Martin Pistorius: Néma üvöltés

Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.
Oldalak száma: 288
Borító: füles, kartonált
Súly: 390 gr
ISBN: 9789632932514
Kiadás éve: 2013
Illusztráció: képmelléklettel
Fordító: K. Mente Éva

Fülszöveg:

A 12 éves Martint egy ritka és kíméletlen betegség támadta meg. Először elvesztette a hangját, később kómás állapotba került, majd kerekesszékbe kényszerült. Az orvosok tanácstalanok voltak. Martin aggódó szüleivel közölték, hogy egy gyógyíthatatlan degeneratív betegség következtében a kisfiú értelmi képességei egy csecsemő szintjére zuhantak vissza, és legfeljebb 2 éve van hátra. Egy súlyosan beteg gyermekekkel foglalkozó intézménybe utalták, miközben Martin látszólag fel sem fogta mi történik vele. Nem beszélt, még csak nem is pislogott. Amit azonban senki nem sejtett, hogy a mozgásképtelen test börtönében egy érző és gondolkodó fiú lakott, élve eltemetve. Martin szülei az orvosok ítélete ellenére sem adták fel a küzdelmet. Mindent feláldoztak, hogy újra mosolyogni lássák az egykor eleven és tehetséges gyermeküket. És a csoda megtörtént. Tíz évvel később Martin teste lassan felébredt hibernált állapotából, és ami még meglepőbb, kiderült, hogy a fiuk értelmes, gondolkodó felnőtt lett. Gyermek és férfi egyszerre, két lélek egy testben, aki nem emlékezett a betegsége előtti időkre, de a számítógép segítségével újra megtanult beszélni. Azóta megtalálta élete szerelmét, megnősült és sikeres vállalkozást indított. Mert élni jó, és a csodák megtörténnek, ha hiszünk bennük! 

A "Néma üvöltés" végtelenül megható, őszinte és lélekemelő vallomás egy csodás felépülésről és a szeretet erejéről. Martin újjászületésének igaz története fontos üzenet minden érző ember számára, hogy értékeljük saját életünk minden percét, és az emberi akaraterő csodáját.

A könyvről:

Azt hiszem, az igaz történeteket mindig egy picit másképp kezdi el az ember olvasni. Egy picivel több átéléssel, egy picivel több empátiával, egy picivel több átérzéssel.

És ahogy olvassa, mindig egy picit jobban megérinti,  és egy picivel jobban megviseli. Mert ez rólunk szól. Élőkről, létezőkről, olyan dolgokról, amelyek bármikor, bárkivel megeshetnek. A tényleges valóságról. 

És talán éppen ezért kicsit félemetesebbek is... 

Martin és családja - a betegség előtt

Martin Pistorius története különösen. Hiszen Martin olyan volt 12 évesen, mint bármelyik kisfiú: eleven, jókedvű, mozgékony. Mígnem megtámadta őt egy különös betegség, melynek következtében testileg és lelkileg is teljesen leépült. Nem volt képes másra, csak magatehetetlenül ülni vagy feküdni, sem testének, sem elméjének nem volt többé ura. Míg egy napon, éveken át tartó vegetálás után egyszer csak elkezdett öntudatára ébredni. Nem volt képes még mindig mozogni, sem beszélni, de az agya lassan ismét életre kelt. Érzékelt és látott maga körül mindent, bár nem tudta ezt jelezni semmiképpen. De küzdött és harcolt érte, egymagába zárva, míg egy napon egy lelkiismeretes gondozó észre nem vette a jelet, és el nem indult Martin csodálatos gyógyulása...

Martin - itt már szellemfiúként

Kettő dolog jut eszembe egyidejűleg, amint erre a könyvre gondolok: egyrészt az, hogy milyen csodálatos lény is az ember, hogy saját maga erején felül is képes elviselni az elviselhetetlent. Hogy saját erejét felülmúlva képes hinni a csodákban, a vágyban és véghezvinni az akaratát - bármi áron. Milyen nagyszerű adománya ez a természetnek, milyen hatalmas erő! És nekünk, olvasóknak milyen nagyszerű inspiráció! 

Martin, a Szellemfiú

Egy halom ide vágó idézetet beírhatnék ide, hogy éreztessem: megmondták ezt már sokan, biztattak a küzdelemre számos dalban, versben, drámában. Mégis azt gondolom, az ilyen történetek támasztják alá a leginkább mindezt: nincs lehetetlen, küzdeni kell!

Másrészt kicsit önző módon és félelemmel telve az jut eszembe: hogy lehet ez? Hogy történhet meg ez egyik napról a másikra egy gyermekkel? Minden előzmény, minden ráutaló esemény nélkül? Ezek szerint ez bárkivel megtörténhet? Mennyire szerencsések vagyunk mi, hogy mégsem. Hogy egészségesek vagyunk, hogy természetesnek vesszük azt, hogy van lábunk, hogy tudjuk azt használni, hogy tudunk kommunikálni a másikkal. Hogy milyen nagy dolognak tűnik mindez Martin történetének ismeretében. Legyünk hálásak ezért!

Martin régen - és később feleségével

Bizony, Martin Pistorius története meglehetősen sok érzést és hálát váltott ki belőlem. Megrendítő, megrázó történet az övé, amely gyakorlatilag tragédiának indult, mégis egy csoda lett belőle. Egy fiú drámája a sorssal, a betegséggel, de leginkább saját magával szemben.

Narrátora maga a Szellemfiú, Martin, aki saját maga meséli el a történetét, tárgyilagosságra törekedve, lenyűgöző őszinteséggel, s éppen ezért érzelmek egész hadát indítva el az Olvasóban. Hangjából bámulatos erő és lelkesedés érződik, amely természetes módon ragad át ránk is, és a történet végére érve egészen biztos, hogy nem a rosszat, a negatív dolgokat érezzük ki a könyvből, csakis a gyógyulást, azt a tiszteletre méltó és csodálatos akaratot, amely Martint körülveszi.  S még ha vannak is benne olyan dolgok, amelyek kétségeket támasztanak bennünk az emberi jóságot illetően - lásd a bentlakásos intézetek megfásult és ezért embertelen ápolóinak zaklatásait -, temérdek más ember tette és szava biztosít minket az ellenkezőjéről. 

A remény, a hit, az emberi akarat története ez, amely erőt és kitartást ad az olvasónak, a lehetetlen legyőzésére inspirál és tudatosítja bennünk, mennyi mindenért adhatunk hálát a sorsnak!

Borító:

Martin Pistorius történetét a világ számos országában kiadták már, sokféle borítóval, ám többnyire mindegyik közös abban, hogy egy hétköznapi, eleven kisfiút ábrázolnak. Többnyire fekve, csukott szemmel, vagy eltakart arccal - utalva ebben Martin "szellem"-voltára.

A magyar kiadás láttán is erre asszociálhatunk : a képen egy vidám, ugráló kisfiú képe jelenik meg, szabadon, élettel telin -utalva ezzel nemcsak Martin múltjára, de azt hiszem, arra az emberre is, aki Martin belül mindig is volt, és mindig is megmarad...

"Hinni a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik. Hinni a vágyban, akaratunkban. Ha kell, hát bízni halálig."