Már önmagában ez is elég lenne ahhoz, hogy velünk tartsatok! Ám van itt még valami!
A turné végén 2 példányt sorsolunk ki a Vasdruida krónikáinak első kötetéből a kiadó jóvoltából. A bejegyzések végén található Rafflecopter doboz kitöltésével szállhattok versenybe a könyvért.
Játékra fel!
Kevin Hearne: Hounded - Üldöztetve
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Borító: papír, puha kötés/keménytáblás
Fordító: Acsai Roland
Megjelenés: 2013. szeptember 30.
Fülszöveg:
Atticus O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.
Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…
A könyvről:
Írország számomra mindig is egyet jelentett a misztikummal. A viruló zöldben pompázó mezők, a hullámok által nyaldosott sziklaszirtek, a ködbe burkolózó, romos várépületek, a sokat hallott legendák és történetek tündérekről, koboldokról és a nagytudású druidákról...
Írország egy elvarázsolt föld, az átjáró a valóság és a mesék birodalma között. Mindig is szerettem és mindig is szeretni fogom. Csakúgy, mint a hozzá kapcsolódó valamennyi történetet és mesét, legendát és mítoszt.
S igaz ugyan, hogy most következő történetünk nem a varázslatos szigeten játszódik, hanem a mai, modern kor Amerikájában, az érzés nem változik: ez az ír misztérium, a legendás hősök, istenekkel vívott nagy csaták története...
Bizony, Kevin Hearne könyvéről beszélek. Pontosabban A Vasdruida krónikái sorozatának kezdő kötetéről, a Hounded - Üldöztetve címűről...
A könyv Atticus O'Sullivan, az utolsó valódi druida kalandjait meséli el. Pontosabban csak egy kalandját, a legújabbat a több száz közül. Atticus ugyanis valamikor i. e. 100 körül született, vagyis több, mint 2000 éves. Kalandjainak száma végtelen.
Ám ez a kaland most más, mint a többi. Hiszen Aenghus Óg, a szerelem istene megtalálta a druida régóta leplezett rejtekhelyét és minden erejével azon van, hogy visszaszerezze tőle Fragarach-ot, az istenek ősi és varázslatos kardját. S bár Atticusnak számos segítsége akad, mégis meggyűlik a baja a haragvó istennel és annak csatlósaival. S hogy közben milyen szövetségekre, milyen ismeretségekre tesz szert? Ezt is megtudhatod a történetből...
Kevin Hearne bizony ízig-vérig férfi író. És nyugodt szívvel mondhatom: a könyve tükrözi is ezt: erőteljes, nyers, pezsgő, lendületes, fáradhatatlan. Nem hagy nyugtot egyetlen pillanatra sem, sodor, visz magával fáradhatatlanul, mint egy hullám, ami felkap a hátára, és ide-oda dobál a habjai között.
Bizony, ez nem az a történet, ahol szépen szendereghetünk alvás közben és békés hangulatban olvasgathatunk. Itt a történet csatával kezdődik és csatával ér véget, és a köztes időszak sem békésen telik. válto
Két összecsapás, megütközés között nagykanállal habzsolhatjuk mindazt az információt, amelyet Atticus és ismerősei hintenek el nekünk beszélgetéseik közben istenekről, mítoszokról, mitológiáról, a karakterek előéletéről. S ha éppen nem ezt tesszük? Nos, akkor kedélyesen vihorászhatunk az ír farkaskutya, Oberon és gazdája humoros és szórakoztató párbeszédein.
Aki romantikát vár, annak előre szólok: ez nem az a könyv. Ezt kérem egy pasi írta, nem érzeleg, nem bensőségeskedik, nem tetszeleg a nemes dalia szerepében. Van vonzódás, van egy cseppnyi - vagy talán több - érzékiség, de csak fuvallatnyi érzelem. Amúgy férfiasan, keményen, szenvtelenül. Minden csöpögés nélkül.
Ennek megfelelően a stílus is inkább tárgyilagos, tényszerű, mégis tele van az Atticustól kölcsönzött cinikus közönyösséggel, magabiztos humorral.
S hiába a sok lengyel, ír, stb. név, mégis könnyen, gyorsan olvasható, élvezetes, szórakoztató. Gyanítom sokak kedvencévé válik majd - nem biztos, hogy elsősorban férfiaknak!
Írország egy elvarázsolt föld, az átjáró a valóság és a mesék birodalma között. Mindig is szerettem és mindig is szeretni fogom. Csakúgy, mint a hozzá kapcsolódó valamennyi történetet és mesét, legendát és mítoszt.
S igaz ugyan, hogy most következő történetünk nem a varázslatos szigeten játszódik, hanem a mai, modern kor Amerikájában, az érzés nem változik: ez az ír misztérium, a legendás hősök, istenekkel vívott nagy csaták története...
Bizony, Kevin Hearne könyvéről beszélek. Pontosabban A Vasdruida krónikái sorozatának kezdő kötetéről, a Hounded - Üldöztetve címűről...
A könyv Atticus O'Sullivan, az utolsó valódi druida kalandjait meséli el. Pontosabban csak egy kalandját, a legújabbat a több száz közül. Atticus ugyanis valamikor i. e. 100 körül született, vagyis több, mint 2000 éves. Kalandjainak száma végtelen.
Ám ez a kaland most más, mint a többi. Hiszen Aenghus Óg, a szerelem istene megtalálta a druida régóta leplezett rejtekhelyét és minden erejével azon van, hogy visszaszerezze tőle Fragarach-ot, az istenek ősi és varázslatos kardját. S bár Atticusnak számos segítsége akad, mégis meggyűlik a baja a haragvó istennel és annak csatlósaival. S hogy közben milyen szövetségekre, milyen ismeretségekre tesz szert? Ezt is megtudhatod a történetből...
Kevin Hearne bizony ízig-vérig férfi író. És nyugodt szívvel mondhatom: a könyve tükrözi is ezt: erőteljes, nyers, pezsgő, lendületes, fáradhatatlan. Nem hagy nyugtot egyetlen pillanatra sem, sodor, visz magával fáradhatatlanul, mint egy hullám, ami felkap a hátára, és ide-oda dobál a habjai között.
Bizony, ez nem az a történet, ahol szépen szendereghetünk alvás közben és békés hangulatban olvasgathatunk. Itt a történet csatával kezdődik és csatával ér véget, és a köztes időszak sem békésen telik. válto
Két összecsapás, megütközés között nagykanállal habzsolhatjuk mindazt az információt, amelyet Atticus és ismerősei hintenek el nekünk beszélgetéseik közben istenekről, mítoszokról, mitológiáról, a karakterek előéletéről. S ha éppen nem ezt tesszük? Nos, akkor kedélyesen vihorászhatunk az ír farkaskutya, Oberon és gazdája humoros és szórakoztató párbeszédein.
Aki romantikát vár, annak előre szólok: ez nem az a könyv. Ezt kérem egy pasi írta, nem érzeleg, nem bensőségeskedik, nem tetszeleg a nemes dalia szerepében. Van vonzódás, van egy cseppnyi - vagy talán több - érzékiség, de csak fuvallatnyi érzelem. Amúgy férfiasan, keményen, szenvtelenül. Minden csöpögés nélkül.
Ennek megfelelően a stílus is inkább tárgyilagos, tényszerű, mégis tele van az Atticustól kölcsönzött cinikus közönyösséggel, magabiztos humorral.
S hiába a sok lengyel, ír, stb. név, mégis könnyen, gyorsan olvasható, élvezetes, szórakoztató. Gyanítom sokak kedvencévé válik majd - nem biztos, hogy elsősorban férfiaknak!
Karakterek:
Atticus O'Sullivan karakteréről minden alkalommal Leslie L. Lawrence ugrik be számomra. Ugyanaz a magányos, sármos, magabiztos központi figura, akiért bomlanak a nők, s ő hűvös természetességgel fogadja azt - még akkor is, ha istennőről van szó-, annyi különbséggel, hogy a Smith and Wesson helyett ő a Fragarach-ját használja fegyverként. No meg a varázstudományát.
Igazi kemény, férfias hős ő, apatikus nyugalommal, éles észjárással és szívmelengető törődéssel - egy kutya iránt. Nem esik át nagy változáson, nem fejlődik, nem formálódik. Volt arra bőven ideje a 2000 életéve alatt, kiforrott, határozott, kiegyensúlyozott figura, rendkívül erős személyiséggel.
Érdekes módon ez a többi szereplőre is mind igaz: mindannyian határozott és nagyon karakán személyiségek, talán isteni voltuknak, több ezer/száz évüknek köszönhetően. De ez nem zavaró, pontosan ilyen mentalitásúnak képzelek el egy ősi istenséget vagy boszorkányt.
Az egyedüli ember Granuile, és szerencsére Hearne remekül megtalálta az ő személyiségéhez leginkább passzoló karakterjegyeket, remekül éreztetve az ő életkorának, emberi mivoltának bizonytalanságát, törékenységét.
S bár minden karakter gyönyörűen formázott, a maga nemében tökéletes, ennek ellenére meggyőződésem, hogy a legtöbb olvasó egy olyan szereplőt tekint majd a szívéhez legközelebbinek, aki egyáltalán nem emberi: egy hatalmas, nagyra nőtt, kicsit kelekótya ír farkaskutyát, Oberont.
Az ő humoros, naiv balgasággal odamondogatott megjegyzései, lelkesedése emberi szemmel tökéletesen értelmetlen dolgok iránt, kutyaszemmel történő megnyilvánulásai nem mindennapi, rendkívül szórakoztató színezetet adnak a könyvnek, amiért még a legkomorabb olvasó is imádni fogja.
Igazi kemény, férfias hős ő, apatikus nyugalommal, éles észjárással és szívmelengető törődéssel - egy kutya iránt. Nem esik át nagy változáson, nem fejlődik, nem formálódik. Volt arra bőven ideje a 2000 életéve alatt, kiforrott, határozott, kiegyensúlyozott figura, rendkívül erős személyiséggel.
Érdekes módon ez a többi szereplőre is mind igaz: mindannyian határozott és nagyon karakán személyiségek, talán isteni voltuknak, több ezer/száz évüknek köszönhetően. De ez nem zavaró, pontosan ilyen mentalitásúnak képzelek el egy ősi istenséget vagy boszorkányt.
Az egyedüli ember Granuile, és szerencsére Hearne remekül megtalálta az ő személyiségéhez leginkább passzoló karakterjegyeket, remekül éreztetve az ő életkorának, emberi mivoltának bizonytalanságát, törékenységét.
S bár minden karakter gyönyörűen formázott, a maga nemében tökéletes, ennek ellenére meggyőződésem, hogy a legtöbb olvasó egy olyan szereplőt tekint majd a szívéhez legközelebbinek, aki egyáltalán nem emberi: egy hatalmas, nagyra nőtt, kicsit kelekótya ír farkaskutyát, Oberont.
Az ő humoros, naiv balgasággal odamondogatott megjegyzései, lelkesedése emberi szemmel tökéletesen értelmetlen dolgok iránt, kutyaszemmel történő megnyilvánulásai nem mindennapi, rendkívül szórakoztató színezetet adnak a könyvnek, amiért még a legkomorabb olvasó is imádni fogja.
Borító:
Nagyon-nagyon imádom ezt a borítót...A háttérben felsejlő felhők az alkonyi égen, Atticus alakja, arckifejezése, a mozdulatának tökéletesen elkapott pillanata remekül visszaadja a könyv varázslatos, férfias hangulatát.
Tökéletes munka, csak gratulálni tudok a tervezőnek!
És ahogy látható, a többi rész borítója sem marad majd el az első mögött...
Tökéletes munka, csak gratulálni tudok a tervezőnek!
És ahogy látható, a többi rész borítója sem marad majd el az első mögött...
Hounded szereplő-válogatás,
avagy álom-cast Roni-módra
avagy álom-cast Roni-módra
Atticus O'Sullivan:
valódi nevén Siodhachan O Suileabhain, egy 2100 éves ír druida, az utolsó a fajtájából.
Meghatározó fizikai jellemzői:
- tűzvörös haj
- erős fizikai jelenlét
- 26 évesnek megfelelő izomzat
- rengeteg tetoválás a jobb karjától elindulva végig az oldalán egészen a jobb lábáig.
Életének több mint 2000 éve alatt Atticus cinikussá, sztoikussá, kissé életunttá vált, és nagyon megszokta, hogy egyedül van, nehezen alkalmazkodik. Családi állapota: nőtlen, egyedülálló, folyamatos alkalmi kapcsolatokkal.
Élt a Római Birodalomban, részt vett a hunok megszállásában, keresztényüldözés előtti és utáni reformációban, az Újvilág felfedezésében, és mindkét világháborúban. A Föld minden táján élt már, míg végül Tempe kisvárosában, Arizonában telepedett le, s nyitott boltot, amelynek most is tulajdonosa.
Erejét és hatalmát a Föld energiáiból nyeri, és ha nincs közvetlen kapcsolatban a Földdel, elgyengül. Ifjúkorát egy Halhatatlansági tea fogyasztásával tartja fent, melynek receptjét egyedül ő ismeri. Alkalmanként felvesz tanoncokat, ám rendkívül nehezen szánja rá magát. Szigorú, sokat követelő tanár.
Nos, hogy kit is látnék szívesen Atticus, a több száz éves, kicsit macho, kicsit magának való harcos druida szerepében? Ez nehéz kérdés volt. Első gondolatom Benedict Cumberbatch volt, az Utolsó angol úriemberből, de aztán rájöttem: bár picit íresen néz ki, mégsem elég belevaló a szerephez - ráadásul nem is a 26 éves kategória...
Ugyanez volt a gond Stuart Towsenddel is, és az ellenállhatatlan Mike Vogellel, akit egyébként tökéletesnek találnék a szerepre: nála aztán - az életkoron kívül, amit simán letagadhatna - minden stimmel.
Tovább keresgéltem, aztán jött egy sugallat, egy hirtelen megvilágosodás: ki más is lehetne, mint az egyébként is erős, harcos, küzdő szellemű hősünk a Trónok harcából? Igazi férfias jellem, férfias karakter, kötött izomzat, ha kell, ráfoghatjuk, hogy íres kinézet....És most figyeljetek: csupán '86-ban született, vagyis...minden egybevág. Így aztán Atticus szerepére az én tökéletes jelöltem: Richard Madden.
Aengus Óg:
A szerelem ír istene - ám ebből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket! Ő ugyanis Atticus fő ellensége, aki mindent megtesz, mindenkit mozgósít annak érdekében, hogy a druidától megszerezze Fragarachot, a hőn áhított szent kardot. Célja eléréséhez nem riad vissza semmitől és senkitől.
Ám mivel isten, egyszerre kell, hogy hatalmas, tekintélyes, veszélyes, ugyanakkor szép legyen az őt megtestesítő színész...
Nekem megvan az álom karakterem az ő személyére. Nem más, mint Charles Divins....szerintem tökéletes lenne...
Nos, hogy kit is látnék szívesen Atticus, a több száz éves, kicsit macho, kicsit magának való harcos druida szerepében? Ez nehéz kérdés volt. Első gondolatom Benedict Cumberbatch volt, az Utolsó angol úriemberből, de aztán rájöttem: bár picit íresen néz ki, mégsem elég belevaló a szerephez - ráadásul nem is a 26 éves kategória...
Ugyanez volt a gond Stuart Towsenddel is, és az ellenállhatatlan Mike Vogellel, akit egyébként tökéletesnek találnék a szerepre: nála aztán - az életkoron kívül, amit simán letagadhatna - minden stimmel.
Tovább keresgéltem, aztán jött egy sugallat, egy hirtelen megvilágosodás: ki más is lehetne, mint az egyébként is erős, harcos, küzdő szellemű hősünk a Trónok harcából? Igazi férfias jellem, férfias karakter, kötött izomzat, ha kell, ráfoghatjuk, hogy íres kinézet....És most figyeljetek: csupán '86-ban született, vagyis...minden egybevág. Így aztán Atticus szerepére az én tökéletes jelöltem: Richard Madden.
Aengus Óg:
A szerelem ír istene - ám ebből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket! Ő ugyanis Atticus fő ellensége, aki mindent megtesz, mindenkit mozgósít annak érdekében, hogy a druidától megszerezze Fragarachot, a hőn áhított szent kardot. Célja eléréséhez nem riad vissza semmitől és senkitől.
Ám mivel isten, egyszerre kell, hogy hatalmas, tekintélyes, veszélyes, ugyanakkor szép legyen az őt megtestesítő színész...
Nekem megvan az álom karakterem az ő személyére. Nem más, mint Charles Divins....szerintem tökéletes lenne...
Granuaile:
A Rúla Búla nevű söröző pincérnője. Kedves, mosolygós, vonzó teremtés, Atticus szívesen van a társaságában, bár mindig különösen érzi magát a társaságában. Hamarosan kiderül, hogy miért.
Leginkább Karen Gilliant tudom elképzelni Granuaile szerepében, a Dr. Who-ból. Első ránézésre tökéletesnek tűnik: vörös haj, vidám tekintet, olyan lány, aki simán dolgozna egy kocsmában, de az egyetemen is el tudod képzelni, sőt az erdőben is, egy szál lepedőben varázsolva... Szerintem tökéletes lenne. Ráadásul nagyon szimpatikus nekem...
Morrigan:
Ír mitológiai alak, a háború, a küzdelem, a szuverenitás istennője, aki néha varjú alakjában jelenik meg az emberek előtt, bár Kevin Hearne könyvében jobban szeret Atticus előtt meztelenül tetszelegni.
Évekkel ezelőtt egyezséget kötött Atticusszal, majd később még egyet arra vonatkozóan, hogy ő sosem fogja a halálba átvinni a druidát.
Alakjában leginkább Katherine McPhee-t tudom elképzelni, hollófekete hajjal, csábító, erős sminkben, felsőbbrendűen, csábítóan.
Oberon:
Imádja a kolbászt, a Marco Polo-ról szóló történeteket, a szabadban való vadászatot, és a fekete, csinos kis uszkárlányokat. Legnagyobb álma egy uszkár-orgia...
Szerepében kit látnék szívesen? Hát .... fogós kérdés...:-)
Szerepében kit látnék szívesen? Hát .... fogós kérdés...:-)
De mondjátok, Ti kiket látnátok szívesen a szereplők bőrébe bújva? Mi számotokra az álom-cast??? Várjuk az ötleteket!!!
És most játsszunk!!!
A Könyvmolyképző kiadónak köszönhetően a turné során három példányt sorsolunk ki ebből a remek könyvből. A játék szeptember 23-án kezdődik és október 1-én éjfélkor ér véget.
Játékleírás:
A régi időkben egyes, kelta nyelveket beszélő népek a rovásíráshoz hasonló abc-t használtak: ez volt az ogham, melyet eredetileg feltehetőleg fába véstek.
Az ír mitológia szerint az írást Oghma, az ékesszólás istene találta fel; az ő nevéből származik az Ogham szó. A legenda úgy tartja, hogy Oghma egy nyírfaágba vésett üzenetet küldött Lughnak, az istenek ezermesterének, hogy az menekítse el a veszély elől Oghma feleségét.
A ti feladatotok, hogy a nyolc állomáson található képrejtvényeket megfejtsétek. Minden állomáson találtok egy képet, melyre ogham írásmóddal egy, a könyvhöz illetve annak témájához szorosan kapcsoló szót karcoltunk. Tudom, kicsit nehéznek tűnhet a játék, de könnyítésképp minden szóhoz valamilyen segítséget kaptok: Keressétek a bejegyzésekben kiemelt betűket, amik a keresett szót alkotják, ám hogy ne legyen túl könnyű, a betűket nem sorrendben adjuk meg. Illetve minden kép tartalmaz egy újabb segítséget, ami körül írja, hogy mi is lehet a keresett szó. Emellett persze még azt a csodálatos találmányt - az internetet is segítségül hívhatjátok.
Minden megfejtéssel plusz egyszer kerül a nevetek a kalapba, így érdemes megoldani az összeset, hogy minél nagyobb esélyetek legyen a könyv megnyerésére!
a Rafflecopter giveaway
Érezd a varázslatot a többi állomáson is!
Szívesen olvasnád a könyvet? Rendeld elő most
20 % kedvezménnyel!!!
20 % kedvezménnyel!!!
Kattints a képre és kosárba vele!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése