Fülszöveg:
Patrick Gamble sosem gondolta magáról, hogy különleges, míg egy napon föl nem száll egy repülőgépre, ahonnan egyedül ő kerül ki élve. Claire Forrester akkor jön rá, mennyire más, mint a többiek, amikor a kormány emberei berúgják a ház ajtaját, és meggyilkolják a szüleit. Chase Williams, az amerikai Oregon kormányzója sem nagyon tér el az átlagtól. Kissé megalkuvó, részrehajló politikus, aki végül is arra esküdött fel, hogy védelmezi az Egyesült Államok lakosságát a köztük járó gonosztól, de egyszer csak szörnyű felismerésre ébred. A fenyegetés pedig rettenetes, és ott van testközelben. Eddig kordában tudta tartani a törvény, az erő és legfőképpen a gyógyszerek, de a megdöbbentő történet hősei már tudják, hogy bármikor elszabadulhat a pokol. Mert hamarosan eljön a vörös hold éjszakája, amikor egy felismerhetetlen világ születik, és megkezdődik az emberiségért vívott harc…
Benjamin Percy, az Egyesült Államok-beli Oregonban élő fiatal író tehetségét számos irodalmi díj bizonyítja. A Vörös hold című regénye városi fantasy, természetfölötti thriller, szerelmi történet és társadalmi példázat. Tükröt tart elénk, hogy szembesüljünk félelmeinkkel és ösztönös énünkkel. Hamingway prózáját idéző, sajátos irodalmi horrortörténete több mint félelmetes…
A könyvről:
Úgy 15-16 éves koromban úgy döntöttem, hogy kinőttem az ifjúsági irodalom kategóriáját és ideje más olvasnivaló után néznem. Ekkor történt, hogy nekiestem anyukám könyvespolcának - hatalmas volt!!! - és olvasni kezdtem a legalsó részt. Ott tartotta az amerikai írók műveit, leginkább azokét, akik a 60-as, 70-es években alkottak. Sorra kivégeztem Daniel Keyes-t, Salingert, Kesey-t, Updike-ot, Shaw-t...Főleg Shaw-t... Na, őt nagyon szerettem...De szerettem mindegyiküket. Azt hiszem, leginkább azért, mert általuk éreztem először azt, hogy hatalmas a világ. Nem csak mi vagyunk, nem csak itt, Európa közepén, hanem túlnő rajtunk, tágul, egyre csak tágul, és esélyünk sincs bebarangolni valamennyi szegletét, csakis úgy, ha körbeolvassuk... Elolvassuk minden sorát...
És még egy dolog miatt szerettem. A hangulatuk miatt. Mindegyikből áradt a 60-as, 70-es évek Amerikájának sajátos miliője, egyfajta politikai túlfűtöttség, szabadságvágy és élni akarás.
Amikor először belelapoztam Benjamin Percy nemrég megjelenő könyvébe, ez az érzés kerített újra hatalmába. Pedig nem ugyanabban az időben játszódik a történet, nem ugyanarról a korról szól...mégis. Néhány fejezet elolvasása után már éreztem, hogy sokkal többről lesz itt szó, mint egyszerű fantasyről...Valami mélyebbről, tartalmasabbról, evilágibbról. És lám, milyen igazam lett....
A Vörös hold egy több szálon, több nézőponton keresztül futó történet. Legfőbb szereplője Patrick Gamble, aki tizenévesként az egyetlen túlélőjévé válik egy terrorista likántámadásnak, mely az első lépcsőfoka egy, a kormány elnyomó intézkedései elleni mozgalomnak.
.jpg)
S hogy kik azok a likánok? Olyan emberek, akik egy fertőzésnek köszönhetően alakváltókká váltak. Pontosabban vérfarkasokká. Köztünk emberek közt élnek, ugyanúgy mint mi, hiszen ők is azok. Emberek. Ám sokan vannak, akik ezt nem így látják. Közemberek és politikai vezetők egyaránt. És amikor a gyűlöletük a tetőfokára vág, a likánok visszavágnak -s így születik meg egy véres, borzasztó, kegyetlen politikai és katonai csatározás, melynek beláthatatlan következményei lesznek...
Rendkívül összetett könyv ez. Amellett, hogy a műfajok sajátosan keverednek benne (hiszen fantasy és realista történet egyszerre, horror és disztópia, thriller és dokumentumkönyv egyaránt - romantikusnak viszont egyáltalán nem nevezhető!), egy többrétegű, szimbolikus történet is - tulajdonképpen egy hatalmas metafora.
A likánok lehetnének bárkik: arabok, kínaiak, latínók, négerek - mindegy! A hangsúly nem a kin van. Sokkal inkább az emberi természeten, a faji megkülönböztetésen, idegengyűlöleten, rasszizmuson, kirekesztettségen. A társadalmi szegregáción.
.jpg)
A likánok jelenléte a könyvben - úgy érzem, egy kicsit álca, a valóság elrejtése, leplezése, mintha a cenzúra "rájönne" az író valódi szándékára.
Másrészt egy kicsit marketingfogás - hiszen gondoljunk bele, mennyivel könnyebb eladni egy könyvet manapság úgy, hogy természetfeletti lények szerepelnek benne! Mennyivel nehezebb lenne úgy, hogy egyszerűen azt mondod: ez a könyv az idegengyűlöletről szól. Sajnos így van ez, de Benjamin Percy azt hiszem, zseniálisan megoldotta a problémát, tömegeket mozgatott meg, tett kíváncsivá és juttatta el mondanivalóját hozzájuk. Helyesen..
A történet és a cselekmény során - a vérfarkasok kivételével - minden realisztikus, tulajdonképpen a múlttól a jövőig egy alternatív történelem jelenik meg a szemünk előtt, nagy politikai csatározásokkal, vad, brutális akciójelenetekkel, élénk, csodálatos tájleírásokkal, részletesen alátámasztott, tudományos magyarázatokkal.
Voltak részek, ahol legszívesebben becsaptam volna a könyvet és ki sem nyitottam volna többet - ha nem lett volna olyan nagyon érdekfeszítő és izgalmas. Hogy miért is? Azért, mert bizony Benjamin Percy meglehetősen kegyetlenül és kíméletlenül bánik a szereplőivel, nem tanúsít feléjük semmiféle együttérzést, megkínozza - szó szerint -, meggyötri őket, néha igazán, hihetetlenül brutális velük szemben. És ha sokszor fel is fordult a gyomrom a leírásaitól, egyetlen percre sem éreztem azt, hogy mindez felesleges vagy netalántán szenzációhajhász lenne...szükséges volt, elkerülhetetlen mindahhoz, hogy megértsük a szereplők motivációit, hogy érzelmileg túlfűtött hangulatba kerüljünk ahhoz, hogy lássuk, mi miért történik, és mennyire feleslegesen...És hogy aztán a végén, az epilógus hihetetlen döbbenetét átélve elmondhassuk, mennyire reménytelenül lerombolta Benjamin Percy az emberiségbe vetett hitünket ...
És ha a történet maga nem lenne elég, azt kell mondanom: Benjamin Percy fenomenális író! Nem elsősorban azért, mert kitalálta ezt a sztorit. Hanem azért, ahogy megírta. Hiszen lássuk csak: a történet egy igen hosszú időt ölel fel, amit mindvégig jelen időben írt meg - ebből hihetetlen káosz is lehetett volna, de Percy zseniálisan megoldotta és véghezvitte a majdnem lehetetlent. (Egyébként nem nagyon szeretem a jelen időben írt történeteket, mert szerintem irtó nehéz őket olvasni. Tagadhatatlanul nincs ez másképp itt sem, de bámulatosan rövid idő alatt megszoktam, és a közepétől már észre sem vettem, hogy nem a megszokott igeidőben vagyunk...) Mégis a zsenialitását leginkább abban látom, ahogyan a különböző karaktereket megszólaltatja. Hiszen minden szereplőnek egyéni, sajátos hangja van, saját stílusa, amit összetéveszthetetlen magabiztossággal szólaltat meg Percy a nézőpontváltások során. Patrick talán a leglíraibb, kicsit lágyabb, költőibb, érzelmesebb, Clare tárgyilagos és lényegretörő, Chase nyers és ösztönszerű... Mindannyian más és más hangot és ezzel együtt egyéniséget kapnak. Nem válik egyikükből sem nemzeti hős, nem lesz egyikük sem főgonosz...de egyediek és különlegesek lesznek, önálló identitású karakterek.
És ha már főgonoszt említettem, el kell mondjam, hogy van, természetesen van a könyvben tiszta negatív szereplő. Számomra mégis inkább Chase volt az, aki minden ellenérzésemet kivívta. Hogy miért? A képmutatása, az alakoskodása miatt. Azt hiszem, nincs ennél visszataszítóbb és megvetendőbb emberi tulajdonság. Még a gonoszság sem az, mert azzal legalább tudjuk, hányadán állunk. Az egyenes és kiszámítható. De az álnokság, az mindig váratlanul, hátulról jön, az mindig hazug és szégyenletes, az mindig orv és alamuszi. Semmi nincs, amit ennél gyűlöletesebb lenne - így számomra Chase volt a "főgonosz".
Borító:
A kiadó megtartotta az eredeti borító vörösben játszó, kicsit misztikus, kicsit horrorisztikus érzetű képét, ami remekül tükrözi a regény hangulatát, provokatív érzületét, feszültséggel terhes légkörét. Meg kell mondjam, első ránézésre a második, a teljes holdat megjelenítő borítókép tetszett jobban, de jobban belegondolva sokkal inkább az első kép való a könyvhöz: a fa lombja közt átszűrődő félelmetes holdsugár ezernyi veszélyt ígér, beleborzongok a látványába, lúdbőrös lesz a karom tőle... Jó választás...
S hogy miért vörös (akár a cím, akár a borító)? Nos, az a könyvből kiderül...
.jpg)
Érdekességek:
Benjamin Percy-nek mindeddig két regénye (a Red Moon és a The Wilding) és két novelláskötete jelent meg hazájában, melyekkel számos irodalmi díjat és elismerést bezsebelt.
Jelenleg a The Wilding forgatókönyvén dolgozik, amit hamarosan megfilmesítenek, és nem más lesz az adaptáció rendezője mint Guillermo Arriaga, a Bábel és a 21 gramm rendezője.
Köszönöm a könyvet a Geopen Kiadónak!
Úgy 15-16 éves koromban úgy döntöttem, hogy kinőttem az ifjúsági irodalom kategóriáját és ideje más olvasnivaló után néznem. Ekkor történt, hogy nekiestem anyukám könyvespolcának - hatalmas volt!!! - és olvasni kezdtem a legalsó részt. Ott tartotta az amerikai írók műveit, leginkább azokét, akik a 60-as, 70-es években alkottak. Sorra kivégeztem Daniel Keyes-t, Salingert, Kesey-t, Updike-ot, Shaw-t...Főleg Shaw-t... Na, őt nagyon szerettem...De szerettem mindegyiküket. Azt hiszem, leginkább azért, mert általuk éreztem először azt, hogy hatalmas a világ. Nem csak mi vagyunk, nem csak itt, Európa közepén, hanem túlnő rajtunk, tágul, egyre csak tágul, és esélyünk sincs bebarangolni valamennyi szegletét, csakis úgy, ha körbeolvassuk... Elolvassuk minden sorát...
És még egy dolog miatt szerettem. A hangulatuk miatt. Mindegyikből áradt a 60-as, 70-es évek Amerikájának sajátos miliője, egyfajta politikai túlfűtöttség, szabadságvágy és élni akarás.
Amikor először belelapoztam Benjamin Percy nemrég megjelenő könyvébe, ez az érzés kerített újra hatalmába. Pedig nem ugyanabban az időben játszódik a történet, nem ugyanarról a korról szól...mégis. Néhány fejezet elolvasása után már éreztem, hogy sokkal többről lesz itt szó, mint egyszerű fantasyről...Valami mélyebbről, tartalmasabbról, evilágibbról. És lám, milyen igazam lett....
A Vörös hold egy több szálon, több nézőponton keresztül futó történet. Legfőbb szereplője Patrick Gamble, aki tizenévesként az egyetlen túlélőjévé válik egy terrorista likántámadásnak, mely az első lépcsőfoka egy, a kormány elnyomó intézkedései elleni mozgalomnak.
.jpg)
S hogy kik azok a likánok? Olyan emberek, akik egy fertőzésnek köszönhetően alakváltókká váltak. Pontosabban vérfarkasokká. Köztünk emberek közt élnek, ugyanúgy mint mi, hiszen ők is azok. Emberek. Ám sokan vannak, akik ezt nem így látják. Közemberek és politikai vezetők egyaránt. És amikor a gyűlöletük a tetőfokára vág, a likánok visszavágnak -s így születik meg egy véres, borzasztó, kegyetlen politikai és katonai csatározás, melynek beláthatatlan következményei lesznek...Rendkívül összetett könyv ez. Amellett, hogy a műfajok sajátosan keverednek benne (hiszen fantasy és realista történet egyszerre, horror és disztópia, thriller és dokumentumkönyv egyaránt - romantikusnak viszont egyáltalán nem nevezhető!), egy többrétegű, szimbolikus történet is - tulajdonképpen egy hatalmas metafora.
A likánok lehetnének bárkik: arabok, kínaiak, latínók, négerek - mindegy! A hangsúly nem a kin van. Sokkal inkább az emberi természeten, a faji megkülönböztetésen, idegengyűlöleten, rasszizmuson, kirekesztettségen. A társadalmi szegregáción.
.jpg)
A likánok jelenléte a könyvben - úgy érzem, egy kicsit álca, a valóság elrejtése, leplezése, mintha a cenzúra "rájönne" az író valódi szándékára. Másrészt egy kicsit marketingfogás - hiszen gondoljunk bele, mennyivel könnyebb eladni egy könyvet manapság úgy, hogy természetfeletti lények szerepelnek benne! Mennyivel nehezebb lenne úgy, hogy egyszerűen azt mondod: ez a könyv az idegengyűlöletről szól. Sajnos így van ez, de Benjamin Percy azt hiszem, zseniálisan megoldotta a problémát, tömegeket mozgatott meg, tett kíváncsivá és juttatta el mondanivalóját hozzájuk. Helyesen..
A történet és a cselekmény során - a vérfarkasok kivételével - minden realisztikus, tulajdonképpen a múlttól a jövőig egy alternatív történelem jelenik meg a szemünk előtt, nagy politikai csatározásokkal, vad, brutális akciójelenetekkel, élénk, csodálatos tájleírásokkal, részletesen alátámasztott, tudományos magyarázatokkal.
Voltak részek, ahol legszívesebben becsaptam volna a könyvet és ki sem nyitottam volna többet - ha nem lett volna olyan nagyon érdekfeszítő és izgalmas. Hogy miért is? Azért, mert bizony Benjamin Percy meglehetősen kegyetlenül és kíméletlenül bánik a szereplőivel, nem tanúsít feléjük semmiféle együttérzést, megkínozza - szó szerint -, meggyötri őket, néha igazán, hihetetlenül brutális velük szemben. És ha sokszor fel is fordult a gyomrom a leírásaitól, egyetlen percre sem éreztem azt, hogy mindez felesleges vagy netalántán szenzációhajhász lenne...szükséges volt, elkerülhetetlen mindahhoz, hogy megértsük a szereplők motivációit, hogy érzelmileg túlfűtött hangulatba kerüljünk ahhoz, hogy lássuk, mi miért történik, és mennyire feleslegesen...És hogy aztán a végén, az epilógus hihetetlen döbbenetét átélve elmondhassuk, mennyire reménytelenül lerombolta Benjamin Percy az emberiségbe vetett hitünket ...
És ha a történet maga nem lenne elég, azt kell mondanom: Benjamin Percy fenomenális író! Nem elsősorban azért, mert kitalálta ezt a sztorit. Hanem azért, ahogy megírta. Hiszen lássuk csak: a történet egy igen hosszú időt ölel fel, amit mindvégig jelen időben írt meg - ebből hihetetlen káosz is lehetett volna, de Percy zseniálisan megoldotta és véghezvitte a majdnem lehetetlent. (Egyébként nem nagyon szeretem a jelen időben írt történeteket, mert szerintem irtó nehéz őket olvasni. Tagadhatatlanul nincs ez másképp itt sem, de bámulatosan rövid idő alatt megszoktam, és a közepétől már észre sem vettem, hogy nem a megszokott igeidőben vagyunk...) Mégis a zsenialitását leginkább abban látom, ahogyan a különböző karaktereket megszólaltatja. Hiszen minden szereplőnek egyéni, sajátos hangja van, saját stílusa, amit összetéveszthetetlen magabiztossággal szólaltat meg Percy a nézőpontváltások során. Patrick talán a leglíraibb, kicsit lágyabb, költőibb, érzelmesebb, Clare tárgyilagos és lényegretörő, Chase nyers és ösztönszerű... Mindannyian más és más hangot és ezzel együtt egyéniséget kapnak. Nem válik egyikükből sem nemzeti hős, nem lesz egyikük sem főgonosz...de egyediek és különlegesek lesznek, önálló identitású karakterek.
És ha már főgonoszt említettem, el kell mondjam, hogy van, természetesen van a könyvben tiszta negatív szereplő. Számomra mégis inkább Chase volt az, aki minden ellenérzésemet kivívta. Hogy miért? A képmutatása, az alakoskodása miatt. Azt hiszem, nincs ennél visszataszítóbb és megvetendőbb emberi tulajdonság. Még a gonoszság sem az, mert azzal legalább tudjuk, hányadán állunk. Az egyenes és kiszámítható. De az álnokság, az mindig váratlanul, hátulról jön, az mindig hazug és szégyenletes, az mindig orv és alamuszi. Semmi nincs, amit ennél gyűlöletesebb lenne - így számomra Chase volt a "főgonosz".Borító:
A kiadó megtartotta az eredeti borító vörösben játszó, kicsit misztikus, kicsit horrorisztikus érzetű képét, ami remekül tükrözi a regény hangulatát, provokatív érzületét, feszültséggel terhes légkörét. Meg kell mondjam, első ránézésre a második, a teljes holdat megjelenítő borítókép tetszett jobban, de jobban belegondolva sokkal inkább az első kép való a könyvhöz: a fa lombja közt átszűrődő félelmetes holdsugár ezernyi veszélyt ígér, beleborzongok a látványába, lúdbőrös lesz a karom tőle... Jó választás...
S hogy miért vörös (akár a cím, akár a borító)? Nos, az a könyvből kiderül...
.jpg)
Érdekességek:
Benjamin Percy-nek mindeddig két regénye (a Red Moon és a The Wilding) és két novelláskötete jelent meg hazájában, melyekkel számos irodalmi díjat és elismerést bezsebelt.
Köszönöm a könyvet a Geopen Kiadónak!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése