A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából december 15-én jelenik meg Anna Sheehan: Hosszú álom című könyve. Ennek örömére a Blogturné Klub kilenc bloggere egy blogturné keretében mutatja be Rose ébredését és további kalandjait!
2013. december 13-tól minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nemcsak plusz információkat tudhattok meg a könyvől és a szereplőiről, hanem ahogy az lenni szokott, nyerhettek is!
Anna Sheehan: Long, long sleep - Hosszú álom

Fordító: Farkas János
ISBN: 9789633734827
Várható megjelenés: 2013.12.15
Fülszöveg:
Rosalinda Fitzroy 62 évig aludt, majd egy csókra ébredt.
Elzárva az altató-keltette álomban, egy hibernáló kamrában, egy elfeledett pincében, a 16 éves Rose átalussza a Sötét Korszakot, amely milliók halálát követelte és alapjaiban változtatta meg az általa ismert világot. Most, hogy a szülei és az első szerelme régen elhunytak, Rose – akit egy rég letűnt csillagközi birodalom örököseként ünnepelnek – egy olyan jövőben ébred, ahol egyesek csodabogárként, mások fenyegetésként tekintenek rá.
Rose mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja a múltat és megtalálja a helyét az új világban. Mindeközben egyre jobban vonzódik az őt csókkal felébresztő fiúhoz és abban reménykedik, hogy ő segíthet neki az újrakezdésben. Amikor azonban halálos veszély fenyegeti törékeny új életét, Rose-nak szembe kell néznie múltja árnyaival, mert a jövője múlik rajta.
A könyvről:
Az élet bizony rengeteg megpróbáltatás elé állít minket. Megszámlálhatatlan kínos helyzet, számos fájdalmas döntés, veszteség, harag, kín vár ránk életünk során - és sokszor azt kívánjuk, bár gyorsabban telne az idő, hogy mihamarabb túl legyünk a válságon, a szenvedésen, hogy megoldódjon minden magától. Bár átaludhatnánk a problémákat és mire felébrednénk, már egészen más színben látnánk a dolgokat. A gondok elszállnának, megoldódnának és mi továbbra is boldogan élhetnénk az életünket...
Kivéve, ha a gondokkal együtt az életünk nagy részét is átaludnánk...

Íme, a tündérmese kezdete...
Lehetne, ha a tündérmese nem csapna át hihetetlen rémálomba: Rose egyáltalán nincs tudatában annak, hogy ő 62 évet aludt, letaglózza a hír, hogy mindenki, akit szeretett meghalt körülötte, hogy a világban közben lezajlott a szörnyű "sötét korszak", hogy észvesztően sokat változott az élet...És hogy ő mindenből kimaradt.

S ha mindez nem lenne elég, meg kell küzdenie egy cyborggal, aki úgy lett beprogramozva, hogy őt megölje, rá kell jönnie, ki volt a megbízó és milyen titkok lapulnak még a háttérben. Mert abból aztán van elég!
A hosszú álom egy hihetetlenül felkavaró, megrázó könyv az emberi élet kizsákmányolásáról, elnyomásról, lelki terrorról, de mindenekelőtt az önmagunkba vetett hit megtalálásáról.
Rose legnagyobb teljesítménye nem az, hogy elmenekül egy kifejlesztett és programozott gyilkológép elöl, vagy hogy barátokat szerez egy számára vadidegen és rideg világban, hanem az, hogy az egész életében elnyomott személyiségjegyeit hagyja felszínre kerülni, képes talpra állni és önálló, érett, magabiztos emberré válni.
A történetet sokan egy modernkori, cyber Csipkerózsika-történetnek tekintik, ám én azt gondolom, hogy ez azért nem teljesen így van. A mesének és a regénynek ugyanis csupán egyetlen vonása közös: az álom utáni felébredés. Ezen kívül nem stimmel semmi más.
Történetileg.
Ami a párhuzamot jelenti, az egészen máshol keresendő, ahogy erre a könyv során az egyik szereplőnk rá is mutat erre.

Zseniális írói fogás ez, hiszen ez az átgondolt, ügyes adagolás tökéletes eszköz az olvasó érdeklődésének fokozására, az érzelmek megfelelő mértékű felkorbácsolására, a titkok szép lassan történő feltárására.

Rosalinda szüleinek viselkedése, az általuk alkalmazott lelki terror és agymosás a lelki bántalmazás egy nagyon súlyos formája. Nemcsak megfélemlítik és elnyomják a gyermeküket, de nem hagyják kibontakozni énjének számos részét, nem hagyják tanulni, fejlődni, érzelmileg megerősödni. Viselkedésük nemcsak felháborító és megvetendő, hanem egyszerűen gyűlöletes!
Ugyanakkor a könyv során az emberi lét, az emberi élet semmibevétele és kizsákmányolása több ízben is megjelenik: egyrészt a klónozás kérdéskörében, másrészt az emberi test élet fölé helyezésében. Hiszen ebben a világban a test érték, azért, hogy megmentse valaki szerettei életét, akár áruba is bocsájthatja azt a szó legvalódibb értelmében, s az, hogy esetleg életeket hozhatnak létre kényük -kedvük szerint - mindössze azt eredményezi, hogy a létrehozott új fajt a saját tulajdonuknak, kvázi tárgynak tekintik.

A szerelmi szál furcsa háromszöget alkot, egészen rendhagyó és kissé groteszk módon... Ám azt mindenképpen el kell mondani róla, hogy igazán szép, megható és mélyenszántó érzelmek egész skáláját vonultatja fel anélkül, hogy bármilyen érzelgősségbe és túlzásba beleesne, és a romantika bármiféle módját kihasználná. Nehéz, mély, fájdalommal teli érzelmek ezek, az a fajta, ami valóban megérinti az ember lelkét...
Karakterek:
Rosalinda karaktere érdekes kérdést vet fel arról, hogy milyen is a tökéletes hősnő... Rose ugyanis minden említésre méltó tulajdonságjegyet magán visel, a negatívtól kezdve egészen a pozitívig, hiszen a karaktere egy bámulatos, hatalmas változáson, fejlődésen megy keresztül. Mondhatni úgy is: a szemünk előtt bontakozik ki és alkotja meg saját magát. Egy gyenge, jellemtelen kislányból rengeteg viszontagságon át magabiztos, céltudatos, erős fiatal nővé érik, s a folyamat, ahogy mindezt megteszi, csodálatra méltó. S bár számos idegesítő és bosszantó tulajdonsága van, mégis ez teszi őt szerethetővé és elfogadhatóvá.
A két fiú, Xavier és Bren személyisége között egyáltalán nincs olyan nagy párhuzam, mint azt gondolnánk, mégsem tudnám meghatározni, hogy mi közöttük a különbség ... Aztán, ahogy töprengtem ezen, egyszer csak rájöttem, hogy miért: azért, mert Brennek egyszerűen nincs konkrétan meghatározható, kézzel fogható személyiségjegye... Igaz, hogy éltanuló, élsportoló, a társaság középpontja, de talán nem is azért, mert egy karakán, határozott személyiség. Én azt hiszem, hogy sokkal inkább a simulékonysága, alkalmazkodókészsége, jellembeli hajlékonysága miatt. Mindig ahhoz idomul, akivel éppen társalog..
Xavier vele szemben sokkal egyénibb, határozottabb, igazi szenvedélyes, kitartó, küzdő karakter, kissé talán idealizált is, de ez az esetében törvényszerű, hiszen Rose emlékein keresztül látjuk őt.
Mégis azt kell mondanom, hogy a szívemhez legközelebb álló karakter Otto volt, a különc, génmanipulált osztálytárs, aki intellektuális jellemével, őszinteségével, leplezetlen szeretetével méltán válik bárki kedvencévé. Megállapításai, bölcs megnyilvánulásai szívhez szólók, teljesen a közepébe találnak. S bár leginkább a jóbarát szerepében tetszeleg, én csak remélni tudom, hogy: egyelőre...
![]() |
Anna Sheehan |
Xavier vele szemben sokkal egyénibb, határozottabb, igazi szenvedélyes, kitartó, küzdő karakter, kissé talán idealizált is, de ez az esetében törvényszerű, hiszen Rose emlékein keresztül látjuk őt.
Mégis azt kell mondanom, hogy a szívemhez legközelebb álló karakter Otto volt, a különc, génmanipulált osztálytárs, aki intellektuális jellemével, őszinteségével, leplezetlen szeretetével méltán válik bárki kedvencévé. Megállapításai, bölcs megnyilvánulásai szívhez szólók, teljesen a közepébe találnak. S bár leginkább a jóbarát szerepében tetszeleg, én csak remélni tudom, hogy: egyelőre...
Borító:
Az az igazság, hogy a világ számos országában megjelent borítók közül egy sem adja vissza igazán azt a hangulatot, azt az érzelmi túlfűtöttséget és zaklatottságot, amit ez a könyv közvetít. Többségében azt hiszem, hogy a mese elemeire próbáltak koncentrálni, ám az alvás utáni ébredésen kívül ehhez ugye nem túl sok köze van a történetnek, így aztán a rózsák a borítókon igencsak megtévesztőek.
Ha választani kell, azt hiszem, a brazil verziót részesíteném előnyben, mert a faágon üldögélő lánynak a magánya és az alatta elterülő baljós, ködös, álomszerű terület megjelenése tökéletesen jelzi a könyv nyomott, nehéz hangulatát...
Ha választani kell, azt hiszem, a brazil verziót részesíteném előnyben, mert a faágon üldögélő lánynak a magánya és az alatta elterülő baljós, ködös, álomszerű terület megjelenése tökéletesen jelzi a könyv nyomott, nehéz hangulatát...
A jövő világa - a ma világa
A könyv során Anna Sheehan egy jövőbeli, modern, technikai vívmányokban bővelkedő világot jelenít meg és fest le elénk. Ám jobb, ha tudjátok a felvonultatott modern és futurisztikusnak ható technikai eszközök már ma, a 21. században is nagyrészt fellelhetők, még ha nem is pontosan abban a fejlettségi fokban és fázisban, mint a könyvbéliek. Így aztán teljes joggal feltételezhetjük, hogy néhány évtized/évszázad múlva éppen úgy megtalálhatók és valóságosak lesznek,, mint a könyv lapjain...Ti mit gondoltok?
Génmanipuláció és klónozás - ma
Retinaolvasók - ma
Létező légpárnás autók - ma
Kommunikáció, tanulás, olvasás - akár ma is
Láthatjátok - a jövő talán nincs is olyan nagyon messze!!!
Nyereményjáték
Nincs más dolgod, mint lájkolni a kért oldalakat és megválaszolni a beugró kérdést a rafflecopter dobozban, hogy tiéd lehessen Anna Sheehan: A Long, Long Sleep - Hosszú álom című könyv egyike!
A blogturné állomásai:
12/13 Könyvszeretet
12/14 MFKata gondolatai
12/15 fantazmo.hu
12/16 Kelly Lupi olvas
12/17 Roni Olvas
12/18 Dreamworld
12/19 Deszy Könyvajánlója
12/20 Always Love a Wild Book
12/21 Nem harap a…
Rendeld elő most, ma 33 % kedvezménnyel!!!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése