Vagy mégsem?
Nem. Soha nincs vége. Hogy miért? Tarts velünk május 1-13-ig Patrick Ness felkavaró és ragyogó könyvének blogturnéján, s talán megleleled a választ a kérdésre. A turné során megismerheted a regény roppant tehetséges íróját, a könyv nagyszerű karaktereit, olvashatsz virtuális világokról, mazsolázgathatsz az idézetek között, és ha ügyesen használod az eszed, megnyerheted Patrick Ness: Soha nincs vége című könyvének egy példányát!
Patrick Ness: Soha nincs vége
Kiadó: VIVANDRA KFT
Oldalak száma: 400 oldal
ISBN: 9789638767134
Megjelenés: 2014. április 24.
Fordította: Lázár Júlia
Fülszöveg:
A fiú kétségbeesetten, magányosan merül el a háborgó tengerben.
Meghal.
Majd felébred, csupaszon, a testét zúzódások borítják, de életben van.
Hogy lehet ez? És mi ez a különös, elhagyatott hely?
Ahogy lassan megérti, hogy mi történik vele, a fiú egyre jobban mer remélni.
Talán ez nem a vég…
Talán még nincs vége…
Patrick NESS új ifjúsági regénye. Ismét felkavaró, megindító, letehetetlen könyv a világszerte elismert szerzőtől.
A könyvről:
Az élet mindig tartogat meglepetéseket. Tapasztaltuk már...
De azt gondoltad volna, hogy a halál is? Méghozzá nem is keveset! Amikor már azt gondoltad, hogy befejeződött és lezártnak tekinted, rájössz, hogy igazából nem is múlt el még, nagyon is tart - csak egészen másként, mint eddig gondoltad. Mert az élet sohasem csupán annyi, aminek látszik! Mindig több, mindig teljesebb.
Igen fájdalmas módon jön erre rá Seth is, történetünk főhőse. Miután a jéghideg óceánon vergődve egy éles sziklának csapódik és hallja koponyájának reccsenését, biztosan tudja, hogy meghalt. Ám mégis felébred: gyermekkora városában, valahol Angliában.
Ez azonban nem az a város, amit ő ismert. Sehol senki és semmi, minden kihalt és üres. A boltok feldúlva, az utcák elnéptelenedve....A fiú beköltözik családjának régi családi házába, és nagy magánya közben próbál rájönni, hogy hol van és miért. S mikor már végleg feladná, mikor már belefáradt a sok bizonytalanba és a feltörő emlékek fájdalmába, hirtelen rájön: nincs egyedül.
De miért vannak itt, honnan, hogyan és meddig? A kérdések száma egyre csak nő, és Seth
kétségbeesve keresi a választ rájuk....
Patrick Ness roppantul tehetséges író. Elsősorban azért gondolom ezt így, mert úgy érzem, ő egészen másként áll hozzá az íráshoz, mint az írók többsége. Nála talán nem is maga a történet a lényeg - ami egyébként nagyszerű -, nem is a mondatok egymáshoz fűzése és megfogalmazása - ami szintén lenyűgöző-, sokkal inkább az írás motivációja, célja, központi kérdése.
Patrick feldob egy problémát, egy megválaszolandó kérdést, és köré épít egy teljes történetet, melyen keresztül igyekszik rávezetni az Olvasót annak megoldására, a lehetséges válaszra vagy válaszokra. Nem történetközpontú, nem karakterközpontú könyveket ír, egy kérdéskörre koncentrál, és azt állítja középpontba.
Ráadásul ő aztán nem hezitál: rögtön egy igen szívszaggató, brutális képpel nyit: egy fiú halálával. Élénk részletességgel, érzékletes, ám hidegen tárgyilagos leírásokkal írja le egy tengerbefúlás történetét, majd kezdi meg roppantul jól építkezve a könyv cselekményét.
Írása lendületes, egyetlen percre sem unalmas, ami igencsak nagy teljesítmény - tekintve, hogy a könyv első 30%-ában Seth az egyetlen megjelenő szereplőnk. Magánya a kamaszkor jellemző érzése, a fiatalkor bizonytalansága. Életének felbukkanó emlékképei, mondhatni Seth "háttértörténete" rendkívül hiteles és brutálisan őszinte képet ad a tizenévesek jellemző életérzéséről és személyiségéről, belső vívódásáról.
Ness rendkívüli nyitottsággal és beleéléssel foglalkozik az élet és a felnőttek legrosszabb tulajdonságaival, érdektelenségével, rugalmatlanságával. Rendkívüli érzelmi eleganciával és tisztasággal kezeli Seth és Gudmund kapcsolatát, ami egy őszinte és igaz kötelék két meleg fiú között, akiket a társadalom, az emberek elutasítása választ szét egymástól.
.jpg)
Mindeközben Seth magányos futásai közben szinte kétségbeesve keresi a választ a kérdésre: vajon hol lehet és miért. S amikor már vele együtt azt hisszük, hogy megtaláltuk a választ, Ness egy hirtelen jelenetsorral kirántja a talajt a lábunk alól és átalakítja a cselekmény menetét. Úgy játszik velünk mint macska az egérrel: félrevezet, elhallgat, tévútra visz, aztán elindít egy másikon és egyáltalán nem lehetsz biztos benne, hogy a következő oldalon nem ránt vissza egy harmadik felé. Kérdést kérdésre halmoz, egészen meglepő fordulatokat visz be, megdöbbent.
Regine és Tomasz, a két szintén rejtőzködő kiskamasz és a kegyetlennek látszó üldöző, a Vezető megjelenésével a könyv némileg új irányt vesz, pergőbb, eseménydúsabb lesz, s a gyerekek közti párbeszédek szarkasztikus humora igyekszik némileg enyhíteni a hátborzongató, nyomasztó hangulatot.
A könyv vége egészen újszerű és rendkívül találékony befejezést nyújt az Olvasónak, amin lehet bosszankodni, lehet tépelődni, hiszen nincs egyértelmű zárás, rendkívül kétértelmű ez a befejezés. Én azonban azt gondolom, hogy éppen ez a lényeg.
Seth ugyanis az egész élete folyamán arra az örök kérdésre keresi a választ, hogy mi az élet értelme, mi a valóság és mi nem, vajon létezik-e véletlen, mi lenne, ha másképp alakulna stb. Ness üzenetei tehát egyértelműen filozófiai tartalmúak, ám ezzel a véggel egyetlen választ sem ad, hagyja az olvasót, hogy maga találja meg a megoldást. S miközben végig ezt keressük, a végére felveti: számít-e egyáltalán mindez? Kell-e konkrét válasz? Van-e egyáltalán?
Az utolsó két oldal szépsége, érzelmi telítettsége, reménytelisége szívhezszóló, üzenete egyértelmű: mindig van remény, mindig van miért élni, mindig van több!
Patrick Ness kifinomult írásmódja, emocionális, intenzív érzelemkeltése, poszt-apokaliptikus, tudományos-fantasztikus jövőképe egészen különleges elegyet alkot, feledhetetlen, örök élményt nyújtva. Tökéletesen elbizonytalanító és felkavaró regény - de éppen ez a lényeg!
De azt gondoltad volna, hogy a halál is? Méghozzá nem is keveset! Amikor már azt gondoltad, hogy befejeződött és lezártnak tekinted, rájössz, hogy igazából nem is múlt el még, nagyon is tart - csak egészen másként, mint eddig gondoltad. Mert az élet sohasem csupán annyi, aminek látszik! Mindig több, mindig teljesebb.
Igen fájdalmas módon jön erre rá Seth is, történetünk főhőse. Miután a jéghideg óceánon vergődve egy éles sziklának csapódik és hallja koponyájának reccsenését, biztosan tudja, hogy meghalt. Ám mégis felébred: gyermekkora városában, valahol Angliában. Ez azonban nem az a város, amit ő ismert. Sehol senki és semmi, minden kihalt és üres. A boltok feldúlva, az utcák elnéptelenedve....A fiú beköltözik családjának régi családi házába, és nagy magánya közben próbál rájönni, hogy hol van és miért. S mikor már végleg feladná, mikor már belefáradt a sok bizonytalanba és a feltörő emlékek fájdalmába, hirtelen rájön: nincs egyedül.
De miért vannak itt, honnan, hogyan és meddig? A kérdések száma egyre csak nő, és Seth
Patrick Ness roppantul tehetséges író. Elsősorban azért gondolom ezt így, mert úgy érzem, ő egészen másként áll hozzá az íráshoz, mint az írók többsége. Nála talán nem is maga a történet a lényeg - ami egyébként nagyszerű -, nem is a mondatok egymáshoz fűzése és megfogalmazása - ami szintén lenyűgöző-, sokkal inkább az írás motivációja, célja, központi kérdése.
Patrick feldob egy problémát, egy megválaszolandó kérdést, és köré épít egy teljes történetet, melyen keresztül igyekszik rávezetni az Olvasót annak megoldására, a lehetséges válaszra vagy válaszokra. Nem történetközpontú, nem karakterközpontú könyveket ír, egy kérdéskörre koncentrál, és azt állítja középpontba.
Ráadásul ő aztán nem hezitál: rögtön egy igen szívszaggató, brutális képpel nyit: egy fiú halálával. Élénk részletességgel, érzékletes, ám hidegen tárgyilagos leírásokkal írja le egy tengerbefúlás történetét, majd kezdi meg roppantul jól építkezve a könyv cselekményét.
Írása lendületes, egyetlen percre sem unalmas, ami igencsak nagy teljesítmény - tekintve, hogy a könyv első 30%-ában Seth az egyetlen megjelenő szereplőnk. Magánya a kamaszkor jellemző érzése, a fiatalkor bizonytalansága. Életének felbukkanó emlékképei, mondhatni Seth "háttértörténete" rendkívül hiteles és brutálisan őszinte képet ad a tizenévesek jellemző életérzéséről és személyiségéről, belső vívódásáról.
Ness rendkívüli nyitottsággal és beleéléssel foglalkozik az élet és a felnőttek legrosszabb tulajdonságaival, érdektelenségével, rugalmatlanságával. Rendkívüli érzelmi eleganciával és tisztasággal kezeli Seth és Gudmund kapcsolatát, ami egy őszinte és igaz kötelék két meleg fiú között, akiket a társadalom, az emberek elutasítása választ szét egymástól.
Mindeközben Seth magányos futásai közben szinte kétségbeesve keresi a választ a kérdésre: vajon hol lehet és miért. S amikor már vele együtt azt hisszük, hogy megtaláltuk a választ, Ness egy hirtelen jelenetsorral kirántja a talajt a lábunk alól és átalakítja a cselekmény menetét. Úgy játszik velünk mint macska az egérrel: félrevezet, elhallgat, tévútra visz, aztán elindít egy másikon és egyáltalán nem lehetsz biztos benne, hogy a következő oldalon nem ránt vissza egy harmadik felé. Kérdést kérdésre halmoz, egészen meglepő fordulatokat visz be, megdöbbent.
Regine és Tomasz, a két szintén rejtőzködő kiskamasz és a kegyetlennek látszó üldöző, a Vezető megjelenésével a könyv némileg új irányt vesz, pergőbb, eseménydúsabb lesz, s a gyerekek közti párbeszédek szarkasztikus humora igyekszik némileg enyhíteni a hátborzongató, nyomasztó hangulatot.
A könyv vége egészen újszerű és rendkívül találékony befejezést nyújt az Olvasónak, amin lehet bosszankodni, lehet tépelődni, hiszen nincs egyértelmű zárás, rendkívül kétértelmű ez a befejezés. Én azonban azt gondolom, hogy éppen ez a lényeg.
Seth ugyanis az egész élete folyamán arra az örök kérdésre keresi a választ, hogy mi az élet értelme, mi a valóság és mi nem, vajon létezik-e véletlen, mi lenne, ha másképp alakulna stb. Ness üzenetei tehát egyértelműen filozófiai tartalmúak, ám ezzel a véggel egyetlen választ sem ad, hagyja az olvasót, hogy maga találja meg a megoldást. S miközben végig ezt keressük, a végére felveti: számít-e egyáltalán mindez? Kell-e konkrét válasz? Van-e egyáltalán?
Az utolsó két oldal szépsége, érzelmi telítettsége, reménytelisége szívhezszóló, üzenete egyértelmű: mindig van remény, mindig van miért élni, mindig van több!
Patrick Ness kifinomult írásmódja, emocionális, intenzív érzelemkeltése, poszt-apokaliptikus, tudományos-fantasztikus jövőképe egészen különleges elegyet alkot, feledhetetlen, örök élményt nyújtva. Tökéletesen elbizonytalanító és felkavaró regény - de éppen ez a lényeg!
Karakterek:
Ness karakterei egészen hétköznapi emberek - hétköznapi érzésekkel, hétköznapi, bár sötét problémákkal. A velük történtekre egészen hétköznapi módon reagálnak - ez teszi a történetet hitelessé, a mondanivalót magasztossá.
Seth érzékenysége, személyiségének lassú fejlődése, élethez való viszonyának változása fájdalmas, ugyanakkor gyönyörű. Magában hordozza generációjának minden bizonytalanságát és félelmét, miközben egészen nagy magasságokba emeli önmagát és erkölcsi nagyságát.
Tomasz gyermeki megnyilvánulásai, naivan bölcs meglátásai rendkívül szimpatikussá teszik őt, Regine fájdalmas ellenállása, mogorvasága bár eleinte bosszantó, később egészen nagy jelentőséggel bír.
Hármójuk közös fájdalma, bizonytalansága összefogásra készteti őket, mely hatalmas erőt ad a kezükbe, s együtt, egymásban találják meg a választ kérdéseik némelyikére.
Seth érzékenysége, személyiségének lassú fejlődése, élethez való viszonyának változása fájdalmas, ugyanakkor gyönyörű. Magában hordozza generációjának minden bizonytalanságát és félelmét, miközben egészen nagy magasságokba emeli önmagát és erkölcsi nagyságát. Tomasz gyermeki megnyilvánulásai, naivan bölcs meglátásai rendkívül szimpatikussá teszik őt, Regine fájdalmas ellenállása, mogorvasága bár eleinte bosszantó, később egészen nagy jelentőséggel bír.
Hármójuk közös fájdalma, bizonytalansága összefogásra készteti őket, mely hatalmas erőt ad a kezükbe, s együtt, egymásban találják meg a választ kérdéseik némelyikére.
Borító:
A borító képe - mind a magyar kiadás, mind az eredeti - mondhatni a minimalizmus elvét követi. A végletekig egyszerű mind tipográfiájában, mind megjelenésében, talán ezzel próbálva ellensúlyozni a tartalom súlyát és összetettségét, az általa feltett kérdések sokrétűségét és sokaságát....
A német borító talán az egyetlen, ami ettől eltér (egy fiúkobakot ábrázol) és mer más lenni, mint az eredeti - és mégis azt mondanám: maradjunk a fekete-sárga kombinációjánál és a futurisztikus egyszerűségnél! Sokkal találóbb!
.jpg)
A könyv kezdő idézetéről...
Patrick Ness az alábbi idézettel kezdi meg könyvét, a Soha nincs végét:
"You ask a question in the mirror.
Alas. no answer could be clearer."
Nos, az alábbi idézet Aimee Mann énekesnő Borrowing time című dalából származik, melynek szövege, dallama, videoklipje tökéletesen tükrözi Ness könyvének mondanivalóját és hangulatát. A kölcsönvett időről, az életről, a sorsról és a kitartásról szól - nem véletlenül választotta ezt a kis részletet az író a könyvéhez! Hallgassátok meg Ti is!
(A dalszöveget itt találjátok!)
Nyereményjáték
A történet során Seth állandóan rejtélyekkel és kérdésekkel találja szemben magát. Ébredésének első pillanatától kezdve, mint egy kirakós darabkáit, úgy próbálja összerakni az életét, a múlt eseményeit, a jelen furcsaságait.
Így aztán a Soha nincs vége blogturné nyereményjátéka is a gondolkodásra és a logikára épül, segítségünkre hívva a könyv szereplőit és azok jellemző tulajdonságait.
Minden blogon találsz egy állítást - összesen tehát 7 db-ot. A 7 állítást figyelembe véve, azok információs tartalmát kiszűrve, kilogikázva a következő kérdésre kell választ adni:
Ki fut sportszerűen a regény szereplői közül???
/a kiadó kizárólag magyarországi postacímre postáz! Segítségül: a választ a bejegyzések némelyikében is megleled, ha figyelmesen olvasol!/
Az első állítás:
1. Az angol kisvárosban gyakorlatilag négyen élnek.
Résztvevő blogok
05.01. - Roni Olvas
05.03. - CB Olvas
05.05. - Loki Olvasmányai
05.07. - Zakkant Olvas
05.09. - Media Addict
05.11. - Loving a wild book
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése