Vannak emberek, akiket -mondhatni - üldöz a balszerencse. Ám Jesse Honey karakterét megismerve Helprin Téli meséjéből, úgy vélem, akadnak olyan emberek is, akik saját maguk üldözik a balszerencsét és bizony folyton folyvást utol is érik!
Jesse ugyanis - bár természetesen mindent mindenkinél sokkal jobban tud - ballépést ballépésre halmoz, egyik bajból a másikba keveredik - minden figyelmeztetés ellenére, mégis tökéletesen biztos önmagában, megmagyarázza minden tettét, mindenre talál mentségetés magyarázatot, mindent képes a jó végéről megközelíteni. Hát nem példaértékű pozitív személetmód?
"– Hogy hívják magát?
– Jesse Honey.
– Micsoda?
– Jesse… Honey. Honey a vezetéknevem, most micsináljak. Nem tehetek róla. Rosszabb is lehetne. Ha például lánynak szülétek és Bunnynak vagy Beának neveznek el. Hát maga, magát hogy hívják?"
"Jesse ki sem nyitotta a száját mindaddig, amíg az állvány, amelyre nedves ruháit aggatta a tűz mellett, össze nem omlott, és szép lila térdnadrágja el nem égett. Attól kezdve úgy gyalogolt tovább, hogy derékon alul mindössze egy új-guineai stílusú hímvesszőtokot viselt, amelyet egy elhajított konzervdobozból fabrikált, s egy darab lavinazsinórral kötött a derekára. Nem kellett sok idő, és máris úgy dicsérte ezt az öltözéket, mint egy divatdiktátor a Hetedik sugárútról. – Igen kényelmes – jelentette ki. – Tégy vele te is egy próbát."
"– Nevezetesen, katapultot építek.
– És azzal löveted át magad?
– És azzal.
– De hisz negyed mérföld széles!
– Na és?
– Tegyük föl, sikerül olyan katapultot szerkesztenünk, amelyik el tud dobni ilyen messzire. Tegyük föl, mondom. Elszállunk, és utána mi történik? Nem tudom, milyen röppályát terveztél, de úgy gondolom, igen magasból fogunk lezúgni. Szörnyethalunk azon nyomban.
– Egy fenét.
...
A kijelölt órában fölkapaszkodtak a kilövőállványra, felöltötték a védőruházatot, és bekötözték magukat. Jesse a markában egy zsinórt szorongatott, mellyel majd kirántja a kilövő mechanizmus biztosító csapszegét. – Látod-e ott túl azt a zöld ligetet? – mutatott egy valóban puhának tetsző fenyőcsoportra. – Na. Ott fogunk landolni. A hálók és a lepények aerodinamikai vonalvezetésének hála, elég lassú lesz a röptünk. A háló majd beleakaszkodik a fákba, a lepények pedig fölfogják a frontális ütközés lendületét. Nem beszélve ezekről a vánkosruhákról, amelyek önmagukban is tökéletes védettséget nyújtanak.
...
Jesse kirántotta a csapszeget, és a két utast irgalmatlan erő lódította el, de nem fölfelé, hanem egyenest bele a folyóba, vagy ötven méterre a parttól.
Mint a tüzérségi lövedék, úgy csapódtak a vízbe, harmincméteres gejzírtölcsért loccsantva az égnek, ők meg lepényestül-hálóstul jól megmerültek a jeges vízben. "
(Mark Helprin: Téli mese)
.jpg)
