Gayle Forman: Ha maradnék

Fülszöveg:

És te hogyan döntenél?

Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.

Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.

Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.

Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?

A könyvről:

Meggyőződésem, hogy mindannyiunk éltében vannak olyan időszakok, amikor muszáj olyan könyveket olvasnunk, vagy olyan filmeket néznünk, amelyek segítségével megszabadulhatunk a bennünk felgyülemlett érzelmektől és könnyektől. Legyen az akár a szomorúságtól, vagy a boldogságtól, haragtól, idegességtől, meghatottságtól, büszkeségtől ...bármitől. Egy idő után ezek felhalmozódnak bennünk, feldagadnak, megtöltenek és feszítenek  belülről...És ha nem adjuk ki magunkból ezeket csendesen, magányosan, egy könyv lapjai vagy egy film képkockái mögé bújva, akkor dühösebben, erőszakosabban, ingerültebben törnek ki belőlünk, kiabálva, tombolva, stresszelve, maguknak követelve az irányítást.

Én nem szoktam ezt megvárni. Én olvasok. Olvasok és kisírom az összes könnyemet.  Kisírom magamból az összes feszültséget, az összes frusztrációt, az összes nyugtalanító érzelmet.

Azt hiszem, ez alkalommal nagyon sokáig kitart majd a nyugalmi állapot, mert a létezőnél is elképzelhetetlenül több könnyet ejtettem, amikor nekikezdtem Gayle Forman könyvének...

Hogy miről is szól a könyv? Ha bőven szeretnék róla nyilatkozni, akkor azt mondanám, Mia, egy 17 éves lány életre szóló döntéséről. Balesetet szenved a családjával, kómába esik és mintegy kívülről látja önmagát. Neki, egymagának kell eldöntenie, mihez kezd az elkövetkezendő életével: folytatja-e tovább - tudva azt, hogy onnantól kezdve semmi sem lesz már ugyanolyan, mint régen -, vagy feladja, lemond róla és befejezi.

Mia vívódik, megelevenedik a múltja, a számára oly sok szeretett és fontos személy az életéből, emlékek egész tárháza, és végül meghozza a döntést...

Hogy jól választott-e? Döntsétek el Ti!

Nagyon, nagyon sokat gondolkodom ezen a könyvön. Gyönyörűszép, fájdalmas, megindító - d e, tudjátok, közben rájöttem, hogy nem azért annyira szép és katartikus, mert szörnyű tragédia történt benne, mert ártatlanok veszítik el az életüket, mert gyász van benne és veszteség. Azért annyira megindító, mert mindez egyetlen tőből fakad: abból a mérhetetlen szeretetből, ami körülveszi ezt a családot, ami beburkolja őket és eltölti, és ami belőlük árad. 

Ez a fájdalom erős, nagyon erős, de nem azon a letaglózó, mélyre taszító módon, ami az elkeseredésbe és letargiába sodor, sokkal inkább felemelően, megerősítően, hitet adva arra, hogy milyen gyönyörű érzésekre is képes az ember.

Ez a mélységesen mély és szívszorító tartalom már önmagában is elég lenne, hogy a szívembe zárjam ezt a könyvet. De van még más is, ami miatt rettenetesen tetszik.

Méghozzá ez a valami Gayle Forman.

Annyira természetesen, őszintén, magától értetődően ír, annyira könnyedén, erőltetés nélkül pattannak ki a tollából a szavak, semmi megjátszás, semmi spekuláció nélkül. Egyszerűen érzem, hogy csak leírta őket, hogy nem gondolkodott rajta és húzott ki egymás után százszor is egy mondatot. Csak írt. És ezért tetszik annyira.

Ráadásul úgy ír, azt írja, amit én is írnék - vagy inkább akarnék írni, ha írnék. Nagyon, nagyon közel érzem a gondolatait, a stílusát magamhoz. 

A szerkesztése érdekes, idősíkokat ugrunk át, hol a jelenben, hol a múltban járunk, ahogy felelevenednek az emlékek. Nem követünk semmiféle kronológiát, mégis tökéletesen érthető és nyomon követhető. 

Végső soron azt hiszem, ez a könyv nem más, mint egy terápia. Terápia azok számára, akik  egyedül, magányosan, elveszetten érzik magukat. Hiszen ez a könyv rámutat arra, hogy akármekkora veszteség is ért, akármennyire is úgy érzed, csak egy porszem vagy a világmindenségben, sokan, sokkal többen vannak körülötted, akik melletted állnak és szeretnek, mint hiszed. Jobbnál jobb emberek, akiknek a szeretete körülvesz, burokba zár és védelmez. Hogy sosem vagy annyira egyedül és sosem vagy annyira elveszett, mint hiszed... 

Karakterek:

Egyszerűen én voltam Mia. Végig én. Annyira bennem élt, vagy én éltem benne, eggyé váltunk, ugyanazt gondoltuk, ugyanazt akartuk, ugyanúgy sírtunk és ugyanúgy éreztünk. Kicsit olyan volt, mintha akkor, mikor kilépett a testéből, új testet keresett volna, és bennem találta volna azt meg. Pontosabban nem is bennem: a szívemben. Eggyé vált vele, amíg olvastam, amíg vele együtt vívódtam, és abban  a pillanatban, hogy döntött, visszatért önmagához, én pedig felszabadultam és megszállt valami megerősítő nyugalom, valami csodálatos békesség.

Tökéletesen kidolgozott, valódi, élő karaktereket alkotott meg Gayle Forman, mindannyian rettentő erős egyéniségek, stílusosak, jellemesek, öröm volt megismerni őket - mert valóban megismertük őket, kívül-belül, mintha mindig is ismertük volna mindannyiukat. 

Egyvalakivel szemben maradt némi hiányérzetem. Adamet akartam! Még többet belőle, még többet róla. Rá csupán egy pillantást vethettünk, felvillantotta a nagyon is összetett és bonyolult személyiségét, megmutatta, mennyire érdekes és értékes ember is ő, és máris eltűnt előlünk. Remélem, a következő kötetben róla is hallunk még ...

Borító:: 

A könyv immár több kiadást is megélt: három különböző magyar borítóval is kiadta a Ciceró Kiadó. Én a kék mellett teszem le a voksomat, egyszerűségében is gyönyörű, különleges és sokatmondó... Hát még ha keményborítós változatban is kapható lenne! 

A külföldi országokban is meglehetősen különbözőek a borítók, vannak szépek, kevésbé szépek...

Én most az eredeti borítóról ejtenék néhány szót... csupán azért, mert olyan az a borító, pontosabban a képen szereplő lánynak a tekintete, hogy egyszerűen nem lehet, képtelenség elszakadni tőle...teljesen magára vonzza a tekintetet, akaratlanul is elkezdünk olvasni benne, keresni a kérdéseit és a válaszait, lessük a reakcióit...Mindig is utáltam, ha a borítón megjelentetik a szereplőket...különösen a női arcokat... íme az ellenpélda! Ha már arc, legyen ilyen! Ejtsen rabul, meséljen, árulkodjon, fejezzen ki, érje el, hogy tudni akarjam a titkait! Hogy kinyissam azt a könyvet ésr olvassam!

Számomra tökéletes...

Érdekességek:

Gayle Forman újságíróként kezdte a pályafutását - főként női magazinoknak írt cikkeket. 2002-ben világ körüli utazásra indult a férjével, Nickkel, rengeteg országban megfordult és tapasztalatokat szerzett. Utazásairól készített is egy élménybeszámoló könyvet.

Az utazásokat követő évben megszületett a kisbabájuk, Willa és Gayle elkezdett könyveket írni. 2007-ben jelent meg első kötete, a Sisters in sanity, majd 2009-ben ezt követte az If I Stay (Ha maradnék), végül 2011 áprilisában a When she went (Hová tűntél?). 

A Ha maradnék 30 országban jelent meg mindeddig, bámulatos sikereket elérve. Nem véletlenül...

A könyvből a Summit Entertainment készít filmet, amelyben Mia szerepét Chloé Grace Moretz játssza majd, a rendezője pedig nem más, mint a Twilight-ot rendező Catherine Hardwicke. 

A könyvben szereplő dalokból Gayle készített egy összeállítást, amit itt megnézhettek és meghallgathattok.

Természetesen trailer is készült a könyvhöz, íme: