David Levithan: Nap nap után

Óriási a várakozás az olvasók körében, hiszen először jelenik meg magyarul David Levithan regény! A Nap nap után című történetet a Maxim Könyvkiadónak köszönhetjük. A Blogturné Klub bloggerei is kiemelt figyelemmel olvasták a könyvet, a turné során 12 különböző véleményt olvashattok erről a nem hétköznapi történetről, melyben “A” minden nap új testben találja magát.. A kiadó jóvoltából szokás szerint 3 példányt sorsolunk ki azok között, akik helyesen válaszolnak a játék kérdéseire.

David Levithan: Nap nap után

Kiadó: Maxim Könyvkiadó 

Sorozat: Dream válogatás

Oldalszám: 322 oldal

Fordította: Vince Judit

Goodreads: 4,00

Besorolás: YA, fantasy, romantikus

Megjelenés: 2014. szeptember

Fülszöveg:

„A" sohasem tudja előre, hogy másnap hol fog ébredni, és kinek a személyiségét fogja felvenni. Már rég beletörődött ebbe, sőt kialakította saját életstratégiáját is: Ne kötődj senkihez! Maradj észrevétlen! Ne avatkozz bele semmibe! Minden megy is a maga útján rendesen, mígnem egy reggel „A" Justin testében ébred, és találkozik a fiú barátnőjével, Rhiannonnal. Attól a pillanattól fogva „A" jól bevált szabályai értelmüket vesztik, mert főhősünk nap nap után a lánnyal akar lenni. David Levithan az írói képzelet új távlatait nyitja meg. A szerző feltárja az olvasó előtt egy magával ragadó történetben „A" életének és szerelmének bonyolultságát, melyből kiderül, vajon Rhiannon képes lesz-e igazán szeretni a mindennap valaki más testében formát öltő „A"-t.

A könyvről:

Az élet nap mint nap találkozásokból és búcsúzásokból áll. Nap nap után új arcokkal találkozunk, új emberekkel találjuk szembe magunkat. Van, akit észre sem veszünk, csak elsétálunk mellette, és személye abban a pillanatban kitörlődik az emlékezetünkből, amint magunk mögött hagytuk.

És van, akinek az arca beleivódik a memóriánkba, valamiképpen rögzül és talán egy egész életen át is velünk marad...

Ez természetes és megszokott jelenség, az emberi élet velejárója, az emberi elme csodája. Talán soha el sem gondolkodtunk rajta igazán.

Ám mi lenne akkor, ha minden nap, minden reggel, újra és újra csupa idegen arc venne körül minket? Sőt az arc, ami a tükörből tekint le ránk reggelente, szintén ismeretlen lenne minden egyes ébredésnél? Ha az életünkben semmi nem lenne állandó... még mi magunk sem...?

A életében ez pontosan így van, ugyanis születése pillanatától kezdve minden nap valaki más testében ébred, más családdal, más barátokkal, más otthonnal körülvéve. Számára folyton folyvást minden változik: egyszer fiú, egyszer lány, egyszer vékony, egyszer kövér, egyszer fehér, egyszer fekete. Egyetlen egy valami marad mindig ugyanaz: a lelke, a személyisége - amit azonban saját magán kívül senki más nem ismerhet...

Ám egy napon találkozik egy lánnyal, Rhiannonnal, és egy csapásra minden megváltozik. A saját elveit felrúgva próbál állandó kapcsolatot teremteni a lánnyal, megragad minden lehetőséget arra, hogy találkozzanak - nem törődve a "gazdatesttel", akiben éppen aznap lakik. S miközben lassan felfedi Rhiannon előtt a titkát, mások előtt is úgy tűnik, lelepleződött. 
Meg lehet-e birkózni egy ilyen élettel? Van-e ebből kiút? Van-e megoldás?
Erről szól ez a könyv.

David Levithan könyvének eredetiségéhez kétség sem férhet. Igazán nagyon érdekes és fantáziadús az a koncepció, amelyet Nap nap után című könyvében elénk tár: egy mozgalmas, folytonos változásban lévő életet, mely kizár minden kötődést és állandóságot. 

Igazán érdekes felvetés, mellyel csupán filmen találkoztam eddig, regény vagy írott történet során még sosem. Ráadásul David Levithan-nak istenadta tehetsége van a történetmeséléshez, mellyel olyan ügyesen szövi egyik szálat a másik után, olyan lehengerlő módon fogalmaz és érzékeltet, hogy annak ellenére is tovább olvassa az ember, hogy minden ötletessége ellenére a történet mégiscsak nagyon frusztráló és megterhelő.

Frusztráló, hiszen A helyzete nagyon bizonytalan, megkérdőjelez minden emberi tulajdonságot és kötődést. Hiszen A-nak születésétől kezdve nincs egyetlen kapaszkodója sem, sodródik a történésekkel céltalanul, mindenféle várható jövő és lehetőség nélkül. 

Ez bizonyos szempontból rendkívül érdekes és újszerű elképzelés, a lélek és a test kettősségének teljes szétválasztása, a személyiség megfosztása minden külsőségtől. Ám számomra olyannyira elképzelhetetlen és felfoghatatlan, hogy igen nehezen viseltem ezt a felvetést. 

Hiszen gondoljunk csak bele: el tudunk képzelni olyan életet, amiben nincs semmi kapaszkodónk, nincs semmi kötődésünk? Amiben nem adunk és nem kapunk szeretetet, amiben nincs otthonunk, nincs szilárd pontunk, amiben nincs biztonságunk? Én nem gondolom, hogy egy ember számára mindez lehetséges, és elviselhető, nem hiszem, hogy bárki képes lenne így létezni és élni...

Ugyanakkor úgy vélem, David Levithan is biztos ebben, ám a könyvében előforduló logikátlanságokra nagy ívben tesz, egyszerűen félresöpri őket. Nem a logika ugyanis a célja a könyvével, de még csak nem is egy kihívásokkal teli, keserédes szerelem történetének elmesélése. 

Sokkal inkább szól arról, hogy mit is jelent embernek lenni!

Minden fejezettel egy új életet, egy új élettörténetet és élethelyzetet tár elénk, tele gonddal, problémával, néha teljesen kilátástalan helyzettel, mégis tele optimizmussal és élni akarással. Megjelenik itt drog, elhízás, öngyilkosság, mély depresszió, kirekesztés, illegális bevándorlás és megannyi korabeli társadalmi probléma.

A a saját reménytelen helyzetén túl is segíti a gazdatesteit, vezeti őket, és közben ő magát is többé és jobbá teszik ezek a megismert sorsok, ezek a röpke pillantások az élet különböző helyzeteibe. 

Az író didaktikai szándéka egyértelmű, ám nem túlzó és nem felnagyított, a könyv végéhez érve teljesen világos és átlátható.

S emellett - talán kicsit túlhangsúlyozva - egy keserédes, gátakkal teli szerelem képe villan elénk Rhiannon és A kapcsolatával, mely ismét az emberi élet kihívásaira, annak megpróbáltatásaira, a döntések kényszerűségére apellál, s az önzés és az önzetlenség, helyes és helytelen közti hajszálvékony különbséget igyekszik érzékeltetni.

A könyv hangulata - ahogy azt korábban is írtam - kissé frusztráló, kissé megterhelő, ám írásmódja élvezetes, eseményvezérelt történetvezetése lendületes és mozgalmas, stílusa a nyers és a bensőséges közti íven mozog. Igazán élvezetes olvasmány.

Ám legnagyobb erőssége egyértelműen a mondanivaló mélységében és intenzitásában rejlik. Abban, hogy : 

"Néha az apróságok számítanak. Mindaz, amit nap mint nap csinálsz. Mindaz, amit minden egyes nap teszel másokért. Ha kicsiben is, de megmented a világot."

Karakterek:

A kötet egyértelmű főhőse A, egy test és nem nélküli személyiség, akire tekinthetünk áldozatként, de akár elkövetőként is. Áldozat, hiszen semmiképpen sem tehet róla, hogy ilyen "vándorló" életbe született bele, hogy gyökértelen és testtelen, hogy kényszerűségből "megszáll" bizonyos, vele egykorú embereket. 

Ám mégiscsak belebújik más ember testébe, egy napig használja és elorozza, anélkül, hogy a "tulajdonosa" abba beleegyezne, s Rhiannon megismerése után bizony saját céljaira használja. S bár A nagyon lojális és együttérző, mégis, ki örülne, ha vele történne meg ugyanez?? 

A számomra teljesen megfoghatatlan és kiszámíthatatlan, bizonytalansága bennem is bizonytalanságot szült, s így nem tudtam igazán közel kerülni hozzá.

Ugyanez a helyzet Rhiannonnal is, akinek távolságtartó, óvatos természete és viselkedése teljesen érthető és helyénvaló, mégsem vált számomra igazán szerethetővé. Kicsit arrogánsnak, kicsit keménynek tűnt, máskor meg éppen az ellenkezőjének. Valahogy nem sikerült őt megkedvelnem, annak ellenére, hogy lelki vívódása és dilemmája tökéletesen ábrázolt és teljesen helyénvaló.

Borítók

A könyv 2012-es megjelenése óta számos országban megjelent, többnyire az eredeti, Random House által használt és alkalmazott borítóval, melyen a felhők közt lebegő alakokat láthatunk. Filozófikus többletjelentéssel bír ez a borítókép, de kifejezetten tetszetős és érdekes.

Ettől némileg eltér az a koncepció, melyben sok-sok arccal és alakkal ábrázolják A-t, szinte csak árnyékként, (egy picit kubista stílussal :)). s a kékes árnyalatokból kiemelkedve egy vörös szív - utalva arra, hogy az érzelmek és gondolatok azért állandók. 

Hasonló az elgondolás a német borító esetén is, ahol a borítót szinte betölti a sok-sok arc, s ebből a színes, változó nagyságú betűk szinte kiemelkednek - számomra ez mégis semmitmondó, s egyáltalán nem tükrözik a könyv kissé frusztráló, mélyebb hangulatát.

És íme ez...amit egyszerűen képtelen vagyok értelmezni. Galambok? Kékruhás lány? hmmm??? 

Nyereményjáték

A blogturné állomásain 12 David Levithan könyv kezdőbetűit rejtettük el. Gyűjtsd össze a könyvcímeket és írd be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. A nyerteseket azok közül sorsoljuk, akik minden címet megfejtenek. Goodreads segít! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:

09.02. Kelly & Lupi olvas

09.04. MF Kata gondolatai

09.06. Nem harap a..

09.08. Deszy könyvajánlója

09.10. Bibliotheca Fummie

09.12. Roni olvas

09.14. Könyvszeretet

09.16. Angelika blogja

09.18. Always Love a Wild Book

09.20. Nita könyvgalaxis

09.22. CBooks

09.24. Dreamworld