Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalak száma:
Megjelenés: 2014. április 24.
Fülszöveg:
A lány szemei megmentették az életét.
A lány álmai szabadjára engedték a sötétségét.
Négyévnyi teljes alvásmegvonás után a gimnazista Parker Chipp úgy érzi, már nem bírja sokáig. Éjjelente alvás helyett belép azon személy álmaiba, akivel aznap utoljára teremtett szemkontaktust. Parker tudja: ha nem sikerül záros határidőn belül aludnia, meg fog halni.
Azután találkozik Miával, akinek békés, csodásan egyszerű álmai végre lehetővé teszik számára a nyugodt pihenést. Ám ami véletlenszerű, megváltó találkozásnak indult, rövidesen megszállottsággá fajul: Parker tomboló vágya az után, hogy mindennap sikerüljön Mia szemébe néznie, egyre szélsőségesebb és bizarrabb tettekre sarkalja. Az iskolában mindenki azt hiszi róla, hogy teljesen bekattant, még a legjobb barátai is. Amikor pedig Miát fenyegetni kezdi egy igazi perverz kukkoló, mindenki meg van róla győződve, hogy Parker az, ráadásul különös emlékezetkiesései miatt már ő maga is kezdi komolyan megkérdőjelezni a saját ártatlanságát…
A könyvről:
Álmok.... Mindenkinek vannak álmai. Valakinek jók, valakinek rosszak, vannak olyanok, amik a legtitkosabb vágyainkat jelenítik meg, megint mások pedig a legnagyobb félelmeinket.
Van, amelyikre sokáig visszaemlékezünk ébredés után, és van, amit azon nyomban elfeledünk.
Legalábbis eddig így tudtuk.... Ám mi van akkor, ha valaki egyáltalán nem álmodik? Nem álmodik, mert éjszaka alvás helyett más álmaiban mászkál. Átéli azok minden félelmét, szépségét, békéjét, vágyát és reménységét. És aztán reggel felébred, és fáradtabb, mint mikor lehajtotta a fejét...
Szörnyűséges elképzelés, olyan sors, melyet nem kívánok senkinek. Így aztán nem csoda, ha hatalmas empátiát éreztem Parker Chipp iránt, aki J. R. Johansson könyvében ezt az életet kapta az írónőtől....
Parker Chipp ugyanis 4 éve nem képes kipihenni magát, mert lefekvés után a saját álmai helyett annak az álmába nyer betekintést, akivel aznap az utolsó szemkontaktust felvette. Alszik ugyan, ám nem pihen, inkább olyan, mintha folyton valami adást nézne a tévében végeláthatatlanul. Így aztán egyre levertebb, egyre legyengültebb, és tudja, ha ez még sokáig így megy tovább, teste és agya felmondja a szolgálatot és hamarosan meghal.
Ám egy véletlen folytán váratlan reménység mutatkozik a jövőjét illetően - Mia személyében. A lány álmai ugyanis valamiért mások: békések, nyugodtak, csendesek, s Parker ebben a békés, kiegyensúlyozott állapotban végre képes igazán elaludni és pihenni. Ezért pedig bármire képes, hiszen ez az egyetlen kiút a problémából. Az egyetlen esély az életben maradásra.
Bármit megtesz, hogy Mia a nap végeztével a szemébe nézzen, ám Miát ez megijeszti és menekülni kezd a fiú elől, s végül már Parker sem tudja biztosan, hogy valóban zaklatja-e, valóban hihet-e még lelassult és zavarodott elméjének.
S mikor Mia már zaklató e-mailek tömkelegét kapja, és álmai is rémálmokká válnak, a fiú barátai segítségével nyomozni kezd a zaklató után.
Jenn Johansson természetfeletti elemekkel átszőtt pszichológiai thrillere igazi egynapos, gyorsan "kivégezhető" olvasmány. Na nem azért, mintha túl vékony lenne, vagy kevés lenne a terjedelme! Egyáltalán nem! Sokkal inkább azért, mert annyira gyors iramú, annyira lendületes és érdekfeszítő, hogy muszáj egyszerre végigolvasni és megtudni, mi lesz a következő lépés, ki lesz a rosszfiú! Egyszerűen muszáj a végére érned, nem számít, hogy már mennyi az idő, vagy hogy korog a gyomrod az éhségtől!
A regény egy igen erős és férfias rántással húz bele Parker kemény és kíméletlen világába, és aztán nem is nagyon enged ennek szorításából. Esemény eseményt követ, a cselekmény szép, egyenletes ívben halad felfelé, párhuzamosan a fiú elméjének, pszichológiai és mentális képességeinek változásaival.
Minden fejezet saját feladatot, saját célt kap, még a látszólag legeseménytelenebb részlet is jelentőséggel bír, hiszen így együtt, fokról fokra járulnak hozzá az események kibontásához, a végkifejlet eléréséhez.
S bár ezt a feszített tempót néha megszakítja némi felületes romantika, mégsem válik belőle az a tipikus iskolai románc, amitől az elején tartottam. Sőt, ez a szerelmi szál még bonyolultabbá, még feszültebbé teszi a fő cselekményszálat, mely mindvégig a hangsúlyos marad a történések során.
A könyv közepétől a tempó még inkább fokozódik, Parkerrel együtt már mi magunk sem tudjuk, hogy kiben bízzunk, hogy mi igaz és mi az, ami csupán a kimerült narrátorunk képzeletének szüleménye. Szimpátia és gyanakvás őrült iramban váltja egymást, hol szánjuk, hogy megvetjük szegény fiút, akinek pszichéje furcsa játékot játszik vele - és velünk! A tetőpont igen erős és félelmetes érzéseket tartogat, valódi thrillerbe fordul a sztori, szinte elfelejtünk lélegezni az őrült hajtásban, míg végül egy nagy becsapódással alább hagy, és egy kicsit hagyományosabb, kézenfekvőbb módon ér a végéhez. Mire megtudjuk, hogy mégis ki volt a rosszfiú, számomra a sokkhatás már elmúlt, túl voltam rajta, és szinte patetikus nyugalommal vettem tudomásul a kilétét, mondhatni: meg sem lepődtem. Parker végső ön-elfogadása, megnyugvása már teljes nyugalomban zajlott, csupán egyetlen dolog vert éket e békés lecsillapodás közé: a teljes háttértörténet hiánya, melynek mibenlétére csupán egy nyúlfarknyi ígéretet kapunk a következő rész megjelenésével és a megmaradó őrjítő várakozással!
Van, amelyikre sokáig visszaemlékezünk ébredés után, és van, amit azon nyomban elfeledünk.
Legalábbis eddig így tudtuk.... Ám mi van akkor, ha valaki egyáltalán nem álmodik? Nem álmodik, mert éjszaka alvás helyett más álmaiban mászkál. Átéli azok minden félelmét, szépségét, békéjét, vágyát és reménységét. És aztán reggel felébred, és fáradtabb, mint mikor lehajtotta a fejét...
Szörnyűséges elképzelés, olyan sors, melyet nem kívánok senkinek. Így aztán nem csoda, ha hatalmas empátiát éreztem Parker Chipp iránt, aki J. R. Johansson könyvében ezt az életet kapta az írónőtől....Parker Chipp ugyanis 4 éve nem képes kipihenni magát, mert lefekvés után a saját álmai helyett annak az álmába nyer betekintést, akivel aznap az utolsó szemkontaktust felvette. Alszik ugyan, ám nem pihen, inkább olyan, mintha folyton valami adást nézne a tévében végeláthatatlanul. Így aztán egyre levertebb, egyre legyengültebb, és tudja, ha ez még sokáig így megy tovább, teste és agya felmondja a szolgálatot és hamarosan meghal.
Ám egy véletlen folytán váratlan reménység mutatkozik a jövőjét illetően - Mia személyében. A lány álmai ugyanis valamiért mások: békések, nyugodtak, csendesek, s Parker ebben a békés, kiegyensúlyozott állapotban végre képes igazán elaludni és pihenni. Ezért pedig bármire képes, hiszen ez az egyetlen kiút a problémából. Az egyetlen esély az életben maradásra.
Bármit megtesz, hogy Mia a nap végeztével a szemébe nézzen, ám Miát ez megijeszti és menekülni kezd a fiú elől, s végül már Parker sem tudja biztosan, hogy valóban zaklatja-e, valóban hihet-e még lelassult és zavarodott elméjének.
S mikor Mia már zaklató e-mailek tömkelegét kapja, és álmai is rémálmokká válnak, a fiú barátai segítségével nyomozni kezd a zaklató után.Jenn Johansson természetfeletti elemekkel átszőtt pszichológiai thrillere igazi egynapos, gyorsan "kivégezhető" olvasmány. Na nem azért, mintha túl vékony lenne, vagy kevés lenne a terjedelme! Egyáltalán nem! Sokkal inkább azért, mert annyira gyors iramú, annyira lendületes és érdekfeszítő, hogy muszáj egyszerre végigolvasni és megtudni, mi lesz a következő lépés, ki lesz a rosszfiú! Egyszerűen muszáj a végére érned, nem számít, hogy már mennyi az idő, vagy hogy korog a gyomrod az éhségtől!
A regény egy igen erős és férfias rántással húz bele Parker kemény és kíméletlen világába, és aztán nem is nagyon enged ennek szorításából. Esemény eseményt követ, a cselekmény szép, egyenletes ívben halad felfelé, párhuzamosan a fiú elméjének, pszichológiai és mentális képességeinek változásaival.
Minden fejezet saját feladatot, saját célt kap, még a látszólag legeseménytelenebb részlet is jelentőséggel bír, hiszen így együtt, fokról fokra járulnak hozzá az események kibontásához, a végkifejlet eléréséhez. S bár ezt a feszített tempót néha megszakítja némi felületes romantika, mégsem válik belőle az a tipikus iskolai románc, amitől az elején tartottam. Sőt, ez a szerelmi szál még bonyolultabbá, még feszültebbé teszi a fő cselekményszálat, mely mindvégig a hangsúlyos marad a történések során.
Karakterek:
Johansson karakterei jól megírt, átgondolt, összetett egyéniségek, különös tekintettel Parkerre, aki ugye a történet narrátora, főhőse, az események teljes elszenvedője. Anélkül, hogy az írónő a szánkba rágná, tudjuk, hogy a fiú sportos, megnyerő, az iskola vezető egyéniségei közé tartozik. Éppen ezért szembetűnő és megrázó az a belső leépülés és hanyatlás, ami Mia megjelenésével eléri őt. Zavarodottsága, időleges kivetkőzése önmagából tökéletesen érhető és nyomon követhető, ám tudjuk, önzetlen, figyelmes és erkölcsös személyisége előbb-utóbb felülkerekedik sötét énjén - még ha nem is lehetünk biztosak benne. Ugyanilyen tökéletes árnyaltsággal jellemezhető Mia személyisége is. Ez a sérült, ám nagyon is öntudatos lány, igazából őrlődik ösztönei és félelmei között, s igyekszik rájönni Parker motivációira, a megfejteni személyiségének titkát, ám az a nagyfokú rémület és fóbia, ami gyermekkori tragédiája óta benne él, meggátolja ebben.
Félelme, riadalma és bizalmatlansága érhető és természetes, a könyv végi hűvös elfogadása és lassú megnyílása igazán szívet melengető.A legmeghatóbb és legpéldásabb karakterek azonban egyértelműen Finn és Addie, akik olyan megkapó és megkérdőjelezhetetlen módon állnak Parker mellett, ami igazán irigylésre méltó! Ki ne akarna ilyen barátokat? Ki ne élne-halna ilyen barátokért??!! Hűségük, kitartásuk, állandó jelenlétük megható és szívbemarkoló!
Tökéletes mintái az igaz barátnak!
Borító:
A külföldi borító éppen annyira rémisztő és izgalmakat, borzongást ígérő, amennyire a könyv azt megköveteli. A képen szereplő fiú - bár számomra nem Parker tökéletes megtestesítője - tekintete tökéletesen elmondja azt a fáradságot és kimerültséget, amit a karaktere esetén végig érezni lehet. Engem megnyert magának, nagyszerű lett!
Reméljük, a hazai kiadás borítóképe is hasonlóan jól mutat majd!
A külföldi borító éppen annyira rémisztő és izgalmakat, borzongást ígérő, amennyire a könyv azt megköveteli. A képen szereplő fiú - bár számomra nem Parker tökéletes megtestesítője - tekintete tökéletesen elmondja azt a fáradságot és kimerültséget, amit a karaktere esetén végig érezni lehet. Engem megnyert magának, nagyszerű lett!
Reméljük, a hazai kiadás borítóképe is hasonlóan jól mutat majd!
Érdekességek:
Az írónő, J. R. Johansson PR és marketing szakterületen diplomázott. Az Insomnia, mely 2013-ban került a boltok polcaira, az első, debütáló regénye. Jelenleg egy csodálatos, hegyek által körbevett völgyben lakik, egy tó partján, ahol rengeteges süt a nap. Imád olvasni, társasjátékozni és pezsgőfürdőzni - szeretné egyszer megtalálni a módját annak, hogy miként tudná egyszerre csinálni mindhármat.
Férje és két fia mellett csupán Cleo nevű macskája nőnemű, így néha úgy érzi, megfullad a tesztoszterontól. Ám saját bevallása szerint mindezzel együtt rendkívül boldog és tartalmas életet élnek.
Az első regény folytatása, a Paranoia ebben az évben jelenik meg hazájában.
A regény trailerét itt nézhetitek meg!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése