Néha egy szikra elég, hogy lángba boruljon a világ... S hogy mi váltja ki ezt a szikrát?
Tarts velünk június 5-9-ig Amy Kathleen Ryan Szikra című könyvének turnéján, melynek során a Blogturn Klub 3 állomásán megtudhatod, hogy alakul a Ragyogásban megismert szereplők, s az Empyreum űrhajó sorsa, s mitől pattan ki az a szikra....
A turné során megismerkedhetsz a regény megírásának történetével, a könyvborítók sokaságával és interjút olvashatsz az írónővel! Természetesen a már megszokott játék sem marad el, s ha ügyesek vagytok, akkor a blogturné végén megnyerhetitek a Maxim Kiadó által felajánlott 3 db könyv 1-1 példányát!
Tarts velünk június 5-9-ig Amy Kathleen Ryan Szikra című könyvének turnéján, melynek során a Blogturn Klub 3 állomásán megtudhatod, hogy alakul a Ragyogásban megismert szereplők, s az Empyreum űrhajó sorsa, s mitől pattan ki az a szikra....
A turné során megismerkedhetsz a regény megírásának történetével, a könyvborítók sokaságával és interjút olvashatsz az írónővel! Természetesen a már megszokott játék sem marad el, s ha ügyesek vagytok, akkor a blogturné végén megnyerhetitek a Maxim Kiadó által felajánlott 3 db könyv 1-1 példányát!
Amy Kathleen Ryan: Szikra
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632614779
Oldalszám: 366 oldal
Fordító: Marczali Ferenc
Fülszöveg:
Waverly, Kieran és Seth versenyt futnak az idővel – és mivel az emberiség jövője a tét, nem hibázhatnak…
Miután az életét kockáztatva sikerült megmenekülnie az ellenséges hajóról, Waverly végül visszajut az Empyreanre. Az utolsó hónapokban egyedül az otthon emléke tartotta életben… csakhogy ez az otthon semmiben sem emlékeztetett arra, amit maga mögött hagyott. Fogságba esett szüleit az Új Látóhatáron kellett hagynia, most pedig szembesülnie kell azzal, hogy Kieranból szigorú vezető lett, aki Seth ellen hangolta a legénységet. Mi történt a régi Kierannal? Waverly immár nem tudja, kiben bízhat. És az egyetlen ember, akiben hinni szeretne, az a hajó ellenségének kikiáltott ragyogó rosszfiú, Seth. Waverly pontosan tudja, hogy minden még rosszabbra fordul, ha nem szabadítják ki a szüleiket, de fogalma sincs, hogyan csinálják…
A könyvről:
Amikor a világ elkezd forrongani, amikor szinte kézzel tapintható a feszültség, amely ráült a mindennapokra, amikor minden levegővétellel érezni, hogy a változás szele megérkezett, olyankor elég akár egy egészen pici kis szikra is ahhoz, hogy a világ lángba boruljon és tűztengerré váljon. Hogy felégessen mindent maga körül, hogy felébressze az embereket addigi tespedésükből.
Az Empyreum életében ez a szikra már régóta ott lapult, s most arra vár, hogy végre felüthesse a fejét, és meggyúlhasson a láng...
Szülők nélkül ugyanis továbbra sem egyszerű az élet az Új Föld felé tartó űrhajón. Kieran igyekszik mindent a kezében tartani, és biztonságot teremteni a több száz rémült gyerek számára, de a vezetési módszerei nem mindenki számára elfogadhatóak. Waverly, egykori jegyese számára sem, aki a fiú gyűléseiben az ellenséges űrhajó parancsnokának agymosásra emlékeztető manipulációit látja, s minden idegszálával küzd ellene.
Nem ért egyet azzal sem, hogy Seth-et Kieran bezárva tartja, s mikor a fiúnak furcsa körülmények között sikerül megszöknie, titokban segíti őt a bujkálásban. Mindeközben Kieran igyekszik egyezségre jutni az Új Látóhatár vezetőségével, s tárgyalásokba kezd, hogy kimenekíthesse a túszul ejtett szülőket. Mindannyian tervet szőnek, s nem is sejtik, hogy nem ők az egyetlenek, akik meglepetést tartogatnak. A váratlan fordulat onnan jön, ahonnan a legkevésbé sem várták, s hirtelen lángba borul az egész világ....
Amy Kathleen Ryan Ragyogás című könyvével azt hiszem, megszerettem a sci-fi műfaját. Vagy legalábbis azt a történetet, azt a felépített világot, azokat a szereplőket, akiket az írónő a könyvében elénk tárt.
A Szikra elolvasása után viszont rajongó lettem. Amy Kathleen Ryan és a Ragyogás sorozat rajongója!
Ez a könyv ugyanis felülmúlja az első rész szapora, élénk tempóját és olyan őrült rohanásra késztet, hogy szinte egyhuzamra olvastam el az egész kötetet. Megunhatatlan és letehetetlen volt, soha egy pillanatra sem tudhattam, hogy mi történik a következő oldalon, tele volt izgalmas akciójelenetekkel, filmszerű képekkel, fordulatokkal.
A váltott nézőpont a három főszereplőnk között (Waverly, Seth, Kieran) - a Ragyogáshoz hasonlóan - megmarad, s ez személyesebb, mélyebb betekintést ad a karakterek motivációiba, érzéseibe, s így aztán tökéletesen megértjük azok minden - akár "rossz" - indokát és magyarázatát. Ezzel akaratlanul is megértjük, s talán kicsit fel is mentjük őket tetteik alól, és minden meggyőződésünk ellenére szimpatizálni kezdünk azokkal a karakterekkel, akik igazából a "rosszfiúk"! Ez egy kettős, frusztráló érzést kelt az Olvasóban, amely a regény teljes vonalát végigkíséri...
Ez a kettősség és frusztráció azt mondhatom, a regény különlegessége, hiszen a karakterek jelleme, tetteik kettőssége, politikai és tényleges csatározásuk mind azt a szürke színárnyalatot jelzik, amely a Ragyogás sorozat legjellemzőbb és legegyénibb felhangja. Nincs egyértelmű jó és rossz döntés, jó és rossz ember, csupán az a kétértelmű erkölcs, ami minden politikai csatározást végigkísér.
Mert ezúttal a könyv központi kérdése bizony ez: a hatalom birtoklásának kérdése, taktikázás, manipuláció annak érdekében, hogy kinél legyen az irányítás. Amy Kathleen Ryan nem fél feltenni olyan provokatív kérdéseket mint a személyes szabadság korlátozása, szólásszabadság, a vallás szerepe a manipulációban stb.
Kicsit ugyan én úgy éreztem, hogy a hit és vallás szerepkörét egyfajta démonikus lepelbe burkolta az írónő, túlhangsúlyozva negatív felhasználhatóságának hátrányait, és ezzel háttérbe szorítva azt az erőt, amit a reményvesztett, kétségbeesett emberek számára nyújthat.
Ám ennek ellenére is úgy vélem rendkívül érthetően és nagyon éleslátóan tárja elénk azt a bonyolult folyamatot, ami a két űrhajó között és azokon belül zajlik.
A szerelmi szál ezúttal sem hangsúlyos, bár kétségtelenül jelen van és végigkíséri a cselekmény teljes vonalát. Ám ebben a kötetben a karakterek között a szerelemnél bőségesebb, komplikáltabb érzésekről van szó: bizalomról, bajtársiasságról, barátságról, támogatásról és csalódásról. Ám mindez csupán felsejlő képek, bevillanó pillanatok és érzetek formájában jelenik meg előttünk, Olvasók előtt, hiszen fontosabb és sürgetőbb problémák és gondok nyomják szereplőink vállát.
A könyv végén a nagy fordulat igazi meglepetésként ér minket, az izgalom a tetőfokára hág, s az utolsó néhány oldal őrjítő, rohanó tempója, sokkszerű záróképe úgy hat ránk, mint egy nagyszabású akciófilm képkockái: látványosak, hatásosak, inspirálók! Garantáltan a falat kaparjuk majd a folytatásért!
Amikor a világ elkezd forrongani, amikor szinte kézzel tapintható a feszültség, amely ráült a mindennapokra, amikor minden levegővétellel érezni, hogy a változás szele megérkezett, olyankor elég akár egy egészen pici kis szikra is ahhoz, hogy a világ lángba boruljon és tűztengerré váljon. Hogy felégessen mindent maga körül, hogy felébressze az embereket addigi tespedésükből.
Az Empyreum életében ez a szikra már régóta ott lapult, s most arra vár, hogy végre felüthesse a fejét, és meggyúlhasson a láng...
Szülők nélkül ugyanis továbbra sem egyszerű az élet az Új Föld felé tartó űrhajón. Kieran igyekszik mindent a kezében tartani, és biztonságot teremteni a több száz rémült gyerek számára, de a vezetési módszerei nem mindenki számára elfogadhatóak. Waverly, egykori jegyese számára sem, aki a fiú gyűléseiben az ellenséges űrhajó parancsnokának agymosásra emlékeztető manipulációit látja, s minden idegszálával küzd ellene.
Nem ért egyet azzal sem, hogy Seth-et Kieran bezárva tartja, s mikor a fiúnak furcsa körülmények között sikerül megszöknie, titokban segíti őt a bujkálásban. Mindeközben Kieran igyekszik egyezségre jutni az Új Látóhatár vezetőségével, s tárgyalásokba kezd, hogy kimenekíthesse a túszul ejtett szülőket. Mindannyian tervet szőnek, s nem is sejtik, hogy nem ők az egyetlenek, akik meglepetést tartogatnak. A váratlan fordulat onnan jön, ahonnan a legkevésbé sem várták, s hirtelen lángba borul az egész világ....
Amy Kathleen Ryan Ragyogás című könyvével azt hiszem, megszerettem a sci-fi műfaját. Vagy legalábbis azt a történetet, azt a felépített világot, azokat a szereplőket, akiket az írónő a könyvében elénk tárt.
A Szikra elolvasása után viszont rajongó lettem. Amy Kathleen Ryan és a Ragyogás sorozat rajongója!
Ez a könyv ugyanis felülmúlja az első rész szapora, élénk tempóját és olyan őrült rohanásra késztet, hogy szinte egyhuzamra olvastam el az egész kötetet. Megunhatatlan és letehetetlen volt, soha egy pillanatra sem tudhattam, hogy mi történik a következő oldalon, tele volt izgalmas akciójelenetekkel, filmszerű képekkel, fordulatokkal.
A váltott nézőpont a három főszereplőnk között (Waverly, Seth, Kieran) - a Ragyogáshoz hasonlóan - megmarad, s ez személyesebb, mélyebb betekintést ad a karakterek motivációiba, érzéseibe, s így aztán tökéletesen megértjük azok minden - akár "rossz" - indokát és magyarázatát. Ezzel akaratlanul is megértjük, s talán kicsit fel is mentjük őket tetteik alól, és minden meggyőződésünk ellenére szimpatizálni kezdünk azokkal a karakterekkel, akik igazából a "rosszfiúk"! Ez egy kettős, frusztráló érzést kelt az Olvasóban, amely a regény teljes vonalát végigkíséri...
Ez a kettősség és frusztráció azt mondhatom, a regény különlegessége, hiszen a karakterek jelleme, tetteik kettőssége, politikai és tényleges csatározásuk mind azt a szürke színárnyalatot jelzik, amely a Ragyogás sorozat legjellemzőbb és legegyénibb felhangja. Nincs egyértelmű jó és rossz döntés, jó és rossz ember, csupán az a kétértelmű erkölcs, ami minden politikai csatározást végigkísér.
Mert ezúttal a könyv központi kérdése bizony ez: a hatalom birtoklásának kérdése, taktikázás, manipuláció annak érdekében, hogy kinél legyen az irányítás. Amy Kathleen Ryan nem fél feltenni olyan provokatív kérdéseket mint a személyes szabadság korlátozása, szólásszabadság, a vallás szerepe a manipulációban stb.
Ám ennek ellenére is úgy vélem rendkívül érthetően és nagyon éleslátóan tárja elénk azt a bonyolult folyamatot, ami a két űrhajó között és azokon belül zajlik.
A szerelmi szál ezúttal sem hangsúlyos, bár kétségtelenül jelen van és végigkíséri a cselekmény teljes vonalát. Ám ebben a kötetben a karakterek között a szerelemnél bőségesebb, komplikáltabb érzésekről van szó: bizalomról, bajtársiasságról, barátságról, támogatásról és csalódásról. Ám mindez csupán felsejlő képek, bevillanó pillanatok és érzetek formájában jelenik meg előttünk, Olvasók előtt, hiszen fontosabb és sürgetőbb problémák és gondok nyomják szereplőink vállát.
A könyv végén a nagy fordulat igazi meglepetésként ér minket, az izgalom a tetőfokára hág, s az utolsó néhány oldal őrjítő, rohanó tempója, sokkszerű záróképe úgy hat ránk, mint egy nagyszabású akciófilm képkockái: látványosak, hatásosak, inspirálók! Garantáltan a falat kaparjuk majd a folytatásért!
Karakterek:
Egészen üdítő és újszerű az a jelenség, ahogy a Ragyogásban korábban megismert karakterek a Szikrában szinte teljesen megváltoznak és átalakulnak. Mindannyiukat annyi trauma és megrázkódtatás érte az előző kötetben, hogy ez törvényszerűvé is vált, elengedhetetlen volt.
Seth, akiről korábban azt gondoltam, hogy egy nagyon kegyetlen és erőszakos ember, a bezártságtól és a kivetettségtől magába tekintett, és talán az egyik legnemesebb és legerkölcsösebb karakterévé vált a regénynek. Bátorrá, kitartóvá, segítőkésszé - olyan főhőssé, akit méltán illetünk ezzel a jelzővel.
Kieran viszont a hatalom erejét megízlelve teljesen alábukott abbéli vágyában, hogy végleg magához ragadja az irányítást. Meggondolatlan, önző és kíméletlen lett, szinte a regény végéig úsztam abban a mérhetetlen viszolygásban, amit iránta éreztem. Hogy aztán a történet végén egy váratlan esemény észhez térítse őt is, és engem is.
Waverly sem maradt ugyanaz, aki volt. Megviselte az ellenséges hajóval vívott küzdelme, a tragédiák sorozata, Kieran árulása. Ryan nem fél nevén nevezni a dolgokat, és megmutatja kerek perec, hogy Waverly nem mindig jó. Mint a regény teljes szála, ő is a szürke szín árnyalatait viseli magán, ám éppen ettől lesz valós és közeli. Úgy gondolja, már nincs helye a tapintatnak és a diplomáciának, erős és elszánt lett, s még ha rossz döntést hoz is, csupán azért teszi, mert így gondolja helyesnek.
Sorsukat és egész helyzetüket igazából azért látom tragikusnak, mert folyamatosan áskálódnak egymás ellen, a másikban keresik a hibát és így elszúrják az esélyüket arra, hogy egy igazán erős és jól működő csapat lehessenek. Elvesztik egymás iránt a bizalmat, s így a lehetőséget is az együttműködésben. Ám folyamatosan ott lebeg az olvasó felett annak a tudata, hogy megtehetnék, hogy eláshatnák a csatabárdot és felismerhetnék: remekül kiegészítik egymást és remek csapat lehetnének! De nem teszik, s ezzel a feszültség még tovább az olvasóban, szinte ordít bennünk. S ez jó. Arra ösztönöz, hogy menjünk tovább, olvassunk minél gyorsabban. És nagyon jó érzés, mikor egy könyv minden figyelmedet magának követeli. Mert az a könyv egy jó könyv!
Egészen üdítő és újszerű az a jelenség, ahogy a Ragyogásban korábban megismert karakterek a Szikrában szinte teljesen megváltoznak és átalakulnak. Mindannyiukat annyi trauma és megrázkódtatás érte az előző kötetben, hogy ez törvényszerűvé is vált, elengedhetetlen volt.
Seth, akiről korábban azt gondoltam, hogy egy nagyon kegyetlen és erőszakos ember, a bezártságtól és a kivetettségtől magába tekintett, és talán az egyik legnemesebb és legerkölcsösebb karakterévé vált a regénynek. Bátorrá, kitartóvá, segítőkésszé - olyan főhőssé, akit méltán illetünk ezzel a jelzővel.
Kieran viszont a hatalom erejét megízlelve teljesen alábukott abbéli vágyában, hogy végleg magához ragadja az irányítást. Meggondolatlan, önző és kíméletlen lett, szinte a regény végéig úsztam abban a mérhetetlen viszolygásban, amit iránta éreztem. Hogy aztán a történet végén egy váratlan esemény észhez térítse őt is, és engem is.
Waverly sem maradt ugyanaz, aki volt. Megviselte az ellenséges hajóval vívott küzdelme, a tragédiák sorozata, Kieran árulása. Ryan nem fél nevén nevezni a dolgokat, és megmutatja kerek perec, hogy Waverly nem mindig jó. Mint a regény teljes szála, ő is a szürke szín árnyalatait viseli magán, ám éppen ettől lesz valós és közeli. Úgy gondolja, már nincs helye a tapintatnak és a diplomáciának, erős és elszánt lett, s még ha rossz döntést hoz is, csupán azért teszi, mert így gondolja helyesnek.
Sorsukat és egész helyzetüket igazából azért látom tragikusnak, mert folyamatosan áskálódnak egymás ellen, a másikban keresik a hibát és így elszúrják az esélyüket arra, hogy egy igazán erős és jól működő csapat lehessenek. Elvesztik egymás iránt a bizalmat, s így a lehetőséget is az együttműködésben. Ám folyamatosan ott lebeg az olvasó felett annak a tudata, hogy megtehetnék, hogy eláshatnák a csatabárdot és felismerhetnék: remekül kiegészítik egymást és remek csapat lehetnének! De nem teszik, s ezzel a feszültség még tovább az olvasóban, szinte ordít bennünk. S ez jó. Arra ösztönöz, hogy menjünk tovább, olvassunk minél gyorsabban. És nagyon jó érzés, mikor egy könyv minden figyelmedet magának követeli. Mert az a könyv egy jó könyv!
Borító:
A Maxim Kiadó által kiadásra kerülő Szikra borítóképe a sorozat első kötetének konstrukciójához igazodva ismét egy ragyogó, szikrázó formát öltött, s ezúttal Seth alakját jeleníti meg - hiszen ennek a kötetnek egyértelműen ő a központi alakja.
A külföldi borítók képe is meglehetősen sokoldalú: az űrhajó belsejében rohanó és menekülő pártól kezdve a német medalionig egész tág elképzelések között mozog. Nekem legjobban a francia borító képe tetszik. Az O betűben megbújó, lehajtott fejű fiú magányos, elkeseredett alakja nagyszerűen tükrözi bármelyik szereplő lelki állapotát, gyötrődését.
A Maxim Kiadó által kiadásra kerülő Szikra borítóképe a sorozat első kötetének konstrukciójához igazodva ismét egy ragyogó, szikrázó formát öltött, s ezúttal Seth alakját jeleníti meg - hiszen ennek a kötetnek egyértelműen ő a központi alakja.
A külföldi borítók képe is meglehetősen sokoldalú: az űrhajó belsejében rohanó és menekülő pártól kezdve a német medalionig egész tág elképzelések között mozog. Nekem legjobban a francia borító képe tetszik. Az O betűben megbújó, lehajtott fejű fiú magányos, elkeseredett alakja nagyszerűen tükrözi bármelyik szereplő lelki állapotát, gyötrődését.
Az írónőről
Amy Wyomingben született, Jacksonban, ahol az édesapja festék- és gipszkarton boltja fölött laktak. Amy sok időt töltött a szabadban, fára mászott, megmászta a város határában fekvő dombjait.
Mindig is szeretett történeteket írni, de akkor lett igazi Olvasó és akkor próbálkozott először igazán írással, amikor elolvasta az első könyvét Madeleine L'engétől: az Időcsavart.
5. osztályban írta meg első regényét, Kim D. Lavenport kalandjait, amit a mai napig megőrzött és az édesanyja meg van róla győződve, hogy ez a legjobb munkája.
A későbbiekben a színház és a tudomány felé fordult, az írás pedig háttérbe szorult.
A főiskolán aztán elkezdtett kreatív írást tanulni, s ismét írni kezdett.
Vermontba költözve iszonyatos magányt érzett és folyton visszavágyott Wyomingbe. Ezeken az egyedül töltött estéken született meg a Shadow falls c. regénye, amit azonban a Vermonti egyetemen folytatott irodalom tanulmányai után szinte teljesen átdolgozott.
Jelenleg Coloradoban él férjével és aranyos, bolyhos kutyájával és főállású író.
És egy plusz extra:
Szeretnéd tudni, hogy vajon melyik karakter is lennél Te? Töltsd ki a tesztet, és megtudhatod!
Nyereményjáték
Történetünk az űrben játszódik, ezért mi is elhagyjuk a Földet és a csillagok közé hívunk benneteket. Mind a három blogon ki kell találnotok egy-egy csillagkép nevét. (a neveket elfogadjuk magyarul, latinul, angolul, akárhogy ismeritek).
Játékszabályok:
- Kedveld a Blogturné Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)
- Kedveld a Dream Válogatás Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)
- Írd be a helyes megfejtéseket! (KÖTELEZŐ)
- Oszd meg a turnét! (NEM KÖTELEZŐ)
A kiadó csak Magyarország területére postáz.
A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.
Az első csillagképünk a következő:
a Rafflecopter giveaway
A csillagkép minden derült éjszakán látható az északi égbolton. Helyzetétől függően M vagy W formájú.
Nevét a görög mitológiából kapta, Képheusz király feleségéről és Androméda anyjáról. A magyar néphagyományban “Korcsma” néven emlegetik.
Érdekel a történet? Beleolvasnál? Itt megteheted!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése