Az életünk pillanatok sokasága. Pillanatoké, melyeket különböző emberekkel töltöttünk, történeteké, melyeket ezek az emberek hoztak magukkal. Körbevesznek, egybegyűlnek, egésszé tömörülnek, végül így alkotják meg a saját történetünket.
Mert mindenkinek van egy története…
Benyák Zoltánnak is volt egy, melyből egy nagyszerű és felkavaró könyv született: a Csavargók dala. Tarts velünk november 7-19-ig, hogy Te is részese lehess a könyv nyújtotta élménynek, olvass interjút az íróval, és nyerd meg a regény egy példányát!
.png)
Benyák Zoltán: Csavargók dala
Kiadó: GRAFOMAN KIADÓ
Oldalak száma: 280 oldal
Borító: puhatáblás
Súly: 256 gr
ISBN: 9789631201659
Fülszöveg:
Minden úgy kezdődött, hogy három csavargó talál egy gyereket a szemétben. Három lehetetlen alak. A rovott múltú, aki többet volt már börtönben, mint szabadlábon. A bolond óriás, akitől minden sikátorban rettegtek, és éjszakánként magában beszélt. A fiú az összekuszálódott életével, és önpusztító hajlamaival.
És persze a kidobott kislány.
Azután minden a feje tetejére állt. Emberek haltak meg, utcákat emésztett fel a tűz. A városban elszabadult a pokol.
Mi pedig csak néztük a közönyösök világát, a nincstelenek harcát, ahol mindenki kitörni vágyik. Az őrület közepette azon gondolkodtunk, mi történik majd a magatehetetlen élettel, meddig marad meg ezen a helyen, ahol az élet egyszerre ilyen értékes, és értéktelen, és ahol olykor szemétre dobjuk mindenünket.
A valóság szüli a legjobb történeteket - szokták mondani. Azt azonban csak kevesen teszik hozzá, hogy a legkegyetlenebbeket is...
Ám hiába vannak dolgok a világban, amelyeket mindannyian sejtünk, látunk, érzékelünk, ha közben elképzelni sem akarjuk, hogy ezek az események valóban az emberi lét hétköznapi közhelyei. A homokba dugjuk a fejünket, elzárjuk a szemünk elől a képet, ami nap mint nap eláraszt, próbáljuk tudomásul sem venni. Közönyösek vagyunk.
Mert úgy könnyebb.
Könnyebb elviselni, könnyebb továbblépni, könnyebb túlélni.
Aztán eljön az idő, amikor valaki felránt minket a homokból, felpattintja a szemünket, és beleordít a fülünkbe: Ébresztő! Ez is a világ!
Így ordított bele a fülembe Benyák Zoltán is azzal, hogy megírta a Csavargók dalát.
Így ordított bele Kócos, Flúg és Priusz, mikor egy reggel megtalálta Kölyköt a konténerben...
A Csavargók dala éppen ezzel a képpel kezdődik: három csavargó egy csecsemőt talál a szemét között, s ezzel hatalmas fordulatot vesz az életük. Mert a babát eszük ágában sincs a rendőrségre vinni, vagy egy kórházban leadni: a saját gondjaikba veszik. Elindulnak megkeresni az anyját, s közben mindhármuk története feltárul a szemünk előtt. A múlt megelevenedik, a jövő felbolydul. A bűnös, sötét, szemetes város elnyeli a nincsteleneket, megkeseríti a csavargók életét. S mi lesz mindennek a vége? A történetük elmeséli...
Benyák Zoltán nem egy egyszerű író. Munkáinak olyan sajátos jellege, olyan sajátos hangulata van, amelyet nehéz megfogalmazni. Ösztön-író ő, aki szenvedéllyel, bátorsággal, semmivel sem törődve adja ki magából a történeteket. Bátran, szókimondóan, őszintén. És néha nagyon fájón...
Műveit leginkább mágikus-realizmusnak nevezik, hiszen bennük a realitás és a fantázia egészen különös módon keveredik.
A Csavargók dalát mégsem tekinteném ebbe a kategóriába illőnek. A Csavargók dala - bárhogy is fáj beismernünk - jórészt realista mű. S bár van benne egyfajta különös elvonatkoztatás a valóságtól, ha ez mágia, én inkább fekete-mágiának tekinteném.
Mert a Csavargók dala nem könnyű olvasmány. Nehéz, nyomasztó, mocskos... Az a fajta könyv, amit alig bírsz elviselni. Ami fáj, ami szinte összenyom olvasás közben. Miközben engedtem, hogy elsodorjon magával, szinte fulldokoltam. Szerettem volna a felszínre úszni belőle azzal, hogy azt próbáltam beadni magamnak: ez egy kitalált város, ez egy kitalált történet, kitalált szereplők... De mindig visszarántott a történet a mélybe, jelezve, hogy ezt most végig kell hallgatnom, ebből most nem menekülhetek. Mert bármennyire is fájdalmas és nehéz, ez a valóság egy kicsiny része. A sötétebb, a bűzösebb, a koszosabb. De ott van...
Nagyon fáj ezt elfogadni. Fáj eggyé válni a társadalom perifériájára szoruló hőseivel (vagy mondhatnám inkább: antihőseivel), fáj azonosulni velük, belecsöppenni az életükbe, a kegyetlen és minden porcikánkat megviselő helyzeteibe.
Benyák Zoltán ügyesen játszik a nézőpont- és idősíkváltásokkal, melyek segítségével lassan minden karakterünk háttértörténete megelevenedik. Külön epizódokká válnak, önálló életre kelnek, hogy a végén egyként egyesüljenek. Így aztán - akárcsak Kócos testén a különálló írások -, így együtt alkotják meg a saját történetüket, a végkifejletet.
A mágia varázsa leginkább a sajátos környezet megteremtésében, a csavargók társadalmának újrateremtésében, a csavargó költő szimbolikus alakjában rejlik. A könyv végén megjelenő föld alatti világ szürreális, rémálomszerű leírása a feszültség legmagasabb fokára juttatja az olvasót, hogy aztán a könyv végére a legteljesebb átéléssel és szétzúzott, de már regenerálódó lélekkel csukhassuk be a könyvet.
Benyák Zoltán ezúttal nagyon megmondta! Merészen, kíméletlenül, szinte az orrunk alá dörgölve, talán ő maga is majd' összeroskadva közben. De erősen, keményen, kegyetlenül. Érzékletes, tökéletes leírásokkal, megrázó és felkavaró helyzetekkel.
És csak remélni tudom, hogy azért mégsem erre felé halad a világ...hogy a kócosoknak, flúgoknak és kölyköknek lesz esélye feltörni a mélyből, és meglátni a napfényt a szeméttengereken keresztül...
Karakterek:
A Csavargók dalának nincsenek pozitív vagy negatív karakterei. Itt senkiből nem lesz hős, senkiből nem lesz egyértelműen gonosz. Ezek az emberek ugyanis mind-mind áldozatok. Olyan áldozatok, akik bármit tesznek is, a történtek fényében felmentjük őket. Feloldozzuk őket minden bűnök alól és kétségbeesve kapaszkodunk minden apró jótettükbe.
Talán azért, mert így a saját bűneinket is könnyebb elviselni: a közönyünket, az érdektelenséget, a viszolygást.
Kócos, Flúg, Priusz, Kölyök, Batár, még a nyomozó is ... mindannyian igen összetett személyiségek, akiket talán nem is a tetteik, sokkal inkább a gondolataik határoznak meg. Hiszen már csak az az egy maradt meg nekik. Kicsit önzők, kicsit durvák, kicsit öntörvényűek - amilyenné az utca tette őket. De mindannyiukban él még az emberség alig észrevehető szikrája, amit egy pici lány talán ismét fellobbanthat...
Mérhetetlenül akartam, hogy így legyen...
Borító:
Benyák Zoltán utolsó három regénye igen egységes képet kapott: a könyv keretét képező fekete szegély mindháromnál megmarad, a szín minimálisan változik, a megjelenő szimbolikus képek a történet egy-egy jellemző aspektusát idézik.
A Csavargók dalánál ezúttal Kócos és Kölyök árnyalakja lépdel a város tetején. Uralva, legyőzve azt, felülkerekedve nyomorán. Tökéletes borító!
A Csavargók dala éppen ezzel a képpel kezdődik: három csavargó egy csecsemőt talál a szemét között, s ezzel hatalmas fordulatot vesz az életük. Mert a babát eszük ágában sincs a rendőrségre vinni, vagy egy kórházban leadni: a saját gondjaikba veszik. Elindulnak megkeresni az anyját, s közben mindhármuk története feltárul a szemünk előtt. A múlt megelevenedik, a jövő felbolydul. A bűnös, sötét, szemetes város elnyeli a nincsteleneket, megkeseríti a csavargók életét. S mi lesz mindennek a vége? A történetük elmeséli...Benyák Zoltán nem egy egyszerű író. Munkáinak olyan sajátos jellege, olyan sajátos hangulata van, amelyet nehéz megfogalmazni. Ösztön-író ő, aki szenvedéllyel, bátorsággal, semmivel sem törődve adja ki magából a történeteket. Bátran, szókimondóan, őszintén. És néha nagyon fájón...
Műveit leginkább mágikus-realizmusnak nevezik, hiszen bennük a realitás és a fantázia egészen különös módon keveredik. A Csavargók dalát mégsem tekinteném ebbe a kategóriába illőnek. A Csavargók dala - bárhogy is fáj beismernünk - jórészt realista mű. S bár van benne egyfajta különös elvonatkoztatás a valóságtól, ha ez mágia, én inkább fekete-mágiának tekinteném.
Mert a Csavargók dala nem könnyű olvasmány. Nehéz, nyomasztó, mocskos... Az a fajta könyv, amit alig bírsz elviselni. Ami fáj, ami szinte összenyom olvasás közben. Miközben engedtem, hogy elsodorjon magával, szinte fulldokoltam. Szerettem volna a felszínre úszni belőle azzal, hogy azt próbáltam beadni magamnak: ez egy kitalált város, ez egy kitalált történet, kitalált szereplők... De mindig visszarántott a történet a mélybe, jelezve, hogy ezt most végig kell hallgatnom, ebből most nem menekülhetek. Mert bármennyire is fájdalmas és nehéz, ez a valóság egy kicsiny része. A sötétebb, a bűzösebb, a koszosabb. De ott van...
Nagyon fáj ezt elfogadni. Fáj eggyé válni a társadalom perifériájára szoruló hőseivel (vagy mondhatnám inkább: antihőseivel), fáj azonosulni velük, belecsöppenni az életükbe, a kegyetlen és minden porcikánkat megviselő helyzeteibe.
Benyák Zoltán ügyesen játszik a nézőpont- és idősíkváltásokkal, melyek segítségével lassan minden karakterünk háttértörténete megelevenedik. Külön epizódokká válnak, önálló életre kelnek, hogy a végén egyként egyesüljenek. Így aztán - akárcsak Kócos testén a különálló írások -, így együtt alkotják meg a saját történetüket, a végkifejletet.
A mágia varázsa leginkább a sajátos környezet megteremtésében, a csavargók társadalmának újrateremtésében, a csavargó költő szimbolikus alakjában rejlik. A könyv végén megjelenő föld alatti világ szürreális, rémálomszerű leírása a feszültség legmagasabb fokára juttatja az olvasót, hogy aztán a könyv végére a legteljesebb átéléssel és szétzúzott, de már regenerálódó lélekkel csukhassuk be a könyvet.
Benyák Zoltán ezúttal nagyon megmondta! Merészen, kíméletlenül, szinte az orrunk alá dörgölve, talán ő maga is majd' összeroskadva közben. De erősen, keményen, kegyetlenül. Érzékletes, tökéletes leírásokkal, megrázó és felkavaró helyzetekkel.
És csak remélni tudom, hogy azért mégsem erre felé halad a világ...hogy a kócosoknak, flúgoknak és kölyköknek lesz esélye feltörni a mélyből, és meglátni a napfényt a szeméttengereken keresztül...
Karakterek:
A Csavargók dalának nincsenek pozitív vagy negatív karakterei. Itt senkiből nem lesz hős, senkiből nem lesz egyértelműen gonosz. Ezek az emberek ugyanis mind-mind áldozatok. Olyan áldozatok, akik bármit tesznek is, a történtek fényében felmentjük őket. Feloldozzuk őket minden bűnök alól és kétségbeesve kapaszkodunk minden apró jótettükbe.Talán azért, mert így a saját bűneinket is könnyebb elviselni: a közönyünket, az érdektelenséget, a viszolygást.
Kócos, Flúg, Priusz, Kölyök, Batár, még a nyomozó is ... mindannyian igen összetett személyiségek, akiket talán nem is a tetteik, sokkal inkább a gondolataik határoznak meg. Hiszen már csak az az egy maradt meg nekik. Kicsit önzők, kicsit durvák, kicsit öntörvényűek - amilyenné az utca tette őket. De mindannyiukban él még az emberség alig észrevehető szikrája, amit egy pici lány talán ismét fellobbanthat...
Mérhetetlenül akartam, hogy így legyen...
Borító:
Benyák Zoltán utolsó három regénye igen egységes képet kapott: a könyv keretét képező fekete szegély mindháromnál megmarad, a szín minimálisan változik, a megjelenő szimbolikus képek a történet egy-egy jellemző aspektusát idézik.
A Csavargók dalánál ezúttal Kócos és Kölyök árnyalakja lépdel a város tetején. Uralva, legyőzve azt, felülkerekedve nyomorán. Tökéletes borító!
Interjú
Benyák Zoltánt a Csavargók dalának megjelenése kapcsán faggattam a regényről és a jövőbeli terveiről...
- A könyv utószavában elég sok mindent elárulsz arról, miként született meg a Csavargók dalának ötlete. Ám a történetek olyan valódinak, olyan részletgazdagnak tűnnek olvasás közben, hogy joggal merül fel az olvasóban: a könyv megírása előtt kutatómunkát végeztél? Megfigyelted az utcán élő hajléktalanokat? Esetleg Te is csavargóvá váltál egy időre?
Igen. Fényképeztem őket, próbáltam megfigyelni a dolgaikat, azt, hogy miként élnek. Többször megesett, hogy buszmegállókban láttam őket, és inkább lekéstem a buszt, csak hogy a beszélgetésükből többet elcsípjek. Viharos ifjúságom alatt megesett az is, hogy éjszakára a fővárosban ragadtam, így volt némi kézzelfogható tapasztalat is arról, hogy milyen csavargókkal egy nyitva felejtett vagonban kuporogni egy éjszakát a fagyos Nyugati-pályaudvaron. Néhány olyan élmény, mikor egyáltalán nem volt hová menni a hideg elől.
- A történet valódiságáról szintén szót ejtesz az utószóban. De mi a helyzet a karakterekkel? Van olyan szereplője a könyvnek, amelynek személyében magára ismerhet egy ismerősöd?
Ezek olyan morzsák, amik az előbb említett szituációkból csapódtak le. Elcsípett beszélgetésekből, hasonlókból. Én ragasztgattam őket össze. Az egyes karakterek történetei, olykor több különböző személy beszámolóiból állnak. Olykor önkényesen, máskor, ahogy a szereplő jelleme megkívánta. Talán lesznek olyan olvasók, akik ismerős sztorit találnak benne.
- A történet helyszínéül szolgáló város egy kitalált helyszín. Olyan helyszíneket rejt, mint : Bukowski utca, Villon híd, Clyde Park…stb. Tudatosan nevezted el ezeket a helyszíneket zűrös emberekről?
A város helyszínei csavargó költőkről, gengszterekről, híres prostituáltakról kapták a neveiket. Ez már csak egy ilyen hely :) Nincsenek hősök, így nincs kiről elnevezni az utcáinkat. Híres gonosztevők, esendő emberek, életbe belefáradt, minden feladott alakok vannak.
- A minap osztottál meg némi információt a borító készítésével kapcsolatban. Ki volt Kölyök árnyékának gyönyörű megformálója? Róla mintáztad a könyvbeli Kölyköt?
A Kislányom, Ria. De ő inkább a borítókészítésnél segédkezett. Remélem, neki soha nem kell ilyen körülmények között élnie. A regénybéli kislány szinte tehetetlen szereplője az eseményeknek, ahogy többnyire mi is azok vagyunk az életünkben. Mégis, a megjelenésével, a létezésével befolyásolja a főbb szereplők életét, megváltoztatja őket, de hogy kit milyen irányban, az legyen a könyv titka. :)
- Tavaly Az idő bolondjai című könyved a Magyar Könyvek Viadalának első helyezettje lett szépirodalom kategóriában. Mit gondolsz, a Csavargók dala idén hogy teljesít?
Fogalmam sincs. Az Idő bolondjai az egyik legfontosabb regényem. Nagyon örültem neki, hogy megnyerte a maga kategóriáját. Sokáig érlelődött, sokat tettem bele magamból. A Csavargók dalába inkább a világból igyekeztem pakolni. Ezúttal, nem akartam önző lenni. J Figyeltem, hallgatóztam, leírtam. Ez a regény az egymásra figyelésről szól, amiben úgy éreztem, hiányt szenvedünk manapság. Túlvirágzott az ego, sok az egymásra taposás. Ha kap díjat, örülni fogok, de még inkább annak, ha aki olvassa, az értő és megértő lesz majd.
- Több könyvet is írtál és megjelentettél már - némelyiket álnéven? Mi volt az oka annak, hogy korábban nem a valódi nevedet használtad? A könyveid közül melyik az, ami a legközelebb áll hozzád, ami különös jelentőséggel bír számodra? Miért?
Az elején azt hittem, hogy majd ha felnövök, másféleképpen fogok írni. Nem lesz a szövegem tele szürrealizmussal, köddel, füsttel, éjszakával. Szeretem az első regényem, a Veszett lelkek városát, mert az ilyen lett. Élvezettel írtam. Aztán rájöttem, hogy nem leszek más. Én ezt szeretem csinálni, én itt vagyok otthon. Először féltem, de a felismerés után váltottam a saját nevemre. Az Ars Fatalis és az Idő bolondjain már akartam, hogy az én nevem álljon. Már az sem zavar, hogy igyekszem folyton más és más témákat keresni, játszani a regényszerkezettel, a szöveggel. Az olvasó igenis legyen nyitott, ő se akarhatja folyton ugyanazt a könyvet olvasni. A Csavargók dalával ez volt a cél. Ezúttal több a nyers valóság, kevesebb a fikció, de azért ez a regény is még én vagyok.
- És egy gonosz kérdés, ami üldözi az írókat: mi a következő projekt? Dolgozol most valamin?
Van egy-két ötlet a fejemben, ha megmaradnak, visszatérnek, gyarapodnak, akkor lehet belőlük írás. Ha elhalnak, akkor nem voltak életképesek. Szeretnék novelláskötetet is. Főleg most, hogy azt mondják nem kíváncsi senki novelláskötetre. Most már tényleg szeretnék egyet.
Kedves Zoltán, úgy legyen! Köszönöm az interjút!
Nyereményjáték
Benyák Zoltán egészen egyedi stílusú író, keze alól mégsem kerülnek ki sohasem hasonló témájú, de még csak hasonló műfajúnak nevezhető könyvek sem.
Nyereményjátékunk során minden blogon elrejtettük egy-egy már megjelent regényének fülszövegét és borítóját. Feladatotok az lesz, hogy írjátok meg nekünk - a rafflecopter doboz megfelelő kérdéséhez -, hogy az egyes blogokon található könyvének ki volt a főszereplője.
(Némely könyv esetében több válasz is elfogadható!)
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!
1. könyv - 1. főszereplő
Blackyard más, mint a többi város. Ide mindenki egy ódon busszal érkezik, legyen elnök, vagy egy örök lázadó, mint Nick Sanders. Az utcákon fagyos szél söpör, s ha éjszaka feltűnik a rettegett halottaskocsi, a város megannyi lakója reszketve kulcsolja imára hitetlen kezét, hogy a feketébe öltözött sírásó ne érte jöjjön. Ilyenkor az ittlét gyötrelmeit feledve könyörögnek a maradásért, hisz aki elhagyja ezt a rémisztő betonkatlant, az utolsó útjára indul, amely épp úgy vezethet a megváltó szabadságba, mint az örök kárhozat mocsarába. Nick nem hiszi a sorsot.Am az itt töltött időtlen napok alatt ráébred, nincsenek véletlenek a Veszett Lelkek városában. Az apró jelek lassan feltárják előtte Blackyard valódi énjét. Elhagyhatja-e Nick ezt a helyet, ahol minden nap akarva-akaratlan vezeklés a bűneiért? Szabadulhat-e ebből a börtönből, ahonnan a halál sem szabadíthat meg senkit? Jonathan Cross méltán a thriller egyik mestere. Új regénye a Veszett lelkek városa egy olyan hihetetlen mégis hihető történetet meséi el, amelyben mindenki megtalálja saját karmáját. Egy történetet, mely olvasása után kétszer is meggondolja mit tesz, hisz Blackyard lehet akár valóság is …a Rafflecopter giveaway
Részt vevő blogok:
11/07. Roni Olvas
11/09. Deszy Könyvajánlója
11/11. Bibliotheca Fummie
11/13. Kelly&Lupi Olvas
11/15. Könyvszeretet
11/17. MFKata Gondolatai
11/19. Könyvgalaxis
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése