Ám mit csinálsz akkor, ha tényleg vége szakad? Ha összeomlik körülötted a világ, és egyszer csak vérszomjas szörnyeteggé válik körülötted mindenki? Ha tudod, hogy csupán egy maréknyi túlélő maradt és Te egy vagy közülük? Folytatod-e? Túléled-e? Mit teszel?
Sloane pontosan ebbe a helyzetbe kerül Courtney Summers Éles helyzet című poszt-apokaliptikus ifjúsági regényében. Akarjátok-e tudni, hogyan alakul a lány sorsa? Hogy dönt, mi történik vele és a társaival? Tartsatok velünk június 2-11. között a könyv nagyszabású blogturnéján, s mi elmeséljük, hogy bennünk milyen élményeket keltett a történet. Mesélünk az írónőről, a karakterek személyiségéről, a zombik legendájáról és megjelenítéséről az irodalomban és a filmekben. Hallgasd meg a könyv ihlette zenelistánkat, tekints bele a könyvbe a legjobb idézetek segítségével, és nem utolsósorban játssz velünk a könyv három példányának egyikéért!
Courtney Summers: Éles helyzet
Borító: Kartonált vagy keménytáblás
Megjelenés: 2014. június 12.
Fordító: Papolczy Péter
Fülszöveg:
Hat gimnazista az iskolájában próbálja kibekkelni a világvégét. Sikerülhet nekik?
Az apokalipszis most van. Hat diák bevette magát a gimnáziumba, de kevés vigaszt nyújt a menedékhely, ha az élőhalottak folyamatosan püfölik az ajtót. Egyetlen harapás elég ahhoz, hogy megöljön valakit, aki aztán önmaga rettenetes hasonmásaként tér vissza.
Sloane Price ezzel ki tudna egyezni. Az ő világa már fél éve véget ért, azóta nem nagyon tudja, miért van még életben. Ez az alkalom kapóra jönne a távozásra. Miközben alig várja, hogy az élőhalottak átjussanak a védelmi vonalaikon, kénytelen a világvégét öt társa szemével nézni, akik viszont élni akarnak.
De ahogy a napok vánszorognak, meglepő módon változik az emberek túlélési ösztöne, és a társaság sorsát egyre kevésbé a kinti események határozzák meg, sokkal fontosabbá válnak a benti világ kiszámíthatatlan élet-halál kérdései.
Mibe lehet kapaszkodni, ha már minden elveszett?
A halál jelenléte állandó. Tudjuk, hogy egyszer bekövetkezik, egyszer eljön, s abban reménykedünk, hogy a nyugalmat, a békét hozza magával.
Aki egyedül van, aki csalódott a világban, mert valami helyrehozhatatlan veszteség érte, talán vágyja is már, hogy mielőbb eljöjjön. Hogy vége szakadjon a szenvedésének, hogy elmúljon a fájdalom.
Ám vajon mit gondol a nyugalomról akkor, ha tudja: a halál nem feltétlenül azt hozza magával, amit eleinte gondolt? Ha a halál nem nyugalmat hoz, hanem újabb szenvedést, ha nem úgy jön el, ahogy eredetileg gondolta? Ha nem megszűnik létezni az ember, hanem átalakul valami mássá, valami még rosszabbá, mint amilyennek eddig gondolta magát????
Sloane vágyja a halált. Nincs olyan nap az életében immár 6 hónapja, hogy ne azt tervezné, hogy miként vet véget az életének. 6 hónapja ugyanis egyedül van. Nővére, Lily elmenekült, eltűnt az életéből, s Sloane egyedül maradt az apjával, aki bántalmazza, veri a lányait. Sloane szeretne végre elmenekülni, békére lelni.
Ám a béke nem jön el, sőt! A városban kitör a káosz. Egy elhatalmasodó vírus következtében az emberek szörnyeteggé válnak, vérszomjas, dühös zombik lesznek belőlük. Sloane néhány diáktársa segítségével valahogy átvergődik a megszállt városon és a középiskolában barikádozza el magát. A helyzet már-már kilátástalan, telefonvonal nincs, menekülési útvonal nincs. Csak a segítségben bízhatnak. S miközben várják a felmentő sereget, alkalmazkodniuk kell egymáshoz, fel kell dolgozniuk az őket ért traumát, meg kell küzdeniük a saját démonjaikkal, vagyis: túl kell élniük.
.jpg)
Coutney Summers regényéről feltétlenül el kell mondani, hogy egy igen felkavaró próza, nyers és komor, sokszor félelmetes és nyomasztó, ám nem elsősorban azért, mert tartalmát tekintve zombik szerepelnek benne és apokalipszis és világvége... Mert ez nem kifejezetten egy zombi könyv! A zombik jelenléte, a zűrzavar, az emberiség vészhelyzete csupán a hátteret, a keretet adják meg a könyv igazi témájához, csupán a fenyegetettség állandó eszközeiként jelennek meg. Ám maga a könyv sokkal inkább az emberi tényezőkre koncentrál, a túlélésre, az élni akarásra, a veszteségek feldolgozására.
A könyv egy igen erős és horrorisztikus fejezettel nyit, melyben nemcsak a történet kereteként szolgáló katasztrófát, de a főhősnő, Sloane élethelyzetét és lelki gyötrődését is azonnal megismerhetjük. A lány vágya a halálra minden mást elsöpör, már-már fanatikusan menekül ebbe az egyetlennek vélt kapaszkodóba, megszüntetve maga körül minden észérvet és logikus gondolatot. Ilyen lelki állapotban keveredik bele abba a hattagú társaságba, melynek sikerül elmenekülni a vérengző élőhalottak elől, abba a társaságba, ahol mindenki azért küzd, hogy túlélje. Rajta kívül....
Summers igen éleslátó és hiteles ábrázolással tárja elénk azt a mentális harcot, melyet Sloane nap mint nap magában vív: bűntudatot, kétségbeesést, vágyat, félelmet. Teljesen elmerül a saját fájdalmában, a traumára teljes visszavonulással reagál, s igen nehezen vergődik csak ki innen, és veszi észre a körülötte sínylődők saját tragédiáját.
.jpg)
Mert a belső harc alól természetesen nem mentesül a csapat többi tagja sem, s így aztán a párhuzam a külső és belső harcokban egyértelmű: nemcsak az élőhalottak, hanem a saját emberi természetük is ellenségük most a túlélőknek.
Mindannyiuknak szembe kell nézniük az állandó fenyegetettséggel, a veszteségekkel. Nemcsak a szeretteiket vesztették el mindannyian, de az egész civilizációt is, egész addigi életüket, s talán a jövőt is. Több ez, mint bánat, több ez, mint félelem. Ez egy nyomasztó, émelyítő rémálom, amelyben csupán egyetlen lehetőségük van túlélni és talpon maradni: ha egymásra támaszkodnak. Akaratlanul és észrevétlenül is összekovácsolódnak, egymásra bízzák a sorsukat. Lassan rájönnek arra, hogy az élet többről szól, hogy néha félelmetesebb, mint maguk a zombik. És mégis: minden ridegsége és komorsága ellenére meg lehet találni az okot arra, hogy éljünk - bármilyen nehéz és ijesztő is!
Igen. Egy erős és lelkileg kimerítő regény az Éles helyzet, melyben a fájdalom kiül a lapokra és beférkőzik az Olvasók gondolatai mögé is. Ennek ellenére mégsem éreztem egyetlen pillanatra sem melodramatikusnak, sokkal inkább fájón reális és a maga sajgó módján szép. A jelenetek közötti mély hallgatás többet mond sokszor minden szónál, az írásmód és a fordítás egyszerű, de pont ezért hatásos. Az akciójelenetek izgalmasak, idegtépőek, a lezárás csodálatosan megírt, a maga szimbolikus módján is gyönyörű.
Összességében véve azt kell mondanom, hogy aki arra számít, hogy kap majd egy jó kis poszt-apokaliptikus zombitörténetet, az csalódni fog! Senki ne számítson kidolgozott világképre, nagy magyarázatokra, lezárt és befejezett történetvégre. Mert ez nem az a könyv. Ez az a könyv, ahol az ember rájöhet arra, hogy miért érdemes és kell élni, hogy miért kell legyőznie minden akadályt és túltennie magát minden megpróbáltatáson. Az a könyv, amiben mindez értelmet nyer!
És így, ennek tudatában, a könyv nyújtotta élmények és érzelmek teljes birtokában nagy átéléssel ölelem magamhoz a történetet és hirdetem nagy hanggal, hogy olvassátok el! Még akkor is, ha fejbe vág! Nekem kedvencem lett.
Karakterek:
A könyvben megjelenő karakterek mindegyike nagyjából a iskolai minitársadalomban és csoporton belül megjelenő tipikus résztvevőket testesíti meg. Cary személyében a tárgyilagos, hűvös és józan vezetőt, Trace szerepében a forrófejű, a sorsra feldühödött lázadót, Grace szerepében a mediátort, Harrisonban pedig a nyavalygó, gyenge jellemű "legkisebbet" láthatjuk.
.jpg)
Ám mégis, ahogy haladunk előre a cselekménnyel, lassan rájövünk, hogy mindegyikük különleges és egyedi, minden karakter egyéni, önálló színezetet kapott, s ezáltal igazán kiforrott és utánozhatatlan jellemekké váltak. Minél jobban felsejlik előttünk a lelkük és emberi természetük legalsóbb rétege, annál jobban megértjük és a szívünkbe zárjuk őket, s mire a könyv végére érünk egytől egyig, mindannyiukat megszerettük.
A kedvenc karakterem Rhys volt, talán pontosan azért, mert mindannyiuk közül ő volt a legemocionálisabb, legempatikusabb és éleslátóbb. Meglátta azt is, amit más nem, s tolerálta és kezelt azt is, amit senki a társaságból. Mentsvár volt ő, barát és társ. Szívesen olvasnám az ő történetét is...
Summers igen éleslátó és hiteles ábrázolással tárja elénk azt a mentális harcot, melyet Sloane nap mint nap magában vív: bűntudatot, kétségbeesést, vágyat, félelmet. Teljesen elmerül a saját fájdalmában, a traumára teljes visszavonulással reagál, s igen nehezen vergődik csak ki innen, és veszi észre a körülötte sínylődők saját tragédiáját.
Mindannyiuknak szembe kell nézniük az állandó fenyegetettséggel, a veszteségekkel. Nemcsak a szeretteiket vesztették el mindannyian, de az egész civilizációt is, egész addigi életüket, s talán a jövőt is. Több ez, mint bánat, több ez, mint félelem. Ez egy nyomasztó, émelyítő rémálom, amelyben csupán egyetlen lehetőségük van túlélni és talpon maradni: ha egymásra támaszkodnak. Akaratlanul és észrevétlenül is összekovácsolódnak, egymásra bízzák a sorsukat. Lassan rájönnek arra, hogy az élet többről szól, hogy néha félelmetesebb, mint maguk a zombik. És mégis: minden ridegsége és komorsága ellenére meg lehet találni az okot arra, hogy éljünk - bármilyen nehéz és ijesztő is!
Igen. Egy erős és lelkileg kimerítő regény az Éles helyzet, melyben a fájdalom kiül a lapokra és beférkőzik az Olvasók gondolatai mögé is. Ennek ellenére mégsem éreztem egyetlen pillanatra sem melodramatikusnak, sokkal inkább fájón reális és a maga sajgó módján szép. A jelenetek közötti mély hallgatás többet mond sokszor minden szónál, az írásmód és a fordítás egyszerű, de pont ezért hatásos. Az akciójelenetek izgalmasak, idegtépőek, a lezárás csodálatosan megírt, a maga szimbolikus módján is gyönyörű.
És így, ennek tudatában, a könyv nyújtotta élmények és érzelmek teljes birtokában nagy átéléssel ölelem magamhoz a történetet és hirdetem nagy hanggal, hogy olvassátok el! Még akkor is, ha fejbe vág! Nekem kedvencem lett.
Karakterek:
A könyvben megjelenő karakterek mindegyike nagyjából a iskolai minitársadalomban és csoporton belül megjelenő tipikus résztvevőket testesíti meg. Cary személyében a tárgyilagos, hűvös és józan vezetőt, Trace szerepében a forrófejű, a sorsra feldühödött lázadót, Grace szerepében a mediátort, Harrisonban pedig a nyavalygó, gyenge jellemű "legkisebbet" láthatjuk.
Ám mégis, ahogy haladunk előre a cselekménnyel, lassan rájövünk, hogy mindegyikük különleges és egyedi, minden karakter egyéni, önálló színezetet kapott, s ezáltal igazán kiforrott és utánozhatatlan jellemekké váltak. Minél jobban felsejlik előttünk a lelkük és emberi természetük legalsóbb rétege, annál jobban megértjük és a szívünkbe zárjuk őket, s mire a könyv végére érünk egytől egyig, mindannyiukat megszerettük.A kedvenc karakterem Rhys volt, talán pontosan azért, mert mindannyiuk közül ő volt a legemocionálisabb, legempatikusabb és éleslátóbb. Meglátta azt is, amit más nem, s tolerálta és kezelt azt is, amit senki a társaságból. Mentsvár volt ő, barát és társ. Szívesen olvasnám az ő történetét is...
A borító kiválasztásáról
A végleges borító kiválasztása nem volt egyszerű folyamat sem az írónő, sem a kiadó számára. Courtney-nak határozott elképzelései voltak a borítót illetőleg, és több verzió is született, mire rátaláltak az igazira, ami a végleges lett.
A legelső borító ez volt:
A fekete és a sárga színkombinációja igen merész hangulatot kölcsönöz ugyan a borítónak, de inkább egy akció-kaland könyv érzetét kelti, nem pedig egy horrorkönyvét. A modell testtartása ugyan érdekes, a libbenő hajtincsek nyugtalanító érzést keltenek, de Courtneyt más könyvekre emlékeztette, ő pedig azt szerette volna, ha a könyvének már ránézésre is saját identitása legyen. A háttérben lévő szimbólum a vészhelyzetre utalt, tehát ennek is volt kapcsolódási pontja a történethez, és összességében nem is rossz ez a borító, de Courtney úgy érezte, nem ez az igazi arca a könyvének.
.jpg)
A következő néhány borító a történet helyszínére, az iskolára koncentrált. Az első egy lányt ábrázolt, színes cipőben és zokniban, az ablakon bámulva, de annyira úgy nézett ki, mintha egy reális YA könyv borítója lenne, hogy ezt is elvetették. A második borítón szintén egy lány kuporgott az ablak alatt, és egy véres zombi kéz szorította. Ez a változat igazából nem volt rossz, de mégsem az igazi...
Igazából a szerkesztő igen türelmesen kezelte Courtney hosszú-hosszú leveleit, amelyben részletesen ecsetelte, hogy melyik fedél miért nem az igazi, miért nem tetszik, és mi hiányzik belőlük. Aztán kapott egy negyedik, ötödik és hatodik borítótervet is:
Courtney mindenképpen szerette volna, ha a könyvének borítója nem hasonlítana egyetlen korábbi YA és kortárs könyv borítójához sem, hogy az olvasók egyértelműen tudják: ez egy másfajta könyv! Nagyon fontos volt, hogy a borítót ne értse félre senki, hogy tudják: ez a könyv az érzelmi túlélésről szól. Arról, hogy a halál folyamatosan, állandóan jelen van. Ekkor a szerkesztő rájött arra, hogy mi szükséges ahhoz, hogy olyan borítót találjanak, amely egyszerre "szép és hátborzongató".
És persze a vér.... Vérnek mindenképpen szerepelnie kellett a könyvborítón, hiszen a zombik piszkosak, véresek, és embert esznek... Így aztán egyértelmű volt, hogy valamilyen módon meg kell jeleníteni ezt a borítón. Így aztán az is megjelent. És így alakult ki a végleges borító:
Nyereményjáték
A zombik bizony félelmetesek. Görnyedtek, koszosak, véresek, szaggatottak, ráadásul rémisztőbbnél rémisztőbb hangokat adnak ki magukból.
Most is... Figyeld csak? Vajon mit kiabálnak Rád?
Keresd meg minden turnéállomáson a kiemelt szavakat, amelyek a kiabáló zombikat rejtik. Kattints rájuk, gyűjts össze a betűket, amit rádkiabálnak, és rakd össze őket megfelelő sorrendben. Ha ügyes voltál, megtudhatod az Apokalipszis szó egy jelentését!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!
Figyelem, a zombik harapnak! Csak óvatosan….
Résztvevő blogok :
06/02 Roni Olvas
06/03 MFKata gondolatai
06/04 Deszy Könyvesblogja
06/05 Dreamworld
06/06 Kelly & Lupi Olvas
06/07 Always love a wild book
06/08 Nem harap a...
06/09 Bibliotheca Fummie
06/10 Loki Olvasmányai
06/11 Media Addict
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése