Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

Fülszöveg:

Négy perc általában alig valamire elegendő – ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat?A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a New York-i repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még sohasem találkozott. Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól – Hadley-é pedig a 18A-ra.

A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőzi az olvasót arról, hogy az igaz szerelem akkor bukkan fel, amikor a legkevésbé számítunk rá.

A könyvről:
Ez számomra tipikusan az a könyv, aminek a lehető legrosszabb címet adták. Mert a cím megtévesztő. Egy könnyed, bohóskás, bugyuta, egyszer olvasós történetecskét ígér, fiatal, naiv szereplőkkel, rózsaszín sztorival, könnyen jött, langyos szerelemmel. 

Pedig ennél sokkal, de sokkal többről van szó. Mert ugyan mindez megvan, de ez egyfajta burok, egy borítás, amely arra hivatott, hogy elrejtse, körbevegye a sokkal mélyebb, fájóbb és komolyabb mögöttes tartalmat, a mondanivalót, és talán a tanulságot is...Mert ez a könyv nem feltétlenül a szerelemről szól. Sokkal inkább szól az apákról. Apák és a gyermekeik kapcsolatáról,  szeretetről, megbocsátásról, elfogadásról, változásokról, továbblépésről...az életről...

A sztori - egy egyszerű tinikönyvhöz hasonlóan - egy fiatal lányról, Hadleyről szól, aki az édesapja esküvőjére készül Londonba - és az első találkozásra mostohaanyjával. Hadley gyűlöli őt látatlanban is, nem képes megbocsátani az apjának, hogy elhagyta a családját, tele van dühvel, fájdalommal, és a szeretett és bálványozott apa iránti hiánnyal és csalódással. Mégis elmegy, mert kötelességtudó kislány és a lelke mélyén most is imádja az apját...
A reptéren találkozik a szintén Londonba tartó egyetemista Oliverrel, aki Hadleyhez hasonlóan egy családi eseményre repül haza. Hadley - ki tudja miért - neki önti ki a szívét, elsírja minden bánatát, és a fiú - csodák csodájára - megérti, meghallgatja és erővel tölti el őt.
A fél napos út során közelebb kerülnek egymáshoz, mint eddig bárkihez... aztán a gép leszáll, és mindenki megy a saját útjára, a saját családjához....
És milyen különös az élet! Hadley az esküvőn érti meg, mit is jelent mindaz, amit Oliver mondott, hogy mindennek jelentősége van, az ő szavai és története döbbenti rá mindarra, amire már régen rá kellett volna jönnie: a család, az összetartozás, a szeretet erejére, a megbocsátás szükségességére, a továbblépésre...

A könyv alapvetően valóban könnyed, humoros, fiatalos, a stílusa és a nyelvezete imádnivalóan bájos. Hadley és Oliver kapcsolata megmosolyogtató, aranyos - igazi első szerelem. Ugyanakkor nagyon fájó is, hiszen mindkettejük életében nehéz időszak ez, amikor szükségük van valakire és valamire, akire támaszkodhatnak, és ezt egymásban vélik felfedezni. És ezzel lesznek nemcsak társai, de támaszai és sorstársai is egymásnak. Láthatatlan, a felszín alatt meglapuló kötelék láncolja és vonzza egymáshoz őket, és amit egyedül iszonyú nehéz, majdnem lehetetlen volt feldolgozni, együtt könnyebbé, megvalósíthatóvá válik. Talán ezért is ragaszkodnak annyira egymáshoz, érzik a másikban a mentőkötelet, a fogódzó lehetőségét.  

A két fiatal különböző, mégis rendkívül hasonló cipőben jár: mindketten elvesztették az édesapjukat: ki így, ki úgy. A könyv arra keresi a választ - és szerintem ez az igazi tartalma, az igazi mondanivalója és tanulsága -, hogy miként lehet mindezt feldolgozni, miként lehet megbocsájtani egy apának, aki így vagy úgy vétkezett ellenünk, hogyan lehet feldolgozni a haragot, ami ezért felgyűlt bennünk annak a hatalmas szeretetnek az erejével, ami bennünk lakozik, és ami felénk áramlik Tőlük. Igen, ez a könyv egyértelműen az Apákról szól...

És a szavak mögött gyönyörű és fájdalmas mélységeket érint, megráz, meghat, könnyeket fakaszt. 
Egyszerre sírtam és nevettem, szórakoztam és megrendültem...

És ma felhívom apukámat, és elmondom neki, mennyire hiányzik…

Karakterek:

Hadley az az igazi, 17 éves naiv, forrongó, kiforratlan tinédzser, akik szerintem mindannyian voltunk. Nem mindig dönt jól, nincs mindig igaza, többnyire rosszul gondolkodik a dolgokról - mégis ezért szerettem annyira. Megrázott a megbántottsága, a benne tomboló harc a szeretet és a sértettség között. Legszívesebben megöleltem volna, annyira tipikusan gyerek módjára viselkedett, hogy aztán 24 óra múlva okosan és egy lépéssel érettebben tudjon újra gondolkodni.
Oliver már más tészta...őt másért szerettem. Inkább a bölcsessége, a csendes fájdalma miatt, a bűntudata miatt... 
Mindketten rendkívül szeretnivaló és mindennapi karakterek, olyanok, akikkel legtöbben már találkoztunk az életünk folyamán.

Számomra a legmegrázóbb Hadley apjának vívódását volt látni...Megértettem, sajnáltam és annyira együtt éreztem vele, hogy az már fájt. Az ő szájából hangzott el a legszebb szülői vallomás, amit mostanában hallottam egy apától:

"- Tudod, hogy mondják - szólt Apa. - Ha szeretsz valakit, útjára engeded.
- Mi lesz, ha nem jön vissza?
- Van, ami visszajön, van, ami nem - mondta, és megcsípte a kislány orrát. - Én mindenesetre mindig vissza fogok jönni hozzád.
 - Te nem ragyogsz - mutatott rá Hadley, de Apa csak mosolygott.
- De igen, ha veled vagyok."

Borító:
A Maxim Kiadó megőrizte az eredeti borító képét, ami lényegében tetszik és jó is, alkalmazkodik a címhez, a történet vonalához - nagyjából. A mögöttes plusz valamiképpen történő megjelenítését azonban továbbra is hiányolom..Ami egyébként valamennyi külföldi borító esetén is hiányzik...Úgy tűnik, mindenki a címet vette inkább alapul...kár...

Érdekességek:

Jennifer E. Smith kreatív írásból szerzett diplomát Skóciában, jelenleg New Yorkban él és munkálkodik. Eddig négy fiatal felnőtteknek szóló regénye jelent meg, a következő kötetét 2013-ban adják majd ki. 

A Vajon létezik szerelem első látásra természetesen filmen is megjelenik majd, és ha igazak a híresztelések, nem kisebb forgatókönyvírója lesz az adaptációnak, mint Dustin Lance Black, aki a Milk című filmmel elnyerte a legjobb eredeti forgatókönyvírónak járó Oscar díjat még 2008-ban. 

A könyvhöz dupla trailer készült. Az egyik Hadley, a másik Oliver szemszögéből. Nézzétek, aranyos: