Bizony, hosszú szünet állt be itt, a blogon, és sajnos még el is tart egy darabig...Az hogy miért, nem is kérdés: választani kellett, nem ment minden egyszerre. Úgy, hogy elkezdtem egy másoddiplomás képzést az egyetemen, ráadásul munkát is váltottam, sajnos nem maradt időm arra, hogy olvassak is, blogoljak is, valamit muszáj volt feladnom... 

Hát egyelőre most így sikerül megoldanom az időm beosztását - több-kevesebb sikerrel. Ha minden igaz, szeptembertől már az utolsó évemet kezdem, és ha minden jól megy, jövő ilyenkor már egy plusz diplomával kezdem a nyarat... :)

Azért a nyári szünetekben nem tétlenkedem, és az egész éves kihagyás után úgy faltam/falom a könyveket, mint az éhező, aki napok óta nem evett. Egyiket a másik után olvasom ki, kétségbeesve vágyva a következőre, fél éjszakákat olvasással töltve. Szerencsére a sok éves rutinnak köszönhetően nagyon jó érzékkel tudom kiválasztani azokat a könyveket, amelyek egy kicsit is érdekelhetnek, és tudom őket olyan sorrendbe egymás után olvasni, ahogy azt az adott hangulatom és kedvem megköveteli. Így aztán meglehetősen sok jó könyvet olvastam ez alatt az idő alatt. Ezekből hoztam most egy-két aprócska véleményt...

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó

Elolvastam néhány értékelést. Darabokra szaggatott szívekről, kihullajtott könnycseppekről, fájdalmas érzésekről. 

Aztán arra gondoltam, hogy én egyáltalán nem érzem ezt. Nem érzem, hogy darabokra hullottam volna, hogy szétszaggatott volna, nem ejtettem egyetlen könnycseppet sem. 

Aztán rájöttem, hogy miért… Azért, mert őrjítően, végeláthatatlanul dühös vagyok! A szülőkre, a tanárokra, az iskolástársakra, a testvérekre…mindenkire, aki felelős lehet egy hasonló dologért! 

Azokra, akik vakon mászkálnak, akik nem látnak, vagy nem akarnak látni, akik hagyják, hogy egy önmagában is sérült és sebzett kislány vegye észre először a jeleket, és próbáljon meg erején felül tenni ellene.

Nem, nem az kell, hogy fájjon, hogy sajnáljuk, hogy könnyet ejtsünk. Az kell, hogy meglássuk, észrevegyük, hogy segítsünk!

Elmondhatatlanul dühös vagyok! Ránk, felnőttekre!

/A könyv egyébként csodaszépen megírt, tökéletes egész. Reális, és nagyon lírai. Pont a realitása miatt fájó…/

Cecelia Ahern: A Vétkes

Most, hogy befejeztem ezt a könyvet, egy sokat hallott szállóige jár folyton a fejemben, miszerint a döntéseink határozzák meg, hogy kik is vagyunk valójában. Hogy milyenek vagyunk. 

De minél többet gondolkodom rajta, annál inkább gondolom úgy, hogy nem feltétlenül van ez így…Mert hát nem mindig alakul úgy, hogy a helyesnek vélt döntés a jó döntés. És életünk során annyi, de annyi rossz döntést hozunk! Többnyire félelemből,.. mert felünk a következményektől, attól, hogy más mit gondol rólunk, mit szólnak hozzá az emberek, hogyan ítélnek meg általa. És sutba dobjuk azt a tényt, hogy inkább az lenne a fontos, hogy mi hogyan ítéljük meg saját magunkat e döntés által! 

Mégis… úgy hiszem, a sok rossz döntés, mind azért van, hogy végül, ha valami igazán fontos dologban kell döntenünk, megmutassa számunkra, hogy mi a helyes… Leckék, amelyekből csak tanulhatunk…

Nos, valami ilyesmiről szól ez a könyv. És még sok-sok másról: hatalomról, pénzről, erkölcsről, tökéletességről és tökéletlenségről, bajtársiasságról, szerelemről…Számos elgondolkodtató dologról, ami teljesen észrevétlenül furakszik be a gondolataink közé, miközben egy hihetetlenül izgalmas, lebilincselő és eseménydús történetet lapozunk végig. Mit lapozunk! Falunk, habzsolunk, bekebelezünk! 

Letehetetlen, élvezetes, magával ragadó és roppant tanulságos! 

Olvassátok!!!

Jodi Picoult - Samantha van Leer: Sorok között

Jaj, annyira jó volt kézbe venni ezt a könyvet! Úgy lapozgattam, mint valami mímes, törékeny díszt, csodáltam a fényes, vastag lapjait, a leheletfinom, könnyed illusztrációit, a kacskaringós, finom iniciálékat, a sejtelmes árnyképeket, a narrációnként más és más betuszínt… És ez a varázsos, mesebeli hangulat megmaradt akkor is, amikor olvasni kezdtem, amikor átrepített meseországba és vissza, amikor a sorok között megelevenedett a mese és a fantázia eggyé vált a valósággal… 

Hihetetlenul eredeti, varázsos, mesebeli könyv ez, olyan, amit egészen biztosan nem ajándékozol tovább, amit óvsz, őrzöl, amit tartogatsz, hogy majd egyszer megoszthasd a lányoddal… aztán az ő lányával…olyan könyv, ami generációkat és világokat ível át…. 

Varázslatos…nem tudok rá jobb szót mondani…

M.R. Carey: Kiéhezettek

Ismeritek az érzést, amikor január végén kinéztek az autóból a tájra, és nem láttok mást, csak élettelen dolgokat mindenutt? Kopár, szurke tájat, csupasz földeket, sivárrá aszott fákat. És a legutolsó dolog, amit kívántok az az, hogy ki kelljen szállni a jó meleg, biztonságot adó autóból.és akár egy lépést is megtenni odakint…a szurkeségben… 

Pontosan ez az érzés kerített hatalmába, amikor a Kiéhezetteket olvastam. Totálisan az a könyv, ami kiránt a komfortzónából, megborzongat és olyan kérdéseket tesz fel, amire nem is igazán lehet válaszolni, pedig mégis muszáj. 

Nem tudom, hogy elégedett vagyok-e a végével… De talán pont ez a lényeg… Ebben a világban már nincs olyan, hogy jó megoldás… csak rossz van és még rosszabb…

Kiadó: Maxim Könyvkiadó

Oldalszám: 352 oldal

Várható megjelenés: 2015. június 05.

Kötés: Ragasztott

ISBN: 9789632616087

Fülszöveg:

A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története. Helyszín: Coney Island. Coralie Sardie a Gyönyörű titkok múzeuma nevű mutatványosház tulajdonosának lánya. A parti sétány melletti intézményben a lelkes közönség furcsa lényeket tekinthet meg. A kitűnő úszó Coralie apja ,,múzeumában" sellőként szerepel más furcsa lények, a Farkasember, a Pillangólány és a százéves teknős mellett. Egy éjjel Coralie megpillant egy nagyon helyes fiatalembert; a férfi a holdfényben fákat fotografál a Hudson folyó mentén. 

A fotográfus Eddie Cohen; orosz emigráns, aki elhagyta közösségét és szabósegédi munkáját. Amikor Eddie a hírhedt Triangle gyár tűzesetét fényképezi, egy fiatal nő eltűnésének titokzatos ügyébe keveredik.

A könyvről:

A valóság és a képzelet között igen keskeny a határ. Sokszor az, amit a fantáziánk alkot meg számunkra, egyáltalán nem is áll messze a valós dolgoktól, máskor pedig a való világ produkál olyan történéseket, amelyekről még legvadabb rémálmainkban sem gondolnánk, hogy igazak lehetnek... 


Sok példát tudnánk mondani erre, jót és rosszat egyaránt. 
A jók közül való például Alice Hoffman nemrégiben megjelent könyve, a Gyönyörű titkok múzeuma is.


A kötetben a történet két szálon indul el, mely aztán az események előrehaladtával szép lassan összakapcsolódik.
Az egyik szál Coralie, az ujjai között úszóhártyákkal született fiatal lány története, akit apja minden erejével igyekszik különleges, félig halnak kikiáltott sellővé változtatni. Megtanítja úszni a sodró folyóban, eltűrni a jéghideg vizet, kibírni hosszú percekig levegő nélkül - kegyetlen edzésekkel. Mindezt azért, hogy mutogathassa különleges múzeumában, ahol mindenféle "varázslények" és mutánsok láthatók.
A másik szál egy orosz bevándorló család fiának, Eddie-nek a története, aki apjában csalódva önálló életet kezd és fotográfusnak tanul, s közben New York legborzalmasabb, legmeghökkentőbb eseményeinél, tragikus gyilkosságainál, munkásmozgalmainál van  jelen. 
Mígnem egy napon munkája és kíváncsisága a különös múzeumhoz sodorja, ahol meglátja a feltűnő szépségű Coralie-t, és sorsuk önkéntelenül is összefonódik...

Alice Hoffman könyvére - műfaját tekintve - leginkább azt mondhatnánk, hogy a mágikus realista könyvek közé tartozik. Az 1910-es évek Amerikájába kalauzol minket, megőrizve annak minden valós, történelmi vonatkozását, eseményét és képét, ám megspékeli némi fantáziával, amit jól behatárolva Mr. Sardie múzeumának falai közé zár.

Bevallom, a cím alapján azt gondoltam, hogy a regény főleg itt, ebben a mágikus világban, leginkább a fantázia, a csodás lények, a természetfeletti között játszódik majd, ehelyett kaptam egy nagyon is realista, szinte történelmi regényt, amiben szó esik ugyan egynéhány írói fantázia szülte, mágikus lényről és az ő torz alkotójukról, de sokkal inkább a valóságra koncentrál. Azokra az eseményekre, melyek ekkor zajlottak New York városában: a hatalmas osztálybeli különbségekre, a munkások kizsákmányolására és egyre fokozódó felkeléseire, a bevándorlók életének nehézségeire, stb. 

Kemény, kegyetlen, már-már embertelen időszak volt ez, melyről talán legmegrázóbban az 1911. március 25-én kitört épülettűz árulkodik, mely egy munkásasszonyokat és lányokat foglalkoztató varroda épületében tört ki. Miután a lányokra a munkáltatóik rázárták az ajtót, sehová sem menekülhettek a tűz elől, így az épület kilencedik és tizedik emeletéről ugrottak ki szinte egymás után. Az esetnek rengeteg szemtanúja volt, és hatalmas hangja támadt. 
Alice Hoffman pedig Eddie szemén keresztül olyan megrázó részletességgel, olyan képszerű leírásokkal meséli el nekünk mindezt, mintha valóban a fényképész fotóit nézegetnénk, és rakosgatnánk egymás mellé. Döbbenten, elszörnyedve, a könnyeinkkel küszködve.

Nem enyhíti ezt a sötét, zaklatott, feszültséggel teli hangulatot az a krimibe illő, gyilkossági nyomozás sem, amelybe Eddie belekezd, sem Coralie szála, menekülési vágya kegyetlen, torz lelkű apja elől. 

Sőt, igazából annak a piciny kis szerelmi szálnak sem sikerül, ami a két fiatal között kialakul, s egészen halványan, a borzalmakon túl némi enyhülést adhatna az olvasónak a kegyetlenségek után. 

Mégis azt gondolom, ez az a momentuma a könyvnek, ami a könyv végére a reményt, a megújulást, a szebb jövőbe vetett hitet jelképezi. A pusztulás után egy új kezdet következik, miután a tűz elmosott minden szennyet, jöhet a boldogabb jövő...

A cselekmény vezetésének profi megoldásán túl meg kell említenünk Alice Hoffman ragyogó, csodaszép leírásait is, mellyel az írónő Coney Island-et ábrázolja. Gyönyörű mondatok, ké6pszerű megfestések, igazi korabeli hangulat jellemzi. Öröm olvasni.

Összességében véve úgy hiszem, a Gyönyörű titkok múzeuma jóval több, mint amit a címe sejtet: nagyszabású, realista történelem, pontos korrajz, társadalomkritika, családregény, keserédes szerelmi történet. És csak megbújva, a különlegesség érdekében misztikum és fantázia. Érett, felnőtt gondolkodás és gyomor szükségeltetik az olvasásához...

Karakterek:

Nos, ez a történet - talán az eddigiekből is kitűnik - elsősorban cselekményközpontú. Így aztán a karaktereknek kevesebb szerep jut, ők elsősorban elviselői a történéseknek, mondhatni elszenvedői.

Ezt főként a női hősünknél, Coralie-nél érzem leginkább így, aki apja zsarnokságát tűrve sodródik az eseményekkel, majd később, ezúttal Eddie irányítása alatt, szegül ellen neki. 

Eddie-t hozzá képest bátrabb, határozottabb, önállóbb karakternek találom, aki igyekszik minden helyzettel megbirkózni, minden nehézséggel szembenézni - kivéve, ha a tulajdon apjáról van szó. Önmarcangoló, tűnődő, magányos karakter ő, s talán éppen ezért szerethető.

Mr. Sardie talán a regény legizgalmasabb figurája. Egy csupa titok, csupa rejtéllyel körbevett, homályos alak, akit leginkább Victor Frankensteinhez tudnék hasonlítani. Mágikus elképzeléseit a tudomány szerint igyekszik megvalósítani, és egyáltalán nem érdekli, hogy közben milyen kegyetlen vagy embertelen tetteket visz véghez. Kár, hogy túl keveset volt jelen, érdekelt volna még...

Borító:

A könyv magyar kiadásának borítója igen misztikusra sikeredett. A felettébb furcsa, talán kissé ijesztő kéz az úszóhártyákkal kellőképpen figyelemfelkeltő, a színvilág és a tipográfia elegáns, kicsit talán régimódi, kicsit talán tudományos - éppen, ahogy a könyv témája is. 

A külföldi borítók ettől egészen eltérőek, főként a helyszínre igyekeznek rámutatni, illetve Corelie eljátszott szerepére. Azért az jó érzés, hogy a Maxim Kiadó tudott valami egészen újat mutatni, nem igaz? 

Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.

Oldalak száma: 384 oldal

Borító: KEMÉNYTÁBLA

Súly: 550 gr

ISBN: 9789632934075

Kiadás éve: 2015

Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:

Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomádok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagyhatalmú királyát és trónörökösét, nagyobbik fiát saját alattvalóinak cselszövése teríti le.

Yarvi, a kisebb fiú, a félember, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen, görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azonban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatába indul, melyre halott apja helyett vezeti népét. 

De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társai közül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen oda vezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé.

A könyvről:

A sors néha igazán megvicceli az embert. Van, hogy olyan utakra kényszeríti, amire egyáltalán nem akart korábban rálépni, amin nem is akart soha elindulni. Mindenkinek a saját döntése, hogy hagyja magát tovább lökdösni ezen az úton, vagy elindul rajta bátran, előre szegezett fejjel, új utat találva magának, esetleg az első adandó alkalommal lekanyarodik róla, s visszatér a korábbi elképzeléseihez, a korábbi útjához, vagy egy másikhoz... Ha a sors másként alakította az életünket, az már a mi döntésünk, hogy miként alakítjuk nekünk tetszővé...

Elég súlyos leckék árán jön rá erre Yarvi herceg, Yoe Abercrombie Half a king című regényének főhőse, ám jóeszű fiú révén, hamar beletanul az új szerepébe.

Yarvi herceg Gettföld királyának fia. Születési rendellenessége miatt - nevezetesen, hogy egyik kezén nem fejlődtek ki megfelelően az ujjak - nem alkalmas a katonai szerepre, így gyerekkora óta a tudásnak szenteli életét és miniszternek készül. Éppen miniszteri vizsgáját készülne letenni, mikor nagybátyja kimerülve hozza a hírt: apját és bátyját tőrbe csalták, megölték, így Yarvi lett Gettföld jogos uralkodója, a korona őt illeti. 

Yarvi kénytelen lemondani a miniszterségről, megörökli a királyságot és bátyja jegyesét. Valamint a bosszúállás szükségességét, amire Yarvi még egyáltalán nincs felkészülve. Csatára indul nagybátyja oldalán, ám a bosszúállás nem egészen a tervei szerint alakul, s a fiú hamarosan egy kereskedő gályán találja magát - rabszolgaként. 

Yarvi kalandos útja, túlélésének, sőt bosszújának története ez a könyv.

Igazság szerint nem nagyon szeretem a fantasyket. Mármint azokat az igazi, véresen komoly, high fantasyket, amikből aztán játékokat csinálnak és animálják, egy teljesen irreális, álomszerű világot hozva létre belőlük. 

Szeretem azonban a csavaros, fordulatos történeteket, a történelmi irányvonalat, a jól megalkotott, valós karaktereket, a férfias, eredeti stílust, és azt az írásmódot, ami úgy tárja elém az eseményeket és az új világot, hogy elhiggyem, hogy tényleg létezik, vagy valaha tényleg létezett.

Nos, Abercrombie története pontosan ilyen volt!

Szkeptikusan álltam hozzá az elején, de nagyon jólesően csalódtam benne, olyannyira, hogy most jöhet sorban az összes Abercrombie-regény! És talán még több fantasy...

A Half a king young adoult besorolást kapott, bár igazság szerint azon kívül, hogy a főszereplőnk fiatal korú, jószerivel semmi nem indokolja ezt, tökéletesen beleillene a sima felnőtt fantasyk közé.

A történet eleinte talán kicsit lassabban, szárazabban indul, ám az első meglepetés során felkapjuk a fejünket és aztán nem is engedjük vissza többé! Fordulat fordulatot követ, a cselekményvezetés sodróvá, dinamikussá válik, akciókból, izgalmas jelenetekből nincs hiány. Végigizguljuk a könyv egészét, szurkolunk a szereplők sikeréért, és Yarvi diadaláért, és aztán a könyv végi megoldáson - mondhatni a nagy csavaron - garantáltan leesik az állunk!


A leginkább azonban azt hiszem, Abercrombie világkidolgozása tetszett nekem legjobban. Yarvi kalandjai egy olyan alternatív középkori világba kalauzolnak el minket, amely a viking történelemből és kultúrából meríti a forrásait. A személyek elnevezése, társadalmi hierarchiája, életmódja, és a rendkívül részletes és nagy hangsúlyt kapó vallása egyértelműen erre utal.

Abercrombie a maga kedvére formálja a skandináv isteneket, megtartja, de átalakítja a viking életmódot és szokásokat, átrajzolja a térképet és ezzel egy új világot teremt - méghozzá fantasztikusat, izgalmasat, rejtélyeset! Imádtam!

Az írásmód élvezetes, lendületes, zseniális párbeszédekkel és választékos nyelvezettel teli. Abercrombie férfias stílusa ellenére sem nevezném keménynek, pontosan az az egyensúly jellemzi, amit mostanában a könyvekből többnyire hiányolok. Öröm olvasni.

Összességében véve azt mondanám, számomra az egyik legcsodásabban pozitív csalódása volt ez 2015 könyves élményeinek. Lebilincselő, érdekes, magával ragadó, élvezetes - csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla! 

Karakterek:
A Half a king nem egy lányregény. Így aztán a szereplőitől se várjuk el azt, hogy nagyszerű, izmokkal kitömött, jóvágású fiatalemberek, vagy adoniszi adottságokkal rendelkező sármőrök legyenek. Hogy is lehetne hiteles egy harcos, kemény középkorban játszódó történet ilyen karakterekkel? Vagy hogyan is lehetne különleges, szót érdemlő?

Azt gondolom, Abercrombie is hasonlóképpen gondolkodhatott, és parádésan tökéletlen, nagyszerű antihősöket teremtett a regény legfőbb alakjaiként!

Yarvi testi hibája, gyengesége szeretetre méltóvá, reálissá teszik őt az olvasók szemében, gyámoltalansága, akaratgyengesége pedig nagyszerű karakterfejlődésre ad lehetőséget. Az író pedig példásan él is vele, és Yarvi személyiségét a cselekmények előrehaladtával erős, karizmatikus, rendkívül intelligens férfivá formálja.

A másodlagos karakterek a fiúval ellentétben kemény, harcedzett, néha kegyetlen, néha vicces személyiségek, sokkal több tapasztalattal, sokkal több sérüléssel rendelkeznek Yarvinál. Mégis szerethetők, egyediek, jól megformáltak.

Borító:
Az Athenaeum Kiadó csodaszép borítóval adta ki Abercrombi regényét! A kötet keményborítós, gyönyörű, csillogó ofszet nyomdával díszített elegáns betűkkel, ropogós papírral megspékelve. Egyszerűségében is csodaszép és elegáns.

Bár a külföldi9 borítók is nagyon beszédesek:

Érdekességek.
Joe Abercrombie három könyvet írt/ír Gettföld világáról, melyek különálló köteteknek számítanak, mégis összekapcsolódnak valamilyen módon. Főszereplői mások, az előző kötetek szereplői azért vissza-visszatérnek. Például Yarvi is...Izgatottan várjuk őket!

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

A látás nagyon meggyőző dolog. Tudjuk és hisszük, hogy amit látunk, az a valóság, az mindaz, ami történik körülöttünk, velünk, az mindaz, ami igaz. Eszünkbe sem jut ezt megkérdőjelezni.

Kivéve, ha az, amit látunk, az nem velünk történik meg, azt nem a szemünkkel, sokkal inkább a fejünkkel látjuk, valaki más szemén át.

Evie O’neill pontosan tudja, mit jelent ez. De Te vajon kíváncsi vagy-e rá? Kíváncsi vagy rá, hogy hogyan lehet ezt a képességet felhasználni? Miként lehet vele megtalálni akár egy gyilkost is?

Ha igen, mindenképpen tarts velünk december 10-20-ig Libba Bray új könyvének miniturnéján, ahol sok mindenre választ kaphatsz a könyvvel kapcsolatban! Megnézheted a regény magyar feliratos trailerét, olvashatsz a 20-as évek divatjáról, megismerheted a karaktereket, és részt vehetsz egy izgalmas és titokzatos játékban is, melynek fődíja nem más, mint A látók egy példánya!

Libba Bray: A látók

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ
Oldalszám:
Borító: KARTONÁLT
Fordította: Benedek Dorottya
ISBN: 9789633739310 

Fülszöveg:
Hiszel abban, hogy szellemek, démonok és Látók élnek közöttünk?
Evie O'Neillt elküldik unalmas szülővárosából és New York forgalmas utcáira száműzik - amitől ő ma-xo-lú-te el van ragadtatva. 1926-ot írunk. New York nyüzsög az illegális italmérésektől, a Ziegfield lányoktól és a szemtelen zsebtolvajoktól. Az egyetlen bökkenő, hogy Evie-nek a nagybátyjánál kell laknia, aki az okkult tudományok megszállottja.
Evie attól tart, hogy Will bácsi felfedi majd legsötétebb titkát: természetfeletti képességét, ami eddig csak bajba sodorta. Ám amikor a rendőrség egy meggyilkolt lányra bukkan, akinek a testére egy titokzatos szimbólumot véstek és Willt a helyszínre hívják, Evie rájön, hogy képessége segíthet elkapni egy sorozatgyilkost.
Ahogy Evie fejest ugrik a gyilkossal való macska-egér játékba, újabb történetek bontakoznak ki a sosem alvó városban. Egy Memphis nevű fiatalember életét a rémálmok irányítják. Theta, a táncosnő múltja elől menekül. Egy diák, Jericho pedig megdöbbentő titkot rejteget. És mindannyiuktól függetlenül valami sötét és gonosz felébredt...

A könyvről:

A hit és vele együtt a vallás mindig, minden időben és minden kultúrában jelen volt az emberiség életében és történelmében. Ez adja a reményt, a vigaszt, bizonyos esetekben azt mondhatjuk, hogy az élet értelmét.

Ám számos példát tudunk arra vonatkozóan is mondani, amikor a vallás túllépett önmagán, és éppen az ellen fordult, amiért eredetileg küzdenie kellett volna: gonosszá, vakká vált, és mindenféle gaztettet a hit mögé bújva követett el. 

Számos ilyen szektát, mozgalmat és egyesülést hozhatnánk fel példaként, valahogy úgy, ahogy Libba Bray a Testvériség csoportját említi A látók című könyvében.

A látók főhősnője Evie O'neill. Egy 17 éves, bohém, élni szerető, jókedvű fiatal lány, aki nagyon élvezi, ha a társaság középpontjában díszeleghet - mindezt az 1920-as évek Amerikájában.

Néha azonban nem annyira egyszerű a figyelem központjába kerülni, így aztán Evie ilyenkor beveti az adú-ászát: abbéli képességét, hogy egy tárgyat megérintve belelát a tárgy gazdájának emlékeibe. Könnyelműsége azonban időről-időre bajba sodorja, s végül szülei New Yorkba küldik nagybátyjához, Willhez, aki egy különös, érdekes múzeumot vezet.

Evie beveti magát a nagyváros életébe, új ismeretségeket köt, s közben - szinte akaratlanul - belekeveredik egy rejtélyes gyilkosság-sorozatba, amelyet egy vallási gyülekezet nézeteit követve hajtanak végre sorozatosan. Ki lehet a kegyetlen gyilkos, mi készülődik a városban, mit akar elérni a gonosz? Olvassátok el!

Libba Bray regénye igen monumentális mű. Nem csak terjedelme miatt gondolom ezt, hanem azért is, mert egy igen széles témát ölel át, komplikált és igen összetett karakterekkel, kisebb epizódokkal, történetekkel melyek egy összefogó, nagyobb egész apró mozzanatait jelentik csupán. Csakúgy, mint maga ez az első kötet is. 

Van ugyan saját története, saját izgalmas kerete, nyomozás, menekülés, akciók, amelynek végül születik is megoldása, mégis tudjuk, hogy ez csupán a kezdete volt valami nagy és hatalmas dolognak, ami még csak ezután fog kibontakozni.

A könyv tökéletes és igen átfogó képet ad a 20-as évek Amerikájáról, a szesztilalom, a jazz, a korabeli viselet, zenék és táncrevük világáról.

Igen vizuális és részletes ez a megjelenítés, szinte látjuk, amint életre kelnek a fejünkben alkotott képkockák, a zsúfolásig teli, titkos lokálok, és tolldíszes, bubifrizurás lányok.

Számos olyan érdekességre is felhívja a figyelmünket az írónő, aminek talán még jelentősége sincs, mégis felkapjuk rá a fejünket és örülünk, hogy most már ezt is tudjuk. Ti például tudtátok, hogy a régi jelzőlámpákat egy rendőr irányította, aki fent ült a kereszteződésben egy tornyon? 

A mulatozás és a zajos, vidám élet mögött azonban megismerünk egy igen rejtélyes és misztikus, sőt egyenesen kísérteties másik világot is: egy fanatikus, kegyetlen vallási irányzatot, és azok háttértörténetét, egyenesen az életre kelt gonoszt. Egy gyilkost, aki sorban szedi áldozatát, egy ősi legenda útmutatóját követve.

Ez a krimibe csapó szál igen izgalmas és érdekes vonulatot ad a történetnek, lapról lapra rakjuk össze a kirakós darabkáit, miközben végig körbevesz minket egyfajta rémisztő, hátborzongató légkör, mely a természetfeletti jelenlétéből, és annak ismeretlenségéből fakad. Ezt a már-már horrorisztikus képet fokozzák azok a látomások és jövendölések, melyeket egy-egy szereplő által megismerünk, és azok a fejezetek, melyek a gyilkos ténykedését mutatják egyfajta vörös ködbe burkolva. Ennek már csak megkoronázása az az ijesztő gyermekdal, mely minden alkalommal felcsendül a gyilkosságok idején, baljósan, borzongatóan.

Közben felsejlik egy-két kisebb történet, némi szerelmi szál, vagy inkább szerelmi szálak, mozgalmak, saját történetek. Én leginkább Jericho meséjét szerettem, amelyben fellelhető a steampunk elemei közül néhány, mindenesetre nagyon érdekes és titokzatos ez a kis részlete a könyvnek, melyről - úgy sejtem - az elkövetkezendő részekben sokkal többet megtudhatunk majd.

Összességében véve azt gondolom, hogy Libba Bray könyve nem egyszerűen egy fantasy, legalább annyira történelmi regény, krimi és családregény. Számos érdekességet és izgalmat rejt minden sora, karakterei sziporkázók, egyediek, hangulata kísérteties és félelmetes.

Ne rémisszen meg Titeket az oldalak sokasága, észre sem veszitek, már el is fogytak a lapok!

A karakterek

Evie O'neill

Történetünk 17 éves hősnője, aki szereti úgy élni az életét, ahogy az neki tetszik, akkor is, ha ezt sokak kifogásolják. Ám mikor belekeveredik egy kisebb fajta botrányba, szülei nagybátyjához küldik New Yorkba, hogy elkerülje a szóbeszédeket.

Szereti mindenbe beleütni az orrát, mindent tudni és mindehol ott lenni, ahol történik valami. Így keveredik bele maga is a Pentagram-gyilkosságokba, ahol látói képességeit felhasználhatja arra, hogy a nyomozás segítségére legyen.

Memphis Campbell

17 éves lottódíler.

Nagyon sikkesen néz ki elegáns ünneplő ruháiban, de igazából inkább csendes fajta, aki leginkább a temető csendjében szeret ülni, és verseket írogatni. Mindent megtenne szeretett öccséért, Isaiah-ért, aki különleges fiú.

A fiúnak meglehetősen nehéz az élete New York Harlem részén, nehéz boldogulni. Memphist mégsem ez, hanem visszatérő rémálma tartja rettegésben: egy poros út a kukoricaföldek között, amin egy férfi közelít vicces kalapban...

Sam Lloyd

Evie-vel a new yorki Penn Station vasútállomáson találkozik, igen kalandos körülmények között. Igazi sármőr, lyukat beszél az emberek hasába, miközben cselesen elemeli a tárcájukat.

Alapvetően mégis okos, intelligens fiatalember.

Jericho Jones

Ne hagyd, hogy megtévesszen a mérete - ez a Góliát sokkal okosabb, mint Dávid! Will bácsi személyi asszisztense, a Libabőr múzeum második legfontosabb embere. 

Mikor Willt megkérik, hogy segítsen kézre keríteni a Pentargam-gyilkos, Will mindent megtesz, hogy a segítségére legyen, ezzel is igyekezve elkerülni saját sötét múltját.

Evie meglehetősen közel kerül hozzá, pedig tudja, hogy legjobb barátnője, Mabel fülig szerelmes belé...

Mabel Rose

Mikor Evie megtudja, hogy New Yorkba költöztetik, a leginkább azért örül, hogy legjobb barátnője, Mabel Rose közelében lehet. 

Nem véletlenül. Mabel ugyanis kedves, visszahúzódó, önzetlen, és hát, mondhatni igazi "szürke kisegér", aki mellett Evie ragyoghat. Ám Evie elhatározza, hogy megmenti "Mabesie"-t, és vadító dívát farag belőle. Csakhogy ez nem is olyan egyszerű...

Theta Knight

Theta egy valódi Ziegfeld lány, ami New Yorkban nagy dolognak számít! Ziegfeld show-i ugyanis híresek, divatosak, és csak a legmenőbb körök látogatják. A show fellépői közé bekerülni pedig nem egyszerű és nem könnyű!

Ám Thetát nem kápráztatják el a selyempizsamák és a csillogó díszletek: Theta valami többet, valami igazit keres.

És ekkor, egy végzetes éjszakán becsöppen azéletébe egy különös alak Harlemből, akivel közösek az álmaik, akivel közösek a beszédtémáik. És Theta élete egycsapásra megváltozik.

Nyereményjáték

Evie és társai lépten nyomon egy furcsa könyv furcsa jóslataiba botlanak, melyeket követve a sorozatgyilkos sorra szedi áldozatait.

Mi ugyan nem tervezzük, hogy áldozatokat hagyunk magunk után, ám a mi tarsolyunkban is van néhány “jóslat”, melyek segítségével igyekszünk hozzátok eljuttatni némi információt a turnéban részt vevő blogokról, bejegyzésük tartalmáról, szereplőkhöz fűződő viszonyáról.

Minden blogállomáson talátok egy furcsa jóslatot. Találjátok ki, melyik részt vevő blogról szól a versike, illetve azt, hogy milyen információt közöl veletek, vagyis mi a jóslat!

(a jóslat vonatkozhat arra, hogy az említett blog milyen érdekességet közölt/fog közölni a könyvről, ki volt a blogger kedvenc szereplője stb.)

Fejtsétek meg a jóslatot, és szerezzétek meg a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

Az 1. jóslat (melyik blogról szól - és mit jósol?)

Mikor a könyv oldalai elfogynak, várod, hogy jöjjön a happy end.

ám a sorok megnyugvást nem hoznak, s epedve várod folytatását a mítosznak.

E helyen is erről szól minden történet, melyről íme e jóslat szól:

Mozgó képek sora forog e helyütt,

mely a könyv eseményeit taglalja mindenütt.

Idegenül hangzik, nem hallik közben magyar szó,

ám az írás alatta mégis futtatható.

Egycsapásra érthető lesz a fáma,

s megtudjuk miről szól az írónő irománya.

a Rafflecopter giveaway

Részt vevő blogok:

12/10. Roni Olvas

12/15. Deszy Könyvajánlója

12/20. Függővég

A Maxim kiadó jóvoltából szeptemberben megjelenik Claudia Gabel és Cheryl Klam írónőpáros Káprázat című könyve.

Tarts te is velünk ezen a káprázatos utazáson! - Számos extra és értékelés mellett megnyerheted a három példány egyikét!

Claudia Gabel & Cheryl Klam: Káprázat

Kiadó: Maxim Kiadó

Megjelenés: 2014.09.23

ISBN: 9789632615080

Oldalszám: 352 oldal

Fordította: Béresi Csilla

Beleolvasó:

Fülszöveg:

A Káprázat hamarosan megváltoztatja a világot, amelyben eddig éltél. A kötet egy futurista sorozat lenyűgöző első darabja, amely egy tökéletes virtuális világ ellenállhatatlan vonzásáról szól. A nem is olyan távoli jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté teszik a lakóövezeteket. Minden szürke és mocskos. Detroit lakói szinte robotként élik mindennapjaikat. Egy technikai újdonságnak köszönhetően azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet. Mikor azonban vádak érik a programot, hogy függővé tesz és veszélyes, Regan a védelmére kel. Mivel a programot édesapja tervezte, a lány úgy érzi, tartozik apja emlékének azzal, hogy nem hagyja bemocskolni fő művét. De miután a Káprázat magába szippantja, olyan igazságokra jön rá, amelyek választásra kényszerítik szerelem és lojalitás között… Ez az izgalmakkal, titokzatossággal, románccal és új technológiával fűszerezett thriller nem csupán a disztopikus sci-fik rajongóit ejti majd rabul.

A könyvről:
Az emberek többsége szeret álmodozni. Az az ember különösen, aki egy beszűkült, sivár, lehangolt környezetben él,  mert ez az ember az álomban szabadnak, boldognak, fantáziával telinek érzi magát, felszabadultnak és igazinak. 
Ám az álom és a valóság határa igen keskeny mezsgyén mozog, és tudni kell felismerni ezt a határt. Mert "aki egyszerre két világban bolyong, nincsen talaj a talpa alatt, az csak zuhan az űrben és nincs mihez mérnie a zuhanását." *
*(Karel Capek)

Pontosan ez történik azzal az emberrel, aki a valóra vált álom, a Káprázat függőjévé válik Claudia Gabel és Cheryl Klam ifjúsági fantasy-jében, a Káprázatban.

Detroit mindennek tekinthető, csak az álmok városának sem. A levegő szennyezett, időnként savas eső hull az égből, a köd szinte áthatolhatatlan. Az emberek egyetlen helyre menekülhetnek a lehangoló valóság elől: Káprázatba. Abba a virtuális világba, ahol minden napos, boldog, tiszta, ahol mindenki megtalálhatja a neki való kikapcsolódást és az ízlésének legmegfelelőbb helyszínt. 
Egyedül Raven nem bolyong Káprázat hihetetlenül varázslatos tájain. Túl fájdalmas lenne, hiszen ott minden édesapjára emlékezteti, aki ezt az egészet kitalálta, és aki sajnálatos módon már nincs az élők sorában. Még Patrick, gyermekkori barátja unszolására sem, aki továbbfejlesztette a programot, s most egész Amerika előtte hajlong és őt ünnepli. 
Ám amikor egy iskolatársa egyre intenzívebben szónokol a Káprázat ellen, s annak mellékhatásairól indít videoblogot, ráadásul mindenféle gyanús esetek történnek, Raven elhatározza, hogy utánanéz a dolgoknak. Ebben Patrick régi ismerőse, a titokzatos és rosszfiúnak feltüntetett Josh van a segítségére, aki eltűnt nővérét keresi... Hamarosan titkok egész sorozatát fedezik fel, s kiderül: jóval több dolog van itt a háttérben, mint azt elsőre gondolták...

Claudia Gabel regénye elsősorban a fantasy kategóriába sorolható - azon belül is a disztópiák közé -, ám néhány jellegzetes vonása miatt vitathatatlanul súrolja a sci-fi regények határát. 

A számítógépes technológia fejlődése, a programozás, a megjelenített eszközök leírása, sőt a biológiai háttér magyarázata is tudományos alapon valósul meg, bár kétségtelen, hogy helyenként vannak nyitott, megválaszolatlan kérdések és kissé félrecsúszott magyarázatok. (Bizonyára sok számítógéphez, programozáshoz kicsit is értő ember csóválja a fejét például Raven és Josh kódfeltörésén...)

Ennek ellenére a virtuális valóság ötlete - még ha nem is teljesen újszerű - kiváló, ábrázolása fantáziadús és rendkívül virtuális. A képek színesen, elevenen, szinte láthatóan vetülnek elénk a könyv lapjairól, s mi tagadás: élvezetesen, szinte hívogatón. Nem is csoda, hogy a könyv által felvázolt Detroit ködös utcái helyett inkább a Káprázat varázsát választják Gabel regényének lakói...

Az írópáros ugyanis egy olyan sivár és lepusztult világot képzel el a jövőbeli emberiség számára, ahol a Föld többé nem biztonságos: a levegő szennyezett, helyenként mérgező, iszonyú savas eső hull a felhőkből, és a szmog rátelepszik a városok teljes vonalára. Meglehetősen antiapokaliptikus ez a jövőkép, azt azonban nem tudjuk meg, hogy miért. Hogyan lett ilyenné a világ, miért alakult át, történt-e valami korábban, ami ide vezetett...  Sajnálom, hogy mindezt nem taglalja részletesebben a könyv, egy disztópiánál fontos lenne megemlíteni az okokat és a hátteret - így aztán csak remélem, hogy a következő kötetben magyarázatot találunk minderre.

A cselekményvezetés egyszerű, ám lendületes: amint Raven szép lassan túllát a maga kis zárt, burok által védett világán, úgy jutunk mi, Olvasók is egyre több információhoz és kirakósdarabkához, amelynek segítségével összeáll a Káprázat képe. Bonyolult összeesküvések, eltitkolt információk, egy vállalat és egy nagyszabású terv előretörésének története jelenik meg a szemünk előtt. Igazából azt sem tudhatjuk, ki a barát és ki az ellenség, kiben bízhatunk és kiben nem. Szövevényes és érdekes fordulatok ezek, s a könyv végéhez érve garantáltan leesik az állunk - mert ami történik, arra nem valószínű, hogy számítottunk...


A történések és a helyszín komorságát a szerelmi szál, sőt inkább a szerelmi háromszög hivatott némiképp enyhíteni és lágyítani, bár őszintén szólva elég döcögős és nyögvenyelős ez a vonala a történetnek. Raven, aki együtt nőtt fel a Káprázat programozójával, Patrickkel, kételkedni kezd annak erkölcsösségében és jellemében, szinte egyidőben azzal, hogy tökéletesen megbízik egy most megismert jóképű fiúban, Josh-ban, akit szörnyű dolgokkal vádolnak. Kicsit furán hangzik mindez, még akkor is, ha tudjuk: Raven élete a feje tetejére állt és tökéletesen összezavarodott. És mégis, akármennyire furán hangzik is mindez, és akármennyire is érhetetlen és hihetetlen: mélységesen egyetértek vele. 
Patrickben a kezdetektől van egyfajta őszintétlenség, és képmutatás, míg Josh a tökéletes jófiúnak tűnik. És hát egyébként is: ki gondolná, hogy a szerelemben van logika és ésszerűség? 

Gabel és Klam írásmódja egyszerű, könnyen olvasható, nyelvezete modern és fiatalos. 

Összességében azt gondolom, a Káprázat egy nagyszerű ötlet eredménye, amely egy érdekes, fordulatos és igazi virtuális élményt nyújtó regényben jelenik meg.

Karakterek:
Ritkán találkozom olyan regénnyel, amelynek ha női főhőse van, azt könnyedén megkedvelem.
Nos, ezúttal sem ez történt.

A második rész borítója

Raven igen egyszerű lány, az igazságérzete hatalmas, valahogy mégis nagyon távol éreztem önmagamtól. Naivsága és kissé lassú felfogása helyenként idegesített, helyenként értetlenül néztem tétlenségét.

Ennél sokkal frusztrálóbb volt számomra Patrick személye, pedig ő volt talán az egyik legjobban sikerült, legaprólékosabban felépített karaktere a regénynek. Patrick egy igen népszerű ember, aki nagyon sikeresen és bölcsen "építette fel magát" a külvilág számára, s megszokta már, hogy minden kívánsága teljesül. Így aztán nagyon rosszul érinti, ha valami mégsem. Ilyenkor bújik elő személyiségének árnyoldala, gonoszabb és sötétebb fele. Ám azzal, ahogy mindezt előadja és magyarázza, szinte megsajnáljuk őt, szinte megértjük a döntéseit. Ettől válik igazán érdekes és árnyalt személyiséggé, remekül kidolgozott karakterré.

Josh hozzá képest igen egyszerűnek tűnik: jófiú, aki rosszkor volt rossz helyen, ám igazából mégiscsak jó. Néhol túl jó. Nem bánnám, ha néha ő is kimutatná a foga fehérjét...

Borító:
A könyv borítója igazán érdekes: bepillantást nyerhetünk általa a Káprázat egy piciny kis szegletébe, annak minden színével, ragyogásával és virtualitásával. Az alapötlet nekem nagyon tetszik, csupán egyetlen dolgot nem értek: miért gömb?

A Káprázat helyszínei - beszéljenek a képek

Lila színben játszó káprázatos tengerpart - Regan egyik kedvenc helye...

A káprázatos világűr - olyan színpompában, ahogy Patrick Regannak megalkotta

A hegyvidék - Josh és Regan találkozási helye

Nyereményjáték

Gyertek és utazzatok velünk!

A könyvben Regan különböző érdekes helyre utazik a Káprázat nevű program segítségével. Azonban a Káprázatba valami hiba csúszott és az emberek benne ragadtak. 

Utazzatok ti is - ezúttal velünk! Mindennap más csodás helyre invitálunk titeket, ahol azt kell megállapítanotok, hogy “bugos” a kép vagy sem. A “bug” szó angolul bogarat jelent, informatikában pedig valami véletlenszerűen fellépő hibára utal. 

Tehát bizonyos helyen oda nem illő elemeket rejtünk el, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megállapítani a képen van a normálistól eltérő részlet vagy sem. Ha találtál valami hibát a képen, akkor elég egy “igen” szó, ha a képen nincs semmi eltérő részlet és az eredeti képet látjátok, akkor elég egy “nem” szócska. 

A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! A nyerteseket emailben értesítjük, kérünk titeket, arra az emailre válaszoljatok. Amennyiben 72 órán belül nem kapunk választ az emailre, újabb nyertest sorsolunk. 

Ha kérdésetek van, esetleg úgy érzed rossz mail címet adtál meg a játékban, a klub hivatalos mail címén tájékoztatást kérhettek.

a Rafflecopter giveaway

A Káprázatban jártak:

09.15. - MFKata gondolatai
09.16. - Bibliotheca Fummie
09.17. - Kelly Lupi olvas
09.18. - Deszy könyvajánlója
09.19. - CBooks
09.22. - Insane Life
09.23. - Nem harap a...
09.24. - Roni Olvas
09.25. - Könyvszeretet
09.26. - Dreamworld