Jill Hathaway: Slide - Mások szemével

Fülszöveg: 

Sylvia túl sokat tud… 

de nem eleget ahhoz, hogy megállítsa a gyilkost.

Sylvia Bell egy dologban teljesen biztos – húgának barátnője, Sophie nem önkezével vetett véget életének. Valaki meggyilkolta. 

Vivi tudja, mert tanúja volt. Mindenki azt hiszi róla, hogy narkolepsziás, de valójában nem elalszik, mikor elveszti az eszméletét. Ilyenkor valaki más elméjébe jut, és az ő szemével látja a világot. Így csusszant bele a húgába, mikor puskázott a matek dolgozat közben, vagy egy tanárába, aki titokban iszik az órák előtt. Nagyot kellett csalódnia állítólagos legjobb barátnőjében az iskolai bálon. De semmi sem készíthette fel arra, ami egy októberi éjjel történik vele. Hogy egy véres kést szorongató, titokzatos alak elméjébe csúszik, aki Sophie véres teste fölött áll. 

Vivi nagyon szeretné megosztani valakivel a titkát, de ki hinne neki? Olyan őrültségnek hangzik, hogy még legbizalmasabb barátjának, Rollinsnak sem meri elmondani, hát még a rendőrségnek. Még ha meg is bízhatna Rollinsban, a fiú az utóbbi időben távolságtartóan viselkedik vele, különösen, mióta Vivi több időt tölt egy másik fiúval, Zane-nel. 

Vivi, aki titkok, hazugságok, veszélyes helyzetek szörnyű hálójába keveredik, nem fordulhat senkihez, egyedül kell lelepleznie a gyilkost, mielőtt újra lecsaphatna.

Cselekmény:

Igazából szerettem olvasni ezt a könyvet. Szerettem, mert könnyed volt, szórakoztató és jó stílusban megírt. Észrevétlenül suhantak a lapok egymás után és egyszer csak azt vettem észre, hogy a végére értem.

Mégis valami hiányérzetem maradt az olvasása után.... talán többet vártam...talán nagyobb izgalmakat akartam...nem is tudom...

Pedig igazából nem volt túl sok problémám a könyvvel: másokkal ellentétben engem nem zavart, hogy komoly témákat érint a könyv, hogy próbál beleszőni minél több tinit érintő problémát (igen: evészavar, klikkesedés és kiközösítés a gimnáziumban, a iskolai elit kegyetlenkedése, öngyilkosság, szülők felelőssége, elhanyagolás stb.) Miért ne tenné, hiszen mindez hozzátartozik egy tizenéves életéhez, nem igaz? Jelen vannak ezek a problémák, körbevesznek minket és nem tehetjük meg, hogy elmegyünk mellettük és nem figyelünk rájuk. És hogy túl sok van belőlük egyszerre a könyvben? Na és? A való életben talán elkülönülnek ezek egymástól???

Egyedül Amber esetében lettem ismét iszonyat dühös - mint mindig, hasonló esetben. Egyszerűen nem bírom megérteni és elfogadni, hogy mennyire banális dolgok miatt érzik úgy a tinédzserek, hogy az életük fabatkát sem ér! Miért???

Maga a történet remek! Igazából teljesen hétköznapi nyomozgatás lehetne, ha nem lenne beleszőve egy apró rejtély, miszerint Sylvia nem mindennapi képességekkel van megáldva és képes más emberek szemén nézni dolgokat néhány percig... így bárkibe képes belebújni, aki érzelmi lenyomatot hagy egy tárgyon. Nekem ez az elgondolás nagyon tetszik, újszerű, érdekes és rejtélyes. Sokan hiányolják annak a magyarázatát, hogy miért van ez így? Honnan van Vivi képessége? Nos, bennem fel sem merült az, hogy ezt tudni akarjam. Vannak különleges képességű emberek, például: remek festők, vagy matekzsenik  - tőlük miért nem kérdezi meg senki, hogy honnan vette ezt a képességét? Ez van és kész. Nekem nem hiányzott a magyarázat.

Egyedül a krimiszál tűnt nekem kicsit kevésnek  - szerettem volna valami nagy-nagy váratlan fordulatot, nagy csavart, valami olyan dolgot, amitől leesik az állam...megvolt rá a könyv ígérete, nagyon bíztam benne a sok direkt gyanúsítás után...de igazából elmaradt. Vagy csak én olvastam sok krimit már életemben...nem tudom... a könyv felétől kb. sejtettem, ki lesz a gyilkos és a sejtelmem beigazolódott...Úúúúgy örültem volna, ha egy kicsit kevesebb romantika és szerelmi vívódás és több rejtélyes, izgalmas nyomozás van benne!

Karakterek:

Egy kicsit beleuntam és belefáradtam mostanában abba, hogy a legtöbb tinikönyvben a szerelmi háromszög, vagy a "belémzúgott a legjobb barátom" története jön elő - mint itt is, dehát valószínűleg azért tinikönyv egy tinikönyv :-) 

És hát lehet mindezt nagyon sablonosan és unalmasan megoldani, és lehet bele színt vinni és életre kelteni - mint ebben az esetben. 

Ha ilyen van, én többnyire az új fiúnak drukkolok, nem pedig a régi jó fiúbarátnak (mert én még mindig hiszek a fiú-lány barátságban), de ez esetben fordítva volt. Annak ellenére, hogy mikor olvastam Rollins leírását (hosszú hajú, piercinges) azt mondtam magamban: "na ne, ez aztán abszolút nem lesz az én esetem". De mégis nagyon megkedveltem őt - tudva mindazokat a dolgokat, amit tett. 

Zane -t nem szerettem. 

SPOILER

Sokáig rá gyanakodtam, de aztán beláttam, hogy túl semmilyen ő ahhoz, hogy ő legyen a gonosz karakter. Unalmas és bárgyú - és nem hullattam könnyeket érte a végén, és talán gonosz dolog tőlem, de örültem, hogy el lett távolítva az útból. :)

SPOILER VÉGE

Összességében nagyon élvezetes, könnyed és szeretnivaló könyv, gyorsan lehet haladni vele :-)

Borító:

Az a kivételes helyzet állt elő - mármint szerintem -, amikor a magyar borító szebb és hangulatosabb lett, mint bármelyik más országban megjelent kötet esetén! Hasonlít ugyan az eredeti, amerikati kiadáshoz, de mégis hívogatóbb, mégis több ígéretet nyújt.

A lila félhomályt ugyan nem értem, de ennek ellenére is tetszik :)

Az eredeti borító - ez sem rossz szerintem, de a mienk mégis jobb :)

UK borító - jajj! nem is kommentelem...

A spanyol borító - akkor már inkább a lila.
 És még a címet is megváltoztatták...

és a mienk! Jaj, de büszke vagyok rá! Hát nem ez a legjobb???

Playlist: 

Az írónő mindössze egyetlen zenét nevezett meg, ami motiválta őt, ez a Pearl Jam: Alive című dala, melyet itt megtekinthettek.