John Steinbeck: Lement a hold

A Blogturné Klub ezúttal egy híres-neves amerikai íróra szeretné felhívni a figyelmeteket, aki nálunk kevésbé emlegetett író, viszont Amerikában nagyon sokszor hivatkoznak a munkásságára.  John Steinbeck 112 éve február 27-én született, hogy ezt „megünnepeljük”, bemutatjuk nektek a Könyvmolyképző Kiadónál hamarosan megjelenő Lement a hold című művét. A turné minden állomásán február 27. és március 3. között találkozhattok még egyéb érdekességekkel is a szokásos vélemények után. Tarts velünk!

John Steinbeck: Lement a hold

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kötéstípus: keménytáblás védőborítóval

Fordító: Vas István

ISBN: 9789632457260

Várható megjelenés: 2014. ?

Fülszöveg: 

„A hold akkor megy le, amikor a hajnali derengés még nem látható, de már közeleg megállíthatatlanul, mint a végzet.”

Steinbeck lement a Hold című kisregénye a norvégiai fasizmus éjét rajzolja meg, balladisztikus tömörséggel. Az 1942-ben kiadott kis remekművet a háború alatt titokban terjesztették, kézről kézre adták a terror legsötétebb óráiban.

A könyvről:

"Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, 

Ember lenni mindég, minden körülményben."

- ugranak be Arany János szavai most, hogy a végére értem Steinbeck háborús kisregényének, s egyik gondolat a másik után kergeti egymást a fejemben.

Nem ez Steinbeck legnagyobb szabású és legtökéletesebb műve - ez kétségtelen, mégis talán az egyik legemberibb, legbizakodóbb, legtöbb gondolatot sugallóbb.

A kisregény egy tengerparti kisváros mikrokozmoszában játszódik - valahol, valamikor, nem nevezi meg az író konkrétan. Talán nem is fontos a hely és idő...

 A várost pillanatok alatt megszállja az ellenséges alakulat néhány katonája és a polgármester házát teszik meg főhadiszállásukká. A lakosság az első döbbenet után  csupán akkor tér magához, mikor gyilkosság miatt kivégzik egyik tagjukat. S míg a megszálló katonák messzi otthonukról és a hazatérésről álmodonak, ők megkezdik csendes, ám annál kitartóbb és elszántabb küzdelmüket az otthonukért, a szabadságért.

Steinbeck története balladai tömörséggel megírt elbeszélő mű, ami dramatizált ugyan, mégsem dráma. 

Eleinte furcsálltam ezt, nem értettem, miért nem öntötte mégsem színdarab formájába az író a művét, miért ragaszkodott az elbeszélés formaiságaihoz, a körítéshez. De most, végigolvasva a könyvet azt mondom: célja volt ennek. A természet, a környezet megformálása teszi ugyanis teljessé a képet, eszközül szolgál a falu hangulatának, a benne dúló érzelmeknek a szemléltetésében. Nemcsak csodás képek ezek, hanem felgyülemlett érzések, vibráló feszültség, rideg ellenségeskedés. A szemléltetés eszközei, a lelkiállapotok megfestői.

"A sötét, tiszta éjszakában a fehér félhold kicsi fényt adott. Száraz szél énekelt a hó fölött, nyugodt szél, kitartóan fújt már az Északi-sark leghidegebb pontjától kezdve. A földet a hó vastagon és szárazon borította, mint a homok. A házak belesimultak a felhalmozódott hóba, ablakaik sötétek voltak, a zsalukat becsukták a hideg ellen, csak kicsi füst szállt fel a kéményekből.

A városban a gyalogösvények keményre fagytak, keményre taposták őket. És az utcák is csöndesek voltak, kivéve, ha a nyomorult, fagyos őrjárat vonult el rajtuk. A házak sötéten váltak ki az éjszakából, egy kis bujkáló meleg egész reggelig megmaradt a házakban. A bánya bejáratánál az őrség az eget figyelte, látcsöveiket az ég felé fordították, hallgatószerszámaikat is az ég felé fordították, mert tiszta éjszaka volt a bombázásra. Ilyen éjszakákon szállnak le sziszegve a tollas acélorsók, és hörögve szakadnak szilánkokra. Ezen az éjszakán a föld látható lesz az égből, bár úgy látszik, hogy a hold csak kicsi fényt áraszt."

A csodálatos leírások és komor hangulat mellé egy igencsak elgondolkodtató történetet kapunk arról, milyen hatással van egy katonai megszállás a lakosságra, és egészen szokatlan módon megközelítve: magukra az elnyomókra. 

Steinbeck a háború, a harc emberi oldalát igyekszik feltárni, személyes kapcsolatok szemléltetésével kifejezni azt, amit egyébként is tudunk, de nem árt emlékezni rá: a háborúban nincsenek győztesek, csak áldozatok vannak. A megszállók maguk is emberek, megküzdenek a magánnyal, honvággyal, a velük szemben támasztott gyűlölettel, a szabadságuk elvesztésével. És a bizonytalansággal, amely kínozza őket folyamatosan, hogy jól cselekednek-e, elfogadhatók-e az indokaik, követhetik-e megkérdőjelezés nélkül a parancsot?

A küzdelem nemcsak az ellenállók részéről mutatkozik meg tehát, itt mindenki harcol: egymással és saját magával szemben is. Van, aki veszít és feladja, míg más győzedelmeskedve vonul a halálba egy közösséggel és egy eszmével a háta mögött. 

Steinbeck nem finomkodik, nem beszél mellé, keményen az arcunkba vágja a tényeket és történéseket, mindenféle érzelgősség nélkül - ránk bízva, miként reagálunk rájuk, s miképp dolgozzuk azokat fel. Ezekkel a tettekkel finoman árnyalttá teszi a könyv egészét, kerülve azt, hogy a szánkba rágja mindazt, amit mondani, kifejezni akar velük.

S bár a nyelvezet - ennek ellenére - olykor kissé didaktikus hangvételű, a tanulság levonása, a mondanivaló leszűrése már a mi dolgunk.

A Lement a Hold Steinbeck korábban általam megismert történeteitől eltérően megtört emberek helyett ezúttal az emberi kitartásról, a megtörhetetlen lélekről szól, arról, hogyan válik valaki sziklaszilárd, tántoríthatatlan jellemmé, követendő példaképpé, egy eszme mindenen átgázoló, mindent legyőző hajtóerővé. 
Azon felül, hogy tökéletes propagandamű, kiváló példázat is az ember természetéről és átalakulásáról.

Karakterek:

Úgy vélem, Steinbeck karakterei kissé színpadiasak, ám épp ezzel a tulajdonságukkal érik el azt a drámai hatást, melyet az író szerepül szán nekik.

Az ellenállók konok és hallgatag kitartása, a megszállók lelki gyötrődése és lassú reményvesztése csodaszép ábrázolásmódja a háború emberi pszichére gyakorolt hatásának.

A katonák emberi színben való feltüntetése természetesen a propaganda eredeti célját hivatott elérni, ám ezzel együtt - vagy éppen ezért - igen közel hozza az olvasókhoz a szereplőket. 

Borító:

A könyvet 1942 óta természetesen sok országban, rengetegféle borítóval kiadták már, az illusztrálttól kezdve a korabeli fotók egész hadát felvonultatva.

A Könyvmolyképző Kiadó által megjelentetett példány az Aranytoll kategóriában lát majd napvilágot egy egészen újfajta borítóképet alkalmazva, ami számomra sokkal megnyerőbb és elegánsabb képet kölcsönöz a könyvnek, mint a korábbi kötetek bármelyike. 

A sötét, téli tájban megjelenő lámpás fénye és melege egyfajta iránymutatást sugároz, megerősítve a könyv mondanivalóját, hangulatát, klasszikusságát. 

A regény és ami mögötte van,

avagy a regény történelmi háttere

Mielőtt az Amerikai Egyesült Államok belépett volna a második világháborúba, az országban már javában zajlott a háborús propaganda. John Steinbeck is egyre nagyobb késztetést érzett arra, hogy harcba szálljon a fasizmus és a német világuralmi törekvések ellen, így csakhamar bekapcsolódott a hírszerzés munkájába. 1941 telén elhatározta, hogy a maga módján veszi fel a harcot, és tanulmányt ír ( fikció formájában)  a náci megszállás emberekre gyakorolt pszichológiai hatásairól. A Lement a Hold című kisregény ezt a célt hivatott hát szolgálni - szép eredménnyel.

S bár rendkívül sok kritika érte mindenfelől, mégis az egyik legolvasottabb és leghíresebb propaganda-mű lett világszerte. A nácik ugyan betiltották és halálbüntetéssel sújtották mindazokat, akiknél megtalálták a kötetet - bármilyen formában, mégis számos országban lefordították, és az ellenállás egyik legismertebb hírnöke lett, mely reményt és inspirációt adott a szabadságukért küzdő embereknek. 

S bár a szövetségesek sem voltak maradéktalanul elégedettek vele, mondván, hogy demoralizálja a szövetséges erőket, más megvilágításba helyezte számukra az ellenséges arcvonalakat, feltárva egy lehetséges módját a győzelemnek, a sikeres küzdelemnek.

Steinbeck művében soha nem nevezte meg azt, hogy a mű mely korban, vagy mely nációban játszódik. Mind a kor, mind a helyszín univerzális, bárhol, bármikor történhetne. Mégis a legtöbben úgy gondolják, hogy a megszállt tengerparti falucska egy norvég bányaváros lehet, természetesen a náci erők általi megszállás idején.

Németország 1940. április 9-én támadta meg Norvégiát, és a megszállás csak 1945. május 8-án ért véget. Alig 10.000 német katona vett részt a támadásban, ami később 25.000-re bővült, és alig több mint 2 hónap alatt elfoglalták az országot. A hadművelet a Weserübung elnevezést kapta, valószínűleg azért, mert főleg Bréma és Wilhelmshaven térségéből indultak útnak az inváziós erők Norvégia felé, ami a Weser torkolati szakaszát jelentette.

Norvégia két ok miatt volt fontos Németország számára: egyrészt haditengerészeti bázisként szolgált, többek között az észak-atlanti szövetséges hajózást nyugtalanító tengeralattjárók számára, másrészt pedig, hogy biztosítsa a svéd vasérc Narvik norvég kikötőn keresztüli hazajuttatását. A hosszú és tagolt partszakasz ideális támaszpontul szolgált az U-Bootok számára, hogy az atlanti vizekre kimerészkedve hajtóvadászatot intézzenek a brit kereskedelmi flotta egységei ellen, míg a svéd vasércet illetően Németország joggal aggódhatott, hogy a szövetségesek megkísérlik ellehetetleníteni a vasércszállítmányok bonyolítását, melynek 90%-a Narvikon keresztül zajlott.

A német megszállással egy időben megszületett az ellenállás is, amit később MILORG-nak neveztek el, bár az ellenállás igen széleskörű volt a passzív ellenállástól a civil engedetlenségen keresztül a fegyveres ellenállásig és szabotázsakciókig. Kis szabotőrcsapatként indultak, de egy teljes értékű haderőként fejezték be a háborút, 40.000 taggal. A norvég spotter-ek (megfigyelők) segítettek elsüllyeszteni a Bismarck-ot és a Tirpitz-et, de ők maguk is jó néhány hajót süllyesztettek el vagy rongáltak meg – ezek közül a leghíresebb talán Roy Nielsen (MILORG) és Max Manus (Kompani Linge) akciója, az SS Donau és egy másik hajó leamortizálása 1945. január 16-án.

Norvégia ellenőrizhetetlen határait kihasználva megszámlálhatatlan embert csempésztek ki- és be, főleg Svédország és a Shetland-szigetek (Shetland Bus) voltak a két fő célpont, de a SzU is jelentős „forgalmat bonyolított”. Svédország csak a '80-as évek közepén hozta nyilvánosságra, hogy a határ mentén több „rendőrségi kiképző táborban” is képeztek norvég szabotőröket, összesen vagy 8000-et.

(Forrás: katpol.blog.hu, Wikipedia.hu)

Nyereményjáték

Ahhoz, hogy megnyerd a hamarosan megjelenő Lement a hold című könyv egyikét a három közül, nincs más dolgod, mint lájkolni a kért oldalakat és megválaszolni a kérdést.

Ki volt Steinbeck Egerek és emberek című művében a "nehézfejű óriás"?

A válaszok egyes betűjét megtalálod az állomások bejegyzéseiben elrejtve.

A Kiadó csak Magyarország területére postáz!

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

02/27 Könyvgalaxis

03/07 Könyvszeretet

03/14 Book Heaven

03/21 Roni olvas

03/28 Bibliotheca Fummie

04/04 Kelly & Lupi Olvas