A Maxim Kiadó a könyvfesztiválra jelenteti meg Mont Blanc könyvek sorozatában Glendon Swarthout: Őrület és szerelem című könyvét. Igazi kuriózum ez a történet, hiszen ritkaságnak számít felnőtt olvasóknak szóló vadnyugati történetet fmegjelentetni. Nem véletlen azonban, hogy Tommy Lee Jones is fantáziát látott a regényben és The Homesman címmel forgatott nagy sikerű mozit belőle. Tartsatok velünk a négy állomásos blogturnén és akár meg is nyerhetitek a három nyereménykönyv egyikét. Irány: Nyugat!
Glendon Swarthout: Őrület és szerelem
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Oldalak száma: 272 oldal
Fordította: Stier Ágnes
Fülszöveg:
Ez a könyv az amerikai Vadnyugat első telepeseinek döbbenetes története az 1850-es években. Azokat ünnepli, akikről eddig sosem hallottunk: a bátor nőkről, akiknek elméjét és lelkét meggyötörték a keserű megpróbáltatások. Keresni kell egy „hazatérítőt”, aki visszakíséri néhányukat keletre, egy szanatóriumba. Amikor a vidék egyetlen férfija sem vállalja, a feladat Mary Bee Cuddyra száll, a rettenthetetlen és leleményes vénkisasszonyra és volt tanítónőre. Mary Bee legyen bármilyen bátor is, tudja, hogy egyedül nem járhat sikerrel. Egyetlen útitársat talál csupán, az alantas George Briggset, a földfoglalót. Így kezdődik hát útjuk kelet felé gyarmatosítás, megpróbáltatások, indián támadások, jégviharok és magány közepette. A feszes, pergő kalandok sorából időtlen klasszikus született.
A könyvről:
Az Egyesült Államokban az első hálaadást 1621-ben ünnepelték. A hagyományok szerint azért, mert miután az Újvilágba érkező telepeseket a wampanoag indiánok megtanították vadászni, halászni, földet művelni, és sikeres lett az aratás, az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford hatalmas lakomát rendezett ennek megünneplésére - az indiánokkal együtt -, hogy hálát adjon az isteneknek.
S bár azóta a Hálaadás ünnepe némileg módosult, valószínűleg az amerikaiak többsége nem tudja, hogy miért és kinek ad hálát. Vagy kinek kellene leginkább...
Én azt gondolom - és ebben Glendon Swathout könyve maximálisan megerősít -, az amerikaiak első körben annak a csekély számú telepesnek kellene, hogy hálát adjanak, akik a 19. század végén utat törtek a többi ember számára nyugat felé, felvéve a harcot a mostoha körülményekkel, elszigeteltséggel, indiánokkal és bűnözőkkel, de legfőképpen a magánnyal. Azoknak, akik biztosították nekik a letelepedés, a terjeszkedés, a fejlődés lehetőségét, akik megnyitották a kapukat mások előtt és megteremtették egy nagy és gazdag ország alapjait.
Glendon Swathout könyve az ő kemény és viszontagságos életük egy apró szeletébe enged betekintést, feltárva azt az elszigeteltséget, azt a kegyetlen és feszültséggel teli légkört, amelyet nap mint nap el kellett viselniük.
A regény öt nő, öt eszét vesztett asszony hazaútját meséli el. Öt asszonyét, akik nem bírták tovább elviselni a rájuk zúduló terheket, az állandó próbatételeket, egyedüllétet, feszültséget és tragédiák hadát. Az őrületbe menekültek gondjaik elől, s a férjekre hárult a feladat, hogy valahogy kijuttassák őket a semmi közepéről szakavatott, hozzáértő kezekbe, messze a pusztaságból, vissza a civilizációba.
Kísérőjük az ún. Hazatérítő, akinek feladata ezúttal egy egyedülálló ex-tanítónő, Mary Bee Cuddyra hárul, aki felismerve a feladat nehézségét, felfogadja társául a bűnöző hírében álló, földfoglaló Briggs-t, hogy segítségéül legyen a hosszú, veszélyes úton.
Az ő történetük ez a könyv. Útjuk, próbatételeik, megmérettetéseik története.
Alapjaiban véve azt hiszem, nem igazán szeretem a klasszikus western történeteket. Sem a cowboyokat, és a véres leszámolásokat és párbajhősöket. De ez a történet már a kezdetek kezdetén is valahogy másnak ígérkezett. Többnek, mélyebbnek és bensőségesebbnek. Valahogy nekem valónak. Így aztán nem is kellett sokat gondolkodnom rajta, hogy részt veszek-e vendégbloggerként a könyv turnéjában, vagy sem, a válasz egyértelmű volt.
Swathout regénye rendkívül megrázó és megindító könyv. A főhősökre nehezedő állandó feszültség, a prérit belepő por nyomasztó és fullasztó érzete a könyv elejétől kezdve végigkíséri az olvasót, egy pillanatnyi szünetet sem engedélyezve a nyugalomnak. Szinte mi magunk is fulldoklunk és igyekszünk szabadulni a nyomástól, csakúgy, mint Mary Bee és Briggs...Érezzük, ahogy összenyom, gúzsba köt.
Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy az író megdöbbentő realizmussal tárja elénk a telepesek életét, a mostoha körülményeket, azt az elhagyatottságot és kiszolgáltatottságot, amellyel a főhősöknek mindvégig meg kell küzdeniük. Nem szépít, nem finomít semmin, tárgyilagosan, kíméletlenül elénk tárja a tényeket és a valóságot, teljes valójában és hitelességében.
S bár a történet, a cselekmény maga is nyilvánvalóan megrázó, az az egyszerűség, az a karakán stílus, amellyel mindezt Swathout papírra veti, még döbbenetesebb hatást vált ki az olvasóból.
Ő ugyanis mellőz minden líraiságot, nincsenek allegóriák, csodaszép leírások vagy metaforák, stílusa éppolyan puritán és húsbavágó, mint a téma és a környezet. Ettől válik a könyv egésze egyedülállóvá és különlegessé, Glendon Swathout pedig utánozhatatlanná. Azzá az íróvá, akire később emiatt ráhúzták, hogy regényei mindegyikét eleve azzal a szándékkal írta, hogy a későbbiekben filmre vigyék.
S emiatt az egyedi, férfias, lényegretörő stílus miatt szerettem meg én magam is a Homesmant, s olvastam fáradhatatlanul, mindvégig hatalmas érdeklődéssel és döbbenettel, letaglózva a tartalomtól és lenyűgözve a stílustól. Páratlan könyv, ami sok mindenre megtanít, és sok mindentől eltántorít. Olvassátok!
Karakterek:
Az őrület és szerelem fő karakterei mindannyian nagyon erős, nagyon határozott emberek, ám mégiscsak emberek. Belül ők is örlődnek, szenvednek, a társadalmi kirekesztettség őket is megviseli és megtöri. Próbálnak helyt állni, próbálnak kemények maradni, ám a könyv végére kiderül: nem minden az, aminek első pillantásra tűnik. A rossz fiú is lehet valahol jó, és a kemény is lehet gyenge.
Mary Bee egy rendkívül erős, talpraesett, karakán nő, ám nagyon jószívű és segítőkész, ami nem biztos, hogy kifizetődő egy kegyetlen és veszélyekkel teli világban.
Vele szemben Briggs egy igazi rosszfiú: illetlen, neveletlen, szókimondó, önző - egyszóval az a tipikus antihős, akiért egyébként teljesen oda szoktunk lenni. Ám az utazás végére belátunk az álarca mögé, és felsejlik előttünk az EMBER, akit a keményfiús álca rejt.
Jól kidolgozott, összetett, árnyalt karakterek ők, akiknek személyisége egészen biztosan minden ember elgondolkodtat. Nagyon szerettem őket.
Borító:
A Maxim Kiadó gondozásában megjelenő könyv egyből filmes borítót kapott, ami nagyon dekoratív és beszédes. A karakterek kiválasztása parádésra sikeredett, a borítón megjelenő arckifejezésük pedig igen sokat elárul a könyv hangulatáról.
Nekem nagyon tetszik.
S bár azóta a Hálaadás ünnepe némileg módosult, valószínűleg az amerikaiak többsége nem tudja, hogy miért és kinek ad hálát. Vagy kinek kellene leginkább...
Én azt gondolom - és ebben Glendon Swathout könyve maximálisan megerősít -, az amerikaiak első körben annak a csekély számú telepesnek kellene, hogy hálát adjanak, akik a 19. század végén utat törtek a többi ember számára nyugat felé, felvéve a harcot a mostoha körülményekkel, elszigeteltséggel, indiánokkal és bűnözőkkel, de legfőképpen a magánnyal. Azoknak, akik biztosították nekik a letelepedés, a terjeszkedés, a fejlődés lehetőségét, akik megnyitották a kapukat mások előtt és megteremtették egy nagy és gazdag ország alapjait.Glendon Swathout könyve az ő kemény és viszontagságos életük egy apró szeletébe enged betekintést, feltárva azt az elszigeteltséget, azt a kegyetlen és feszültséggel teli légkört, amelyet nap mint nap el kellett viselniük.
Kísérőjük az ún. Hazatérítő, akinek feladata ezúttal egy egyedülálló ex-tanítónő, Mary Bee Cuddyra hárul, aki felismerve a feladat nehézségét, felfogadja társául a bűnöző hírében álló, földfoglaló Briggs-t, hogy segítségéül legyen a hosszú, veszélyes úton.
Az ő történetük ez a könyv. Útjuk, próbatételeik, megmérettetéseik története.
Alapjaiban véve azt hiszem, nem igazán szeretem a klasszikus western történeteket. Sem a cowboyokat, és a véres leszámolásokat és párbajhősöket. De ez a történet már a kezdetek kezdetén is valahogy másnak ígérkezett. Többnek, mélyebbnek és bensőségesebbnek. Valahogy nekem valónak. Így aztán nem is kellett sokat gondolkodnom rajta, hogy részt veszek-e vendégbloggerként a könyv turnéjában, vagy sem, a válasz egyértelmű volt.Swathout regénye rendkívül megrázó és megindító könyv. A főhősökre nehezedő állandó feszültség, a prérit belepő por nyomasztó és fullasztó érzete a könyv elejétől kezdve végigkíséri az olvasót, egy pillanatnyi szünetet sem engedélyezve a nyugalomnak. Szinte mi magunk is fulldoklunk és igyekszünk szabadulni a nyomástól, csakúgy, mint Mary Bee és Briggs...Érezzük, ahogy összenyom, gúzsba köt.
Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy az író megdöbbentő realizmussal tárja elénk a telepesek életét, a mostoha körülményeket, azt az elhagyatottságot és kiszolgáltatottságot, amellyel a főhősöknek mindvégig meg kell küzdeniük. Nem szépít, nem finomít semmin, tárgyilagosan, kíméletlenül elénk tárja a tényeket és a valóságot, teljes valójában és hitelességében.
S bár a történet, a cselekmény maga is nyilvánvalóan megrázó, az az egyszerűség, az a karakán stílus, amellyel mindezt Swathout papírra veti, még döbbenetesebb hatást vált ki az olvasóból.
Ő ugyanis mellőz minden líraiságot, nincsenek allegóriák, csodaszép leírások vagy metaforák, stílusa éppolyan puritán és húsbavágó, mint a téma és a környezet. Ettől válik a könyv egésze egyedülállóvá és különlegessé, Glendon Swathout pedig utánozhatatlanná. Azzá az íróvá, akire később emiatt ráhúzták, hogy regényei mindegyikét eleve azzal a szándékkal írta, hogy a későbbiekben filmre vigyék.
S emiatt az egyedi, férfias, lényegretörő stílus miatt szerettem meg én magam is a Homesmant, s olvastam fáradhatatlanul, mindvégig hatalmas érdeklődéssel és döbbenettel, letaglózva a tartalomtól és lenyűgözve a stílustól. Páratlan könyv, ami sok mindenre megtanít, és sok mindentől eltántorít. Olvassátok!
Karakterek:
Az őrület és szerelem fő karakterei mindannyian nagyon erős, nagyon határozott emberek, ám mégiscsak emberek. Belül ők is örlődnek, szenvednek, a társadalmi kirekesztettség őket is megviseli és megtöri. Próbálnak helyt állni, próbálnak kemények maradni, ám a könyv végére kiderül: nem minden az, aminek első pillantásra tűnik. A rossz fiú is lehet valahol jó, és a kemény is lehet gyenge.
Vele szemben Briggs egy igazi rosszfiú: illetlen, neveletlen, szókimondó, önző - egyszóval az a tipikus antihős, akiért egyébként teljesen oda szoktunk lenni. Ám az utazás végére belátunk az álarca mögé, és felsejlik előttünk az EMBER, akit a keményfiús álca rejt.
Jól kidolgozott, összetett, árnyalt karakterek ők, akiknek személyisége egészen biztosan minden ember elgondolkodtat. Nagyon szerettem őket.
Borító:
A Maxim Kiadó gondozásában megjelenő könyv egyből filmes borítót kapott, ami nagyon dekoratív és beszédes. A karakterek kiválasztása parádésra sikeredett, a borítón megjelenő arckifejezésük pedig igen sokat elárul a könyv hangulatáról.
Nekem nagyon tetszik.
A szerzőről
Glendon Swathout neve ismerősen cseng nektek?
Pedig hazájában, az Amerikai Egyesült Állomokban nagyon is ismert író, akit két alkalommal is jelöltek Pulitzer-díjra, és számos regényéből készítettek filmadaptációt.
Az író 1918-ban született Michiganben egy bankár és egy háztartásbeli anya egyetlen gyermekeként. Jó tanuló volt, sőt a középiskolában vitabajnok, bár a matematikával akadtak gondjai. Viszont rendkívül jól zenélt, harmónikájával önálló zsebpénzt keresett az iskola mellett, és hamarosan négytagú zenekart is alapított, amellyel 3 nyáron át játszott Detroit legfelkapottabb szállodájában.
Hamarosan feleségül vette gyermekkori szerelmét, Kathrynt, majd egy évet a reklámiparban dolgozott. Ezután azonban már végleg az írásnak szentelte az idejét.
A háború idején Európában szolgált, majd visszatért a Michigani Egyetemre, és tanítani kezdett. Ezidőben született meg fia, Miles, aki később maga is sikeres forgatókönyvíró lett Hollywoodban.
Glendon 16 regényt írt élete folyamán, s bizony a legtöbbet meg is filmesítették. Az író mégis tagadta azokat a vádakat, miszerint filmregényeket írna. Véleménye szerint ő egyszerűen lineáris szerkezetű könyveket ír, amiben nincsenek időbeli ugrások, sem hatalmas belső monológok, így aztán könnyebb őket filmmé alakítani, mint a hagyományos "irodalmi regényeket".
1992. szeptember 23-án halt meg krónikus tüdőbetegségben. Gyakorlatilag egész életében dohányzott...
Pedig hazájában, az Amerikai Egyesült Állomokban nagyon is ismert író, akit két alkalommal is jelöltek Pulitzer-díjra, és számos regényéből készítettek filmadaptációt.
Az író 1918-ban született Michiganben egy bankár és egy háztartásbeli anya egyetlen gyermekeként. Jó tanuló volt, sőt a középiskolában vitabajnok, bár a matematikával akadtak gondjai. Viszont rendkívül jól zenélt, harmónikájával önálló zsebpénzt keresett az iskola mellett, és hamarosan négytagú zenekart is alapított, amellyel 3 nyáron át játszott Detroit legfelkapottabb szállodájában.
Hamarosan feleségül vette gyermekkori szerelmét, Kathrynt, majd egy évet a reklámiparban dolgozott. Ezután azonban már végleg az írásnak szentelte az idejét.
A háború idején Európában szolgált, majd visszatért a Michigani Egyetemre, és tanítani kezdett. Ezidőben született meg fia, Miles, aki később maga is sikeres forgatókönyvíró lett Hollywoodban.Glendon 16 regényt írt élete folyamán, s bizony a legtöbbet meg is filmesítették. Az író mégis tagadta azokat a vádakat, miszerint filmregényeket írna. Véleménye szerint ő egyszerűen lineáris szerkezetű könyveket ír, amiben nincsenek időbeli ugrások, sem hatalmas belső monológok, így aztán könnyebb őket filmmé alakítani, mint a hagyományos "irodalmi regényeket".
1992. szeptember 23-án halt meg krónikus tüdőbetegségben. Gyakorlatilag egész életében dohányzott...
Nyereményjáték
Ezúttal a nehéz sorsú telepesek életéhez kötődik a játékunk. Mind a négy állomáson találtok egy leírást/képet, ami egy olyan tárgyat/fogalmat rejt, ami szorosan kötődik a történethez. A kiemelt betűk segítenek a megfejtésben!
Ezt a szót írjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre válaszolni az értesítő e-mailre! Sok szerencsét a játékhoz!
Az első feladvány meghatározása:
Néhányan összeálltak és hamis papírok alapján nem létező földet hirdettek foglalásra. Az előzetesen megküldött pénzt elsikkasztották. Az ilyen nem létező várost nevezték ……….-nak.
(Mellesleg egy John Green könyv címe is... )
a Rafflecopter giveaway
(Mellesleg egy John Green könyv címe is... )
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése