Roni olvas: Jessica Park: Flat out love

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában december 13-án megjelent Jessica Park: Szeretni bolondulásig című könyve, mely a kiadó Rubin pöttyös sorozatának első kötete (a Rubin pöttyös sorozat a 18-25 év közötti fiatalokról szóló New Adult könyveket foglalja majd össze). Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc állomásos blogturné keretén belül mutatja be Julie és Matt történetét.

2013. december 13-tól minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a regényhez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.

Jessica Park: Flat Out Love - Szeretni bolondulásig

Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Flat Out Love
Fordító: Komáromy Zsófia
ISBN: 9789633735411
Megjelenés: 2013.12.13.

Fülszöveg:

A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.

Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.

Bonyolult? Kínos? De még mennyire.

Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.

De a szerelem - és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata - mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.

A könyvről:

Az élet erőpróbáit mindenki másként dolgozza fel. Ki egymaga, ki segítséggel, valaki fájdalmas összeomlással, más pedig csendes vívódással. Ám sokan, nagyon sokan vannak, akik elmenekülnek a problémák elől és egészen különös dolgokba kezdenek azért, hogy elrejtsék és leplezzék a szenvedésüket, ahelyett, hogy szembenéznének vele...

Így van ezzel a Watkins család legtöbb tagja is, akikről mindent el lehet mondani, csak éppen azt nem, hogy átlagosak lennének. Látja és érzékeli ezt Julie Seagle is, aki bostoni egyetemi évét kezdve fájdalmasan szembesül azzal, hogy az internetes albérlet-foglalása átverés volt, így aztán bőröndökkel felpakolva az utcán ragad - fedél nélkül.

Édesanyja közbenjárásával annak egykori kollégiumi barátnője családjánél húzza meg magát, világjáró kalandor idősebb fiúk, Finn régi szobájában. Julie vidám természete és nyíltsága ellenére igen nehezen érti meg a család tagjainak viselkedését: Celeste-t, aki bátyja távollétét egy róla készült életnagyságú kartonfigurával igyekszik átvészelni, a munkamániás apát és anyát és a pedáns, rendkívül okos és eminens fiatalabb fiút, Matt-et a furcsa, röhejes pólóiban...

Ám Julie úgy érzi, a látszat csal, és valami nincs rendben ennél a családnál. Így aztán megkeresi a Facebookon a távollévő fiút, Finnt, és tőle kér eligazítást a családtagokat illetően. Az első beszélgetést lassan egy további követi, és lassan nem is telik el úgy nap, hogy ne váltanának néhány üzenetet, vicces állapotjelzést. És ahogy az idő múlik, Julie azt veszi észre, hogy látatlanul is beleszeretett a fiúba.

Közben természetesen minden erejével azon van, hogy a zaklatott családot ismét életre keltse és megfejtse a titkukat, amit senki sem hajlandó elmondani neki, és közben rendbe tegye a saját, kicsit kisiklott életét is...

Ám amikor minden megoldódni látszik, az élet ismét akadályokat görget Julie elé és fogalma sincs, hogyan győzhetné le azt...

Annak ellenére, hogy a New Adult kategóriájú könyvek többségéhez hasonlóan a Flat-Out Love központi témáját is egy kialakuló szerelem és annak viszontagságai töltik ki - annak minden fiatalságával, könnyedségével és humorával -, a kötet átlépi ennek a határait és egy igazán mély tartalmú, megdöbbentő, megrázó, már-már lélektani hatású regénnyé válik.

Számomra olyannyira az érzelmek uralják ezt a könyvet az elejétől a végéig, hogy a mai napig sírva-mosolyogva tudok csak rágondolni.

Mosolygok, mert hihetetlenül bájos és kedves az az írásmód, az a nyelvezet és humor, amivel Jessica Park a történet szálait szövi, ugyanakkor olyan nehéz és megrendítő mögöttes tartalmat tesz mögé, olyan megdöbbentő belső tartalmat, hogy a szívünk-lelkünk belesajdul, hiszen minden szereplő fájdalmát egyszerre érezzük át, egyszerre érzékeljük a megpróbáltatásaikat.

Ezt az érzelmi többletet azonban nem érezzük rögtön, hiszen a kötet egy teljesen hétköznapi, mulatságos, számos helyzetkomikummal és humoros dialógussal tarkított könnyed romantikának indul. Érezzük, sejtjük végig, hogy ennek a nagy fesztelenségnek meglesz még az ára, hogy a szereplők közötti kapcsolat minden esetben több, mint amilyennek első ránézésre tűnik, mégis magától értetődően átsiklunk ezek felett, és reménytelien hagyjuk magunkat sodorni az eseményekkel. Aztán valahol a közepe táján már eluralkodik rajtunk a félelem, a gyanú arra vonatkozóan, hogy ez fájni fog, ez bizony erős lesz. Az apró kis rezdülések, a baljóslatú jelek - kezdve Julie apjának húzásaival, a dugába dőlt randival stb. - mind-mind a nagy összeomlást és katarzist jelzik, és hiába tudjuk már egy ideje, hiába készülünk rá, mégis megráz, mégis ledönt minket a lábunkról. Többször le kellett raknom a könyvet, mert elmosódtak a szemem előtt a betűk, s bizony szégyen, nem szégyen, úgy sírtam rajta, mint egy kisgyerek...Dobozos papírzsebkendő bekészítése tehát erősen javasolt!

A különleges, rendhagyó szerelmi háromszög kibontakozása minden oldalról fokozatos, gyönyörűen ívelt, hogy aztán a háromszög csúcsán összeérjenek és a magasba törjenek a szálak. Az érzékiség mércéje bőven az ifjúsági kategórián belül marad ugyan, mégis érezzük a szikrák robbanását, a tüzet minden oldalról, és ilyenkor elgondolkodik az ember azon, hogy egy jó írással bizony a kevesebb ez esetben néha több...

Ennél a szerelemnél én azonban jóval erősebbnek és hatásosabbnak érzem az emberi kapcsolatok, az emberi veszteségek és azok feldolgozásának feltárását, már-már pszichológiai alapossággal történő leírását. Szinte egy esettanulmány a család életének végigkövetése, változásuknak, talán gyógyulásuknak a folyamata. Hihetetlen éleslátással és alapossággal megyünk bele abba, hogy az ember milyen könnyen menekül a gondok elől másba, milyen módon válik képtelenné feldolgozni a viszontagságokat. De sok szó esik a családi kapcsolatokról, szülők-gyermekeik viszonyáról és a barátság fontosságáról is.

A könnyed, fiatalos lendülete a könyvnek, a lapjai közül áradó energia minél gyorsabb olvasásra ösztönöz, a humora megmosolyogtat, néha hangosan megkacagtat, a fájdalmai a legmélyebb szomorúságokat hozza ki belőled, és lehet ugyan, hogy könnyes szemmel, vörös szemmel zárod be a lapjait, de az arcodon már egészen biztosan mosoly bujkál.

Számomra az a fajta olvasmány, ami rögtön a szívedhez nő, amit soha ki nem adnál a kezeid ből, amit rögtön befejezés után elölről kezdenél. Ráadásul az érzelmi gazdagsága, családias hangulata és ünnepek idején játszódó jelenetei miatt kifejezetten karácsony esti meghitt egyedülléthez ajánlott!

Karakterek:

Bevallom, kezdetben nem igazán tudtam eldönteni, hogy hányadán is állok Julie-vel. De nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy tökéletesen a szívembe zárjam, hiszen az ő személyisége annyira lendületes, annyira nyitott, őszinte és már-már gyermeki igenléssel teli, hogy csodálom őt minden pozitív erejéért és energiájáért. Kitartása, egészséges kíváncsisága, segíteni vágyása néha megmosolyogtat, ám cseppet sem negatív értelemben. Rajongása a jeges kávéitalok iránt, töretlen lelkesedése bájossá, kedvesség, végtelenül szimpatikussá teszi.

Finn lazasága, kalandvágya, önzetlensége, vakmerő utazásai mindannyiunk tudat alatti vágyait tükrözik, irigyeljük őt azért, amit véghezvisz, csodáljuk, ahogy teszi azt. Így aztán nem is csoda, ha Julie egycsapásra beleszeret ebbe a kalandok után vadászó, jó humorú, sármőr fickóba, még akkor is, ha kizárólag fotókon láthatja.

Matt személyisége ennél sokkal árnyaltabb, tökéletes karakterleírásokkal, párbeszédekkel és apró kicsi momentumokkal körbeírt. Nem elsősorban azért szerettem meg, mert okos és gondoskodó, ráadásul hatalmas felelősségérzettel bíró, hanem azért, ahogy a szeretetét egészen apró kis tettekkel és jelzésekkel kifejezi. Önzetlenül, anélkül, hogy bármi mást várna érte, anélkül, hogy mindezt elárulná...

Celeste pedig... a maga koravén megjelenésével, felnőttes megjegyzéseivel, bölcsen nyílt megállapításaival - minden furcsasága ellenére - az egyik legszerethetőbb könyves mellékszereplők egyike. Ahogy az egyik olvasótársam megjegyezte: "Celeste-et mindenki szereti. Celeste-et lehetetlenség nem szeretni..." Így van.

Borító:

Rendhagyó borítója van a könyvnek, hiszen viszonylag ritka az a borítókép, ahol kizárólag a betűk mintázatával és színeivel játszva szeretnének az olvasó felé kifejezni valamit... Számomra azonban ez a színesség, ez a betűtípus mindössze a könyv fiatalosságára, humorára utal - ami egy részről igaz és találó is -, azonban hihetetlen mélyen elrejti annak mélységeit. A magányos pad képével illusztrált kiadás kicsit jobb, kifejezőbb, remek egyensúlyban van a dülöngélő, vidám betűtípus a kép komorságával és szomorkásságával - egyedül az őszre utaló színvilágot nem érzem helyénvalónak....

Kedvenc:

Nem szokásom, mivel azonban a könyv a szívem csücskévé vált és hatalmas kedvencem lett, engedjétek meg, hogy a könyvben is kiemeljek néhány dolgot, néhány jelenetet, ami valamiért a legközelebb áll hozzám.

Kedvenc humoros jelenet:

Julie magányos részegsége során felhívja Mattet és meglehetősen bizarr és furcsa kérdésekkel bombázza - a szexuális életét sem hagyva ki! Hangosan kacagtam rajta!

Legérzékibb jelenet:

Finn és Julie képzelt ejtőernyős tandemugrása. Nem véletlenül érzi itt Julie azt, hogy végérvényesen beleszeretett Matt-be. Ki ne tenné ezek után?

Legédesebb jelenet:

Julie és Matt a karácsonyfa alatt fekve az álmaikról beszélgetnek. Idén én is kipróbálom, hogy milyen a világ a karácsonyfa fényein és fenyőtüskéin keresztül...

Legmegrázóbb jelenet:

Ezt nehéz lenne spoiler nélkül elmondani, így ezt mégis inkább magamban tartom...:)

Olvassátok Ti is, megéri!

Coolatta - házilag

Julie a regény során számos alkalommal teszi tűvé a fél várost, hogy a Dunkin Donats hűsítő italát, a Coolattát megszerezhesse és belekortyolhasson. Hogy miért is olyan különleges számára ez a jeges, mandulás-vaníliás kávéital? Készítsd el Te is, és talán megtudod! Az íze mennyei!

Hozzávalók

1 1/4 csésze hideg, erős kávé

1 csésze tej

5 evőkanál cukor (vagy édesítő)

2 evőkanál csoki szirup (vagy Nesquick kakaópor) (opcionális)

1 evőkanál Mogyoró szirup vagy jól elkevert mogyorókrém (opcionális)

1 teáskanál vanília kivonat

1/8 teáskanál mandula kivonat vagy aroma

2 1/2 csésze jégkocka vagy zúzott jég

Elkészítése:

1. Főzzünk egy jó erős feketét - kétszer annyi zaccal, mint amit a kávéfőző igényel vagy amit megszoktunk. Készíthetünk dupla mennyiségű instant kávét is helyette - forró vízzel. Tegyük a hűtőbe, és hagyjuk teljesen hidegre hűlni.

2. Miután a kávé jéghidegre hűlt, vegyük ki a hűtőbők és öntsük a mixerbe. Keverjük össze a többi összetevővel. A jégkockán kívül mindent beletehetünk és jó turmixoljuk össze, amíg a cukor teljesen el nem olvadt.

3. Tegyük bele a jégkock,át is, és lassú ütemben törjük össze a jeget. Akkor vagyunk készen, ha a jég ropogását már egyáltalán nem halljuk, jó pépesre törtük.

4. Öntsük a jeges italt magas falú pohárba, díszítsük tejszínhabbal, csokoládé vagy karamellsziruppal, esetleg tört mogyoróval!

Egészségetekre!