Chris Howard: Rootless - Gyökértelen

Fülszöveg:
A 17 éves Banyan fákat épít: elszórt fémhulladékokból erdőket kreál a gazdag ügyfeleknek, akik a pusztulás látható nyomai elől szeretnének menekülni. Bár maga Banyan még sosem látott igazi fát – hisz azok már egy évszázada kihaltak −, apjától még az eltűnése előtt sokat hallott a Régi Világról. Minden megváltozik, amikor Banyan megismerkedik egy rejtélyes nővel, aki különös tetoválást visel a testén – egy térképet, ami az utolsó élő fákhoz vezet. A fiú elindul a pusztuláson keresztül, ahonnan nem sokan térnek vissza. Akik megmenekülnek a kalózoktól és fosztogatóktól, azokra ott várnak a sáskák… akik most már emberhúson élnek. De nem Banyan az egyedüli, aki a fákat keresi, az idő pedig egyre fogy. A bizonytalanságok közepette a fiú kénytelen szövetségre lépni Alphával, a vonzó, de veszélyes kalózzal, akinek szintén megvannak a saját tervei. Miközben pedig a talán csupán a legendákban létező ígéret földje felé tartanak, Banyan megdöbbentő dolgokat tud meg a családjáról, a múltjáról és arról, mire képesek az emberek, hogy visszahozzák a fákat.

A könyvről:

Elég sok disztópiát és poszt-apokaliptikus regényt elolvastam már ahhoz, hogy tudjam: a maga nemében mindegyik végtelenül megrázó és szívszorító. 

Félelmetesen nehéz ugyanis szembesülni azzal  a ténnyel, hogy mifelé halad a világ, mifelé tendálunk....
Mert mindez lehetséges. Miért ne volna az? Szinte bármelyik általuk megfestett jövőkép elképzelhető és realizálható. Szinte bármelyik a sok százból...Félelmetes, nem igaz?

Mégis, úgy hiszem:
"Semmitől nem tűnik olyan reménytelennek a világ, mint ha tudod, hogy üres."

És ezzel mélyen egyetértünk Chris Howarddal, a Főnix Könyvműhely legközelebb megjelenő könyvének, a Gyökértelennek a szerzőjével. Hiszen, mit csinálsz, ha elvesznek Tőled mindent? A boldogságot, a szépséget, az ízlelés örömét, az illatok sokaságát, a változatosságot és a jövőt? Mi marad neked? Egyetlen egy dolog: a hited. A hited abban, hogy nem ez jár, hogy nem itt van vége, hogy lehet még jobb, hogy van még élet! 

Nos, úgy hiszem, könyvünk főhősének, Banyannak is ez az egy dolog adatott az életben. Hiszen - miután apja titokzatos körülmények között eltűnik - teljesen egyedül marad egy sivár, kihalt, lecsupaszított világban, ahol nomádként, teljesen gyökértelenül tengődik egyik helyről a másikra és faépítésből igyekszik túlélni a napok sokaságát. A világ ugyanis nem más, mint felforrósodott homoktenger, mindenféle szín, szépség és élet nélkül. Miután a több évtizednyi Sötétség véget ért, a Hold ugyanis valamiként egészen közel került a Földhöz, megváltoztatva annak egész klímáját, az ár-apály struktúráját, kiölve az összes növény- és állatfajt, mindent. Egyedül a génmanipulált kukorica az, ami még ehető a Földön, de az is az egyetlen nagyvállalat, a Gentech kezében van. Önállóan termelni nem engedélyezett, más növény nem marad meg: felfalják az elszaporodott, kiéhezett sáskák, akik attól sem riadnak vissza, hogy ha nem találnak elég élelmet, az embert falják fel.

A helyzet valóban kilátástalannak látszik. Egy ideig. Egészen addig, amíg Banyan össze nem találkozik új munkaadójának nevelt lányával, Zee-vel, aki egy különös fotót mutat neki: nemcsak, hogy élő fák láthatók a fényképen, de nem más van a fákhoz kikötözve, mint Banyan elveszettnek hitt apja. Így aztán a fiúban feléled a remény: talán van még jövő mindenki számára: az emberiségnek a fák miatt, neki pedig az apja miatt. Talán mégsincs egyedül. Talán Zee anyja, a testére tetovált fával segítségükre lehet, és rátalálhatnak az emberiség jövőjére.. 

Itt kezdődik Banyan kalandos utazása és expedíciója, mely néha kissé szokatlan, néha kissé nyers, néha kissé gyomorforgató, de minden percében élvezetes, eseménydús, izgalmas és fordulatos!

Chris Howard egy rendkívül fantáziadús, összetett és eredeti könyvet hozott létre, melynek minden mozzanata izgalmakat, fordulatokat, meglepetéseket tartogat. Helyenként ugyan feltűnik egy-egy keményebb, naturisztikusabb jelenet, de azt kell mondanom: mindez kihagyhatatlan és szükséges ahhoz, hogy megértsük: a világ valóban megszűnt létezni. Csaknem az ember is - legalábbis mint önálló, gondolkodó individuum. Az irányítás egyetlen kis csoport kezében van, hiszen: akié az étel, az egyeduralom, azé a hatalom is, és a döntés, a jövő...Egy piciny gazdaságpolitikai kritika ez, mely  felvillantja a mai, jelenkori üzleti élet hibáit és problematikáját.

A világkidolgozás ezzel egyidejűleg tökéletes, egészen érzékletes és vizuális. Szinte érezni a por ízét a szánkban, a nap perzselő erejét, az emberek fásultságát, a csüggedtség állandó jelenlétét.  És amikor felbukkan a titokzatos fotó, felcsillantva a reményt, már minket is csak egyetlen dolog éltet: Banyannal és társaival együtt felfedezni és megtalálni a Fát. 

Hihetetlenül ötletes és frappáns dolog volt az Életfa motívum felhasználása a könyvben. Hiszen a FA azon kívül, hogy valóban testet ölt és tárgyiasult formájában is az életet hozó fát jelenti, ez jelképezi a megújulást, a folyamatos fejlődést és növekedést, a reményt, a hitet a szebb és jobb világban. A jövőt, az életet.

Az életet, amelyben talán még társ is akad - legalábbis Banyan számára. Hiszen amellett, hogy reményt ad az embereknek, saját maga is ráébred valami egészen fontos dologra. Arra, hogy gyökeret ereszteni nem feltétlenül azt jelenti, hogy földrajzilag megtalálni az otthonunkat. Hiszen az otthonunk ott van, ahol a családunk, a barátaink, a szeretteink. S mire erre ráébred, ő maga is lassan gyökeret ver, s válik magányos vándorból egy egész kis csapat vezető tagjává, s egy karakán "amazon" szerelmévé.

Hiszen a világ sivárságának és kietlenségének ellensúlyozásaként fellobban egy árnyalatnyi, édes, alig észrevehető kis romantika a könyvben, egy egészen csipetnyi kis szerelem, egy cseppnyi szín a sárgás-szürke világ romhalmazában. Egészen ösztönös és magától értetődő ez a szerelem, két rokon lélek, két hasonló ember egymásra találása.

Mindemellett a könyv egészét áthatja valami magától értetődő természetesség, valami elképesztő nyilvánvalóság. 

Mert Chris Howard mesél. Nem elemez, nem analizál, csak mesél.
A könyv egész hangvétele és nyelvezete Banyan életkorához és társadalmi helyzetéhez igazodik, szinte látom őt magam előtt, ahogy felhúzott térdekkel, maga elé meredve, vállvonogatva meséli a történetet...Ebből adódóan persze előfordul helyenként egy-egy trágárság, egy-egy nyersebb indulatszó, de annyira természetesnek és magától értetődőnek hat ez egy 17 éves kamasz szájából, hogy teljesen helytállónak érezzük azt.

A képszerűségnek, a hangnemnek, a történet lendületességének hatására egészen elmerülünk a történetben, részesei, szereplői leszünk mi magunk is, és a könyv befejezése után bizony kell egy kis idő, mire újra magunkhoz térünk...

Bizony: ez a könyv egy elképesztően sivár, elrettentően ijesztő jövőkép egy majdani életről, melyet Chris Howard olyan szívettépően hétköznapi, természetes hangnemben és írásmóddal tár elénk, hogy elhisszük: akár igaz is lehet. És közben csendben, magunkban fohászkodunk: ne így legyen! 

Karakterek:
A karakterek - annak ellenére, hogy egy sivár, kietlen világban, elnyomásban élnek - mind rendkívül erős, határozott jellemmel bíró egyéniségek. Mindegyikük sokat megélt, a kegyetlen világ által megedzett személyiségek, egyetlen közös van bennük: nem hajlandóak feladni, nem hajlandóak behódolni, nem hajlandóak megelégedni a nem létező életükkel. A hitük, a remény táplálja minden cselekedetüket, ez minden tettük mozgatórugója. 

S miközben ez a fáradt csapat, melynek tagjai eddig csupán önmagukra számíthattak, egyre halad Amerika kietlen tájain, szép lassan összekovácsolódnak, észrevétlenül átalakulnak, s olyan dolgokat adnak egymásnak, melyre talán soha nem is számítottak: szeretetet, barátságot, együvé tartozást.  

Borító:
A magyar borító ugyan nem kapott még végleges formát, az amerikai és spanyol borítóban addig is gyönyörködhetünk. Mindkettő annyira aprólékos és részletgazdag, hogy van mit értelmeznünk és tanulmányoznunk, rájönni az összefüggésekre és az ábrázolás mozgatórugóira. Nálam mindkettő borító biztos befutó...

Érdekességek:
Chris Howard Londonban született, Angliát 19 évesen hagyta ott, és kezdte el tanulmányait a coloradoi egyetemen. Jelenleg is ott él.
Dolgozott a Coloradoi Nemzeti Parkban, imádja a természetet és a természetjárást. 
Márciusban vette feleségül barátnőjét, Allisont, akit a legcsodálatosabb embernek tart a földön :) 
Kedvenc írója McCarthy, akinek a könyveit bármikor képes újra és újra elolvasni. 
Jelenleg a Rootless folytatásain dolgozik - mi pedig epekedve várjuk az újabb kalandokat!

A könyv előolvasási lehetőségét köszönöm a Főnix Könyvműhelynek, a közreműködést pedig Abstractelf-nek!

Chris Howard Rootless című könyve a Könyvfesztivál idejére jelenik meg!