Október 1-én jelenik meg A Sötétség Városa a Maxim Kiadó jóvoltából a Dream válogatás keretében. Az újszerű disztópikus fantasytörténet bemutatását tette céljául a Blogturné Klub. Szeptember 26 és október 1. között hat blogger hat állomáson írja meg a véleményét a könyvről, miközben érdekes információkkal lát el Titeket a frissen megjelenő könyvről!
Az izgalmas könyvbemutatáson túl nyereménykönyvekkel is gazdagodhattok. A blogturné keretében három könyvet sorsolunk ki. A nyereményjátékok részleteiről a poszt alján olvashattok!
Elizabeth Richards: A sötétség városa
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Oldalak száma: 392 oldal
Borító: papír, puha kötés/keménytáblás
ISBN: 9789632612959
Megjelenés: 2013. október 1.
Fülszöveg:
A Fekete Város lakóinak egy véres, brutális háború után kell újjáépíteniük a füstölgő romokat és saját életüket. A városon emberek és sötétfajzatok osztoznak, csak a Határfal választja el őket egymástól. Egy elszabadult vírus sokakat megfertőzött, még tovább súlyosbítva a helyzetet, és a sötétfajzatok új mutációit hozva létre. Bár a háborúnak vége, lüktet a feszültség, a Fal két oldalán élők ugrásra készen várják az újabb összecsapást.
Ebben a kiélezett helyzetben Natalie Buchanannal és Ash Fisherrel megtörténik az elképzelhetetlen: egymásba szeretnek. Natalie ember és egy kormánytisztviselő lánya. Apját megölte egy Haragvó sötétfajzat, és a lány még nem tért magához az egész életét felforgató megrázkódtatásból. Hogyan lehetséges ezek után, hogy belezúgott Ashbe, ebbe a sötétfajzat félvér fiúba? Érzései felkavarják, minden szívdobbanása ellent mond annak, amiben addig hitt. Ez a féktelen szerelem választásra kényszeríti családja és Ash között.
A fiú sem adja könnyen át magát érzéseinek, elvágyik saját vérei közé, a Határfal túloldalára. S bár hamar rájön, hogy Natalie a „vértársa”, meg kell küzdenie a külvilággal és önmagával.
Szenvedélyes románc veszi kezdetét ebben a lepusztult, mégis lenyűgöző világban, amelynek hangulata szinte magába szippantja az olvasót. Letehetetlen könyv, semmiképpen ne hagyja ki!
A könyvről:
"Nincs semmi rossz a hatalomban, ha a hatalmat helyesen használják."
Csakhogy különös lény az ember... Akit a hatalom szele egy kicsit is megérintett, az még többre vágyik belőle: különös elméleteket szül magában, téves eszméket vél helyesnek gondolni azért, mert az előbbre viszi, bármit elfogad, hogy még több erőhöz jusson. S hogy közben a hatalomra vágyás belülről rohasztja el? Az nem számít...Addigra már rég elveszítette önmagának azon részét, amelyiket ez érdekelte...
S hogy közben kin és min gázol keresztül, hányak életét teszi örökre tönkre, az is édes mindegy.... A halottakat nem lehet feltámasztani, a sérelmeket nem lehet nyom nélkül eltüntetni... Előbb - utóbb véget kell vetni az őrületnek...
Így gondolja az a maroknyi lázadó is, akik Elizabeth Richards könyvében, A sötétség városában megelégeli Tiszta Rózsa elnök önkényuralmát, és lázadást szít ellene és a háború után hozott szélsőséges intézkedései ellen. S hogy ebbe az egész politikai csatározásba belekeveredik két ártatlan kamasz? Az talán nem is biztos, hogy csak a véletlen műve....
Natalie Buchanan több évnyi távollét után visszatér a háború során romossá lett Sötét városba, ahol édesanyja látja el a legfőbb kormánytisztviselői feladatokat. Az elnök, Tiszta Rózsa parancsára a polgári elit helyett az egyszerű köznépi iskolában folytatja tanulmányait, ahol szembetalálja magát azzal a Kevertvérű sráccal, akit korábban az éjszakai városban rajtakapott a tiltott kábítószer-áruláson. Különös vonzerő alakul ki köztük, pedig mindketten tudják: ők egymás ellenségei, tilos köztük mindenféle kapcsolat. Érzéseiknek azonban nem tudnak parancsolni. ..
.jpg)
Közben a város forrong: egyre többen követelik a sötétfajzatokat gettóba záró Határfal lebontását, míg mások még szigorúbb intézkedéseket szeretnének. A politika belopja magát az iskola falain belülre is, gyerekek támadnak egymásnak, s közben a fiatalokat továbbra is tizedeli a közben mutálódni látszó titokzatos vírus...A sötétség városa disztópia. Ám ez a besorolás kevés ahhoz, hogy leírjuk, amit ez a könyv takar.
Nemcsak csodaszép, lírai szerelmi történet, de egyértelmű társadalomkritika, politikai bírálat, égető problémákra történő figyelemfelhívás.
Érdekfeszítő, izgalmas, néhol kegyetlen könyörtelenséggel megírt története emberek és sötétfajzatok harcának, cseppet sem titkolt utalással a faji hovatartozás, szegregáció, etnikai tisztogatás témaköreire. A párhuzam a fasiszta német nacionalizmussal, zsidók gettókba szállításával, a Berlini fal felállításával egyértelmű. A Sötét város lakóinak nagy része éppolyan gyűlölettel viseltetik a Sötétfajzatok iránt, mint anno a zsidókkal tették azt, s varrnak minden bajt egyértelműen a nyakukba. A köztük lévő feszültség, a gyűlölet szinte tapintható, már érezni a kitörni készülődő vihar szelét. Kölcsönös gyűlölködés, indulat feszül mindkét oldalon - és tegyük hozzá: talán nem is annyira ok nélkül.
Ebben az ellenséges, indulatos közegben lobban lángra két ellentétes oldalon álló fiatal szerelme, amely a politikai háttér ellenére mégis a könyv központi témáját képezi. Ash és Natalie küzdelme önmaguk, majd a társadalom ellenvetése és bírálata ellen rendkívül életszagú, hiteles, a beteljesülés az egyik legszebb szerelmi történet, amit mostanában olvastam, csókjeleneteik pedig mindenképpen emlékezetesek maradnak.Ám ami engem végképp lenyűgözött és elvarázsolt, az a világ, melyet Elizabeth Richards a történet köré felépített. Nemcsak egy új államot, egy új várost, egy új társadalmi felépítést képzelt és írt le, de megalkotott egy teljesen új mitológiát és vallást, amit olyan lírai, olyan költői módon jelenít meg a regényben, hogy végérvényesen a szerelmese lettem - többek között - Zanthia és Aegeus legendájának.
A könyv során megjelenő sötétfajzatok talán nem is olyan újak, hiszen a képzeletünkben régóta jelen lévő lényeket vette alapul, kissé átformálta, finomította, csiszolgatta őket, s általuk alkotott meg egy eddig nem létező társadalmi réteget.
A könyv nyelvezete, stílusa magával ragadó, igényes, gyönyörűen megfogalmazott mondatok sokasága. A fordítás példaértékű, zseniálisan átemelt, választékos
A befejezésről annyit szólnék: a maga nemében zseniális, elképesztő, váratlan és felkavaró. Mégis hagyott bennem egy kis ellenérzést az epilógus, mert annyira erős hasonlóságot mutat egy másik könyvvel, hogy az már égbe kiáltó. Én ezt egy az egyben kihagytam volna, de legalábbis másként írtam volna meg... Ám mégis, a hasonlóság ellenére is azt kell mondanom, hogy A sötétség városa az egyik legnagyszerűbb disztópia, amit mostanában olvastam. Az első oldal után már érezni lehetett: ez az a fajta könyv, amit nem engedsz ki a kezedből egyhamar és sajnálod, ha egyszer a végére érsz. Én mindenesetre legszívesebben elölről kezdeném.
Karakterek:
Natalie karaktere egy picit Julie alakjára emlékeztetett engem az Eleven testekből: csinos, okos lány, a belé nevelt sztereotípiákkal, ám eléggé nyitottan ahhoz, hogy észre vegye a szeme elé kerülő, eddigi meggyőződésének ellentmondó dolgokat.Bátor, belevaló, bevállalós, és emiatt nem is tudom eldönteni, hogy valódi önzetlenségből tesz-e meg vajon dolgokat, vagy csupán az anyja és az őt körülvevő szabályok és szigor elleni lázadásból.
S ahogy szétesik az őt eddig burokba záró világ, Natalie is változni, feladni kényszerül, s mi végig tanúi lehetünk az ő bizonytalanságának, majd fejlődésének.
Ash Natalie-hoz hasonló változásokon megy keresztül, ide-oda sodródva a két oldal, az emberek és a sötétfajzatok között. Szerethető, emberi karakter ő nyilvánvaló hibái ellenére is.
Számomra az egyik leggyűlöletesebb figura a könyvben Sebastian alakja. Semminél jobban nem gyűlölöm ugyanis az emberi képmutatást és álszentséget, s nála mindkettő tulajdonság megtalálható. Hiába okos, hiába jóképű - minden megnyilvánulása egyértelmű ellenszenvet vált ki belőlem. Karaktere ellenszenvesebb Natalie anyjánál is, akinek a viselkedésére legalább találok mentséget és a könyv végén még talán kicsit meg is szánom...
Beszélhetnék még Cékláról és Day-ről, a két szenvedélyes és igaz barátról, vagy Tiszta Rózsáról, aki mindvégig a háttérből irányítja az eseményeket, akárcsak az Éhezők viadalának Snow elnöke, vagy Ash szerető, törődő apjáról....de nem teszem. Olvassátok el a könyvet. Higgyétek el, megéri!!!
Borító:
Első gondolatom az volt a borítóval kapcsolatban, hogy ha már egyszer sötétség városa, akkor miért nem sötét, miért világos a borító? De jobban belegondolva, tökéletesen jó ez így. A háttérben fekvő város teljes sötétségbe borult, ám a hatalom szimbólumának - jelen esetben a rózsának - a szilánkossá törése, és a világosodó ég a változás ígéretét jelöli. Szép, fantáziadús, beszédes borító.
Kis fajhatározó
avagy a könyvben megjelenő sötétfajzatokról...
Sötétfajzatok:
Nem emberi lények. Testükben két szív lüktet egymás mellett, az egyik sokkal kisebb a másiknál, de az gyorsabban ver. A nagyobb szív az elsődleges, a kisebb a másodlagos. Ez általában nem működik, bár néha, ritka esetben aktiválódik és ilyenkor gyorsabban ver a másiknál.
Emberi táplálékot nem fogyasztanak, kizárólag véren élnek, mely lehet természetes, vagy szintetikus.
Áldozatukat az ún. Tekintettel jelölik meg, nehogy más is hozzáférjen.
Tiszta Rózsa évekkel ezelőtt a város egy részét fallal választotta le számukra, és ide, ebbe a gettóba száműzte őket, védve az embereket az állítólagos veszélytől, amit jelentenek rájuk nézve. Különös vírus tizedeli őket, egy C18-as nevű, melyet a köznép egyszerűen csak a Haragvó-vírusnak hív. A vírus halálos, lassan felemészti a sötétfajzatok teljes szervezetét.
Kevertvérűek:
Sötétfajzatok és Emberek gyermekei. A sötétfajzatokhoz hasonlóan két szívük van a mellkasukban, de egyik sem dobog, hiszen nincs rá szükségük. Vérükben ugyanis egy Trypanosoma vampirum nevű szimbiotikus véglény található, amely oxigénnel látja el a szervezetüket, s a szívük ezért kikapcsol. Egyike ez azon bonyodalmaknak, melyet a sötétfajzatok és az ember DNS-ének keveredése okoz.
Vérrel táplálkoznak, az emberi táplálékot nem tudják megemészteni.
Tiszta Rózsa a gettókba tömörítés idején kegyesen megengedte, hogy a Kevertvérűek az emberi szülőjükkel maradhatnak a jobb nevelés reményében. Nem sokkal ezután azonban megtiltotta a házasságot a két faj között, nehogy újabb kevertvérű gyermekek születhessenek. Számuk mára igen kevés, a kihalás szélén állnak.Eloka:
A sötétfajzatok leggyakoribb fajtája, ez népesíti be az állam nagy részét. Hajuk és szemük fekete, bőrük majdnem áttetsző. Ash is ehhez a fajtához tartozik.
Nordin:
.jpg)
A legritkább sötétfajzat fajta. A Hegyifarkas állam mára lakatlan vulkanikus vidékeiről valók. Hírhedtek lángvörös, narancssárgás szemükről és hófehér hajukról. Egyedül nekik van szárnyuk a sötétfajzatok közül, mely többnyire ezüstösen csillog, de előfordul szivárványszínű szárny is, melynek fesztávolsága több mint 2 méter is lehet. Egyes kultúrák szerelmi serkentőnek használják a Nordin szárnyakat, ezért áruk egy vagyont is érhet.Sucen:
Bíborszín szemű, karmos lábú lények, akik leginkább Réz államban fordulnak elő.
Básztet:
Ismeretlen eredetű macskanép, akik sötétfajzatokkal táplálkoznak.
Ezeket a ritka teremtményeket régebben Istenként tisztelték. Csaknem két méter magasra megnőnek, és falkában élnek, az utóbbiak akár kétszáz példányt is magukba gyűjtenek. A básztet-méreg halálos a sötétfajzatokra. Kimutatták, hogy nyomokban egy húsevő baktérium, a Vibrio necrosis található meg benne.
Hosszú, ragadozó tépőfogai vannak, ebben tárolja a méreganyagot. A Básztet-agyar éppen ezért olyan értékes. Régebben dísztárgyakat és ékszereket készítettek belőle, ám a faj mára majdnem teljesen kihalt a vadorzók áldatlan ténykedésének következtében.
Külső vonásaikat tekintve barna sörényük, aranysárga szemük, vadmacskára emlékeztető vonásaik vannak, bőrük mézszínű, lágyékukon és lábszárukon leopárdbőrhöz hasonló pettyekkel, hosszú mintázott farokkal.
Ismeretlen eredetű macskanép, akik sötétfajzatokkal táplálkoznak.
Ezeket a ritka teremtményeket régebben Istenként tisztelték. Csaknem két méter magasra megnőnek, és falkában élnek, az utóbbiak akár kétszáz példányt is magukba gyűjtenek. A básztet-méreg halálos a sötétfajzatokra. Kimutatták, hogy nyomokban egy húsevő baktérium, a Vibrio necrosis található meg benne.Hosszú, ragadozó tépőfogai vannak, ebben tárolja a méreganyagot. A Básztet-agyar éppen ezért olyan értékes. Régebben dísztárgyakat és ékszereket készítettek belőle, ám a faj mára majdnem teljesen kihalt a vadorzók áldatlan ténykedésének következtében.
Külső vonásaikat tekintve barna sörényük, aranysárga szemük, vadmacskára emlékeztető vonásaik vannak, bőrük mézszínű, lágyékukon és lábszárukon leopárdbőrhöz hasonló pettyekkel, hosszú mintázott farokkal.
Játék, játék, játék!!!
Az izgalmas könyvbemutatáson túl nyereménykönyvekkel is gazdagodhattok. A blogturné keretében három könyvet sorsolunk ki.
1) 2 db könyv + 5 db könyvjelző - Csak töltsd ki a Rafflecopter dobozt, lájkolj minket és már nyerhetsz is.
2) 1 db könyv + 5 db könyvjelző - Még egy esély a nyereménykönyvre. Keresd minden nap a betűket mutató képeket a blogturnéban résztvevő blogok posztjaiban. Ha mindet megtaláltad, egy értelmes szót tudsz kirakni. Ezt kell beírnod az utolsó Rafflecopter mezőbe!
Gyere velünk Te is a Sötétség városába!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése