Isten hozott az Ólomerdőben!
Tarts velünk, engedd, hogy végigkalauzoljunk az erdő titokzatos helyszínein, ismerd meg velünk az erdő lakóit és teremtőjét, Kleinheincz Csillát! Április 19-24. között az Ólomerdő blogturné keretein belül izgalmas kalandok és sok-sok érdekesség vár Rád! S ha megtöröd az átkot, Tiéd lehet a Gabo Kiadó által újra kiadott, átdolgozott könyv egy példánya is! Törd meg a varázst!
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő
ISBN: 9789636899004
Megjelenés: 2014. április 24.
Borítóterv: Sánta Kira, Csigás Gábor
Illusztrációk: Cserny Timi Pookah
Fülszöveg:
A kamasz Emesét még gyerekkorában hagyta el az anyja és tért vissza otthonába, a tündérek áthatolhatatlan erdejébe. A lány azóta is visszavárja, de amikor eljön érte egy szív nélküli lovas, kénytelen szembesülni vele, hogy szülei sok mindent eltitkoltak előle, és a mágikusnak hitt másik világ egyáltalán nem olyan, amilyennek képzelte. Tündérek, lovagok, varázslat: mindez csak mese, az igazság sokkal bonyolultabb és fájdalmasabb.
Az Ólomerdő egyszerre rendhagyó fantasy és árnyalt családtörténet, amely bátran szembemegy a mesékkel szembeni elvárásainkkal. Egy fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlható történet sorsról és döntésekről, ígéretekről és következményekről, valamint arról, hogy néha a mesehősök tetteit is irányíthatja önzés és hatalomvágy.
Kleinheincz Csilla könyve 2007-ben már megjelent és sikert aratott, a régóta várt folytatásokat ez az átdolgozott kiadás készíti elő.
A könyvről:
Mesék - mióta világ a világ - mindig is voltak és mindig is lesznek. Mert mindenki szereti a meséket: azokból tanul, azokon keresztül ismerkedik a világgal, azok segítségével dolgozza fel a félelmeit. De mindenki tudja: a mese nem igazi, nem valós. A mese csupán egy kitalált történet, a képzelet szüleménye.
S ha mégis valóra válik? Nos, az nem mindig úgy történik, ahogy az a mesekönyvekben szerepel...
Emese mindig is tudta, hogy ő különleges és nem teljesen olyan, mint a társai. Gyakran érik balesetek - főként, ha nem tartja be az ígéreteit-, a gyomra táján pedig szörnyű fájdalmat érez, valahányszor megszegi a szavát.
Furcsa a családja is: anyja kiskorában elhagyta a családot, de emlékszik rá, hogy előtte különleges rajzokra tanította, kötésekre, oldásokra. Az apja éjjelente sűrűn kimaradozik, reggelre karcolások, horzsolások borítják a testét.
De hogy miért, Emese csak sejti. Mert Emese előtt mindenki mindent elhallgat és eltitkol, még a nyilvánvaló is örök tabutéma a családban. Mígnem egy napon különleges fekete lovas menti meg a száguldó vonattól, és egy egészen más világba viszi: Héterdőbe, a tündérek birodalmába.
Emese élete a feje tetejére áll, családi titkok lepleződnek le, hihetetlen lényekkel találkozik, menekül, harcol, küzd. Magáért, a családjáért, az igazságért.
Bár Kleinheincz Csilla könyvét a fantasy kategóriába sorolják, én jobban szeretek úgy gondolni rá, mint egy mesére. Egy olyan mesére, ami az ősi legendákat őrzi, ami megtartotta az eredeti történetek minden kegyetlenségét és nyers erejét, ami igazi és tompítatlanul valós. Nem lágyították, nem igazították hozzá a gyermeki lélek finomságához, megtartották csiszolatlan, hamisítatlan voltában. És mégis - vagy pont ezért - gyönyörű...
Kleinheincz Csilla bár igazodott a fantasy szabta legfontosabb műfaji elemekhez, mégis mellőzte annak számos tipizált összetevőjét, hogy saját, magyar vonatkozásokkal töltse azt meg.
Elsősorban népmesei elemekből indul ki átformálva azokat saját képére, megtöltve egyedi, különleges színezettel és hangulattal. A különböző meseelemek észrevétlenül, mindenfajta zökkenő nélkül csúsznak át egymásba és fonódnak össze egyetlen történetszállá, mely hol kisimul, hogy ismét összegabalyodik, szinte önálló életet él - mégis érezzük, hogy valaki roppantul ügyesen irányítja és szelídíti, mint egy rakoncátlan, szilaj paripát.
Emese emberi élete súlyosan, tántorítatlanul fordul át egy fodrozódó, sötét mesevilágba, a titkok nyomasztóvá, a félreértések és elhallgatások egyre gyakoribbá válnak, s ezzel fokozatosan, lépésről lépésre válik a történet egyre félelmetesebbé, a hangulat egyre feszültebbé. A varázslat körbelengi az egész erdőt, lakóinak minden megmozdulását és minden tettét. S bár ez a világ igen kemény világ, tele átkokkal, haraggal, bosszúval, István és Firene történetéből látjuk ennek minden szépségét is. Valódi tündérbirodalom ez, benne a patak csobogásával, a szellő énekével, simogató pázsittal. Ám ha haragra gyúl, az ég legyen irgalmas!
A cselekmény tántorítatlanul robog a végkifejlet felé, számos izgalmas percet és kikényszerített döntést magával hurcolva, hogy aztán egy meglepő és érzelmekkel teli békés lezárással végződjön. S bár a rossz nem nyeri el méltó büntetését úgy, ahogy azt megszokhattuk, mégis csodaszép és tanulságos ez a lezárás, hiszen magában hordozza a szeretet, a megbocsájtás, az összetartozás mindent elsöprő erejét.
Mindezt az összetett és gyönyörű szép mondanivalót megkoronázza Kleinheincz Csilla választékos, melodikus fogalmazásmódja, a balladai elemekkel tarkított, szofisztikált írásmód, a kísérteties, mágikus hangulat.
Így aztán nem csoda hát, ha azt mondom: az Ólomerdő egy csodálatos mese. Mese a felnőtteknek a felnőtté válásról, a felelősségvállalásról, a kitartásról. Példát állít és elrettent, elvarázsol, magához ránt, s ismét megtanít hinni a mesékben és a csodákban.
Karakterek:
S ha mégis valóra válik? Nos, az nem mindig úgy történik, ahogy az a mesekönyvekben szerepel...
Emese mindig is tudta, hogy ő különleges és nem teljesen olyan, mint a társai. Gyakran érik balesetek - főként, ha nem tartja be az ígéreteit-, a gyomra táján pedig szörnyű fájdalmat érez, valahányszor megszegi a szavát.
Furcsa a családja is: anyja kiskorában elhagyta a családot, de emlékszik rá, hogy előtte különleges rajzokra tanította, kötésekre, oldásokra. Az apja éjjelente sűrűn kimaradozik, reggelre karcolások, horzsolások borítják a testét.
De hogy miért, Emese csak sejti. Mert Emese előtt mindenki mindent elhallgat és eltitkol, még a nyilvánvaló is örök tabutéma a családban. Mígnem egy napon különleges fekete lovas menti meg a száguldó vonattól, és egy egészen más világba viszi: Héterdőbe, a tündérek birodalmába.
Emese élete a feje tetejére áll, családi titkok lepleződnek le, hihetetlen lényekkel találkozik, menekül, harcol, küzd. Magáért, a családjáért, az igazságért.
Bár Kleinheincz Csilla könyvét a fantasy kategóriába sorolják, én jobban szeretek úgy gondolni rá, mint egy mesére. Egy olyan mesére, ami az ősi legendákat őrzi, ami megtartotta az eredeti történetek minden kegyetlenségét és nyers erejét, ami igazi és tompítatlanul valós. Nem lágyították, nem igazították hozzá a gyermeki lélek finomságához, megtartották csiszolatlan, hamisítatlan voltában. És mégis - vagy pont ezért - gyönyörű...
Kleinheincz Csilla bár igazodott a fantasy szabta legfontosabb műfaji elemekhez, mégis mellőzte annak számos tipizált összetevőjét, hogy saját, magyar vonatkozásokkal töltse azt meg.
Elsősorban népmesei elemekből indul ki átformálva azokat saját képére, megtöltve egyedi, különleges színezettel és hangulattal. A különböző meseelemek észrevétlenül, mindenfajta zökkenő nélkül csúsznak át egymásba és fonódnak össze egyetlen történetszállá, mely hol kisimul, hogy ismét összegabalyodik, szinte önálló életet él - mégis érezzük, hogy valaki roppantul ügyesen irányítja és szelídíti, mint egy rakoncátlan, szilaj paripát.
Emese emberi élete súlyosan, tántorítatlanul fordul át egy fodrozódó, sötét mesevilágba, a titkok nyomasztóvá, a félreértések és elhallgatások egyre gyakoribbá válnak, s ezzel fokozatosan, lépésről lépésre válik a történet egyre félelmetesebbé, a hangulat egyre feszültebbé. A varázslat körbelengi az egész erdőt, lakóinak minden megmozdulását és minden tettét. S bár ez a világ igen kemény világ, tele átkokkal, haraggal, bosszúval, István és Firene történetéből látjuk ennek minden szépségét is. Valódi tündérbirodalom ez, benne a patak csobogásával, a szellő énekével, simogató pázsittal. Ám ha haragra gyúl, az ég legyen irgalmas!
A cselekmény tántorítatlanul robog a végkifejlet felé, számos izgalmas percet és kikényszerített döntést magával hurcolva, hogy aztán egy meglepő és érzelmekkel teli békés lezárással végződjön. S bár a rossz nem nyeri el méltó büntetését úgy, ahogy azt megszokhattuk, mégis csodaszép és tanulságos ez a lezárás, hiszen magában hordozza a szeretet, a megbocsájtás, az összetartozás mindent elsöprő erejét.
Mindezt az összetett és gyönyörű szép mondanivalót megkoronázza Kleinheincz Csilla választékos, melodikus fogalmazásmódja, a balladai elemekkel tarkított, szofisztikált írásmód, a kísérteties, mágikus hangulat.
Így aztán nem csoda hát, ha azt mondom: az Ólomerdő egy csodálatos mese. Mese a felnőtteknek a felnőtté válásról, a felelősségvállalásról, a kitartásról. Példát állít és elrettent, elvarázsol, magához ránt, s ismét megtanít hinni a mesékben és a csodákban.
Karakterek:
Az Ólomerdő világa kevés szereplőt rejt, ám ezek a szereplők egytől egyig tökéletes árnyaltsággal és kidolgozottsággal jelennek meg a történet során.
Emese fiatalsága, kamaszkori konoksága és érzelmeinek intenzitása tipikus ifjúkori vonás, ám jellemének ereje, eltökéltsége és kitartása egészen különlegessé teszik őt. Viselkedése igazi hősnői vonásokat mutat, okos, intelligens, találékony.
Rabonbán a szőke, fehér lovon érkező herceg lenne, ha az írónő nem formálta volna őt is át az Ólomerdő igényei szerint, s vált volna belőle egy sötét, megtört szívű, melankolikus bús lovag. Tetszett ez a változtatás, tökéletes empátiát vált ki az olvasóból, s kötve hiszem, hogy akadna olvasó, aki nem szeretné megtörni az őt ért átkot! Nekem is az egyik kedvenc karakterem lett.
Bár tény és való, hogy nála jóval összetettebb és érdekesebb jellemvonásokkal bír Tartód, vagyis Firtos, illetve a kettő együtt. Mert ő egy és ugyanaz a személy, egy tudathasadásos karakter, akinek jó oldala igyekszik folyton jóvátenni rossz oldalának tetteit. Az ő vívódása, küzdelme saját maga ellen, néha megmosolyogtató, néha megkönnyeztető szavai, elhatározásai egyediek, különlegesek és páratlanok! Élvezet volt olvasni személyiségének kettősségét, belső harcának bemutatását.
A többi karakter szintén a magyar népmesék világából került bele a regénybe, átformálva, megújulva, teljesen egyedi alakot öltve, tökéletesen megfelelve a regény alapelvének és sajátos színezetének.
Emese fiatalsága, kamaszkori konoksága és érzelmeinek intenzitása tipikus ifjúkori vonás, ám jellemének ereje, eltökéltsége és kitartása egészen különlegessé teszik őt. Viselkedése igazi hősnői vonásokat mutat, okos, intelligens, találékony.
Rabonbán a szőke, fehér lovon érkező herceg lenne, ha az írónő nem formálta volna őt is át az Ólomerdő igényei szerint, s vált volna belőle egy sötét, megtört szívű, melankolikus bús lovag. Tetszett ez a változtatás, tökéletes empátiát vált ki az olvasóból, s kötve hiszem, hogy akadna olvasó, aki nem szeretné megtörni az őt ért átkot! Nekem is az egyik kedvenc karakterem lett.
Bár tény és való, hogy nála jóval összetettebb és érdekesebb jellemvonásokkal bír Tartód, vagyis Firtos, illetve a kettő együtt. Mert ő egy és ugyanaz a személy, egy tudathasadásos karakter, akinek jó oldala igyekszik folyton jóvátenni rossz oldalának tetteit. Az ő vívódása, küzdelme saját maga ellen, néha megmosolyogtató, néha megkönnyeztető szavai, elhatározásai egyediek, különlegesek és páratlanok! Élvezet volt olvasni személyiségének kettősségét, belső harcának bemutatását.
A többi karakter szintén a magyar népmesék világából került bele a regénybe, átformálva, megújulva, teljesen egyedi alakot öltve, tökéletesen megfelelve a regény alapelvének és sajátos színezetének.
Borító:
Az új kiadás borítótervét ismét Sánta Kira tervezte, sajátos színvilágával és vonalvezetésével egészen egyedit és maradandót alkotva! A lány arcának kifejezése, a hajába szövődő magyar népi motívumok felsejlő képe, a csodás és míves tipográfia gyönyörű és különleges. Teljesen a bűvkörébe vont ez a borító - csakúgy, mint maga a könyv!
Az új kiadás borítótervét ismét Sánta Kira tervezte, sajátos színvilágával és vonalvezetésével egészen egyedit és maradandót alkotva! A lány arcának kifejezése, a hajába szövődő magyar népi motívumok felsejlő képe, a csodás és míves tipográfia gyönyörű és különleges. Teljesen a bűvkörébe vont ez a borító - csakúgy, mint maga a könyv!
Ólomerdő akkor és most
Nem titok, hogy az Ólomerdő jubileumi kiadásának apropóján Kleinheincz Csilla kissé átdolgozta, átírta a korábban megjelent regény történetét, és a könyvbe több csodálatos illusztráció is bekerült, mely Cserny Timi munkáját dicséri.
A változás leginkább a regény elejét érinti, hiszen Csilla szinte az egész első részt átfogalmazta, átírta. Eltűnt belőle a korábbi iskolás, gyermekibb történetrész, felnőttebb, érettebb töltetet kapott, jobban kihangsúlyozva a tündérlét, a varázslat meglétét, illetve az Emesében végbemenő testi és lelki változásokat. Előrevetíti azt a folyamatot, melynek során Emese öntudatra ébred, ami alatt elindul a felnőtté válás útján.
Ráadásul új szereplőt is kapunk az átirattal: Emese nagymamáját, aki - bár szerepe nem túl nagy - figyelmeztetésével, szavaival elindít egyfajta feszültséget és lavinát, mely aztán a történet során egyre bővül és fokozódik.
Ráadásul új szereplőt is kapunk az átirattal: Emese nagymamáját, aki - bár szerepe nem túl nagy - figyelmeztetésével, szavaival elindít egyfajta feszültséget és lavinát, mely aztán a történet során egyre bővül és fokozódik.
Az új, átdolgozott kiadás sötétebb, komorabb hangzást kapott, a történet során elrejtett finom kis utalások és célzások a következő rész eseményeire utalnak, még tovább húzva az Olvasót a várakozás idegtépő stádiumába!
Ráadásul a könyv végén kapunk egyfajta új epilógust, egy újfajta lezárást, mely inkább egy erős függővéget, mint egy lekerekítést ad a történetnek, így aztán biztosak lehetünk benne, hogy két kézzel fogunk kapkodni a folytatásért.
Ráadásul a könyv végén kapunk egyfajta új epilógust, egy újfajta lezárást, mely inkább egy erős függővéget, mint egy lekerekítést ad a történetnek, így aztán biztosak lehetünk benne, hogy két kézzel fogunk kapkodni a folytatásért.
Nyereményjáték
Az Ólomerdő sok veszélyt rejt, tele van elvarázsolt lényekkel, átkokkal. Emesének ugyan nem tudunk segíteni megtörni az átkot, Te viszont segíthetsz megtörni másokét!
A turné során minden bejegyzésben elrejtettünk egy szót, melyet ha megtalálsz és rákattintasz, láthatod, hogy egy-egy mesében miként törik meg a szereplőket sújtó átok. A megtalált szót írd be a rafflecopter doboz megfelelő pontjához és máris esélyes lehetsz megnyerni Kleinheincz Csilla könyvének egyikét!
Rajta hát, keresésre fel!
Résztvevő blogok listája
04/19 - Roni Olvas
04/20 - Media Addict
04/21 - MFKata Gondolatai
04/22 - Deszy Könyvajánlója
04/23 - Bibliotheca Fummie
04/24 - Dreamworld
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése