Fülszöveg: Nyár Bostonban. Egy héttel a Függetlenség Napja előtt. A feszültség szinte tapintható a városban. Elég egyetlen szikra, és minden darabokra robban... Patrick Kenzie és Angéla Gennaro magándetektívek úgy ismerik Boston munkásnegyedeit és gettóit, mint a tenyerüket. Nem csoda, hiszen mindketten itt nőttek fel. Magas rangú politikusok most egy látszólag egyszerű üggyel bízzák meg őket: találjanak meg egy Jenna Angeline nevű fekete takarítónőt, aki állítólag bizalmas dokumentumokat tulajdonított el. Jennát megtalálni könnyű feladat. De utána életben maradni sokkal nehezebb. Mert ahogy a nyomozás újabb és újabb sötét titkokat tár fel, Kenzie és Gennaro egyre több ellenséggel kénytelen szembenézni, legyenek azok az utcai bandák kegyetlen vezérei vagy a nagypolitika legbefolyásosabb szereplői. Egy dolog közös bennük: céljaik eléréséhez semmilyen eszköztől nem riadnak vissza.
Cselekmény: Azóta szeretem Dennis Lehane könyveit, mióta először kezembe vettem tőle egy könyvet :-) Konkrétan ez a Titokzatos folyó volt, amiből remek filmet is csináltak Sean Penn, Kevin Bacon és Tim Robbins főszereplésével. Aztán jött az örök kedvenc, a Viharsziget (azt hiszem, ez is közismert lett a film által), ami igazi sokkoló könyv, amitől leesik az ember álla. És most itt van: Egy pohárral a háború előtt.
Ez a Kenzie-Gennaro sorozat első kötete, ami főszereplőiről kapta a nevét. Patrick Kenzie és Angela Gennaro magánnyomozó irodát vezetnek Bostonban és sorra kapják megbízásaikat.
Nem éri váratlanul őket tehát, mikor a neves szenátor, Moulkner keresi fel őket, és bízza meg fekete takarítónőjének felkutatásával, aki eltulajdonított tőle és szenátor társától néhány "dokumentumot". Egyszerű megbízásnak tűnik, de hamar kiderül, hogy a bizonyos dokumentumok nem csak a szenátoroknak fontosak: a nyomozópárosra rászabadul a szegénynegyed két hírhedt fekete bandája is, és innentől indul kálváriájuk. Küzdenek az életbenmaradásért, a dokumentumok megszerzéséért és az igazság kiderítéséért.
Rettenetesen kemény könyv ez a rasszizmusról, az utcai bandaháborúkról, családon belüli erőszakról, a politikusok ocsmányságairól. Komoly, rettenetes témák, de Lehane olyan fanyar humorral, olyan iróniával képes mindezt elénk tárni Kenzie szemén át, hogy mégis könnyen, gyorsan lehet olvasni, nagyon izgalmas, nagyon szórakoztató.
94-ben írta a könyvet és Bostonról szól, azt hiszem, könnyen magunkra vonatkoztathatjuk: napjaink Magyarországára is. Annyit tudnék erről írni, annyi okos dolgot mond ki Lehane, amivel maximálisan egyetértek, de inkább mégsem teszem... Mindenki rájön majd, aki elolvassa....
Karakterek: kedvenc karakterem természetesen Patrick Kenzie, ez az ír "fenegyerek", aki maga is Boston szegénynegyedében nőtt fel, apja, a hős tűzoltó árnyékában. Ez az apa otthon azonban nem volt hős: verte, bántalmazta a gyerekeit. Kemény dolgok ezek, Kenzie mégis olyan természetességgel, olyan öniróniával adja elő, hogy le a kalappal! Egyébként is imádom az ő humorát és könnyedségét, azt, hogy gránátokat tart a hűtőben a sörei mellett és hogy mennyire reménytelenül odavan Angie-ért ő, a nagy keménylegény.
Angie-t is kedveltem, akit Patrick szemén át láthatunk: vagyis tökéletesnek. Angie gyönyörű, kemény, erős nő, mégis egy tökéletesen rossz házasságban él. Tiszta ellentmondás,de ez így jó.
A többi karakter igazi undorító alak: Socia és Roland a bandavezérek (főleg az előző, akiben azt hiszem, szemernyi érzelem sincs a gyűlöleten kívül), az ocsmány politikusok, még a rendőrök is.
Akit még bírtam, az Bubba, a kicsit őrült fazon, aki háborúnak látja az egész világot, az otthona egy erődítmény, fegyverek tárházát mondhatja magáénak, de ez az őrültség számomra nagyon aranyos és vicces.
Borító: Nagyon tetszik! A betűtípus telitalálat, mint egy pisztolylövés - bennem ilyen érzetet kelt. A kiégett, lepusztult környék pedig hűen idézi Boston veszélyes környékeinek hangulatát. Külön pozitívum, hogy ennek mintájára készült a többi könyvborító is, így csodaszép egységet alkotnak.
Ha pontozni kell, nálam egyértelműen 5 pont.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése