Ám mi van akkor, ha a Legenda - ha csak könyv formájában is - életre kel?
Nos, akkor tudjuk, hogy Maggie Stiefvaternek ismét a magasba szárnyalt a képzelete és valami csodálatosat alkotott. Árpilis 25-30. között a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja Nektek Maggie legújabb történetét lovakról, szerelemről, kitartásról, a szülőföld szeretetéről. Ismerd meg velünk a Skorpió Vágtát, a kelták ősi legendáját, hallgasd meg a regényhez kapcsolódó csodálatos zenéket, képzeld el Thisby szigetét és kóstold meg velünk az édes, mennyei Novemberi Nyalánkságot!
S ha nem említettük volna még, természetesen nyereményjáték is vár Rád! Vágtass velünk a leghíresebb lovak hátán, s ha célba érsz, Tiéd lehet A Skorpió Vágta három példányának egyike! Nyeregbe hát!
Nos, akkor tudjuk, hogy Maggie Stiefvaternek ismét a magasba szárnyalt a képzelete és valami csodálatosat alkotott. Árpilis 25-30. között a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja Nektek Maggie legújabb történetét lovakról, szerelemről, kitartásról, a szülőföld szeretetéről. Ismerd meg velünk a Skorpió Vágtát, a kelták ősi legendáját, hallgasd meg a regényhez kapcsolódó csodálatos zenéket, képzeld el Thisby szigetét és kóstold meg velünk az édes, mennyei Novemberi Nyalánkságot!
S ha nem említettük volna még, természetesen nyereményjáték is vár Rád! Vágtass velünk a leghíresebb lovak hátán, s ha célba érsz, Tiéd lehet A Skorpió Vágta három példányának egyike! Nyeregbe hát!
Maggie Stiefvater: A Skorpió Vágta
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Borító: Kartonált vagy keménytáblás
ISBN: 9789633734117
Megjelenés: 2014. április 24.
Fordította: Vallató Péter
Fülszöveg:
A Skorpió Vágtát november elején rendezik. A lovasok mindent elkövetnek, hogy megzabolázzák tengeri lovaikat, és célba jussanak.
Van, aki túléli.
Van, aki belehal.
Idén a tizenkilenc éves Sean Kendrick a címvédő bajnok. Nem a szavak embere, és ha fél is, mélyen hallgat róla.
Puck Connolly más. Soha nem gondolta, hogy egyszer majd indulni fog a Skorpió Vágtán. De a sors úgy hozza, hogy kénytelen benevezni a versenyre egyedüli lányként. Sejtelme sincs, mi vár rá.
A nagysikerű Shiver-trilógia szerzője, Maggie Stiefvater, megint megmutatja, milyen az, amikor a szerelem és az élet komoly akadályokba ütközik, és csak az marad életben, akinek a helyén van a szíve. A Skorpió Vágta minden olvasó számára felejthetetlen élményt nyújt.
A könyvről:
Az otthon ott van, ahol a szívünk van - tartja a mondás. És valóban. Lehet állandó hideg, eshet folyton az eső, érhet ezernyi veszély. Ha a szívünk oda köt minket, ha az emlékek, a személyek ott vannak, akik fontosak nekünk, számunkra az a hely az otthonunk. És ezen semmi nem változtathat.
Ugyanígy van ezzel Puck Connolly és Sean Kendrick is, Thisby szigetének két elszánt, bátor fiatalja is. Mindkettejük szüleit megölték a sziget partjaira időről időre kivetődő vad vízi lovak, a Capaill Uisce-k, mégis indulnak a november elején megrendezett Skorpió Vágtán. A versenyen győztes hatalmas összeget nyerhet, de ugyanakkora eséllyel a halálát is nyerheti. Mert a Skorpió Vágtán a húsevő vad lovak versengenek egymással. Nekik azonban nincs más esélyük a túlélésre.
Puck bátyjával és öccsével lakik a sziget egy kicsiny házikójában lovával, Galambbal. Ám az idősebb fiú megelégeli az állandó küzdelmet a természettel és elhatározza, a szárazföldre költözik és új életet kezd. Puck csak akkor tudja kifizetni a család adósságait és maradhat talpon a bátyja nélkül, ha megnyeri a versenyt és a pénzt.
Sean viszont a címvédő a Vágtában, ráadásul nem maradt semmi más esélye arra,hogy megvásárolja lovát, Corrt munkaadójától, az érzéketlen -tól. Ám ha ismét ő nyer, övé lehet a szeretet Uisce, akivel senki más nem tud úgy bánni, mint a fiú.
A két versenyző - mivel mindketten kilógnak kissé a többi induló közül - edzeni és ismerkedni kezdenek. Mindketten sokat veszíthetnek és sokat nyerhetnek ezzel a versennyel. Talán nem is sejtik, mennyi mindent...
Maggie Stiefvater a blogján egyszer azt írta, hogy az ő elsődleges célja egy könyv megírásakor nem az, hogy ábrázoljon és elmeséljen egy történetet, hanem sokkal inkább az, hogy ezzel felidézzen az Olvasóban bizonyos érzéseket, előidézzen egyfajta hangulatot. Ez tökéletesen sikerült a Shiver megírásával, mely a legcsodálatosabb "téli könyv", amit valaha is a kezemben tartottam, és tökéletesen sikerült a Skorpió Vágta esetében is, ami egészen másként varázslatos ugyan, mint a Shiver, de ugyanolyan tökéletesen hangulatkeltő és csodálatos.
A történet nem túlságosan akciódús, nincsenek pörgő csatározások, hatalmas izgalmak - bár azért akad néhány! - hiszen nem ez a cél. Sokkal inkább egy karakterközpontú könyv ez, melyben a legfőbb szereplő talán maga Thisby, a könyv fiktív helyszíne.
Ez az elszigetelt, kicsiny kis sziget nincs pontosan elhelyezve a térképen, sőt még az időben sem. Lehet bárhol, lehet valamikor a közelmúltban, de akár valamely nem túl távoli jövőben is. Lakói minden nap megküzdenek a csapongó időjárással, a sziklás felszínnel, az időről időre partra vetődő capaill uiscékkel, vagyis húsevő lovakkal. S bár belőlük élnek, és a miattuk ide látogató turistákból, ugyanúgy rettegnek tőlük, mint amennyire vágynak rájuk.
A sziget pogány múltja és a jelen katolikus hite örök vetélkedésben áll egymással, lakói hol ide, hol oda csaponganak, örök dilemmában vívódnak a kettő között. Csakúgy, mint két főszereplőnk, Sean és Puck, akik gyakorlatilag e két dolog metaforái. Puck, mint a fejlődés, a megújulás megtestesítője és Sean a hagyományok, a régmúlt örökségének képviselője. A kettejük közt fennálló szakadék és eltérés kölcsönös tiszteletet idéz elő bennük, s lassan egymás felé sodorja őket. Érzéseik finoman, óvatosan, nagyon lassan alakulnak ki és fordulnak egyfajta félénk, tapogatózó romantikába, mely úgy bújik meg az Olvasóban keltett érzések, az egyre fokozódó hangulat és erősödő feszültség mögött, mint egyfajta lágy, halk tengerzúgás, gyengéd melódia. Hangsúlytalanul, szinte észrevétlenül.
S mivel a tét nagy, s a verseny akár halálos is lehet, a várakozás őrjítő. Ráadásul a versenynek csupán egy nyertese lehet, ami erős feszültséget, nyugtalan állapotot szül bennünk, s persze a sziget lakói közt is.
S mire eljön a könyv végén a verseny ideje, már tudjuk: nem akarjuk, hogy bárki is győzzön. Csupán egyet akarunk: hogy túléljék.
Maggie igazából művész, aki remekül ért ahhoz, hogy szinte odavarázsoljon minket történetének helyszínére. Leírásai olyan érzékletesek és képszerűek, hogy szinte érezzük magunkon a tenger felénk sodródó cseppjeit, a sós levegő érintését, a szél tépázását. Érezzük a talpunk alatt a sziklák éles kiszögelléseit, a lovak orrlyukán kiáramló levegő páráját. Mondatai költőiek, dallamosak, írása választékos, igényes.
S a hangulata, az általa keltett érzések intenzitása és szépsége olyan katartikus élményt nyújtott számomra, amit kevés könyvnek sikerült. Mert ez a történet egy egészen más helyre és időbe visz minket, ahol a hűség, a ragaszkodás, az eltökéltség a legszebb emberi tulajdonságok közé tartoznak, ahol rájöhetsz, hogy ki is vagy valójában, s hogy erősebb vagy sokkal, mint azt valaha gondoltad. A kedvenceim közé fogadtam azonnal!
Karakterek:
Maggie Stiefvater mindig képes olyan karaktereket alkotni, akiket az Olvasó rajongásig szerethet. Sean és Puck karaktere éppen ilyen.
Puck a maga határozott, erős és bátor jellemével, elszántságával, kitartásával igazán remek példa mindenki előtt. Egy vágta, illetve a rá való felkészülés során talál leginkább önmagára, lesz önálló és kislányból végre nő.
.jpg)
Sean - bár egészen más, mint a Shiverben megjelenő Sam - a maga módján nagyon szeretnivaló karakter. Visszahúzódó, szótlan, mégis tiszteletet parancsoló, olyan, akire felnéznek, akit csodálnak, akitől tartanak. Nem érzelmes és romantikus, mint Sam, de nagyon is érző és gyengéd. Ő igazi férfi: erős, vad, szenvedélyes, de nagyon is gyakorlatias és nyugodt természet. Nagyon megkedveltem az alakját.
Afféle közvetítő és segítő szerep jutott az amerikai üzletembernek, George Hollynak, aki azon kívül, hogy a nyugati, modern világ képviselője és a külső nézőpont megtestesítője, Sean legnagyobb segítője is. Ha úgy nézzük, olyan ő, mintha Sean belső hangja lenne, az észérvek, a racionalitás szószólója, aki segíti a fiút a döntések meghozatalában. Alakja igaz volt, őszinte és eredeti.
És hát a Capaill Uisce-k... Annyira eredeti, üdítően újszerű, lenyűgöző teremtmények, egyszerre csodálnivalók és félelmetesek. Ezek a lovak maga a természet megjelenési formái: elképesztően erősek, vadak, kiszámíthatatlanok és szeretnivalók. Nem természetfeletti lények, inkább sokkal inkább egyek vele. Imádtam őket!
Borító:
A könyvet megjelenése óta már számos országban kiadták, jó sok féle borítóval. A maga nemében szerintem mindegyik különleges, és majdnem mindegyikben van valami, amiért szerethető és figyelemfelkeltő. Nagyon tetszik a német kiadás meseszerű jellege, bár azt gondolom, nem teljesen illeszkedik a cselekmény kicsit baljós, feszült légköréhez, inkább amolyan Piroska és a farkasos. Az Argo kiadó által megjelentetett barnás-kékes tónusú könyvborító a Mercy Falls sorozat képéhez hivatott illeszkedni a homályos női alakkal az előtérben, a fákkal, a háttérben halványan felsejlő lovakkal - de itt is azt gondolom, hogy túl lágy a könyv hangulatához képest. A vörös, a barna és erőteljes vonások viszont tökéletesen jelzik a történet intenzív voltát, ezeket nagyon szeretem.
Maggie Stiefvater könyvének helyszíne Thisby, egy kicsiny, eldugott sziget valahol az óceán közepén, nem túl messze a szárazföldtől. Partja sziklás, felszíne dimbes-dombos, szinte folyton süvítő vad szél korbácsolja a partokat, gyakori a nedves, esős idő. Lakói mind ismerik egymást, zárt és védett közösség az övék, mégis hihetetlenül kiszolgáltatott. Kiszolgáltatott az időjárásnak, a szélnek és a Capail Uisce-knek.
Vadregényes, durva hely ez, ám mindez nem valós.
Thisby szigete ugyanis nem létezik. Maggie elképzelése szerint valahol Írország és Skócia közelében feküdne, míg szerkesztője, David Leviathan inkább Maine állam határainak közelébe helyezné el a szigetet.
Ami biztos, hogy a pontos elhelyezését direkt hagyta homályban az írónő, mert szerette volna, ha az Olvasók saját elképzelésük szerint alakították és képzelték volna el a sziget képét, kultúráját, lakóit. Szerette volna érzékeltetni a természet csodáinak szépségét, ugyanakkor azt is, hogy ez mégis mennyire veszélyes is lehet.
Nos, én azt gondolom, ez remekül sikerült.
De beszéljenek a szavak helyett a képek! Így képzelem Thisby-t!
.jpg)
.jpg)
A könyvről:
Az otthon ott van, ahol a szívünk van - tartja a mondás. És valóban. Lehet állandó hideg, eshet folyton az eső, érhet ezernyi veszély. Ha a szívünk oda köt minket, ha az emlékek, a személyek ott vannak, akik fontosak nekünk, számunkra az a hely az otthonunk. És ezen semmi nem változtathat.
Ugyanígy van ezzel Puck Connolly és Sean Kendrick is, Thisby szigetének két elszánt, bátor fiatalja is. Mindkettejük szüleit megölték a sziget partjaira időről időre kivetődő vad vízi lovak, a Capaill Uisce-k, mégis indulnak a november elején megrendezett Skorpió Vágtán. A versenyen győztes hatalmas összeget nyerhet, de ugyanakkora eséllyel a halálát is nyerheti. Mert a Skorpió Vágtán a húsevő vad lovak versengenek egymással. Nekik azonban nincs más esélyük a túlélésre.
Puck bátyjával és öccsével lakik a sziget egy kicsiny házikójában lovával, Galambbal. Ám az idősebb fiú megelégeli az állandó küzdelmet a természettel és elhatározza, a szárazföldre költözik és új életet kezd. Puck csak akkor tudja kifizetni a család adósságait és maradhat talpon a bátyja nélkül, ha megnyeri a versenyt és a pénzt.
Sean viszont a címvédő a Vágtában, ráadásul nem maradt semmi más esélye arra,hogy megvásárolja lovát, Corrt munkaadójától, az érzéketlen -tól. Ám ha ismét ő nyer, övé lehet a szeretet Uisce, akivel senki más nem tud úgy bánni, mint a fiú.A két versenyző - mivel mindketten kilógnak kissé a többi induló közül - edzeni és ismerkedni kezdenek. Mindketten sokat veszíthetnek és sokat nyerhetnek ezzel a versennyel. Talán nem is sejtik, mennyi mindent...
Maggie Stiefvater a blogján egyszer azt írta, hogy az ő elsődleges célja egy könyv megírásakor nem az, hogy ábrázoljon és elmeséljen egy történetet, hanem sokkal inkább az, hogy ezzel felidézzen az Olvasóban bizonyos érzéseket, előidézzen egyfajta hangulatot. Ez tökéletesen sikerült a Shiver megírásával, mely a legcsodálatosabb "téli könyv", amit valaha is a kezemben tartottam, és tökéletesen sikerült a Skorpió Vágta esetében is, ami egészen másként varázslatos ugyan, mint a Shiver, de ugyanolyan tökéletesen hangulatkeltő és csodálatos.
A történet nem túlságosan akciódús, nincsenek pörgő csatározások, hatalmas izgalmak - bár azért akad néhány! - hiszen nem ez a cél. Sokkal inkább egy karakterközpontú könyv ez, melyben a legfőbb szereplő talán maga Thisby, a könyv fiktív helyszíne.Ez az elszigetelt, kicsiny kis sziget nincs pontosan elhelyezve a térképen, sőt még az időben sem. Lehet bárhol, lehet valamikor a közelmúltban, de akár valamely nem túl távoli jövőben is. Lakói minden nap megküzdenek a csapongó időjárással, a sziklás felszínnel, az időről időre partra vetődő capaill uiscékkel, vagyis húsevő lovakkal. S bár belőlük élnek, és a miattuk ide látogató turistákból, ugyanúgy rettegnek tőlük, mint amennyire vágynak rájuk.
A sziget pogány múltja és a jelen katolikus hite örök vetélkedésben áll egymással, lakói hol ide, hol oda csaponganak, örök dilemmában vívódnak a kettő között. Csakúgy, mint két főszereplőnk, Sean és Puck, akik gyakorlatilag e két dolog metaforái. Puck, mint a fejlődés, a megújulás megtestesítője és Sean a hagyományok, a régmúlt örökségének képviselője. A kettejük közt fennálló szakadék és eltérés kölcsönös tiszteletet idéz elő bennük, s lassan egymás felé sodorja őket. Érzéseik finoman, óvatosan, nagyon lassan alakulnak ki és fordulnak egyfajta félénk, tapogatózó romantikába, mely úgy bújik meg az Olvasóban keltett érzések, az egyre fokozódó hangulat és erősödő feszültség mögött, mint egyfajta lágy, halk tengerzúgás, gyengéd melódia. Hangsúlytalanul, szinte észrevétlenül.S mivel a tét nagy, s a verseny akár halálos is lehet, a várakozás őrjítő. Ráadásul a versenynek csupán egy nyertese lehet, ami erős feszültséget, nyugtalan állapotot szül bennünk, s persze a sziget lakói közt is.
S mire eljön a könyv végén a verseny ideje, már tudjuk: nem akarjuk, hogy bárki is győzzön. Csupán egyet akarunk: hogy túléljék.
Maggie igazából művész, aki remekül ért ahhoz, hogy szinte odavarázsoljon minket történetének helyszínére. Leírásai olyan érzékletesek és képszerűek, hogy szinte érezzük magunkon a tenger felénk sodródó cseppjeit, a sós levegő érintését, a szél tépázását. Érezzük a talpunk alatt a sziklák éles kiszögelléseit, a lovak orrlyukán kiáramló levegő páráját. Mondatai költőiek, dallamosak, írása választékos, igényes.S a hangulata, az általa keltett érzések intenzitása és szépsége olyan katartikus élményt nyújtott számomra, amit kevés könyvnek sikerült. Mert ez a történet egy egészen más helyre és időbe visz minket, ahol a hűség, a ragaszkodás, az eltökéltség a legszebb emberi tulajdonságok közé tartoznak, ahol rájöhetsz, hogy ki is vagy valójában, s hogy erősebb vagy sokkal, mint azt valaha gondoltad. A kedvenceim közé fogadtam azonnal!
Karakterek:
Maggie Stiefvater mindig képes olyan karaktereket alkotni, akiket az Olvasó rajongásig szerethet. Sean és Puck karaktere éppen ilyen.
Puck a maga határozott, erős és bátor jellemével, elszántságával, kitartásával igazán remek példa mindenki előtt. Egy vágta, illetve a rá való felkészülés során talál leginkább önmagára, lesz önálló és kislányból végre nő.
Sean - bár egészen más, mint a Shiverben megjelenő Sam - a maga módján nagyon szeretnivaló karakter. Visszahúzódó, szótlan, mégis tiszteletet parancsoló, olyan, akire felnéznek, akit csodálnak, akitől tartanak. Nem érzelmes és romantikus, mint Sam, de nagyon is érző és gyengéd. Ő igazi férfi: erős, vad, szenvedélyes, de nagyon is gyakorlatias és nyugodt természet. Nagyon megkedveltem az alakját.
Afféle közvetítő és segítő szerep jutott az amerikai üzletembernek, George Hollynak, aki azon kívül, hogy a nyugati, modern világ képviselője és a külső nézőpont megtestesítője, Sean legnagyobb segítője is. Ha úgy nézzük, olyan ő, mintha Sean belső hangja lenne, az észérvek, a racionalitás szószólója, aki segíti a fiút a döntések meghozatalában. Alakja igaz volt, őszinte és eredeti.
És hát a Capaill Uisce-k... Annyira eredeti, üdítően újszerű, lenyűgöző teremtmények, egyszerre csodálnivalók és félelmetesek. Ezek a lovak maga a természet megjelenési formái: elképesztően erősek, vadak, kiszámíthatatlanok és szeretnivalók. Nem természetfeletti lények, inkább sokkal inkább egyek vele. Imádtam őket!
Borító:
A könyvet megjelenése óta már számos országban kiadták, jó sok féle borítóval. A maga nemében szerintem mindegyik különleges, és majdnem mindegyikben van valami, amiért szerethető és figyelemfelkeltő. Nagyon tetszik a német kiadás meseszerű jellege, bár azt gondolom, nem teljesen illeszkedik a cselekmény kicsit baljós, feszült légköréhez, inkább amolyan Piroska és a farkasos. Az Argo kiadó által megjelentetett barnás-kékes tónusú könyvborító a Mercy Falls sorozat képéhez hivatott illeszkedni a homályos női alakkal az előtérben, a fákkal, a háttérben halványan felsejlő lovakkal - de itt is azt gondolom, hogy túl lágy a könyv hangulatához képest. A vörös, a barna és erőteljes vonások viszont tökéletesen jelzik a történet intenzív voltát, ezeket nagyon szeretem.
 |
A regény helyszíne: Thisby szigete
Maggie Stiefvater könyvének helyszíne Thisby, egy kicsiny, eldugott sziget valahol az óceán közepén, nem túl messze a szárazföldtől. Partja sziklás, felszíne dimbes-dombos, szinte folyton süvítő vad szél korbácsolja a partokat, gyakori a nedves, esős idő. Lakói mind ismerik egymást, zárt és védett közösség az övék, mégis hihetetlenül kiszolgáltatott. Kiszolgáltatott az időjárásnak, a szélnek és a Capail Uisce-knek.Vadregényes, durva hely ez, ám mindez nem valós.
Thisby szigete ugyanis nem létezik. Maggie elképzelése szerint valahol Írország és Skócia közelében feküdne, míg szerkesztője, David Leviathan inkább Maine állam határainak közelébe helyezné el a szigetet.
Ami biztos, hogy a pontos elhelyezését direkt hagyta homályban az írónő, mert szerette volna, ha az Olvasók saját elképzelésük szerint alakították és képzelték volna el a sziget képét, kultúráját, lakóit. Szerette volna érzékeltetni a természet csodáinak szépségét, ugyanakkor azt is, hogy ez mégis mennyire veszélyes is lehet.
Nos, én azt gondolom, ez remekül sikerült.
De beszéljenek a szavak helyett a képek! Így képzelem Thisby-t!
Nyereményjáték
Puck és Sean vérbeli lovasok. Lovaik gyönyörűek, erősek, gazdáik számára párjuk nincs!
Ám ismerünk azért néhány lovat a történelemből és a különböző történetekből, akik ugyancsak csodásak és lenyűgözőek, igazi kiválóságok fajtájuk közt!
Pattanjunk hát lóhátra, vágtázzunk velük egyik blogról a másikra!
Minden blogon találsz egy versike formájában megírt találós kérdést, melyre válaszolva egy híres ló nevét kapod meg. Ennek a lónak a nevét írd be a rafflecopter doboz megfelelő pontjához, és máris esélyes leszel megnyerni Maggie könyvének egy példányát!
Vágtázz velünk Te is!
/ Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postázza a nyereményeket!/
/ Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postázza a nyereményeket!/
1. Kérdés - 1. Ló neve
"Atréyu volt lovasom,
átvágtattunk álmokon.
átvágtattunk álmokon.
Megmentettük Fantáziát
s megszerettük Bastiant.
s megszerettük Bastiant.
A nevemet megtudod,
ha a könyvet lapozod!"
Résztvevő blogok listája
04.25. - Roni Olvas
04.26. - Fantazmo
04.27. - Deszy Könyvajánlója
04.28. - Bibliotheca Fummie
04.29. - Zakkant olvas
04.30. - Dreamworld
04.25. - Roni Olvas
04.26. - Fantazmo
04.27. - Deszy Könyvajánlója
04.28. - Bibliotheca Fummie
04.29. - Zakkant olvas
04.30. - Dreamworld
Olvasnád a Könyvmolyképző Kiadó könyveit?
Rendeld elő akciósan, akár ingyenes házhozszállítással! (már két kötet vásárlásakor ingyenes a szállítás!)
1 megjegyzés:
Hűűű, ez nehéz. Nem tudok rájönni.... :(
Megjegyzés küldése