Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalak száma: 130 oldal
Borító: keménytáblás, cérnafűzött
Súly: 600 gr
ISBN: 9786155131615
Kiadás éve: 2014
Illusztráció: Lukács-Kalocsai Eszter

Fülszöveg:

Csillaghalma égboltját bánatfelhők lepik el, és egy kisfiú nyomtalanul eltűnik. A falu népe tehetetlen, ám a tízéves Panna úgy gondolja, nem ülhet tétlenül, amikor barátja bajban van. Megpróbálja kideríteni, ki rabolhatta el Palkót, és nem riad vissza semmi veszélytől: ha kell, felkeresi a rettegett Emlékek Tavát, áthatol a félelmetes Hármas Határon és körülnéz a Sötét Sárkány Birodalmában is. Útja során találkozik tündérekkel, unikornissal, boszorkánnyal - és hatalmasra nőtt, kétfejű sárkányokkal. Nagy kaland ez egy kicsi lánynak - még szerencse, hogy egészen különleges segítői akadnak: emlékek, amelyek arra várnak, hogy valaki szívében végre gazdára leljenek...

Limpár Ildikó meséjét Szlukovényi Katalin versei, valamint Lukács-Kalocsai Eszter festett illusztrációi teszik még varázslatosabbá.

A könyvről - Roni szerint:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akinek születésekor olyan fényesen ragyogott az ég, hogy a milliónyi csillag tündöklő fénye beragyogta a gyermek egész lényét, körbefonta egész szellemét, s az évek során ez a fény nőtt, növekedett benne, történetekké formálódott, mesékké vált. S aztán, évek múltával mikor saját gyermekei mosolyában újra felfedezte a csillagok ragyogását, a történetek sűrűsége tündöklő világossággá vált, összefonódott és papírra kívánkozott.

Valahogy így képzelem az Emlékek tavának történetét. Az utat, amit bejárt magának, a történetet, ahogy megszületett. Egy ilyen varázslatos, csodákkal teli történet nem is születhetne másképp...

Limpár Ildikó ugyanis egy olyan modern, mégis igazán klasszikusan csengő gyermekmesét alkotott, amely csodaszép, lélekmelengető és roppantul szeretetreméltó. Tanulsága egyértelmű, de nem direkt, alakjai kedvesek és jóságosak, helyszínei varázslatosak és rendkívül eredetiek.

A történet során Panna, egy igen bátor és erényes kislány elindul, hogy megkeresse Palkót, a legjobb barátját, aki nyomtalanul eltűnt Csillagfalváról. Útja során különböző próbákat kell kiállnia, okosan döntenie, néha pedig a szívére hallgatnia, hogy aztán nemcsak a barátját, hanem a számára legkedvesebb dolgot is megtalálja: rég elvesztett édesanyjának szeretett emlékét. 

Ildikó a klasszikus mesevilághoz fordult, mikor megalkotta a történet alapjait, onnan kölcsönözte szereplőinek többségét (tündérek, sárkányok, boszorkány, királylány), illetve néhány tipikus, jól ismert meseelemet (3 próbatétel, átok, stb). Ám mindezt kiegészítette a saját maga alkotta szálakkal, beragyogta a saját fényével, s ezáltal egy igazán különleges hangulatú, szinte szikrázó történetet alkotott. 

Ha kisarkítva nézzük a történetet, azt gondolhatnánk, hogy ez egy kissé szomorkás, melankolikus történet, hiszen egy félárva kislány vesztesége sejlik fel benne, s valami módon egyfajta támpontot ad arra vonatkozóan, hogyan is tudja egy gyermek feldolgozni a gyászt, egy szeretett személy elvesztését, a fájdalmat. Mégsem éreztem azt olvasás közben, hogy hangulata egy pillanatra is melankóliába csapott volna, hogy a történet egy percre is lekanyarodott volna a mesék útjáról és irányt változtatva tanmesévé vagy egyébbé változott volna. Az Emlékek tava tündérmese, s elejétől a végéig meg is marad annak: hamisítatlan, ártatlan, varázslatos gyermekmesének.

Ildikó különleges helyszínt alkotott történetének, méghozzá Csillagfalvát - a magyar népmesék ihlette csendes, nyugodalmas kis falucskát, ahol mindenki elégedetten, boldogságban élhet, ahol a csillagok ragyogása tökéletes elégedettséggel tölt el minden lakót, s csak nagyon-nagyon ritkán gyűlnek az égre bánatfelhők. Ám ezeket azonnal el is kell űzni, különben a sötétségben megtámadja az embereket a Fenevad....
Szimbolikus, metaforikus helyszín ez, csakúgy, mint az Emlékek és a Nehéz emlékek tava, az emberi lélek egy-egy külön kis bugyra, melyet egy gyermeknek mindenképpen nehéz lehet megérteni. Ebben segíthet nekik Ildikó története, és úgy gondolom, sokszor nekünk, felnőtteknek is támpont lehet, hiszen hajlamosak vagyunk elfelejteni mindazt a bölcsességet, melyet az Emlékek tavának tündérei elénk tárnak.

Maga a történet pergő, lendületes, éppen akkora hosszúságú fejezetekre osztott, ami egy esti mesébe teljes terjedelmében beleférhet - akár a szülő olvassa fel, akár a gyermek olvassa magának. 

Karakterei közül a mindennapi életből vett, stilizált gyermekhősök állnak a középpontban, akik nemcsak bátrak és okosak, de nagyon egyértelműen képesek különbséget tenni jó és rossz között, erkölcsük szinte megingathatatlan, ezzel tökéletes példaképként állva a kis olvasók előtt. 

Mesehősei szépek, varázslattal teliek, és minden gonosz külső mögött mégiscsak jóságosak. Azt példázzák, hogy még a leggonoszabbnak tűnő alak is képes a változásra, képes a javulásra, ezért adjunk nekik egy második esélyt, egy lehetőséget. 
Imádtam a kétfejű sárkányt, akinek két feje két ellentétes pólusa önmagának, s így együtt teszik ki az egészet, magát a Fenevadat, aki korántsem az, aminek látszik. Nagyon szerettem a bölcs Memorindát, aki számomra az igazi TÜNDÉR szerepét öltötte magára, annak minden kedvességével, jóságával, bölcsességével, de szigorúságával is.
És persze szülőként a gondoskodó és szerető nagymamákat, akik bármire képesek unokáikért...

A könyv stílusa választékos, igényes, mégis a gyermeki nyelvezethez illeszkedő, hihetetlenül szeretetteljes. Versbetétjeit Szlukovényi Katalin írta, ezek finomak, kedvesek, érzelmesek, ragyogó kiegészítői Limpár Ildikó varázsos történetének. A könyvet Lukács-Kalocsai Eszter illusztrálta, tökéletesen formálva meg a mese helyszíneit és szereplőit. Rajzai elbűvölőek, meseszerűek, élvezet őket nézegetni, lapozgatni.

Összességében véve azt mondanám, az Emlékek tava nemcsak külsőségeiben gyönyörű könyv. Nemcsak azért szép, mert lapjai fényesek, csillogók, borítója tartós és mutatós, rajzai színesek és beszédesek. Legfőképpen azért szép, mert Limpár Ildikó szavai széppé teszik. Beragyogják, bevilágítják az olvasók lelkét, szeretettel, melegséggel töltik meg. Igazi klasszikus, mégis modern mese, amely minden olvasónak igaz emlékké válhat.

A könyvről - a gyerek szerint:
Könnyű helyzetben vagyok, amikor egy mesekönyvről kell véleményt formálnom, hiszen amellett, hogy bennem, mint "sokat megélt és tapasztalt" felnőttben megérik egy gondolat a történetről, a lányaim is megosztják velem a sajátjaikat és általuk teljesebb képet kapok a meséről.
Ezúttal nem kellett őket sokat faggatnom, a gondolatok jöttek szinte maguktól: szerelem volt első pillantásra. Tündérek? Unikornis? Még sárkány is? Máris a legjobb történet volt, amit valaha is láttak és hallottak! Hát még, mikor elkezdtük olvasni!

Nagyobbik lányom halkan, nagyon összpontosítva hallgatta a történetet, várva napról napra a folytatást, izgulva, drukkolva Panna sikerének. A kicsi, aki még csak 4 múlt, inkább a képekre koncentrált és a mesebeli lényekre. Egész nap unikornison szeretett volna lovagolni, el sem mozdult volna Panna helyében Nitmarinda mellől, újra és újra visszalapoztatott hozzá. Őt a történet felszíne fogta meg leginkább, a külcsín, azok a dolgok, amelyek ténylegesen zajlottak és jelen voltak. Míg a nagyobbik már a mélyére látott az eseményeknek, érezte, hogy több van itt, mint amit ténylegesen láttunk, értette a mondanivalóját, a valódi üzenetét. sokat morfondírozott rajta, töprengett, kérdezett, faggatott.

És most, hogy már befejeződött a mese, s ilyenkor többnyire felkerül a könyv a többi mesekönyv mellé a polcra, azt veszem észre, hogy az Emlékek tava még mindig az ágy mellett van, néha a lányok kezébe kerül, néha ide vagy oda lapozgatnak benne, tanulmányozzák, nézegetik. Megszerették.

Kedves Ildikó! Köszönjük az élményt, valóban szép emlékké vált!

Minden kisgyermek tudja, hogy vannak dolgok, amiről nem lehet beszélni. Így aztán, hogy mégiscsak kiadhassák magukból, leírják azokat. 

Így tesz Thomas is, s ezáltal megszületik a Minden dolgok könyve. Szeretnéd tudni, mi áll benne? Tarts velünk november 17-21-ig a könyv exkluzív blogturnéján és megtudhatod!

Sőt egy virtuális felolvasóestre is meghívunk Titeket, ahol - ha ügyes vagy - megnyerheted a Kolibri Kiadó által felajánlott könyvpéldányok egyikét!

Guus Kuijer: Minden dolgok könyve

Kiadó: KOLIBRI GYEREKKÖNYVKIADÓ KFT

Oldalak száma: 128 oldal

Borító: FÜLES, KARTONÁLT

ISBN: 9786155450112

Megjelenés: 2014. november 19.

Fülszöveg:

Guus Kuijer holland gyermek- és ifjúsági író. Gyermekkorában nem rajongott az iskoláért, így maga sem gondolta volna, hogy tanítóként dolgozik majd. 1975-ben megjelent első, gyerekeknek szóló könyvét több mint harminc nagy sikerű ifjúsági regény követte. 

Kuijer népszerűségének titka, hogy éppolyan komolysággal és nyíltsággal fordul fiatalabb olvasóihoz, mintha felnőtteknek írna: nem kerüli el a kényes témákat, aktuális társadalmi kérdéseket, hanem ezeken keresztül elfogadásra és megértésre tanít.

Könyveiben fontos szerep jut a képzeletnek, a valódival egyenértékű fantáziavilágnak, valamint az erős személyiséggel rendelkező női szereplőknek, aki nem rejtik véka alá a véleményüket fontos társadalmi ügyekben.

Munkásságáért 2012-ben megkapta az Astrid Lindgren-emlékdíjat, a világ legjelentősebb gyermek- és ifjúsági irodalmi díját. 

Nézd csak, a Thomas! szólalt meg egy hang Thomas fejében. A szemhéja mögötti sötétben megpillantotta Jézust: hosszú, fehér ruhát viselt, amely lobogott a szélben. Hogy vagy, kisbarátom? kérdezte Jézus. 

Jól felelte Thomas. 

Csak jól, vagy irtó jól? kérdezte Jézus. 

Csak jól válaszolta Thomas , de

Nem merte folytatni. 

Ne félj, cimbora biztatta Jézus. Nekem nyugodtan elmondhatod! Nem árulom el senkinek. Becsszó. Jézus Urunk beleköpött a jobb tenyerébe, és esküre emelte két ujját. 

Nem szabadna vernie a mamát nyögte ki Thomas. Érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe, de nem akart sírni. 

Kinek nem szabadna vernie a mamát? kérdezte Jézus. 

Tudod jól, kire gondolok! felelte Thomas dühösen. 

Káposzta a fejem mondta Jézus. 

De fura, gondolta Thomas: nagyapa szokta mondani, hogy káposzta a fejem, mástól még sosem hallotta. 

Úgy értem folytatta Jézus , hogy én nem tudok semmit. 

Hát papára, ki másra! kiáltotta Thomas. 

Jézus nem válaszolt, de az arcán látszott, hogy alaposan megijedt. És szomorú is, meg mérges. 

Szent Isten! fakadt ki az Úr. Hát apukádnál elmentek hazulról?

Egész héten olyan forróság volt, hogy a csatornákban trópusi halak úszkáltak. Thomas a saját szemével látta őket. Mexikói kardfarkú halak voltak. Azért tudta ilyen biztosan, mert otthon, az akváriumában neki is voltak mexikói kardfarkúi. Jópofa kis halak, viccesen táncolnak a vízben, amikor szerelmesek. 

A Leánylíceum közelében látta őket, ahová Margot is járt. Hason feküdt a fűben a Reijnier Vinkeles-rakparton, és látta, ahogy elúsznak előtte. Tízesével-tizenötösével. Hazafelé menet arra gondolt, vajon hisznek-e majd neki, ha elmeséli. Összefutott Elizával, aki már tizenhat éves volt. Egy osztályba járt Margottal, és a közelükben lakott. Bőrből készült műlába volt, ami úgy nyikorgott, mint egy vadonatúj cipő.

A könyvről:

Egy kisgyermek számára minden dolog különös jelentőséggel bír. Azok a dolgok is, amit mi talán banálisnak és jelentéktelennek tekintenénk, amire nem is fordítanánk figyelmet. Ami számunkra a legkevésbé sem fontos.

Ám egy gyermek mindent másképp lát, mindent másképp él meg, mint egy felnőtt. Intenzívebben, nyomatékosabban, jelentőségteljesen, teljes odaadással. 

Akárcsak Thomas, a Minden dolgok könyvének ifjú főhőse.

Hollandiában járunk, valamikor a második világháború után az 50-es években. Thomas igen vallásos édesapjával, édesanyjával és nővérével él egy holland társasházban, és minden vele történő dolgot lejegyez a füzetébe, amit a Minden dolgok könyvének nevezett el. 

Bár a családfő minden este a Bibliát olvassa a gyermekeinek okulásul, mégis sokszor megesik, hogy veréssel bünteti a feleségét vagy a fiát a "bűneikért". Thomas sokszor beszélget magában Jézussal ilyenkor, titkos levelet ír iskolatársának, a mozgássérült kislánynak, és egy furcsa barátra lel a boszorkánynak nevezett szomszéd néniben.

Lassan kezd az élete fordulatot venni, és úgy érzi, egyre közelebb kerül a valódi céljához: ahhoz, hogy boldog legyen.

Guus Kujier könyve elsősorban gyermekkönyv, ám úgy gondolom, jóval többet, jóval mélyebbet ad annál az olvasása, hogy erre korlátozzuk. Ez a könyv egy MINDENKInek szóló könyv. Gyermekeknek, fiataloknak, időseknek, szülőknek és egyedülállóknak. Mondanivalója mindenki számára fontos igazságokat rejt, bölcsességet - egy gyermek varázslatos gondolatain keresztül elénk tárva. Olyan könyv, amit nemcsak öröm, de ajánlatos is elolvasni.

Ha be akarnám kategorizálni a Minden dolgok könyvét, azt mondanám, hogy elsősorban mágikus-realista könyv. Az a fajta történet, ami minden szálával kötődik a való világhoz, főhőse azonban egy kilencéves kisfiú, akinek határtalan fantáziája miatt a varázslat és a mágia elmaradhatatlanul jelen van minden oldalán. Ártatlanul, megmosolyogtatón, szívet tépőn.

Thomas felnőtt korában azt gondolja magáról, hogy tiszteletlen gyerek volt. Ám én úgy vélem, a gyermeki fantázia sohasem lehet tiszteletlen. Thomas sem az. Csupán teljesen másképp látja a dolgokat, mint mi, felnőttek. Amit nem ért, azt elképzeli, amit nem tud, azt megpróbálja maga kitalálni. Így lesz aztán Jézus alakja az ő fel-felbukkanó jóbarátja, apja Bibliából idézett példázatai pedig kipróbálandó kísérletek. 

Ez bűbájos, humoros, romlatlan hangot ad a történetnek, lágyítva, elfeledtetve egy pillanatra a regény egyébként nagyon is fontos és mély témáját: a családon belüli erőszakot és az álszentséget.

Thomas apja ugyanis - bár nagyon vallásos - a Bibliát és a hitet úgy formálja, hogy az neki megfeleljen. A vallást használja eszközként a büntetésre, a nevelésre, a fenyítésre - nem látva azt, hogy ezzel éppen ellentmond a hittételeknek.  Nem riad vissza a veréstől, a lelki bántalmazástól - mígnem a család meg nem elégeli és ellent nem mond neki. 

Kemény téma ez, s nem is igazán szokás róla beszélni. Guus Kujier azonban bátran és magabiztosan megteszi, nem bírálóan, de mégis elítelve, tanító jelleggel, példázatosan. A család összefogása, együttműködése, egymás iránti szeretete megható és szívet tépő egyszerre, ragyogó példája az anyai és testvéri szeretetnek.

Nagyok okos megoldás Kujier részéről a gyermekkönyvek ajánlójának finom beleszövése a történetbe, hiszen ezzel nemcsak  olvasásra ajánlja a kis olvasóknak ezeket a klasszikusnak számító regényeket, de azzal, hogy szinte tiltottá avanzsálja őket, még érdekfeszítőbbé és figyelemre méltóbbá teszi azokat a szemünkben. A felolvasóest és az olvasókör ötlete pedig egyszerűen fenomenális!

A könyv nyelvezete egyszerű, de választékos és rendkívül igényes, Thomas életkorához alkalmazkodva fiatalos és könnyen olvasható. A fordítói munka példás - különös tekintettel a versidézetekre -, a szerkesztésmód pedig a gyermeki igényeknek tökéletesen megfelel.

Összességében véve a Minden dolgok könyve egy rendkívül bájos, szívet melengető könyv. Az a fajta történet, ami mindenkihez más hangon szól, ami mindenkinek más dolgot nyújt. Ami mindenkinek mást jelent. Olvassátok!

Karakterek:

Amikor egy olyan könyvet olvasunk, ami egy más korba repít minket, akkor törvényszerű, hogy a karakterei, a stílusa és a nyelvezete is ahhoz a korhoz alkalmazkodjon.

Nincs ez másképp a Minden dolgok könyvével sem.

Thomas egy igen illedelmes kisfiú, aki törekszik arra, hogy megfeleljen apja szigorú szabályainak és elvárásainak, ám gyermek voltát nem tudja megtagadni - szerencsére. Nem tiszteletlen, nem rossz fiú ő, csak rendkívül kíváncsi és érdeklődő. Gondolatai tiszták, szépek és ártatlanok, Jézussal váltott párbeszédei hihetetlenül fantáziadúsak - és számomra a legmeghatóbb részei a történetnek. 

Nővére, Margot naivsága, tettetett együgyüsége váratlanul csap át megható szeretetté, mikor védelmébe veszi a családot, amikor megmutatja valódi arcát és erejét. Tiszteltem, becsültem őt ezért.

Csakúgy, mint az anyát, aki végül képes talpra állni és szembemenni a férjével, és kiharcolni okosan, taktikusan a maga igazát.

A szomszéd néni a barátság, a bölcsesség szimbóluma számomra, aki nemcsak védelmezi, de óvatosan irányítgatja is Thomast, próbálja ráterelni a jó útra. 

És az Apa... Ő az egyik legbonyolultabb, legösszetettebb alakja a könyvnek. Meggyőződésem, hogy ő igazából nem rossz, csupán tévútra lépett. Érezni a belső vívódásait, a dilemmáit. Igazából szenved, és menekülni próbál a saját fogságából - remélem, sikerül neki.

Borító:

A Minden dolgok könyvét sok helyen, sok országban kiadták már - a legkülönbözőbb borítótervekkel. 

A Kolibri Kiadó borítója egy meglehetősen egyszerű, de annál sokatmondóbb képpel jelent meg, kicsit szimbolikusan, kicsit metaforikusan, ám mindenképpen elegánsan.

Az egyiptomi tíz csapás

Mózes és Áron Isten sugallatára visszatért Egyiptomba, és a fáraó elé járulnak, hogy engedje meg az izraeliták kivonulását a pusztába, Jahvénak áldozatot bemutatni. A fáraó elutasítja a kérést és súlyos robotterhekkel sújtja a népet. 

Mivel a fáraó vonakodik Izrael kivonulásához hozzájárulni, Isten 10 csapással bünteti Egyiptom népét. 

Ezek:

1. vérré változtak a folyóvizek, elpusztultak a halak 

2. békák lepték el Egyiptomot 

3. tetvek 

4. vadállatok (vagy: kártékony rovarok) 

5. dögvész az állatok között 

6. fekélyek borították az emberek testét 

7. jégeső verte el a termés nagyját 

8. sáskahad 

9. háromnapos sötétség

10. meghalt minden elsőszülött egyiptomi, ember, állat

A mai kutatók arra következtetnek, hogy a tíz csapás valóban megtörténhetett.

Nyereményjáték

Voltatok már Olvasóklubban? Vagy felolvasóesten? Mi most meghívunk egyre, ide, közénk - ahogy azt Thomas is tette az ismerőseivel. 

Hallgassuk meg együtt Thomas felolvasóestjének zenéit és az általa olvasott könyvek rövid ismertetőit! Ha felismerted őket, írd be a rafflecopter doboz megfelelő kérdéséhez, hogy melyik blogon mit találtál (szerzőre és címre vagyunk kíváncsiak!).

A helyesen válaszolók közül kisorsoljuk a Kolibri Kiadó által felajánlott könyv 3 példányát!

Jó szórakozást!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

Íme az első mű: 

“Először hazamentem, leültem az ablakpárkányra, s kinéztem az utcára, abban reménykedve, hogy hátha ott lenn a sarkon épp most fordul be a Mese, amelyet kerestem. Ha történetesen befordult volna, akkor leintek neki, és azt mondom: ugyan kérem, ugorjon már fel egy percre, meg szeretném magát írni.

De a Mese csak nem jött, én meg fáztam. Ezért dühösen becsuktam az ablakot, és ötvenháromszor körülszaladtam az asztalt. De ez sem segített.”

a Rafflecopter giveaway

Részt vevő blogok:

11.17. Roni Olvas

11.18. Zakkant Olvas

11.19. Deszy Könyvajánlója

11.20. Always love a wild book

11.21. Kelly & Lupi Olvas

Kerekerdő közepén, a legnagyobb és legterebélyesebb fa lombjai között különös dolgok történnek. A polgármester lánya eltűnik a Tiltott Zónában, a lakosságot közmunkára szólítják fel, a tölgyet pedig különös betegség sújta. S hogy mi vagy ki lehet mindennek a hátterében? Meg lehet-e menteni a fölgyet?

Tarts velünk és Csápy Tihamérrel Mikó Csaba izgalmakkal teli meseregényének blogturnéján július 9-13-ig, s talán Te is rájössz a titok nyitjára! S ha mégsem, esélyes lehetsz megnyerni a Kolibri Kiadó által felajánlott 3 könyv egyikét, s abból garantáltan megtudhatod, milyen titokzatos események állnak az ügy hátterében. Rajta hát, hisz:

VESZÉLYBEN A TÖLGY!

Mikó Csaba: Veszélyben a tölgy!

Kiadó: KOLIBRI KIADÓ

Oldalak száma: 412 oldal

Borító: Kartonált

Súly: 440 gr

ISBN: 9786155450471

Illusztrátor: Lakatos István

Fülszöveg:

Veszély, titok és autós üldözés. Izgalmak, nyomok és jóbarátok. Csápy, e bogaras James Bond-kaland főhőse megpróbálja legjobb cimboráival felgöngyölíteni a rejtélyeket, melyekből a Nagy Tölgyön akad szép számmal. 

Vajon hol lehet a polgármester lánya, aki eltűnt a Tiltott Zóna mélyén? A repülő autó tényleg létezik vagy csak erdei legenda? A Tölgyet milyen titokzatos betegség rágja? És ami mindennél fontosabb: ki vagy mi állhat ezek mögött a felettébb fura események mögött? Lehet, hogy minden mindennel összefügg?

A könyvről:

Kedves Mikó Csaba!

Azon morfondírozom, amióta csak befejeztem a könyvet, hogy milyen jó is lett volna ismerni a gyermek Mikó Csabát! Milyen nagyszerű élmény lehetett volna végigjátszani azokat a játékokat, amiket Ő talált ki! Mennyi kaland, mennyi hihetetlen szórakozás várt volna ránk!
Mennyi fantáziadús játék...

Bogártársadalom, félelmetes, titkos helyek, autós üldözés, világmegváltás - ha mindezt bele tudta sűríteni a Felnőtt egyetlen könyvecskébe, milyen kiforratlan és ötletteli fantáziavilág rejtőzhetett a kisgyermek Mikó Csaba elméjében! 
Kár, hogy lemaradtam róla... 
.. és ugyanakkor mégsem, hiszen a felnőtt Mikó Csaba olyan gyermeki eredetiséggel és beleéléssel meséli el nekünk mindezt, ami elhiteti velünk az ellenkezőjét! Egy rövid időre újra gyermekké lesz, hogy újra gyermekké tegyen minket is.

Kedves Csaba! Köszönöm az élményt, s hogy röpke 400 oldal erejéig ismét gyermek, ráadásul még bogár is lehettem!

A Veszélyben a tölgy! Kerekerdő legnagyobb tölgyfáján játszódik, egy hatmillió lakossal bővelkedő bogártársadalomban, ahol Szarv polgármester a felelős a bogarak jólétéért.
Ebben a kolóniában él Mobi Lajos, a tölgyfa leggazdagabb polgára, aki kidobóembereit küldi Apostol pici kis szerelőműhelyéhez, hogy bezárassa, hiszen az zavarja a monopóliumát. Apostol azonban barátaival, Csápyval és Kázmérral kocsiba pattan és elmenekül a verőlegények elől. Hogy barátjának megmentse a  műhelyét, Csápy elindul megkeresni a polgármester elveszett lányát, ám hamarosan kiderül, nagyobb problémák és gondok sújtják a tölgyet, mint azt eleinte gondolták. Így hát nyomozni kezdenek a rejtélyek után, és próbálják menteni az élőhelyüket.

Mikó Csaba írása élményekkel teli, elképesztően izgalmas kaland a gyermekek számára, és csodálatos mese formájába bújtatott társadalomkritika a felnőttek részére. Akciódús, szórakoztató, tanító  jellegű és rendkívül ötletes.

A történet több szálon, több szemszögből közelíti meg az eseményeket, hol Csápy, hol Mobi, hol más szereplő szemén keresztül láttatva, mégis tökéletesen érthetően és teljesen. A különböző nézőpontok és eseményláncolatok észrevétlenül, egymáshoz illeszkedve kapcsolódnak össze, kirajzolva valamennyi szereplő állásfoglalását és szemléletét.

A könyv egésze egy játék: a felnőtt társadalom átültetése a bogárvilágba, a felnőttek kicsinyes játszmáinak lefordítása gyermeknyelvre. Oktató történet arról, hogy milyen könnyen átejthetők és befolyásolhatók az emberek, ha valaki a gyenge pontjukat célozza. Legyen az a gyermekük, vagy akár az otthonuk, akár a felelősségérzetük.

A történések során több ízben felrémlik bennünk a történelem egy-egy aspektusa, összeszorítva a gyomrunkat, önkéntelenül is felháborítva minket, olvasókat - s tovább szítva az ellenszenvünket a főgonosz  és a hatalomvágy iránt. Ám a végkifejlet és a bonyodalmak megoldása minden feszültséget felold bennünk, gyönyörű mondanivalót közvetítve: együtt, közös összefogással, a barátokkal karöltve minden rossz és minden gonosz legyőzhető!


Ám ha mindettől eltekintünk, s csupán gyermekszemmel nézünk a könyvre, egy csodálatos, izgalmas világot láthatunk, tökéletesen felépített és megrajzolt helyrajzzal, társadalommal és szereplőkkel. Egyik izgalmas kalandból a másikba keveredhetünk, repülő autóval szállhatunk, átverhetjük a félelmetes pókot, futurisztikus, jól megtervezett szerkezeteket kezelhetünk és nem mellesleg: megmenthetjük az egész tölgyfa-világot! Melyik gyerek ne szeretné mindezt véghezvinni?? Melyik gyerek ne élvezné mindezt?

Főként ha ehhez hozzájárul némi modern, informatikai szlenggel vegyített nyelvezet és feszültséggel teli, mégis szórakoztatóan vicces hangulat.

Egy szó mint száz: a Veszélyben a tölgy! az egyik legmozgalmasabb, legizgalmasabb, legszórakoztatóbb olvasmány a 8-9 évesek számára, melyet valaha is olvastam! S kell-e annál jobb ajánló, mint hogy azt mondom: most kezdtem másodszor olvasni, mert a lányaim tudni akarják, mi az az édes bogaras könyv, ami nálam van :))

Karakterek:

A karakterek kiválasztása és elnevezése a könyv egyik nagy bravúrja. A nevek olyannyira beszédesek és találóak, ami nagyon kevés gyermekkönyv esetén fordul elő.
Apostol, mint a fényhozó, világító szentjánosbogár, Fátyolka, a bájos és kecses cincérlány, Remete, a magányba vonult keringőbogár, Szivónia, a szenzációhajhász kullancs riporter és még sorolhatnám.

A könyv főhőse, Csápy, aki a barátság és bátorság mintaképe is lehetne valóban nagyon jó példaként szolgál a kis olvasók előtt. 
S az ő tisztességének és önzetlenségének ellenpólusa - vagy éppen antipéldája - Mobi Lajos, a gazdasági és hatalmi harcokat vívó dögbogár (!), aki mindenkiben ellenérzéseket kelt, így tanítva arra, hogy a sok pénz mennyire nem számít és mi az, ami igazán fontos egy ember életébe.

Borító, illusztrációk:

Lakatos István azt hiszem, mindenki számára ismert és elismert illusztrátor, akinek munkáit az egész ország - de  a könyves "társadalom" mindenképpen - ismeri. 

Mikó Csaba történetét is Ő illusztrálta és öntötte beszédes, hihetetlenül inspiráló formába. A történet karaktereit olyan módon képesítette meg, amire ha ránéz az ember, hihetetlen ingerenciát érez újra elolvasni a történetet, és vágyakozva gondolni arra: "bár látnám őket mozogni, beszélni, mesefilmben játszani!" 

Megrajzolt alakjai tökéletesen illeszkednek a Csaba által megálmodott és megírt formákhoz, kedvesek, viccesek, szeretetreméltóak.

Kedvencem egyértelműen Fátyolka, teljesen odavagyok azért a színes képért, amin Csápy és Fátyolka párosa látható! Valahonnan mindenképpen be kell szereznem egy ilyen könyvjelzőt...:)

Remete és Heloiz, 

avagy Pierre Abelard és Heloise szerelme

Remete és Heloiz története a Veszélyben a tölgy meséjének csupán egy röpke momentuma, mégis számos titokra, kalandos történetre, rejtélyekre utal, s ha minden igaz, a könyv második része éppen ezeket a titkokat igyekszik majd feltárni és elmesélni a kedves Olvasónak.

De azt vajon tudjátok-e, hogy Remete és Heloiz szerelme nagyon is valóságos történetre épül? Nevezetesen Pierre Abelardnak és szerelmének, Héloise-nak a gyönyörűszép szerelmére.

"Heloise és Abelard" sztorija a történelem egyik legnagyobb és legromantikusabb szerelmi története. A 12. századi teológus és filozófus, valamint tanítványának kapcsolata ugyan megbotránkoztatta koruk közösségét, kapcsolatuk azonban a mai napig inspiráló hatással bír mind az irodalomra, mind egyéb művészeti ágakra.

Heloise 1115-ben találkozott először a harmincas évei közepén járó Abelarddal, aki addigra már elismert és messze földön híres pap volt. A férfit lenyűgözte a lány műveltsége, szépsége, és rávette a lány gyámját, Fulbert-et, a Notre-Dame kanonokját,  hogy hozzájuk költözhessen, s cserébe magasabb tudományokra oktatja a lányt. A magánórákon aztán lassan egymásba szerettek, s szenvedélyes szerelem szövődött köztük. Ám kapcsolatuk nem sokáig maradhatott titokban, s a nagybácsi az utcára hajította a papot. 

Ám amikor kiderült, hogy Heloise gyermeket vár, Abelard megszöktette őt és titokban házasságot kötöttek. Fulbert éktelen haragra gerjedt a hír hallatán és embereivel kegyetlenül megbüntette Abelardot - kiheréltette embereivel, Heloise pedig kolostorba vonult.

A megszületett fiúcska sorsáról a továbbiakban semmit sem tudunk, de Heloise és Abelard hosszú-hosszú évekig nem találkozott többet, csupán érzelmes, magasztos levelekkel tartották egymással a kapcsolatot.

Úgy tudni, soha ismét találkoztak újra, de a híres levelek, a szeretet megmarad, s ez Abelardot híresebbé tette, mint korábban a teológiai munkássága.

Hatszáz évvel később, Josephine Bonaparte, akit nagyon meghatott a híres házaspár története, elrendelte, hogy Heloise és Abelard maradványait helyezzék egymás mellé egy párizsi temetőben, hogy ott nyugodhassanak egymás mellett az idők végezetéig.

Olvassátok el ezt a kis szemelvényt kettőjükről!

Nyereményjáték

A Veszélyben a tölgy bizony egy bogaras mese… Na nem azért, mintha annyira szeszélyes és hóbortos lenne, hanem azért, mert bogarak, rovarok a szereplői, a nagy tölgy lakói.

Csápy, Apostol, Octopusz...mind-mind ízeltlábúak. De vajon a bogarak mely fajtához tartozhatnak? Vajon kitalálod-e?

A blogturné három állomásának mindegyikén találhatsz egy-egy találós kérdést. Ha a kérdésre jól válaszolsz, megtudhatod, hogy milyen bogarak Mikó Csaba könyvének hősei!

/A kiadó csak magyarországi postacímre vállalja a nyereménykönyvek postázását!/

Milyen állat Oktopusz?

Sző, fon, nem takács,

Hálót feszít, nem halász,

Rezzenést vár lesben állva,

Hogy meglegyen a vacsorája.

a Rafflecopter giveaway

Részt vevő blogok

07/09. Kelly & Lupi Olvas

07/11. Roni Olvas

07/13. Deszy Könyvajánlója

Fülszöveg:

A szeretni- és égetnivaló ikerpár, Bazsó és Borka most sem tétlenkedik. Szeretnétek tudni, hogy miért üldözi egy kutyafalka Bazsót a Normafánál? És azt, vajon mire készülhetnek az ikrek egy kukában ülve? Hogy kicsoda Dárdai Dia és Döme? Miként lesz Bazsóból igazi sztár? A válaszok ott lapulnak a sorozat legújabb kötetében, sőt, végül még az is kiderül, milyen rossz lenne Borka nélkül a világ! 

A népszerű szerzőpáros vadonatúj, első önálló olvasásra szánt humoros, rövid történetei.

Márpedig rossz gyerek nincs! - Lassan szállóigévé válik ez a mondás, csak néha mi, szülők nem érezzük úgy, hogy ez igaz lenne...De ha jobban belegondolunk, pontosan tudjuk, hogy így van: rossz gyerek nincs, csak rossz hozzáállás és rossz megközelítés.

Rossz gyerek nincs - csak unatkozó, vagy kíváncsi, vagy túl élénk fantáziával megáldott, vagy nagyon kreatív és nagyon életteli.

És ha mindez egyben igaz rá? Nos, akkor sem azt mondanám, hogy ez a gyerek rossz. Sokkal inkább nevezném az ilyen gyereket egyszerűen Bazsónak.

Igen, ilyen Bazsó, Bátky András kedves gyermekregényének kisfiú főszereplője, aki ikerhúgával, Borkával együtt őrületes kalandokba keveri magát, viccesnél-viccesebb helyzeteket teremt és egyre-másra okozza a galibát - hol a szüleinek, hol a szomszédainak, hol az egész város apraja-nagyjának.

Alapjában véve azonban mégsem nevezném ezeket a gyerekeket "rossznak". Egyszerűen mai gyerekek, valós nagyvárosi környezetben, akik csodálatos fantáziaviláguknak és képzelőerejüknek köszönhetően igen egyénileg űzik el az unalmas órákat és töltik el a szabadidejüket: hol kukákkal igyekeznek forma1-eset játszani, hol felosztják maguk között Budapestet és királyt választanak, hol pedig kirendelnek egy egész kommandós századot, hogy bebizonyítsák: igenis belőlük is lehet tévésztár.

Egyszerű csíntevések ezek, amikről Bazsó, a saját kis egyszerű, gyermeki szemén át nézve nem is gondolja, hogy esetleg bajt okoz. Borka, a húga ennél sokkal éleslátóbb és felelősségteljesebb, pontosan tudja, hogy mit lehet és mit nem, ennek ellenére sokszor testvére viselkedésmintáit követve ő is részt vesz a galibákban.

De nem rosszaságok ezek, csupán a gyermeki képzelet és kreativitás túltengései, a fantáziavilág és a valóság közötti határ elkülönülésének hiánya.

A történetek kiindulópontjában többnyire egyfajta szerepjáték áll: legyünk királyok, legyünk pilóták, legyünk tévésztárok...Teljesen érthető és a kornak megfelelő viselkedés és elgondolás ez, hiszen, ki ne akarná ezt? A bonyodalmakat az okozza, hogy a játék szinte minden esetben túlnő önmagán: nemcsak bevonják a szűk környezet, a valóság tárgyait, helyszíneit és eseményeit a játékban, de sokszor össze is mossák azt vele, és a végére szinte elfelejtik mi az igaz, és mi az, ami csak a képzelet szülötte, ami csak a játékban valós. Ez szüli a számos konfliktushelyzetet, ami mégsem megbotránkoztató vagy elrettentő, sokkal inkább megmosolyogtató, humoros és elgondolkodtató. Általa kicsivel jobban megérthetjük mi, felnőttek a gyermeki gondolkodásmódot, a kis olvasóközönség pedig magyarázat nélkül is érti, hogy Bazsó miért is keveredett ekkor zűrbe és hogyan lehetett volna ezt kikerülni, mi volt a baj, hol volt a téves elgondolás. Pontosan értik, hogy nem ez a helyes viselkedés és mindez büntetést von maga után (teszteltem! :)).

A zűrös helyzeteket másfelől a testvérek közötti konfliktusok teremtik: a szokásos testvérharc, a rivalizálás, a másik állandó fricskázása és bosszantása. Vicces párbeszédeken és helyzeteken esünk túl mindezt nyomon követve, hogy aztán a könyvecske címadó fejezetében belássuk - Bazsóval együtt : bármilyen bosszantó is néha egy húg, egy testvér, azért mégiscsak testvér. Mégiscsak szükségünk van rá, mégiscsak rossz lenne nélküle ez a világ, hiszen szeretjük őt... A sok-sok humor és vicces jelenet után igen megható és szívmelengető ez a zárósor, nemcsak nekünk szülőknek, de az olvasó kisgyermeknek is. Hiszen azt tárja elé, mennyire fontos a szeretet, az összetartás, mennyire jó dolog egy testvér jelenléte valamennyi bosszantó következmény ellenére is (az én egyke unokaöcsém konkrétan kijelentette, hogy most már jó lenne, ha végre megszületne a kishúga, Réka, mert most már igazán sokat várt rá).

A könyv formája, mérete, szerkesztése, a szöveg nyelvezete és szóhasználata mind-mind a célközönség igényeihez és szokásaihoz igazodik, ezzel is segítve a kisiskolásokat az önálló olvasásban, motiválva és kedvet csinálva e remek szórakozáshoz.

S ha már motiváció...Mi más csinálhatna nagyobb kedvet az olvasáshoz, mint az egyedi, sokatmondó, humoros illusztráció, mellyel Lakatos István e könyvecskét kiegészítette, teljessé és gazdagabbá tette, tökéletesítette. Önmagukban véve is igen szórakoztatóak és beszédesek ezek a rajzok, szeretem a színeit, a gesztusok és mimikák sokrétűségét, a kifejező erejüket - de a szöveggel társítva igazán kerek egészet és tartalmas elbeszélést alkotnak. 

Talán mondanom sem kell, hogy ez a könyvecske is az unokaöcsém vendégszeretetének örvend - ezúttal egyedül próbál megbirkózni vele a közös elolvasás után. Első önálló könyveként...

Köszönet érte a Manó Könyveknek!

Fülszöveg:

Egy szürke és unalmas nap után Claude úgy dönt, muszáj egy nagyot kalandoznia, ezért aztán felkerekedik legjobb barátjával, Bolyhos Zokni urasággal, és leruccan vidékre. Nem is sejtik micsoda izgalmak várnak rájuk Tehénlepény asszony tanyáján,ahol aznap éppen vásárt tartanak. Claude, a kicsi dundi kutya mulatságos kalandjai ezúttal sem fognak csalódást okozni sem a hűséges, sem az új olvasóknak.

Bevallom, én azelőtt nem ismertem Claude-ot. Nem tudtam, hogy létezik egy pici, dundi kutya piros svájcisapkában, aki a barátjával, Bolyhos Zokni urasággal arra hivatott, hogy szórakoztassa a gyerekeket, velük együtt fedezze fel a világot és megszerettesse velük az olvasást... Sajnálom, hogy eddig kimaradt az életemből, mert bizony ez hiba volt. Claude története ugyanis rendkívül humoros, gyermekközpontú, tanulságos és stílusos. 

Claude, ez a kissé kajla, bolondos kiskutya gyakorlatilag olyan, mint egy kisgyerek. Neki is vannak szülei (csak itt gazdinak nevezik őket), méghozzá Suvikszcipő úr és felesége, akik állandó résztvevői Claude történeteinek. Bár minden epizódban megjelennek ők, mégsem látunk belőlük soha mást, csupán a fényesre, tisztára suvickolt cipőjüket. Nem véletlenül. Hiszen ők a gazdik, a nagyok, a felnőttek, akiknek Claude csupán a térdükig ér. Ez adja a könyvek egész szemléletmódját: szinte alulról, egy kisgyerek szemmagasságából látjuk a jeleneteket és a szereplőket, ezzel is a célzott korosztály igényeihez és jellegzetességeihez igazodva.

A barátok kalandjai minden egyes kötetben a valós életünk helyszínein játszódnak, ezúttal vidéken, egy farmon. Claude lépésről lépésre fedezi fel egy vidéki tanya csodáit: a farukat billegető tyúkokat, a lovakat, akikkel westerneset lehet játszani, a csupán udvarias hangnemre hallgató birkákat, a rémesen rikoltozó kakast, és még sorolhatnám. Ugyanúgy rácsodálkozik és elképed a számára újdonságok láttán, mint egy kisgyerek. Mindent kipróbál, megtapasztal, megnéz - és ez persze számtalan, viccesnél-viccesebb kalandot eredményez.


A humort tovább fokozza a vicces illusztrációk sokasága, ami már-már képregényeket idéz, mégis jóval több annál: alátámasztja, megerősíti, ugyanakkor kiegészíti a szöveget, és együtt alkotják meg a kalandok egészét. Segít megalapozni a hangulatot, elképzelni a karaktereket, kialakítani a gondolati megjelenítést.

És micsoda komikus, megmosolyogtató képek ezek! A szemüvegben, írógéppel az élettörténetét gépelő zokni, a felcicomázott malacok, a pocsolyába süllyedő Claude - mind-mind mosolyt csalnak az arcunkra. A fehér-fekete-piros árnyalataival színezett képek nemcsak színvilágukkal, de formáikkal, a karakterek öltözékével, hajviseletével, arcvonásaikkal is a 60-as éveket jelenítik meg, ami - azt hiszem - a gyerekeinknek, de talán még nekünk is - a fiatalabb korosztálynak már önmagában véve is vicces.


És ha már ennyi szó esett a humorról, ne feledkezzünk meg a nevek jól csengő, sokatmondó hangzásáról és jelentéséről. A kedvencem: Tehénlepény asszony :) De nem rossz a Gyapjasfar tanya sem! Igazán találó és remek fordítást végzett a könyv fordítója,  Totth Benedek! 

Egyébként a könyv az 5-7 éves korosztálynak készült, ezért a mérete éppen akkora, hogy a kezükben elférjen, a tördelés szellős, nem rémíti meg a kezdő olvasót azzal, hogy végtelen sorok halmazát tárja elé. A betűk nagyok, könnyen felismerhetők - valóban az olvasás megkönnyítését szolgálja.

És hogy a fentieket alátámasszam, hadd meséljem el, hogy a tegnap délutánt nálunk töltötte a 8 éves unokaöcsém. Gondoltam: íme a remek alkalom, tesztelem a mesét a gyerekeken. Azért, hogy a kicsik is élvezhessék a mesét - no meg némi önzésből - én olvastam fel a történetet. Mondanom sem kell, nagy volt közben a viháncolás, a vihogás egy-egy helyzetkomikumon, egy-egy mulatságos elnevezésen...Tetszett nekik...Olyannyira tetszett, hogy a könyvet azóta sem láttam. Hogy miért? A 8 éves nagyfiú elkunyerálta tőlem, és az apukájától tudom: azóta esténként, elalvás előtt ezt lapozgatja és olvasgatja. Nekem pedig örül e lelkem és tele a szívem a reménnyel: talán ezzel új olvasó született. Talán sikerült elérnem azt, hogy ezentúl ne úgy tekintsen az olvasásra, mint tanulnivaló kényszerre, hanem úgy, mint szórakoztató, örömteli, vidám kikapcsolódásra. Van-e ennél fontosabb és magasztosabb célja egy gyerekkönyvnek?

A könyvet köszönöm a Manó Könyveknek!