyere, ismerd meg Te is velünk ezt a szívbemarkoló történetet!
1. nap 09/21 Kristina blogja - Ismerd meg Rebecca Donovant
2. nap 09/22 Deszy könyvajánlója -Story Behind The Story
3. nap 09/23 MFKata gondolatai - Carol és George karakteréről
4. nap 09/24 Nem harap a... - interjú az írónővel
5. nap 09/25 Kelly&Lupi olvas - Drew és Sara karakteréről
6. nap 09/26 Angelika blogja - Zenelista
7. nap 09/27 Book Heaven - idézetek
8. nap 09/28 Dreamworld - Borítók
9. nap 09/29 Szilvamag olvas - Karkötők
10. nap 09/30 Roni olvas - Emma és Evan karakteréről
Megtetszett a történet? Elolvasnád Te is? Rendeld hát elő! Kattints a képre, és az elsők között lehet a Tiéd!
Meghosszabbítva október 31-ig!!!
Meghosszabbítva október 31-ig!!!
Itt találsz néhány ízelítő oldalt a regényből! Olvass bele!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése