Fülszöveg:
A londoni székhelyű British Library bőkezű támogatójának lányát elevenen megsütik egy antik ércbikában. Az ókori kéziratok után kutató Enid Markopoulos feltehetően olyan leletre bukkant, amely nem csupán világraszóló irodalmi csemege és kultúrtörténeti szenzáció, hanem potenciális fegyver is – az árából akarják fedezni egy őrült politikai játszma költségeit. Minderről azonban fogalma sincs a könyvtár két ifjú munkatársának, akiket a másik főszponzor, egy különc MI6-ügynök lord állít rá az esetre. Pat Foster könyvtári mindenes és Bertie Hook restaurátor, akik kalandos küldetéseiken már bizonyították rátermettségüket, Európa legizgalmasabb városaiban követik a halott lány verses rejtvényüzeneteinek nyomát. A szédületes száguldás közben Pathez csapódik egy titokzatos, gyönyörű nő, Rómában pedig feltűnik a halott lány húga, aki nem marad közömbös Bertie iránt. A CIA is tud a kézirat létezéséről, ám érdekeik azt diktálják, hogy az ősi pergamen ne kerüljön nyilvánosságra. A klónozott Qayin ügynököt vetik be, aki mindig egy lépéssel a könyvtárosok előtt járva gyilkol. Két ember látta eddig a kéziratot, már mindkettő halott…
A könyvről:
Néha az ember elfelejti, hogy valami, amiért régen epekedett és lángolt, nem hunyhat ki egyszerűen, maximum takarékon ég egy ideig. Aztán jön egy szikra, ami újra lángra gyújtja a lángot és újra fellobban bennünk a régi tűz a rég feledett dolgok iránt.
Nálam ez a szikra Zima Szabolcs könyve volt.
És igen, újra élek-halok a művészettörténetért.:-)
Hogy őszinte legyek, nem is tudtam, nem is sejtettem, hogy magyar szerző tollából művészettörténeti krimi vagy thriller került ki nemrégiben. Aztán egy napon roppant kedves levelet kaptam magától a szerzőtől, aki felajánlott egy tiszteletpéldányt a frissen megjelent regényéből. Rögtön utánanéztem a könyvnek, elolvastam a fülszövegét, és tudtam: igen, ezt akarom! Ez csak jó lehet!
És milyen igazam lett!
Ez egy hihetetlenül szórakoztató, izgalmas, érdekes és művészettörténeti információkban bővelkedő regény, amit egyszerűen lehetetlen nem szeretni!
A könyv alappillére egy gyilkosság: a görög milliomos lányát egy ősi legenda példáját követve élve megsütik egy ércbikában. Az indíték ismeretlen, bár meglepően sok mendemonda terjeng arról, hogy a lány egy értékes, egyedülálló lelet nyomára bukkant Alexandria területén.
A londoni British Library két mindenesét, Patrick Fostert és Bertie Hook-ot küldi az apa, Dimitrios Markopoulos megsegítésére, nevezetesen azért, hogy segítsenek elrendezni a lánya halála körüli dolgokat. Hamarosan kiderül azonban, hogy az ártatlan ügyintézésnek indult utazás egy rejtélyes és igen veszélyes küldetéssé vált, hiszen az Enid által megtalált leletet többen is igyekeznek a magukénak tudni és megkaparintani.
A lány ráadásul rejtélyes versikéket hagyott hátra annak reményében, hogy "kincsét" csupán az az arra érdemes személy találja meg, aki megfejti a limerickjeit.
És itt indul a nagy kaland, a rejtvények kutatása és megfejtése, a menekülés, a versengés.
Szerencsére Zima Szabolcs remekül ért hozzá, hogy hogyan tartsa fent az olvasó folyamatos érdeklődését, minden fejezetben szép apránként, fokozatosan veti elénk az információkat, együtt nyomozunk, együtt agyalunk mi is a két főhőssel a rejtvényeken. Közben bejárjuk velük észrevétlenül Európa híres múzeumait, megismerjük nagy alkotók híres alkotásait, tanulunk történelemről, politikáról, irodalomról - méghozzá úgy, hogy észre sem vesszük!
Ráadásul mindezt olyan élvezetes, olyan humoros, olyan szórakoztató stílusban tálalja nekünk az író, hogy szinte megállíthatatlanul peregnek a lapok a kezeink közül, hiába mondogatjuk magunknak: na már csak ezt az egyet, aztán alszunk! Letehetetlen! Hajnalig olvastam...
Karakterek:
A két főhősünk Patrick Foster és Bertie Hook. Akárhogy is vesszük, én nem tudom őket szétválasztani mint szereplőket, az én szememben az ő kettősükre még akkor is így, egyben gondolok, ha a regény során néha különválnak és egyedül ténykednek. Olyannyira összeforrtak ők a szememben, hogy így alkotnak ők egy teljes, kerek egészet. Mert ahogy a mondás tartja: zsák a foltját...
És micsoda karakterek ők! Imádtam őket!:)
Nem a szó szoros értelmében vett hősök: nem szupererősek, nem szuperokosak, még csak nem is szupermodellek! Mégis...a maguk esetlenségében, pipogyaságukban annyira eredetiek, annyira szeretnivalóak, hogy muszáj őket kedvelni! Én sokszor kacagtam rajtuk, sokszor fogtam a fejem az oktondiságukat látva, de mindvégig drukkoltam nekik, egy percre sem szűntem meg a magaménak tudni őket!
A regényben lévő többi karakter is remekül kidolgozott, eleven, emberi, én mégis leginkább Havel Adamson nyíltszívűségét és őszinteségét kedveltem! Az ő szókimondása révén nagy igazságokat tudhattunk meg, humorához és bölcsességéhez semmi kétség nem férhet! :) (Az ő története egyébként igen megrázó, de ha jobban belegondolunk, nagyon is lehetséges...)
Borító:
A borító a maga egyszerűségében és eleganciájában csodálatos!... A pergamenhez hasonlatos ódon borító, az ókori romok, a régi pénzérme, a díszes A betű a címben, a betűtípus - mind, mind tökéletes harmóniát alkot és tökéletes egészet képez - utalva a könyv műfajára és történetére. Az már csak hab a tortán, hogy a háttér-kép nem egyszerűen pergamenhez hasonlít, hanem egyenesen egy réges régi térkép maradványának tűnik, a betűk pedig dombornyomottak! Szerintem nagyon szép!
Érdekességek:
A Kultography készített az íróval, Zima Szabolccsal egy interjút, ebből tudom, hogy máris készül a következő kötet. Ebben - nagy örömömre - szintén Patrick és Bertie lesz a főszereplő és újra ők futnak majd valamiféle "kincs" után! Reméltem - nagyon-, hogy készül még történet az ő kalandjaikról, számomra egészen biztosan kihagyhatatlan lesz! Alig várom! A teljes interjú egyébként itt olvasható.
Maga az író, Zima Szabolcs is vezet blogot, ahol közvetlenül is kapcsolatot tart az olvasóival. Érdemes olvasni!
Ha olvasok egy könyvet, mindig utánanézek annak, amiről szól, vagy ahol játszódik. Szeretem tudni, látni, kötni valamihez mindazt, ami a fejemben valahogy kialakult és összeállt, de ha a helyszín valós, akkor szeretem tesztelni magam és a könyv leírásait, mennyire igazolódott be az elképzelésem.
Alexandria pedig különösen közel áll a szívemhez, hisz Egyiptomban van, ráadásul ókori! /titokban még mindig álmodozom arról, hogy egyiptológus leszek, dehát...:DDD!/
Ezt viszont mindenkinek meg kell néznie, hogy mennyire monumentális, mennyira pazar ez a könyvtár! Nekünk, akik szeretik a könyveket, ez valami fenomenális és elképzelhetetlen és magasztos! Komolyan, a szavam is eláll!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése