Daniel Glattauer: Örökké tiéd

Fülszöveg:

„Te vagy az én fényem, én a te árnyékod. Már egyikünk sem létezhet a másik nélkül.” 

A harmincas éveinek közepén járó, egyedülálló Judith a szupermarketben ismerkedik meg Hannesszal, aki a tömegben a sarkára lép. Nem sokkal később a férfi felbukkan az elegáns kis lámpaüzletben, amelyet Judith a gyakornoklány, Bianca segítségével vezet. Hannes nőtlen építész, a legszebb férfikorban van – nem csupán minden anyós álma, de Judith barátait is teljesen lenyűgözi. Judithnak kezdetben nagyon jólesik, hogy a céltudatos férfi a tenyerén hordozza, lesi minden kívánságát. Ám Hannes szűnni nem akaró törődése idővel egyre nyomasztóbbá válik. Judith úgy érzi, a férfi fokozatosan kisajátítja, ellenőrzése alá vonja. Hiába próbál szakítani vele, Hannes még az álmaiba is beférkőzik. S amikor fölébred, a férfi máris készen áll, hogy valami jót tegyen vele… 

„Thrillerbe forduló szerelmi történet. Humoros, fordulatos, lélegzetelállító.” Die Presse

A könyvről:

Sokan úgy tartják - és osztom a véleményüket -, hogy a szerelem a legcsodálatosabb dolog, amivel egy ember az életében találkozhat. Varázslatos, felszabadító érzés, amely felvértez, erőt ad, az egekbe emel, jobbá tesz Téged, Őt és az egész világot...

Már amennyiben a szerelem abban a formájában talál ránk, ahogyan az elfogadott, normális és egészséges.

Csakhogy az ember önző módon szeret. Szereti birtokolni a másikat, azt, akire szeretete minden fénye rávetül. Ám ha ez a fény túl sok, az elvakít és felőröl. Az már nem felemel, hanem a mélybe taszít, terhes és elviselhetetlen lesz, és semmi másra nem vágysz, mint menekülni előle. Bárhová, jó messzire, ahová egyáltalán nem ér el a fénye...

Nos, Judith is menekülni próbált Hannes elől Daniel Glattauer Örökké tiéd címet viselő legújabb regényében...

Menekülni, pedig az elején minden csodálatosan indult: a harmincas évei végén járó, férfiakból kiábrándult Judith és a lehengerlő modorú, építész Hannes egy véletlen baleset következtében találkoznak először egy zsúfolt szupermarketben. Bár a találkozás nem mondható örömtelinek, kölcsönösen megtetszenek egymásnak, s a férfi hamarosan felbukkan Judith lámpaüzletében. A beszélgetéseket hamarosan találkozók követik, s Judith azon kapja magát, hogy nyakig benne van egy kapcsolatban egy férfival, aki nemcsak, hogy a tenyerén hordozza Őt, de minden más ismerősét is levesz a lábáról.

Ám ami egy ideig hízelgő és élvezetes, nemsokára kórossá és túlzottá válik. Hannes törődése és szerelme ugyanis nem ismer határokat: beférkőzik Judith egész életébe, magához édesgeti a barátait, a családját, rátelepszik a gondolataira, a személyiségére, teljes egészében birtokba veszi a nőt. Ő pedig csupán egyet akar: szabadulni. Megszabadulni minden nyomás alól. Ám ez nem is olyan egyszerű...Hamarosan nem tudni, ki a megszállott és ki az áldozat, mi a valós és mi a hazugság, ki beteges és ki nem...

Azt gondolom, mindig nehéz dolga van annak az írónak, aki korábbi írásainak köszönhetően már sikeresnek számít az Olvasók körében. Az újdonságaikat mindig nagy várakozás előzi meg, és minden Olvasó elvárásokat támaszt irányában. Ugyanazt az érzést, ugyanazt az élményt akarják, mint korábban.

Csakhogy egy idő után ez unalmas. Én - személy szerint - azt gondolom, attól lesz valaki jó író, ha képes megújulni, képes meglepetést okozni, képes mindig újat és újat mutatni. Képes arra, hogy azt érezd olvasás közben: ez nem is ugyanannak az írónak a műve és közben mégis ráismerj minden sajátos stílusjegyére és vonására.

Nos, azt kell mondjam, Daniel Glattauernek mindezt sikerült elérnie nálam és ezzel végérvényesen beírta magát legkedvesebb íróim közé...

Az Örökké tiéd sem témájában, sem hangulatában nem egyezik a Gyógyír északi széllel című kötetével, sokkal mélyebb, sokkal összetettebb annál. Egy destruktív szerelem története ez, kirándulás az emberi lélek mélységeibe, a beteg elme legsötétebb bugyraiba.

Nem romantikus szerelmi történet ez, hanem veszélyes játék, szlalomozás hazugság és igazság között, később ingázás álom és ébrenlét mezsgyéjén.

Glattauer - saját magához hűen - nem foglalkozik a részletek kidolgozásával, a történetet a párbeszédek, a gondolati monológok uralják, nincs belemagyarázás, nincs boncolgatás. Ő inkább az élő beszédet, a cselekedeteket hívja eszközül, s ez egyfajta könnyedséget, lazaságot kölcsönöz a könyv egészének, a szellemes, ironikus mondatok pedig emészthetővé teszik a mindenképpen komoly és feszültséggel teli témát.

A könyv középpontjában leginkább  Judith testi-lelki leépülése áll, vagyis az a jelenség, hogy milyen mechanizmusokat vált ki ez a folyamat egy emberből. A nő átalakulásának leírása figyelemre méltóan pontos és tudományos, s azzal, hogy Hannes személyét teljes mértékben kivonja ebből, a háttérben, a sötétben marad, mi magunk is kételkedni kezdünk Judith épelméjűségében és igazában.

Innentől kezdve soha nincs egy biztos pillanat sem, a feszültség - még emészthető módon kissé felgyülemlik, és a végén - talán túlságosan is gyorsan - lecsapódik. Ám ez a lecsapódás valamiként megnyugtató, felszabadító, eléri azt, hogy mégis jó érzéssel csukjuk be a könyvet.

Nem a klasszikus értelemben vett pszicho-thriller ez a könyv, - hiányoznak belőle ugyanis az igazán rettegésben tartó, feszült pillanatok -, sokkal inkább a műfajok frissítő keveréke, egy - nem is annyira ritka - probléma kisarkított leírása. Az üzenete és a mondanivalója talán nem tudatos, mégis megfontolandó és átgondolandó...

Szeretni nem egyenlő azzal, hogy birtokolni...

Karakterek:

Ha nem volna a téma maga is igen központi és jelentőségteljes, azt mondanám, hogy egy karakterközpontú könyvről van szó. Judith alakja ugyanis annyira összetetten ábrázolt, bonyolult karakterrajz, hogy megköveteli a teljes figyelmünket, tökéletesen relevánsá válik, a könyv egyik meghatározó momentumává. 

Teszi mindezt mindenféle leírás és körbeírás nélkül, pusztán a szereplő cselekedetein, dialógusain, gondolatain keresztül.

Ez valamennyi szereplőre érvényes a könyvben - a karakterizálás minden látszólagos elnagyoltsága ellenére is pontos és bonyolult, hétköznapi, eleven személyekké téve a kötetbeli karaktereket.

Ironikus, hogy a látszólag legalkalmatlanabb, legkisebb karakter bizonyul később az egyetlen józanul gondolkodó, segítőkész személynek, az egyetlen támasznak és mentsvárnak. Talán ez ismét egy burkolt üzenet arra, hogy nem mindig ildomos első benyomás alapján ítélkezni...

Borító:

Kár, hogy a fénykép és a kétdimenziós monitor nem adhatja vissza azt a képet, amit ez a csodálatosan szép kiadás nyújt. A könyv keményfedeles, védőborítós, az elején a kilincs, a kulcs a bilétával csodaszép fényes-sima offszet nyomtatással készült, tökéletesen igényes és esztétikus kiadás, mely méltán nyeri el a hónap kötete címet!

Érdekességek:
Daniel Glattauer 1960-ban született Bécsben. Diplomáját pedagógia és művészettörténet tárgyakból szerezte, majd a Die Presse napilapnál kezdett el dolgozni szerkesztői munkakörben. Később a Der Standard munkatársa lett, ma már főállású író.

Az igazi sikert a 2006-ban megjelent Gut gegen Nordwind hozta meg számára, melyet 30 országban, több mint egymillió példányban adtak ki. 

Olvasói nyomásra született meg a könyv folytatása, mely hasonló fogadtatásban részesült.

Darum című könyvéből 2008-ban filmet forgattak, a Gyógyír északi szélre című darabot pedig a mai napig nagy sikerrel játssza a Belvárosi Színház Őze Áron és Fullajtár Andrea szereplésével (volt szerencsém látni - felejthetetlen élményt nyújtott!).