Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala (blogturné)

A Blogturné Klub ezúttal igen nagy fába vágta a fejszéjét: a Kolibri Kiadó Magasfeszültség emblémával ellátott legelső könyvét készülünk Nektek bemutatni, méghozzá Sally Gardner több díjjal is kitüntetett A Hold legsötétebb oldala című regényét.

S hogy miért Magasfeszültség? Mert ezek a könyvek „húsba vágó”, olykor kegyetlen vagy épp szívfacsaró történeteket tárnak ifjabb olvasóink elé.

Olyan irodalmi alkotásokra kerülnek rá a speciális, kolibris Magasfeszültség emblémák, melyek kényes témákat járnak körül, izgalmas, újszerű nyelven íródtak, vagy épp a nézőpontjuk tér el a megszokottól. Ezek a könyvek úgy hatnak, akár a valóságbeli magasfeszültség, melyet a transzformátorok – jelen esetben az olvasmányélmények – kisebb feszültséggé alakítanak. Feldolgozzák, de legalább is továbbgondolásra ösztönözik az adott problémát.

A Magasfeszültség emblémával ellátott könyvek nyitott, befogadó olvasóknak szólnak, olyanoknak, akik engedik, hogy húsukba vágjon az irodalom.

Te mennyire vagy befogadó? Gyere, tégy egy próbát! Kerülj velünk a Hold legsötétebb oldalára, engedd szárnyalni a képzeleted, olvass extrákat és nyerd meg a turné során kisorsolásra kerülő könyv öt (igen 5!!!) példányának egyikét!!! A turné minden állomásán nyerhetsz!

Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala

Kiadó: KOLIBRI KIADÓ 

Oldalak száma: 282 oldal

Borító: FÜLES, KARTONÁLT

ISBN: 9786155234576

Fordító: Pék Zoltán

Megjelenés: 2013. november 22.

Fülszöveg:

Sally Gardner megdöbbentő regénye egy kegyetlen világban játszódik. Standish Treadwell - akinek különböző színűek a szemei, és diszlexiája miatt nem tud írni-olvasni sem - egyetlen barátjával, Hectorral átmászik a várost körülvevő fal túloldalára, és rájönnek, mit rejteget előlük az Anyaföld. Attól a pillanattól kezdve, hogy a két kamasz rájön egy óriási titokra, ami kapcsolatban van a Holdra szállással, az életük veszélybe kerül.

Száz nagyon rövid fejezet, tökéletesen egyedi elbeszélésmódban, mely szinte végighajszolja az olvasót a történeten, mert egyszerre izgalmas és sötét humorú, lakatlan és borzongtató, gyöngéd és elragadó. A Hold legsötétebb oldala eredeti és megindító történet, melyben a barátság és a bizalom az igazi fegyver.

Sally Gardner Londonban nőtt fel, ma is ott él. Gyerekként maga is megküzdött a diszlexiával, egészen 14 éves koráig nem tanult meg sem írni, sem olvasni. Ikrei születése után kezdett regényeket publikálni, melyek a mágikus és történelmi realizmus egyedi keverékei, stílusuk és témájuk kihívás az olvasóknak, akiket beszippant az általa teremtett világ. Sally szenvedélyesen hiszi, hogy a fiatal olvasókat inspirálni és szórakoztatni kell a könyvekkel, mint ahogy azt A Hold legsötétebb oldala is bizonyítja, melyet számos díjjal tüntettek ki. 

A könyvről:

Világéletemben, mindig is szerettem a történelmet. Főként az emberi oldalát: hogyan éltek az emberek, milyen volt az életük, mi vezette, mi motiválta őket egyes cselekedeteikben. És mivé tudtak néha válni, milyen szörnyeteggé tudtak álalakulni egy-egy esemény vagy éppen csak a hatalom birtoklásának hatására....

jelenet az 1984-ből...nem véletlenül

Azt hiszem, mindenki tudna erre példákat mondani... Ha csak a legkézenfekvőbbre gondolunk, máris beugrik a második világháború iszonyú, embertelen eszméje, mely milliókból csinált áldozatokat, és sok ezer emberből átformált, újraprogramozott gépezetet...
És ha erre gondolok, minden alkalommal felötlik bennem egy horrorisztikus rémálom: mi lett volna ha...ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy alakultak? Ha nem hiúsul meg egy-egy gyilkossági kísérlet? Ha valaki valahol rossz döntést hoz? Ha várnak még egy napot egy partraszállással? Ha másfelé téved a tekintet egy térképen? Ha a világháborúnak nem úgy van vége, ahogy... ha soha nem is lesz vége??

Valószínűleg Sally Gardner is sokat gondolkodott ezen a szörnyű lehetőségen, hiszen ez a rémkép ihlette több díjjal is kitüntetett regényének megírását.


Standish Treadwell ugyanis a '60-as évek Angliájában él nagyapjával a szörnyű hetedik zónában, ahol a háború mindent elpusztított, ahol korlátozva van az áramfogyasztás, ahol a gyerekek a kinőtt nadráguk szárát levágva rövidnadrágosan járnak iskolába, ahol a reménytelenségről senki nem beszél. Nem beszélnek, mert félnek. Félnek a bőrkabátos Kullancsoktól, az árulóktól, akik a szófogadatlanokat átnevelő táborokba küldik, az őket körülvevő faltól és a jövőtől, ami sosem volt számukra.
Standish  ebben a rettegéssel teli világban éli életét, s próbál meg boldogulni. Ez itt senkinek sem könnyű, ám neki, akinek a szemei felemás színűek, ráadásul sem írni, sem olvasni nem tud, szinte egyenlő a lehetetlennel. Állandó céltáblája a társai piszkálódásának, elveszti nemcsak a szüleit, hanem a legjobb barátját is, tanúja lesz a rendszer kegyetlen agymosásának, és egy váratlan látogató hatására hamarosan rájön: valahol, a falakon túl, a bőrkabátosok nagy titkot rejtegetnek, és a hatalmukat csupán egyetlen módon lehet letörni: ha leleplezik azt.

Sally Gardner regénye egészen különleges keveréke az ifjúsági irodalomnak, a történelmi regénynek, a fantasynek és a sci-finek... Az a fajta könyv, ami összetör belülről, darabokra szaggat, aztán szép lassan, lépésről lépésre haladva újra összerak. S mire elkészül a nagy mű - vagyis Te magad - addigra egészen másként látsz dolgokat, másként értelmezel, de legfőképpen máshogy értékelsz. Átformál és jobbá tesz. Ahogy egy igazán jó és értékes könyvhöz illik. 


A történet velejét, a kiindulópontot maga a helyzet, a színhely,  az alternatív valóság adja. Egyfajta különös keveréke a náci és sztálinista társadalomnak, egy párhuzamos világban - nem is olyan messze a miénktől. Ahol az emberi kegyetlenség, az árulás, a félelem, a nyomor mindennapos, ahol az emberek csupán bábjai az uralkodó hatalomnak, s a propaganda igyekszik elvakítani és átmosni valamennyi alattvaló tudatát. S ahol a Kormány azzal igyekszik bizonyítani az Anyaföld egyértelmű és vitathatatlan hatalmát, hogy elsőként leszáll a Holdra, és ráteszi a kezét a világűrre is. 

Az elgondolás, a világ megrajzolása egészen lenyűgöző és ötletes, minden kegyetlenségével, brutalitásával és igazán megrázó katarzisával együtt. Nincs szükség túl hosszú és részletes leírásokra, hiszen az emberek cselekedetein, a karakterek megjelenítésén keresztül érezzük a sivárság és a félelem mindent betöltő hatalmát, a rettegéssel teli, titokzatos hangulatot.

A gyermeki látószögből, a naivitás burkán át lassan kibontakozó valóság, az információk fokozatos feltárása, a folyamatos feszültségfenntartás mesteri, a történelem valóságtartalmának, és a kamaszok minden korban, minden helyzetben megjelenő dilemmáinak megjelenítése és ötvözése igazán profi munka.

Az elbeszélés a diszlexiával küzdő Standish nyelvén keresztül finom, közvetlen és egyértelmű. Nélkülöz minden felesleges sallangot, itt nincs helye a lírai hangvételnek, sem a felesleges szócséplésnek. Tiszta és köznyelvi. A rövid fejezetek, a megfelelő nagyságú betűméret gyorsabb és könnyebb olvasást eredményez, igazán megkönnyítve minden ifjú olvasó számára az olvasást. 
És ha már a nyelvezet: külön bejegyzést igényelne Pék Zoltán csodálatos fordítása, aki olyan természetes és magától értetődő módon alkotta meg a könyv magyar szövegét, hogy szinte újjáteremtette, új életre keltette a történetet. Talán nem véletlen, hogy nemrégiben megkapta a legjobb magyar sci-fi fordítónak járó Treton Judit-emlékgyűrűt. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy ezúton is gratuláljak Neki a bravúros és rendkívül igényes munkájához!

Összességében azt mondanám: ez egy minden bizonnyal egyedülálló könyv. Felejthetetlen és egy kicsit megfejthetetlen is. Minél többet gondolsz rá, annál több minden eszedbe jut általa. Újabb és újabb mondanivalókat vélsz felfedezni benne, újabb és újabb elgondolkodtató kérdést látsz megfogalmazódni általa. 
Egy olyan történet, amely arra sarkall, hogy soha ne felejtsd el a múltat, s ennek tudatában tervezd a jövődet. 
Egy olyan történet, amit mindenképpen olvasnod kell. S egy olyan történet, amelyről mindenképpen beszélned kell.

Karakterek:

Azt hiszem, Standishről sok mindent elmondhatunk, ám azt semmiképpen sem, hogy egy átlagos hős lenne. Ő csupán egy tiszta szívű, egyszerű, de eszes, ám gyermekségében még ártatlan és a jóban hinni akaró kisfiú, aki meglepő éleslátással veszi tudomásul a körülötte zajló dolgokat, és minden kegyetlenség ellenére töretlenül hisz a változásban, a gyógyulásban, a javulásban. Egyszerűen az emberekben. 
S hitének ereje, reménytelisége sorra megfertőz másokat, átragad a hite a könyv egészére, s könnyekig meghatóan eljut végül hozzánk, Olvasókhoz is.


Csodálatra méltó és bámulatos a nagypapa ereje és kitartása, az a nagyfokú szeretet, ahogy az unokájával bánik, s az az elszántság, ahogy próbálja megőrizni saját maga és szerettei identitását. 

Hector barátsága és támogatása, védelmezőkészsége már-már testvéries, Standish és a közte kialakuló kapcsolat a legtisztább érzelem, amiről valaha is olvastam. 

Borító:
 A Kolibri Kiadó szerencsére meghagyta a könyvet az eredeti, ifjúsági kiadásának borítójában díszelegni, s ezzel közvetíteni minden olvasó felé annak furcsa, különleges hangulatát. Az illusztrációk, a rajzokkal díszített belsők természetesen az ifjabb korosztályt hivatott még közelebb csalogatni, ám mégis úgy érzem, hogy mindennek más szerepe is van: kifejeződni, elfogadtatni, lágyítani. Mindenképpen van mit...

A Holdraszállás és a valódiságát érintő kételyek

1969. július 20-án az Eagle (Sas) névre keresztelt holdkomp fedélzeti ajtaján Neil Armstrong - az emberek közül elsőként - a Hold felszínére lépett. S bár az eseményt milliók figyelték lélegzetvisszafojtva szerte a világon, mégis hamar megjelentek a kétkedők és az összeesküvés-elméletet gyártók, akik szerint a Holdaszállás nem más volt, mint az amerikaiak világméretű konspirációja, és a felvételeket egy stúdióban, felépített díszletek között vették fel.

S bár a felhozott kételyeket sorra, egymás után megcáfolják a tudósok és a különböző bizonyítékok, a témával kapcsolatos viták mégis újra és újra fellángolnak, folyton-folyvást újabb ellenérvek, tanúk és feltételezések előkerülése által.

De vajon kinek van igaza? Lássuk a kételyeket és a cáfolatukat:

-    1. kétely – a képeken az amerikai zászló lobog, pedig tudvalévő, hogy a Holdon nincs légkör

-    1. cáfolat – A maga nagyságára mindig is igen büszke Amerika egyszerűen nem engedhette meg, hogy egy kókadozó zászló képviselje az Egyesült Államok nagyszerű tettét, ezért egy vízszintes merevítő rúddal biztosították a zászló megfelelő "állását", valamint a zászló szövetébe is merevítő szálakat szőttek.a zászló csak addig "lobog", ameddig az űrhajós a rudat beleszúrja a holdtalajba. Ezután  a gyűrődés miatt látszik úgy, mintha mozogna.

-      2. kétely - Árnyékok: Az űrhajósoknak több árnyékuk is megfigyelhető, pedig a Holdon csak egy fényforrás van: a Nap. Az egyes tereptárgyak árnyékai más irányban állnak, ami szintén nem lehetséges egyetlen fényforrással.

-      2. cáfolat – a kétkedők nem vesznek figyelembe olyan tényeket, mint a légkör hiánya, amely a fénysugarak beesési szögét módosítja, illetve a holdkomp borítását, amely fényvisszaverő anyagból készült, s így ez is módosíthatta a fények játékát. 

-       3. kétely -  A felvételeken nem látszanak csillagok, pedig mivel nincs légkör, még élesebben kéne látszaniuk.

-        3. cáfolat - a Holdra szállás idején a nap sütött, és ilyenkor szabad szemmel is alig lehetett látni azokat. Egy kamera pedi, amely rövid exponálási idő alatt készítette a képet még kevésbé volt képes érzékelni a halvány fényű távoli égitesteket. Ezért nem látszanak a fotón a csillagok.

-      4. kétely -. A felvételeken erős por látható, melyben az űrhajósok lábnyoma meglátszik. A leszálláskor a kompnak leszállási krátert kellett volna hagynia és felvernie a port. Ám a komp makulátlanul ott áll és kicsit sem poros, mintha oda lenne rakva

-        4. cáfolat - Egyrészt a hajtóművek sugara a Holdon éppen a vákuum, vagyis a légkör hiánya miatt nem lefelé irányul, mint a Földön, hanem minden irányba szétszóródik, mintegy "szétrobban". Továbbá a Hold felszínén mindössze tíz centiméternyi a porréteg, amit  a holdkomp elfújt, s így nem keletkezhetett mélyebb kráter.

-   5. kétely- 1972-ig még kilencszer ismétlődött meg a Holdraszállás, de utána 40 évig semmi, nem fejlődött az űrtechnika, amikor minden más technika igen

-       5. cáfolat – ugyanaz, ami a kétely. mi értelme lett volna egy átverést többször egymás után megismételni, ugyanazt eljátszani újra és újra? Ez hihetetlen pénz, idő és személyi ráfordítást jelentett volna. Ráadásul a szakember becslései szerint csak az Apollo programban több mint négyszázezer ember vett részt. Valószínűtlennek tűnik, hogy ennyi emberből – a leleplezéssel járó hatalmas bevételek lehetőségét is figyelembe véve - senki sem leplezte volna le az esetleges konspirációt.

     

Ami mellette szól még:

- Az elhelyezett tükrök, amivel megmérték a pontos távolságot a Föld és a Hold között – a mai napig látszanak

- Rádióbeszélgetések és kőzetminták sokasága

- a versenytárs Szovjetúnió soha, egyetlen egy alkalommal sem kérdőjelezte meg a Holdraszállás valódiságát.

S hogy mi történt valójában? Nos, azt döntse el mindenki saját maga!

Nyereményjáték

“a legdrágább kincsünk a képzeletünk.” 

- mondja Hector Standishnek, mikor a valóság minden szörnyűsége elől a Juniper bolygóra készülnek felszállni a kartonból épített űrhajójukkal. Elképzelnek maguknak egy álom-bolygót, ahol mindaz a borzalom, ami a Földön veszi körül őket, nem létezik. 

Tartsunk Velük, menjünk mi is a Juniperre, építsünk egy űrhajót és szálljunk le a bolygóra! Vegyük birtokba, mint annak idején Armstrong a Holdat! 
S hogy mire van szükségünk egy ilyen utazáshoz? A turné minden állomásán elrejtettünk egy-egy “hozzávalót”, melyet a bejegyzésben más színnel kiemelt betűkből lell összeraknotok.


Minden megtalált kellék egy-egy újabb nyerési esély, ugyanis minden állomáson kisorsolunk egy Szerencsést, aki megnyerheti a könyv egy példányát. Sőt, a turné végén azok között, akik minden állomáson játszottak - vagyis valamennyi összetevőt megtalálták és kitöltötték a nyereménydobozt - kisorsolunk egy ötödik Nyertest is! 

Tehát, játékra fel, legyél Te a szerencsések egyike!

a Rafflecopter giveaway

Akik szintén jártak a Hold legsötétebb oldalán:

nov. 17. - Nem harap a… - vélemény + kedvcsináló idézetek
nov. 18. - Roni Olvas - vélemény + a Holdraszállás és a kételyek
nov. 19. - Kelly Olvas - vélemény + gyere velem a Juniperre!
nov. 20. - Deszy könyvesblog - vélemény + a felemás szemszín okai

Megtetszett a könyv? Rendeld elő most 20 % kedvezménnyel!