Ma, amikor munkába igyekezvén körbenéztem magam körül a buszon, a sok bőrig ázott, álmos tekintetű emberen, majd beérve az irodába a harmadik embertől hallottam azt, hogy : "már megint hétfő", "már megint egy új hét", "de utálom ezt a napot!" - akkor az jutott eszembe, hogy miért? Miért kell ennek így lennie? A hétfő azért utálatos nap számunkra, mert mi magunk tesszük azzá! Ha esetleg nem ezekkel az érzésekkel állnánk hozzá, hanem vidámabban, bizakodóbban, pozitívabban, akkor talán a hétfő nem is lenne annyira szörnyű nap, sőt!
Így aztán, arra az elhatározásra jutottam, hogy a hétfőn lökni kell egy nagyot, színessé, vidámmá tenni! S egy könyvolvasó ember mivel is tehetné meg ezt, ha nem egy vicces, humoros kis idézettel az aktuális vagy majdnem aktuális könyvéből?
Így született meg az új rovat, a Happy Monday ötlete...
És íme, az első idézet Rachel Hawkins könyvéből:
" ...a becsapódás után valami kemény és nehéz - gondolom, a térde - a szegycsontomnak nyomódott, csak hogy az az utolsó korty levegő is kipréselődjön a mellkasomból. A karó hegye sikeresen felszántotta az állam alatti érzékeny bőrt. Zihálva néztem Archer arcába...
Archer iránt érzett szerelmem értelemszerűen nyomtalanul elpárolgott. Ha egy srác a mellkasodba rúg, akkor ott minden romantikus érzésnek lőttek."
(Hex Hall - Tizenegyedik fejezet)
Vidám, szép napot Nektek!!!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése