Fülszöveg:
Az alig negyvenes, rendkívül népszerű olasz író, a legrangosabb olasz irodalmi díj, a Premio Strega tavalyi nyertese, akinek könyvei már negyvenöt országban olvashatók, eddigi legnagyobb sikerét ezzel a regénnyel aratta. A történet egy közelebbről meg nem határozott aprócska dél-olaszországi faluban és környékén játszódik 1978 kegyetlenül forró nyarán. Egy napon az egyik gyerek, Michele iszonytató felfedezést tesz egy határszéli elhagyatott, omladozó ház pinceüregében. Annyira megrémül attól, amit - jobban mondva akit - talál, hogy el sem meri mondani a társainak. Az apjának szeretne róla beszámolni, de az sosem ér rá: kamionos, sokat van úton, mindig fáradtan tér haza. Michele titokban vissza-visszatér az üregbe. Rémületén felülkerekedik a segíteni akarás. Egyre bátrabb, egyre találékonyabb, egyre céltudatosabb. De közben otthon is furcsa dolgok történnek. És szörnyű történet dereng fel Michele előtt, melyhez éppenséggel a saját családjának is köze van. Sikerül-e megbirkóznia ennyi titokkal, és sikerül-e közben kimenekítenie a pinceüreg szenvedő foglyát a halálos veszedelemből? A félelem arcait a gyerekek világában Mark Twain-ien otthonos Ammaniti úgy mutatja meg, olyan észrevétlenül és érzékenyen, hogy az a felnőtt embert is mellbe veri. Az izgalmas regényből készült filmet néhány évvel ezelőtt a magyar mozik is sikerrel játszották.
.jpg)
A könyvről:
Ez az a könyv, amiről akár órákat is képes lennék mesélni és beszélni és vitatkozni és érvelni és feltételezni és.... bármit! Ez ugyanis egy olyan könyv, ami szól hozzánk, megérint, majd kikéri a véleményünket. Muszáj beszélni róla, muszáj érezni vele kapcsolatban. Fájdalmat, szánalmat, dühöt, megértést, aggodalmat, haragot. Bármit. Vagy mindet egyszerre.
A könyv egy 9 éves kisfiúról, Michele-ről szól, aki a barátaival a dél-olaszországi mezőkön bóklászva felfedez egy üresen álló házat, a ház mellett egy elrejtett üregben pedig egy koszos, megkötözött kisfiút. Első rémülete után el akarja mesélni az apjának, amit látott, de az apa első mérgében - Michele folyamatos csavargása miatt -nem ad neki lehetőséget elmesélni a titkot.
Michele közben olyan dolgokat vél felfedezni, ami miatt meggondolja magát, és megtartja magának a titkot - nem is sejtve az ő ártatlan, gyermeki lelkével, hogy ennek mekkora súlya is van.
Közben a szegény sorsú család élete is egyre zavarosabbá válik a kisfiú előtt, már senkiről sem tudja, ki ő, kiben bízhat, kiben nem - még a leghűségesebb barát is árulóvá lesz. Hamarosan rájön, hogy senkire nem számíthat, csak saját magára, ha meg akarja mentene a fogva tartott kisfiú életét. Még akkor is, ha az összes félelmét le kell győznie ehhez....
Az első dolog, amire felfigyeltem a könyv elején, az a felhívás, hogy a helyszínek, a karakterek és az események mind-mind a képzelet szülöttei stb...
Ez nekem mindig beindítja a fantáziámat, és pont az ellenkezőjét igyekszem felfedezni a könyvben: biztosan volt valami okuk arra, hogy ezt beleírják, nem igaz? Biztosan van akkor valami valóságalapja...valaminek lennie kelll..
Igen, van. A hihetetlenül pontos korrajz, a társadalomkritika, a dél-olasz táj pontos és eleven leírása, a karakterek életszerű megformálása. Ezek mind hihetetlenül realisztikussá teszik a könyvet és emiatt feltételezhetjük, hogy ez valóban megtörtént. Pedig nem. Valóban csak egy kitalált történet, kitalált személyekkel. De olyan szépen és valósághűen megformálva, hogy Niccolo Ammanitinek bármit hajlandóak lennénk elhinni ezután ...
A regény maga egy megindítóan fájdalmas könyv arról, hogy a reménytelenség és a kétségbeesés milyen bűnökre sarkallja az embert. Mit képesek megtenni a boldogulásért, a családért, a gyerekeikért, milyen mélyre képesek süllyedni az előbbrejutásért...
Fáj a szívem ezekért az emberekért, próbálok mentséget találni a tetteikre, de akárhogy is próbálkozom, semmi sem tűnik elegendőnek és elfogadhatónak. Szánom őket, kicsit megértem, de leginkább végtelenül dühös vagyok rájuk a butaságuk miatt!
Ráadásul mindezt egy bájosan ártatlan gyermek szívszorítóan naiv és romlatlan szemszögéből láthatjuk, s talán éppen ezért tűnik még kegyetlenebbnek, még megindítóbbnak a könyv, valóban teljes katarzis.
Karakterek:
Michele a legbájosabb, legnaivabb, legártatlanabb gyermek, akiről valaha olvastam. Annyira romlatlan és szabad az ő lelke, legszívesebben magamhoz szorítanám és csak ölelném, elfeledtetve vele mindazt a romlottságot, mindazt a bűnt, amit látott és tapasztalt. Szeretném, ha elfelejtené, és lehetne továbbra is gyerek, versenyezhetne a búzamezőkön a barátaival, száguldozhatna a Csotrogány névre keresztelt bicajával, bebarangolhatná gondtalanul a nyár csilingelő titkait.
Sajnos nem így történt, ezen a nyáron véget ér a gyermekkora, és ezért vérzik a szívem miatta.
Csodálom a felnőtteket meghazudtoló bátorságát, példaértékű testvéri szeretetét, kitartását, erkölcsi nagyságát.
Michele szüleivel kapcsolatban kicsit hadilábon állok. Nem tudom ugyanis eldönteni, hogy vajon milyen szülők is ők. Jók-e, amiért féltik a gyerekeiket és bármit megtennének értük, vagy rosszak-e, amiért rossz példát mutatnak nekik, verik őket, elhanyagolják... Nem tudom. 70-es években járunk, ráadásul Olaszországban, ahol és amikor teljesen más volt az értékrend és a családi norma, mint most... Én hiszem, hogy szeretik őket. Hiszem, hogy alapvetően jók... Mondtam már: igyekszem mindenkinek mentséget keresni..
A falu többi lakója és a gyerekek is tökéletesen megformált karakterek, hihetők, élők, mindennapiak. Csak a történetük... az hagy bennünk mély nyomot...
Ahogy Michele apja mondja:
"... Szörnyek nem léteznek…..Az emberektől kell félned, nem a szörnyektől”
Borító:
A magyar borítóról azért nem érdemes szót ejteni, mert nem lehet. Az Európa Kiadó jóvoltából jelent meg a könyv 2008-ban, méghozzá a Modern Könyvtár sorozat részeként, így a borító a sorozat köteteinek kiadásához alkalmazkodik és megőrzi annak minden jellegzetességét - csupán színbeli eltérés mutatkozik egyes könyvek borítója között...Talán az, hogy ez a könyv éppen sárga lett, csak véletlen. Mégis, nekem a forró nyár ragyogó napsütését idézi.
A külföldi kiadások borítói viszon igen változatosak, és vannak köztük igen szépek is. Nekem az első kettő például tökéletesen idézi Dél-Olaszország narancssárgában játszó, forró nyári tájait, ezek tetszenek a leginkább...
Érdekességek:
A könyv írója, Niccolo Ammaniti 1966-ban született Rómában. Első könyve 1994-ben jelent meg, majd ezt még további 6 kötet követte. 2007-ben az Ahogy Isten parancsolja című regényéért megkapta a neves Strega-díjat, melyet minden évben a legjobb olasz könyvnek adományoznak oda (többek között Umberto Eco: A rózsa neve is elnyerte e megtiszteltetést). Eddig négy könyvének készítették el a filmváltozatát.
Egyébként pedig: nézzétek meg ezt a képet az íróról! Én emiatt a kép miatt szerettem bele ebbe az emberbe...ebben a mosolygós tekintetben, a szeme körüli nevetőráncokban benne foglaltatik az egész ember személyisége és természete. És számomra ez a természet végtelenül szimpatikus...
A könyvből 2003-ban készítettek filmet Gabriele Salvatores rendezésében (nálunk 2004-ben mutatták be először). Én megnéztem a filmet, és tökéletes feldolgozása a könyvnek - teljesen hűen és hangulatilag is hasonlóan adja vissza a könyv nyújtotta élményeket. A zene és a képi megjelenítés tökéletes, nem hiába jelölték az operatőrt az Európai Filmdíjra. Aki olvasta a könyvet, annak kötelező megnézni...
És a film angol nyelvű trailere - kedvcsinálónak :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése