2013. december 14., szombat

Katie Alender: A rossz lányok nem halnak meg


Felkészültél rá, hogy felálljon a hátadon a szőr a félelemtől? Igen? Akkor tarts velünk A rossz lányok nem halnak meg blogturnén! Garantált borzongás vár rád! Hét nap, hét kísértetkastély és persze megrázó tények a könyvről! A turné végén megnyerheted a könyvet is, csak aztán vigyázz, mert ha belevágsz, nincs visszaút! Kapcsolj fel minden villanyt, készítsd a zseblámpát az ágyad alá és tedd el minden babádat!

Felkészültél? Akkor tarts velünk!

Katie Alender   A rossz lányok nem halnak meg 

Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Fordító: Szabó Krisztina
ISBN: 9789633733738
Várható megjelenés: 2013.11.30

Fülszöveg:
A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…
Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.
És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?
Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?

A könyvről:
Azt hiszem, immáron köztudomású, hogy én mennyire rettegek a horrorfilmektől és a kísértet-sztoriktól, ám eddig bőszen hangoztattam, hogy kizárólag akkor, ha képekben jelenik meg előttem. Ha egy könyv lapjain olvastam hasonló sztorikat, nem volt gondom vele, simán bírtam, élvezettel és egészséges adrenalinnal túlfűtve olvastam minden sorát...
Eddig...

Mert bizony Katie Alender könyvének már az első oldalai után felkapcsoltam minden létező fényforrást a házban, és késő este könyörögve kértem a férjemet, hogy jöjjön ki velem a fürdőszobába és mindenképpen maradjon is ott, amíg végzek a fogmosással, egy lépést se mozduljon mellőlem!
Mert ez a könyv nemcsak borzongat, de futkos a hátadon tőle a hideg, érzed a bizsergést a levegőben, különös hangokat hallasz, árnyakat látsz elsuhanni a szoba különböző szegletein!

Maga a történet is egy félelmetes kísértetsztori.
Alexis és a családja otthonában különös dolgok történnek: kinyílnak zárva tartott ajtók, magától felforr a víz a teáskannában - anélkül, hogy a tűzhelyet bekapcsolnák alatta, fénypontok világítanak az éjszakában és Kasey, Alexis egyébként is különc húga kezd még különösebben viselkedni.
Közben Alexis furcsa mesét lát megelevenedni a fejében, ami talán nem is mese, és a múlt az, ami életre kel  és kiált elégtételért. Ahogy lassan kibogozódik a történet, Alexis egyre jobban belekeveredik a bonyodalmakba és tudja, nincs más választása - neki magának kell kézbe venni a dolgokat és megoldani a problémákat. Akkor is, ha ez halálos veszéllyel jár.

Borzongatóan félelmetes, horrorisztikus, élénk történet ez a gyermeki sérelmek komolyságáról, bosszúról, fájdalmas megbántottságról, a különcség magányáról.

Maga a könyv két kissé elkülönülő, ám egy ponton tökéletesen egybeolvadó részből áll. Egyrészt a jelen mindennapjai, Alexis kissé háttérbe szoruló, periférián átélt hétköznapjai, az iskolai élet minden sztereotípiáival és kliséivel, másrészről pedig az otthoni régi, kísértetjárta ház megelevenedő rémálmai és szellemei kíséretében.

Igazság szerint örültem ennek a kettősségnek, mert őrülten kellett valami, ami a sötét hangulatú, klasszikusnak mondható horror-elemeket kissé lágyabbá, feledhetőbbé teszi - legyen az bármilyen sablonosnak mondható és elcsépelt is. Talán kicsit soknak érezzük Alexis különállóságát, elszigeteltségének miértjeit, én azt gondolom, nagymértékben hozzájárult ez ahhoz, hogy megértsük Alexis későbbi motivációit, cselekedeteinek mozgatórugóit, ráadásul az iskolai kirekesztettség és elnyomás a kísértet-járta szálban is újra és újra megismétlődik.

A szerelmi szál beleszövése a történetbe számomra kissé erőltetettnek tűnt - nem volt ugyanis sem vége, sem célja annak, hogy mindez megjelent és oldalakat vont el a borzongástól...

A történet horrorisztikus szála követi a klasszikus kísértettörténetek menetét és leírásait, kezdve a nyikorgó pinceajtóval és a kísérteties padlással, a magától bezáruló ajtókról és fényjelenségekről nem is beszélve. A régi játékbabák eszközként történő megjelenése sem újkeletű, mégis azt gondolom, hogy az egyik legborzongatóbb és legijesztőbb alternatíva, ha egy látszólag ártatlan és gyermeki játékszert tárgyiasítunk egy ilyen félelmetes és hátborzongató jelenség ábrázolásához.
Talán én vagyok túl cidris, én mindenesetre komolyan vettem minden szavát és megjelenését és valóban azt gondoltam: ezt éjszaka nem lehet olvasni...

A történet - bár a horror műfajának kedvelői számára talán olykor teljesen kiszámítható, mégis rejteget néhány igazi meglepetést és egy meglepő lezárást, ami kissé talán túl gyorsra is sikeredett - mindenesetre azt tudnunk kell, hogy itt nem ért véget a sztori és a kísértetek felbukkannak majd újra...

Karakterek:
Alexis karakterével nem volt egyszerű azonosulni. Egyrészt azért, mert nem teljesen értettem az indokait, vagy inkább kicsit túlreagáltnak tartottam azokat, másrészt azért, mert nem mindig viselkedett kiszámíthatóan. Ugyanakkor hozzáteszem: ez teljesen érthető is az ő esetében, hiszen hogyan is birkózhatna meg valaki egy ennyire lehetetlen és hihetetlen helyzettel, és ha sikerül is neki, vajon honnan tudja, hogy miként reagáljon?

Tökéletesen megformált, kellően hátborzongató volt magának a kísértetnek az alakja, kellő felsőbbrendűséggel, hidegséggel, és nyájassággal, nagyon szerettem a felbukkanását - annak ellenére, hogy kivert tőle a víz! 

Kasey alakjáról hasonlóképpen vélekedem, bár úgy érzem, kissé háttérbe szorul, holott ő az, aki az események legnagyobb elszenvedője és áldozata. Ráadásul nem is érzem lezárulni és megoldódni az ő helyzetét, kicsit gyorsan el lett tolva félre azért,  hogy Alexis a hősnő szerepében tiszteleghessen...



A leginkább mégis a lányok szüleivel vagyok bajban, akik egyszerre szerető szülők, ugyanakkor elhanyagolók és gondatlanok. Nem értem, hogy lehet az, hogy nem veszik észre a nyilvánvaló gondokat és bajokat a lányok körül, s amikor azok felhívják rá a figyelmet, egyszerűen úgy tesznek, mintha azok nem léteznének...

A legnagyobb pozitív csalódás pedig mindenképpen Megan alakja, aki legyőzi az egyértelmű általánosításokat és bekategorizálást, ezzel új megvilágításba helyezve az ún. elitet, a jólányokat.

Borító:
Szeretem a borító horrorisztikus, szellemeket idéző hangulatát, a lány köré gyűlő függöny teljesen borzongató hatást kelt. A fal színét, vagy az ablakot én sötétítettem volna, hogy a benyomások még rémisztőbbek legyenek - bár kétségtelen, hogy az én kukac-lelkemnek már ez is bőven elég! 
De nézzétek meg a francia borítót! A kísértetlakta ház, és a babatörékenységű, ijesztő szemű lány mintha egyenesen a könyv lapjai közül lépett volna ki! Az összhatás ugyan alulmarad a függönyös borítóképnek, de részleteiben tökéletes!



A zene hatalma - avagy a hangulatteremtő dalok
Az írónő saját weboldalán mondja el, hogy számára a zene mekkora erővel bír. Hiszen mielőtt nekikezd egy projektbe, előtte mindig összeállít egy zenelistát. Számára nem is annyira a zene szövege, tartalma a lényeg, hanem az a hangulat, azok az attitüdök, amiket benne keltenek. 
Annyiszor hallgat meg egy listát, amíg az a bizonyos dal tökéletesen ki nem fejez egy karaktert, egy bizonyos jelenetet, vagy részben a történetet....

És bizony sokszor elkerülhetetlen, hogy egy-egy dal hangulata lassan az egész könyv légköréhez, történetéhez hozzákapcsolódjon. Mint A rossz lányok nem halnak meg címűhöz a Girl Next Door Saving Jane-től, vagy Kerlitől a Walking in Air.



Vannak azonban az olyan dalok is, amitől feláll az ember hátán a szőr, amitől teljesen megborzong, amitől félelem tölti el. Ez pl. a Charlie és a CSokigyárból a Pure Imagination és a Butterfly a The Holliestól...brrrr!





Nyereményjáték:

Járjunk végig kísértetjárta házakat! Kitaláljátok, hogy melyik kísértetház van a képen? Segítségképpen elrejtettük a betűket a blogbejegyzésekben. A lenti rafflecopter dobozba írjátok be minden állomáson a szellemjárta hely nevét, és máris nagyobb eséllyel indultok a nyereményjátékon!





Velük borzonghatsz még...

12.11. - Insane Life
12.14. - Roni olvas 
12.16. - Dreamworld 
12.17. - Könyvszeretet


Megtetszett a történet? Rendeld elő kedvezménnyel!



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates