Alexandra Adornetto: Lázadó

Fülszöveg:

HÁROM ANGYAL SZÁLL LE A FÖLDRE KÜLDETÉSSEL. 

DE AZ NEM A TERV RÉSZE, HOGY AZ EGYIKÜK SZERELMES LESZ… 

A mennyország három angyalt küld a Földre – Gábrielt, a harcost, Ivy-t a gyógyítót és Bethany-t, a legfiatalabbat és legemberibbet –, 

hogy jó cselekedeteket hajtsanak végre a sötétség hatása alá került világban. 

Miközben mindvégig kerülik az emberi kapcsolatot, hatalmas igyekezettel próbálják eltitkolni ragyogó fényüket, 

emberfeletti hatalmukat és mind közül a legveszélyesebbet, a szárnyukat. 

Aztán Bethany találkozik Xavier Woodsszal, és egyikük sem lesz képes ellenállni a köztük lévő vonzalomnak. 

Gábriel és Ivy mindent megtesznek, ami a módjukban áll, hogy közbelépjenek, de a Xavier és Bethany közötti kötelék túl erősnek bizonyul. 

Az angyalok küldetése sürgető, a sötét erők fenyegetnek. 

Vajon elpusztítja, vagy megmenti a szerelem Bethany-t? S vajon elég hatalmat ad-e a gonosz ellen?

Cselekmény:

Kicsit lelkiismeret-furdalásom van amiatt, hogy első felindulásból és dühből kicsit kemény kritikát írtam a könyvről a molyon, úgyhogy most megpróbálom higgadtan és tárgyilagosan összeszedni, hogy miért is nem tetszett ez a regény.... Nehéz lesz.

A történet egyszerű, bár nekem kicsit már ez is sántít: három angyal (három testvér) leszáll a földre, egy amerikai kisvárosba - azzal a céllal, hogy megpróbálja az embereket a helyes útra, a jó felé terelni. Miközben megpróbálnak észrevétlenek maradni - ami nehéz, hiszen angyal révén különleges szépséggel bírnak - és elvegyülni, igyekeznek a lehető legkevesebbet érintkezni az emberekkel. Legalábbis ez a cél. Bethany azonban - a legfiatalabb testvér különös módon vonzódik az emberekhez, különösen egyhez, akibe első látásra beleszeret - annak ellenére, hogy az angyalok elvileg nem képesek az emberi szerelemre...

Innentől kezdve a történet egyszerű és ismerős: semmi nagy fordulat, sem meglepetés nem várható tőle - és figyelem, szokásomtól eltérően most nem bírok spoilermentesen írni, tehát SPOILER: szerelmesek lesznek, Beth felfedi magát a szerelme, Xavier előtt, a tesók mérgesek lesznek, de megenyhülnek, mert persze látják, hogy a fiú nagyon jó fej, aztán jön egy másik fiú - a rossz - és bezavar a szerelmes enyelgésbe, szakítás egy rossz pillanatban elkapott fotó miatt, 1-2 napos szenvedés egymás nélkül, aztán nagy megbocsájtás és leszámolás a gonosszal ...Nagyjából ennnyi...

Ez még így nem is lenne probléma, láttunk, olvastunk már olyan könyveket, melyek kissé sablonosra és kevésbé eredetire sikerültek. De még azokat is volt, aki úgy tudta megfogalmazni és leírni, hogy egyedivé és szerethetővé vált. 

Nálam ez sajnos nem. 

Először is: a legjobban az bosszantott, hogy az egész könyvet áthatja valami naiv gyerekesség, túl ábrándos, túl tinis, túl gyermekded az egész. A szereplők szájába adott párbeszéd röhejes és nagyon hiteltelen, a cselekmény döcögős és feleslegesen tér ki a legapróbb részletekre (kb. ilyen szinten: hazamentem, megvacsoráztam, letusoltam, kimentem az erkélyre és lefeküdtem. másnap felkeltem) - mert közben nem történik SEMMI!

A szerelmi szál nekem nagyon márcos, nagyon enyelgős és bugyuta, folyton arról szól, hogy ki mennyire szereti a másikat, mennyire nem tudnak egymás nélkül élni stb. Hadd idézzek egy kis részt, hogy érzékeltethessem, mire gondolok (csak a párbeszéd részét idézem - körítés nélkül):

- Szeretlek....

- Én jobban szeretlek.

- Az ki van zárva. Én nagyobb vagyok, belém több szeretet fér.

- Én meg kisebb vagyok, ezért a szeretetrészecskéim sűrűbbek, ami azt jelenti, hogy többet tudok elraktározni. 

Hát, nem tudom, Ti hogy vagytok ezzel, de én ettől sikítok! És az egész könyv tele van hasonlókkal - nekem ez túl sok, túl mézesmázos, túlontúl gyerekes....

De hagyjuk a szerelmet, és nézzük az angyalokat... 

azért jöttek a földre, hogy jobbá tegyék azt... De miért pont ebbe az isten háta mögötti kisvárosba??? A magyarázat az erre, hogy azért, mert nekik jutott ez, más angyalok más helyre mentek.. Ez még így rendben is lenne, de! Gabriel arkangyal (amiből ugye csak 7 van), Iví is magas beosztású angyal - miért pont ide jöttek ők, akik elvileg nagyobb dologra hivatottak??? És ha már idejöttek, mit tesznek az ügy érdekében? Gabriel, Isten harcosa, a bosszú angyala zenetanár lesz, csöndesen, elmélázva zenélget - abban bízva, hogy ezáltal közelebb vezeti az embereket Istenhez. És főz. És búskomoran, melankólikusan üldögél a tengerparti sziklákon és sétálgat az alkonyatban. Mert ezáltal jobbá teszi a világot!!!

Ivy pedig - na jó, ő talán... önkénteskén segít mindenhol: öregek otthonában, varr a szegényeknek stb.De nekem még ez is kevés! 

EGy harcos angyal harcoljon a jóért! Küzdjön érte, vívjon kemény csatákat - ha nem is szó szerint! Legyen méltóságteljes és tekintélyt parancsoló - amilyennek egy angyalnak kell lennie -, nem pedig érzelgős szépfiú és bombázó humanitárius! 

És legkevésbé sem ostoba, szerelmes, nehéz felfogású csitri, mint amilyen Beth...

és ezzel át is tértünk a karakterekre...

Karakterek:

Az angyalokat nagyjából kiveséztem - az én felfogásom és elképzelésem alapján az égvilágon semmi közük nincs az angyalokhoz, és embernek is igen haszontalannak és puhányoknak tartanám őket...

De nincs ez másképp a többiekkel sem. Minden karakter ugyan a végtelenségig idealizált, de ennek ellenére - vagy pont ezért - borzasztóan unalmas!

Xavier természetesen az iskolakapitány és sportoló és jóképű és elérhetetlen és önzetlen és bátor és rvédelmező és minden, amiről egy lány álmodozhat - tizenévesen...De nincs benne semmi izgalmas, semmi szenvedélyes, semmi őrjítő! A világ legunalmasabb embere ő! (legalábbis számomra!)

És hogy mennyire hiteltelen és nevetséges, ahogy ő Beth-szel bánik és beszél....

Ő azért nem hozta például szóba a szexet soha - sőt még csak nem is gondolt rá, mert úgy vélte, hogy nincs szükségük rá. Mert ők különlegesek és többek ennél! - mikor ezt olvastam, önkéntelenül rápillantottam apósomra, a sógoromra és a páromra, akik nyálcsorgatva bámulták a tévében a félmeztelenül táncikáló macákat és röhögőgörcsöt kaptam! Na neee! tényleg neeee! Valóban így gondolkodna egy kamaszfiú? akinek ráadásul szívdöglesztő barátnője van hónapok óta???? lehet... de akkor túl sokat változtak a kamaszfiúk azóta, hogy én kamasz voltam....

Aztán ott lenne még a gonosz karakter, aki esetleg lehetett volna még érdekes is, de neki sem sikerült... Próbált ő titokzatos lenni és nem felfedni magát, de kérdem én, hogyan lehetne rejtélyes ő, amikor az legelső felbukkanásakor leleplezi őt a fejezetcím: A sötét herceg... Hogy lehet ennyire spoileres egy fejezetcím, hogy egyből lelövi a poént, ami elvileg csak fejezetekkel később derül ki - ráadásul a főszereplők álla le is esik tőle. Mi meg csak azt gondoljuk, hogy mennyire ostobák is ők, hogy eddig nem találták ki, hiszen mi már régóta tudtuk, hogy ki ő...

A könyv végén az akciójelenet el kell, hogy mondjam, kezdetben ígéretes volt - vagy a sok unalom után már végre történt is valami, azért érzem így? - és gyorsan pörgettem a lapokat, de aztán ez is túl gyorsan összecsapottra sikerült, hiányzott belőle az igazi izgalom, az igazi küzdelem, az erő. 

Hát, én a végén fellélegeztem - azért, hogy vége....

Borító: Ez a könyv csak és kizárólag azért keltette fel a figyelmemet, mert az eredeti borítója "eladja" a könyvet! Érdekes, izgalmas és gyönyörű!

Sajnos a kiadó nem kapta meg az eredeti borító jogait, ezért másikat kellett készíttetniük... ez már önmagában is csalódás, de az új borítót látva: számomra szörnyű! 

A lány - aki az angyalt hivatott megszemélyesíteni - a tépett ruhájával, a feltupírozott, béna hajával és a rettentően sok és mű sminkjével inkább emlékeztet egy út széli lotyóra vagy egy buli után szétcsúszott drogosra, mint egy szelíd és szűzies angyalra. Számomra borzasztóan visszataszító.

Azt azonban el kell ismernem, hogy a kötés maga minőségi, valahol a puha és a keménykötés között, strapabíróan.

Megjegyzés:

A könyv mentsége - számomra - hogy az írónő mindössze 18 éves volt, mikor ezt a könyvet megírta. Ez megmagyarázza a naivságát és gyermekdedségét, a részletesen kidolgozott készülődést a bálra, a ruhákat, a sminkeket stb. És bizonyára ez fontos is egy tininek - hiszen sokmindenkinek tetszik maga a könyv- bestseller lett! Úgy tűnik én már nagyon nem tudom értékelni ezeket a dolgokat és túl szkeptikus vagyok a fiúkat és az élet dolgait illetően...és bár hiszek az igaz szerelemben és a romantikában - azt nem hiszem, hogy mindez unalmassá, bugyutává és nevetségessé kell hogy tegye a kapcsolatokat... 

Remélem, másnak jobban tetszik majd....