A Blogturné Klub újra egy nagyon hosszú turnéra indul, ezúttal Katja Millay: Nyugalom tengere című regényét szeretné Nektek bemutatni 13 bloggerének segítségével - június 10 - 22 között.
Az értékelések és extrák mellett, a már megszokott játék sem marad el, ha ügyesek vagytok, akkor a blogturné végén megnyerhetitek az egyik példányt a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott 3 könyvből.
Katja Millay: A nyugalom tengere
Kiadó: Könymolyképző Kiadó
Oldalszám: 504 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Besorolás: NA, realista, romantikus
Fülszöveg:
A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.
Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.
A könyvről:
"Ha lenne nálunk teleszkóp, megmutathatnám neked a Nyugalom tengerét. – Az égre szegezi az ujját. – Látod? Odafent, a Holdon. Szabad szemmel nem igazán lehet kivenni.
...
Azért raktam ki azt a képet, hogy emlékeztessen, mekkora kamu az egész. A neve alapján régen azt hittem, hogy a Nyugalom tengere egy gyönyörű, békés hely. Ahová szívesen kerülne az ember a halála után. Ahol csönd és víz vár. Egy olyan hely, ami egyszerűen elnyeli, mindenképpen befogadja az embert. Szépen elképzeltem az egészet. ...
De nem valóságos. A Nyugalom tengere még csak nem is tenger. Csak egy nagy, sötét árnyék a Holdon. Már a neve is hazugság. Nem jelent semmit."
És valóban. Nastya három évvel ezelőtt nemcsak a bal kezének rugalmasságát és önmagát veszítette el egy őt ért brutális támadás során, hanem a hitet is. A hitet a jövőben, az emberi jóságban és önmaga tiszteletében. Vadóc módjára sminkel, kihívóan öltözködik, de nem beszél és teljesen elutasít mindenkit maga körül. Nagynénjéhez költözik és új iskolába kezd járni.
Rajta kívül csak egyetlen ember van a suliban, aki hozzá hasonlóan elszigetelődik a társaitól. Josh, aki 17 éves korára elveszítette családjának minden tagját: először anyját és húgát, aztán apját, nagyanyját, s most a nagyapját is. Ezért aztán próbálja távol tartani magát mindenkitől, mert tudja: megszakadna a szíve, ha még egyszer valakitől el kéne búcsúznia.
Ám a sors mindig a legváratlanabb helyről kínálja a gyógymódot, s Nastya és Josh hamarosan barátságot kötnek...
Katja Millay regényére ráfoghatnánk, hogy ez egy szerelmes könyv. És valóban: két magányos, tizenéves fiatal egymásra találásának, lassan, óvatosan kialakuló szerelmének története ez a regény.
Ám ha ezt mondanánk, igazából semmit sem mondanánk el róla. Merthogy sokkal több, sokkal mélyebb és lényegibb dolgokról szól, nem csupán két fiatal, sokkal inkább két túlélő, két megviselt és reményvesztett ember küzdelme ez. Küzdelme az élettel, a jövővel és a múlttal, egymással és önmagával.
Történet a szerelemről, gyűlöletről, veszteségről, bűntudatról, megbocsátásról és a reményről.
A könyvet végigkíséri a két szereplő kettős, egymást váltó narrációja, mely mély, intenzív megértést biztosít az Olvasó számára, s a lényegi dolgok kimondása nélkül is érezni a szereplők vívódását, dilemmáit. A csodálatos belső monológok, a szarkasztikus humor kárpótolja a történet elején nélkülözött párbeszédek sokaságát, elősegítik a karakterek személyiségének, illetve a lassan, fokozatosan kibontakozó háttértörténetnek a kirajzolódását.
A történet egyértelműen karaktervezérelt. Nastya és Josh mindketten roppantmód érdekes, kifejező személyiségek, akiknek lelki sérülései, metaforikusan felépített falai börtönbe zárják saját egyéniségüket. Ám a történet során, egymás gyógymódjaként a falak elkezdenek lehullani, s az írónő által roppant óvatosan és hitelesen kialakított karakterfejlődés fenomenális, ami kitűnő pszichológiai érzékre és emberismeretre utal.
Ám nemcsak a jellemek leírása, a lelki folyamatok ábrázolása bravúros, hanem azok a zseniális írói eszközök, melyek kivételes könyvvé teszik A nyugalom tengerét: a lépésről lépésre felépített, puzzle-ként kibontakozó háttértörténet, az a nagyfokú, erőteljes harag, ami végig átszövi a szereplők cselekedeteit, és végül a miértekre adott válasz, mely szinte a visszájára fordítja a történteket.
Összességében véve A nyugalom tengere egy nagyszerű, szívbemarkolóan fájdalmas könyv a túlélésről és a veszteségek feldolgozásáról. Üzenete azonban minden kínzó érzése ellenére is egyértelmű: mindig van jobb, szebb és boldogabb. Túl lehet élni és túl kell élni! S ha megteszed, vár rád a jövő!
"Ha lenne nálunk teleszkóp, megmutathatnám neked a Nyugalom tengerét. – Az égre szegezi az ujját. – Látod? Odafent, a Holdon. Szabad szemmel nem igazán lehet kivenni.
...
Azért raktam ki azt a képet, hogy emlékeztessen, mekkora kamu az egész. A neve alapján régen azt hittem, hogy a Nyugalom tengere egy gyönyörű, békés hely. Ahová szívesen kerülne az ember a halála után. Ahol csönd és víz vár. Egy olyan hely, ami egyszerűen elnyeli, mindenképpen befogadja az embert. Szépen elképzeltem az egészet. ...
De nem valóságos. A Nyugalom tengere még csak nem is tenger. Csak egy nagy, sötét árnyék a Holdon. Már a neve is hazugság. Nem jelent semmit."
És valóban. Nastya három évvel ezelőtt nemcsak a bal kezének rugalmasságát és önmagát veszítette el egy őt ért brutális támadás során, hanem a hitet is. A hitet a jövőben, az emberi jóságban és önmaga tiszteletében. Vadóc módjára sminkel, kihívóan öltözködik, de nem beszél és teljesen elutasít mindenkit maga körül. Nagynénjéhez költözik és új iskolába kezd járni.
Rajta kívül csak egyetlen ember van a suliban, aki hozzá hasonlóan elszigetelődik a társaitól. Josh, aki 17 éves korára elveszítette családjának minden tagját: először anyját és húgát, aztán apját, nagyanyját, s most a nagyapját is. Ezért aztán próbálja távol tartani magát mindenkitől, mert tudja: megszakadna a szíve, ha még egyszer valakitől el kéne búcsúznia.
Ám a sors mindig a legváratlanabb helyről kínálja a gyógymódot, s Nastya és Josh hamarosan barátságot kötnek...
Katja Millay regényére ráfoghatnánk, hogy ez egy szerelmes könyv. És valóban: két magányos, tizenéves fiatal egymásra találásának, lassan, óvatosan kialakuló szerelmének története ez a regény.
Ám ha ezt mondanánk, igazából semmit sem mondanánk el róla. Merthogy sokkal több, sokkal mélyebb és lényegibb dolgokról szól, nem csupán két fiatal, sokkal inkább két túlélő, két megviselt és reményvesztett ember küzdelme ez. Küzdelme az élettel, a jövővel és a múlttal, egymással és önmagával.
Történet a szerelemről, gyűlöletről, veszteségről, bűntudatról, megbocsátásról és a reményről.
A könyvet végigkíséri a két szereplő kettős, egymást váltó narrációja, mely mély, intenzív megértést biztosít az Olvasó számára, s a lényegi dolgok kimondása nélkül is érezni a szereplők vívódását, dilemmáit. A csodálatos belső monológok, a szarkasztikus humor kárpótolja a történet elején nélkülözött párbeszédek sokaságát, elősegítik a karakterek személyiségének, illetve a lassan, fokozatosan kibontakozó háttértörténetnek a kirajzolódását.
A történet egyértelműen karaktervezérelt. Nastya és Josh mindketten roppantmód érdekes, kifejező személyiségek, akiknek lelki sérülései, metaforikusan felépített falai börtönbe zárják saját egyéniségüket. Ám a történet során, egymás gyógymódjaként a falak elkezdenek lehullani, s az írónő által roppant óvatosan és hitelesen kialakított karakterfejlődés fenomenális, ami kitűnő pszichológiai érzékre és emberismeretre utal.
Ám nemcsak a jellemek leírása, a lelki folyamatok ábrázolása bravúros, hanem azok a zseniális írói eszközök, melyek kivételes könyvvé teszik A nyugalom tengerét: a lépésről lépésre felépített, puzzle-ként kibontakozó háttértörténet, az a nagyfokú, erőteljes harag, ami végig átszövi a szereplők cselekedeteit, és végül a miértekre adott válasz, mely szinte a visszájára fordítja a történteket.
Összességében véve A nyugalom tengere egy nagyszerű, szívbemarkolóan fájdalmas könyv a túlélésről és a veszteségek feldolgozásáról. Üzenete azonban minden kínzó érzése ellenére is egyértelmű: mindig van jobb, szebb és boldogabb. Túl lehet élni és túl kell élni! S ha megteszed, vár rád a jövő!
Karakterek:
Nastya első megjelenése és a személyisége közötti ellentmondás talán a legfőbb írói eszköz jellemének megformálására, hiszen már ebből is láthatjuk azt a bonyolult és kusza rendszert, amely őt alkotja. S bár a könyv első felében párbeszédei képtelenek jellemezni őt - hiszen nem beszél, Katja Millay mégis remekül ábrázolja a lányt belső megnyilvánulásaival, megjelenésével, viselkedésével.
Josh az egyik legszeretetreméltóbb, legédesebb fiúkarakter, s bár ellenállása és kívülállóssága megkérdőjelezhetetlen, pont ezért tekintünk rá hódolattal és csodálattal. Fájdalma és sérelmei nem sebezhetővé, sokkal inkább erőssé teszik őt, számunkra pedig egy újabb férfikarakterré, akit ki szeretnénk gyógyítani mély fájdalmából.
Ám hiába minden nagyszerű jellemábrázolás a főszereplők tekintetében, számomra a mellékszereplők adták meg az igazi csodát! Clay őszinte és belenyugvó bölcsessége, Nastya családjának összeroppantó szeretete, Drew foggal-körömmel leplezett "jófejsége" és tisztessége! Ők voltak azok, akik a két főszereplőt támogatták, segítették, s meggyőződésem, hogy nélkülük sehol sem lennének! Nagyon szerettem őket ezért!
Borító:
A könyv borítóját azt hiszem, a legtöbben már ismerik, hiszen igen figyelemfelhívó és megjegyezhető, sőt talán még egy igen érdekes pszichológiai tanulmány forrása is lehet. Speciel: ki mit lát meg benne először? Ugyanis a könyv kettős képet rejt: egyrészt a két, feketébe burkolózó arcot, másrészt az útra kifolyt fehér jégkrémet. S ugyan ezek egyike sem kapcsolódik szorosan a könyv történetéhez (bár igaz, hogy Nastya nagy fagyirajongó!), a borítókép hatása egyértelmű!
Természetesen nem ez az egyetlen borítója a könyvnek, a teljes borítóbörzét Lupinál láthatjátok, íme néhány a legemlékezetesebbek közül:
Természetesen nem ez az egyetlen borítója a könyvnek, a teljes borítóbörzét Lupinál láthatjátok, íme néhány a legemlékezetesebbek közül:
A könyv trailere és a befejező jelenet dala
Íme, egy nagyszerű könyvtrailer a rajongók által a Gossip Girlből ismert Nate-tel (Chace Crawford) és Kaya Scodelario-val a főszerepben. Szerintem a dal, a színészek mind-mind tökéletes választásnak bizonyultak - nem gondoljátok?
A történet végén Nastya rálép a gyógyulás útjára, és talán, de csak talán otthonra talál.... Önmagában és a világban. Ez a dal tökéletesen kifejezi ezt, s ha valaha is megfilmesítenék a történetet, nagyszerű betétdal lenne Gabrielle Aplin Home című dala a záróképekhez:
Nyereményjáték
“Nagyon érdekelnek a nevek. Gyűjtöm őket, az eredetüket és a jelentésüket. Neveket gyűjteni könnyű: nem kerülnek semmibe, és nem foglalnak sok helyet. Szeretek neveket olvasgatni, és úgy tenni, mintha mindegyiknek jelentése volna.”
A főszereplő, Nastya hobbija a keresztnevek gyűjtése, így mi is ezt választottuk játék gyanánt. Kiválasztottunk 13 magyar eredetű keresztnevet és ezeket kell összegyűjteni a blogokon található leírások alapján.
Minden blogon egy keresztnevet kell kitalálnotok és beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába.
Játékszabályok:
1.) Kedveld a Blogturné Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)
2.) Kedveld a Vörös Pöttyös? Szeretem Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)
3.) Írd be a helyes megfejtéseket! (KÖTEZELŐ)
4.) Oszd meg a turnét! (NEM KÖTELEZŐ)
A kiadó csak Magyarország területére postáz.
A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway
“Régi magyar eredetű személynév, jelentése: sólyom.”
A blogturné további állomásai:
Június 10 - Deszy könyvajánlója
Június 11 - Angelika blogja
Június 12 - Kristina blogja
Június 13 - Always Love a Wild Book
Június 14 - Book Heaven
Június 15 - Loki olvasmányok
Június 16 - Szilvamag olvas
Június 17 - Kelly Lupi olvas
Június 18 - MFKata gondolatai
Június 19 - Nem harap a...
Június 20 - Dreamworld
Június 21 - Media Addict
Június 22 - Roni olvas
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése