Arthur Madsen: Az elátkozott nap

Fülszöveg:

Az ikrek, Adam és Neil Brown sorsa már születésükkor megpecsételődött, életben maradásuk is csoda volt azon az Az elátkozott napon. Mindennapjaikat misztikus halálesetek kísérik, melyeket mindössze egyetlen jelentéktelennek tűnő nyom köt össze. 

A titokzatos üggyel Michael Connort, a cleveland-i rendőrség öntörvényű detektívjét bízzák meg, aki rendkívüli nyomozásba kezd. Vajon sikerül-e azelőtt megoldania a bűntényt, mielőtt őt is utoléri Az elátkozott nap?! Amit végül talál, arra legmerészebb álmában sem gondolt volna. 

Arthur Madsen fordulatokban gazdag thrillerében bármi megtörténhet, és még az utolsó oldalakon is tartogat számunkra meglepetést. A szerző sajátos humorával és látásmódjával teszi még színesebbé ezt a lebilincselő és félelmetes regényt.

A könyvről:

Mióta nagyobb belátásom van a könyves társadalom világára, szinte nap mint nap szembesülök azzal, milyen sokan vannak, akik papírra vetik a gondolataikat, próbálják szavakba önteni az általuk kitalált történeteket. Ezeket a történeteket azonban többnyire csak ők, saját maguk, esetleg a szűk környezetük ismeri. 

Mert bizony, ahhoz, hogy egy történetből könyv szülessen, rögös utat kell bejárni, mely tele van buktatókkal és elágazásokkal. Ha nincs valaki, aki fogja a kezünket és vezet rajta, könnyen zsákutcába juthatunk vagy elbotolhatunk.

Az Álomgyár Kiadó arra vállalkozott, hogy betöltse ennek a segítő kéznek a szerepét, és hozzásegítsen minden leendő írót ahhoz, hogy megvalósíthassa az álmait.

Arthur Madsennek is volt egy álma és hozzá a zsebében egy története. Az Álomgyár kivette ezt a történetet a zsebéből, bezárta azt hófehér lapok közé, beültette a könyvesboltok hatalmas kirakatába  - valóra váltva ezzel egy fiú álmait.

Ez a történet  nem más, mint Az elátkozott nap.

A regény egy ikerpárról szól, akik igen szerencsétlen körülmények között már a születésük napján elveszítik szüleiket. Árvaházba kerülnek, ahol az első születésnapjukon különös módon meghal a nevelőnőjük. Halálát nagy mennyiségű sugárzás okozza, és szemhéján fura égésnyomokat vesznek észre. A nő halálakor senki más nem tartózkodott a szobában, csak a két kicsi fiú. Második, majd harmadik születésnapjukon ismét meghal egy ember a fiúk közelében, haláluk előtt értetlenül áll a rendőrség. Egyedül Michael Connor nyomozó tartja furcsának a történteket és kezd el gyanakodni arra, hogy esetleg a két gyereknek köze van a halálesetekhez. Ám amikor a fiúkat különválasztják és más-más nevelőszülőkhöz kerülnek, a furcsaságok megszűnnek és mindenki elfelejti a korábbi történéseket. Mindenki, kivéve Connort, aki továbbra is megfigyelés alatt tartja az ikreket, akik egy szép napon rájönnek a titkok nyitjára.

Összességében véve azt kell mondani, hogy az alaptörténet rendkívül ötletes, magában rejt mindent, ami egy jó thrillerhez kell: misztikumot, titkokat, gyilkosságot, izgalmas helyzeteket, eltorzult személyiségű karaktereket. A kivitelezés ugyan nem mindig tökéletes, előfordulnak kisebb-nagyobb logikai hiányosságok és buktatók, néha pedig a könyv veszít a magával ragadó és sodró lendületéből, de valljuk be: minden kezdet nehéz és mindenki a maga hibáiból tanul.

Az akciódús részek lendületesek, idegtépőek, észvesztő gyorsasággal faltam a sorokat, hogy mielőbb megtudjam, mi fog történni. Arthur remekül ért ahhoz, hogy miként húzza, feszítse a húrt, hogy aztán a kellő pillanatban nagyot robbanjon és igazán betaláljon a történet. Aztán egy-egy ilyen rész után, a következőig történő átvezetésben - lelassul a tempó, alábbhagy a lendület és egy kicsit döcögőssé válik a történet maga is a túlzott részletezéssel és az igazából lényegtelen események taglalásával. 

Azt kell mondanom, hogy már most, ebben az első könyvben is látszik, hogy Arthur Madsen elsősorban thriller-író. Ez a műfaj áll hozzá a legközelebb. A kicsit lassúbb, érzelgősebb, romantikusabb részek elnagyoltra sikeredtek - picit olyan érzéssel olvastam őket, mintha minél előbb túl akart volna esni a megírásukon, mintha maga a téma is feszélyezné és untatná . Ezért lehet az, hogy hiányzott belőlük a valódi érzelemgazdagság, tartalmatlannak tűntek a fiú-lány közötti párbeszédek, sablonosnak és néhol érthetetlennek a nagy szerelmek.

A könyv cselekménye több szálon fut: több helyszínen zajlanak az események, és több szereplő nézőpontján keresztül ismerjük meg azokat. Néha vannak időbeli ugrások - hol előre, hol hátra -, engem ez egyáltalán nem zavart. 

Természetesen nem marad el a könyv végi nagy összecsapás sem, már az elejétől kezdve ezt várjuk, ezt készíti elő az egész cselekményvezetés, a történések láncolata. És bár a végső küzdelem igen izgalmasra és hátborzongatóra sikeredett, örültem volna, ha a testvérek közti nagy találkozás színpadiasabb, tartalmasabb lett volna, ha váltottak volna egymással néhány szót és nem csak egymásnak esnek... 

A könyv végi nagy csattanó pedig ...nos igen. Valóban ötletes és mellbevágó. Én, személy szerint csak azért nem lepődtem meg rajta, mert elhangzott korábban egy mondat, ami előre vetítette, sejteni engedte, hogy ez fog történni...

A könyv nyelvezetére egyszerűen csak azt mondanám: igen mai. Nem mentes a trágárságtól és az obszcenaitástól, ami - hogy őszinte legyek - eleinte zavart, de ha jobban belegondolok, remek eszközül szolgált arra, hogy alátámassza és nyomon kövesse Adam személyiségének változását és sötét énjének felülkerekedését. Hiszen gondoljunk csak bele: mikor káromkodik az ember? Főként akkor, ha frusztrálva érzi magát. Ha valakiről pedig elmondható ez, hát az egészen biztosan Adam...

És még valami: a könyvben több ízben, több szereplő esetében is megjelennek rémálmok, melyek olyannyira színesek, részletgazdagok és képszerűek, olyan horrorisztikus és borzongató hangulatúak, és olyan sejtelmesen sokatmondóak, hogy azt gondolom, ennél profibban nem is lehetett volna megcsinálni! Le a kalappal!

Karakterek:

Azt hiszem, elmondhatjuk azt, hogy a könyv meglehetősen sok szereplőt felsorakoztat. Ez mindig nehéz dolog, hiszen ebben az esetben fennáll annak a veszélye, hogy a karakterek kidolgozatlanok, elnagyoltak maradnak, nem kapnak igazi személyiségjegyeket és elvesznek a szereplők sokaságában. 

Itt mégsem ez történt. Egyetlen szereplő esetében sem éreztem azt, hogy az kiforratlan lenne. 

A főszereplőink - Adam és Neil - látszólag egyszerűek, hiszen a jó és a rossz megtestesítői, valójában igen összetett személyiségek, akikben ugyanúgy megtalálható a két oldal, csak egyikükben ez, másikukban az győz. 

Adamet a könyv háromnegyedéig inkább szántam és drukkoltam, hogy visszanyerje azt az énjét, amit - azt hiszem - főként a neveltetésének és az őt körülvevő szerető környezetnek köszönhetett, de végig tudtam, hogy már késő: a személyisége végérvényesen meghasadt és egyértelmű volt, hogy a végére előbújik belőle az igazi gonosz. Azért azt megjegyzem, hogy arra nem számítottam, hogy ilyen nagymértékben elállatiasodik és valóban sátánivá válik. 

Bár elvileg nem főszereplő, mégis nagy hangsúlyt kap a könyvben Michael Connor őrmester is - aki a maga nyers és otromba módján igazán szimpatikus karakter. Olyan, akinek vág az esze, helyén van a szíve, óriási az ön- és igazságérzete - bár az illemet nem ismeri és civilizáltnak is csak jóindulattal mondhatnánk. Mégis, azt hiszem, hogy talán magának az írónak is ő lehetett az egyik kedvenc alakja a regényben - olyan gyakran és olyan részletekbe menően szerepel ő ugyanis a könyvben, hogy bennem teljességgel ezt az érzetet kelti. Egyetlen dolgot sajnálok csak vele kapcsolatban: azt, hogy az alakja majdnem teljesen felesleges. Nyomozott, felfedezett, rájött, megtalált - és mégis. A nagy összecsapásban semmi része nem volt, se hozzá nem rakott, se el nem vett - ezzel megkérdőjelezve egész karakterének  kulcsfontosságát. 

A könyvben szereplő lányok karakterét érzem a legkevésbé kidolgozottnak: számomra mind Sarah, mind Ella teljesen jellegtelen volt, igazi egyéniség és jellemvonások nélkül. Ezt kicsit nehezményeztem - mert igaz, hogy túl sok szerepük a cselekményt tekintve nincsen, mégis jó lett volna a sok-sok férfialak mellett egy igazi erős jellemű, markáns nőt is látni a történetben

A borító:

Mikor először megláttam a könyv borítóját, rémülten ugrottam hátra: Úristen! Régen láttam ugyanis ennyire rémisztő és meghökkentő borítót. Hogy miért az? Nos, azt hiszem, két dolog miatt:

-egyrészt azért, mert ez a tekintet annyira alattomos, annyira telve van rosszindulattal és sunyisággal, hogy valóban elhisszük: ez maga a GONOSZ.

- másrészt azért, mert ez a szem nem egy szokványos szem, ebben van valami igazán furcsa. Eltelt egy kis időbe mire rájöttem, hogy miért: ez a szem fejjel lefelé van. Vagy nem? A szempilla állásából ítélve igen, de még úgy sem stimmel vele valami. Miért hiányzik a másik oldalon a szempilla? És mi tükröződik ebben a pupillában? (én esernyőnek vélem, de lehet, hogy tévedek)

Akármi is az, az összhatás magáért beszél: figyelemfelkeltő, ijesztő, döbbenetes - csakúgy, mint maga a könyv.

A témáját tekintve: a szemet értem, de miért ilyen "rendellenes"?? :)

Érdekességek:

Arthur Madsen igazán hátborzongató és horrorisztikus ajánlót készített a könyvhöz, ami remekül előkészíti és bemutatja a regény hangulatát és kegyetlenségét. Érdemes megnézni, bár csendben hozzáteszem: én alig-alig mertem :) Könyvben igen, de képként látva egészen más...

Egyébként az író tollából nem ez volt az egyetlen könyv, amit olvashattunk. Hamarosan megjelenik ugyanis a második kötete, amely úgy tűnik, követi az eddigi irányvonalat, és szintén egyfajta misztikus thriller (vagy inkább horror) lesz. A könyv az Éber kóma címet kapta, és nagyvonalakban ennyit lehet tudni róla (természetesen a könyv trailere is megtekinthető már!):

A regény központi helyszíne a Szent Klára Leánygimnázium. Ez a vallási intézmény a Trevon-hegy tetején fekszik, sűrű erdővel körülvéve, távol a civilizációtól. A legközelebbi település, a Város csaknem 50 mérföldre található. 

A történet főszereplői 17 éves lányok, akik élik a kis mindennapjaikat, közben álmodoznak a szabadságról, a jövőről, a szerelemről. Váratlanul egy új lány kerül az iskolába, onnantól kezdődnek a furcsaságok és a borzalmak. Hallucinációk, éjszakai alvajárások nyomják rá a bélyegüket a diákok mindennapjaira, majd fokozatosan a lányok többsége éber kómába zuhan. A miértjét senki sem tudja, csak halvány sejtéseik vannak. Közben a Városban is tragédia történik, kitör a pánik, már ott sem lehet senki sem biztonságban. 

A lányok nem tudnak segítséget kérni senkitől. Nincs más választásuk, ezért az iskola híres-hírhedt csajbandája, a Watson Brigád (Victoria, Cindy és az új lány, Christine) próbálja megoldani a helyzetet, de a dolgukat tovább nehezíti az, hogy a Brigád egyik tagja, a hűséges és jó barátnő, Samantha Perry is éber kómába zuhan. Kérdés, hogy sikerül-e nekik megoldani a rejtélyt és ha igen, milyen áron?

Izgalmasnak ígérkezik, nem igaz???