Roni olvas: Kelly Creagh: Nevermore - Soha már! (blogturné)

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában szeptember 30-án megjelenik Kelly Creagh: Nevermore - Soha már című regénye, mely egy trilógia első része. A Blogturné Klub nyolc bloggere a Nevermore blogturné keretein belül bemutatja Isobel és Varen világok közt átívelő történetét.

A blogturné keretein belül minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel találkozhattok, ha velünk tartotok.

Ám ahogy azt már megszokhattátok, nem csak ezért érdemes követni a turnét! A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, a turné végén ugyanis kisorsolunk 2 példányt a kötetből! A bejegyzések végén találtok egy Rafflecopter dobozt, aminek egyszeri, helyes kitöltésével versenybe szállhattok a könyvekért (nem kell minden állomáson kitölteni!).

Kelly Creagh: Nevermore - Soha már

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Borító: papír, puha kötés/keménytáblás

ISBN: 9789633733394

Fordító: Farkas János

Megjelenés: 2013. szeptember 30.

Fülszöveg:

Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra. Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a virág, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az Őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?

A könyvről:

Az első találkozásom a Nevermore-ral bevallom, nem tűnt túl ígéretesnek. Az én régimódi, konzervatív felfogásommal és nézeteimmel egyáltalán nem egyezik az a momentum, hogy egy hétköznapinak egyáltalán nem nevezhető, gótnak öltözött srác a könyv egyik főszereplője.

Mert azt hiszem, sosem értettem meg igazán azokat az embereket, akik úgy akartak kitűnni a tömegből, vagy akarták felhívni magukra mások figyelmét,hogy eltorzították a külsejüket és szándékosan csúfnak maszkírozták magukat. Ma sem értem őket. Elfogadom, látom, tudom, de értetlenül meredek magam elé. Sőt, talán egy picit még tartok is tőlük...

Persze tudom, mindez csupán az előítéleteknek és a rossz beidegződésnek köszönhető, amit le kell győzni és félre kell tenni. És most, hogy elolvastam a könyvet, talán sikerül is. Legalábbis egy lépéssel egészen biztosan közelebb kerültem hozzá...

A Nevermore Isobel és Varen története. A lányé, aki az iskola üdvöskéje, a pompomcsapat kapitánya, a futballsztár irigyelt barátnője, vagyis igazi "minta-kislány", és a fiúé, akit mindenki messziről elkerül, aki ijesztő és félelmet keltő, akiről rémtörténetek keringenek az iskolában, aki csupa feketére változtatta önmagát. Látszólag semmi közös nincs bennük, teljesen különbözőek. Ám a véletlen nem ismer lehetetlent: egymás mellé sodorja őket, hogy együtt végezzenek el egy nehéznek tűnő iskolai feladatot, s ez a feladat nemcsak Edgar Ellen Poe világát hozza közelebb hozzájuk, de lassan egymás felé is megnyílnak, s hamar világossá válik: személyiségük legmélye talán nem is áll olyan távol egymástól, mint azt gondolnánk. Ám ez a közelség számos veszélyt rejt. Hamarosan nem tudni már, hol húzódik a határ álom és valóság, jó és rossz, igazi és hamis között, s Isobel egyszer csak azt veszi észre, hogy nemcsak a nehezen felfedezett új szerelemért küzd, hanem mindkettejük életéért is.

Kelly Creagh története bámulatosan eredeti, különleges történet a paranormális ifjúsági regények kategóriájában. Nemcsak hátborzongató és félelmetes elképzelése az emberi elme alkotta képek kivetülésének, de észrevétlen oktatókönyv is, mely arra hivatott, hogy megismertesse és megszerettesse Edgar Ellan Poe munkásságát a mai ifjúság nagyrészével.

A cselekmény lassan, a már jól megszokott sablon szerint indul: az iskola jókislánya beleszeret az iskola rosszfiújába. Természetesen a kapcsolatot mindenki ellenzi - többek között ők maguk is, ám a szív szava nagy úr - nem lehet parancsolni neki.

Igen, valóban - mindez talán túl elcsépeltnek, túlságosan is elnyűttnek tűnhet, ám az a különös és gótikus milliő, az a hátborzongató, feszültséggel teli atmoszféra, ami körülveszi ezt a mindennapinak tűnő, langyos sztorit, kiemeli a klisé szorításából és egészen varázslatossá, egészen utánozhatatlanná teszi azt. A titokban váltott tekinteteket vibrálóvá, a kimondott szavakat tartalmassá, a szereplők közötti csendet elmélyültté teszi és a végeredmény egy érzelmekkel teli szürreális, álomittas rémmese lesz, amit kimondottan élvezetes elolvasni.

A szerelmi szál több és mélyebb a megszokottnál, lassan, fokozatosan kialakuló, s még a hihetetlen és józan ésszel elképzelhetetlen kapcsolat is értelmet nyer, és magyarázatot talál a megelevenedő víziók által.

Poe fantazmagóriáinak keveredése a mindennapokkal fantasztikus ötlet, egészen szürreálissá és eltervezetten zűrzavarossá teszi a történetet, hogy aztán a szálak kibogozásával egyidőben kisimuljon és értelmet nyerjen a sztori.
.
A Creagh által megalkotott világ és hangulat egymást erősíti, feszült, rettegéssel teli, kísérteties színezetet adva a könyvnek.
Bár hozzáteszem, ez nem feltétlenül csupán az írónő érdeme. Remek ötlet volt éppen Poe-t segítségül hívni a hangulatteremtéshez, sőt egyenesen átvenni tőle talán az egyik leghátborzongatóbb, leghorrorisztikusabb irományát és az abban kidolgozott világ leírását. Jó alapból könnyedén lehet építkezni, és biizony ez az írónőnek remekül sikerült is.

Az írásmód, a stílus könnyed, a nyelvezete igényes, már-már lírai.
És a befejezés? Nos, nem is tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek... Talán eldönthetném, ha máris itt lenne a kezemben a folytatás...addig...addig csak kóválygok magamban a bizonytalanság mezsgyéjén...

Karakterek:
Ahogy azt már korábban is említettem, a történet kiindulási alapja, így a karakterek is, egy megszokott sablon alapján formálódtak, s magukon viselik a tipikus sztereotípiák minden vonását:

Isobel szép, kedves, népszerű, ám mégsem üresfejű, sokat ad mások véleményére és a kinézetre.
(Mennyire horrorsztori -gyanús név ez az Isobel...szinte hallom az "s" suhogását, ahogy valaki kísérteties hangon suttogja. Mint az Átokban az Eleanor-t...Nem érzitek?)

Varen ezzel szemben titokzatos, rejtélyes, visszahúzódó, egyáltalán nem érdekli, hogy ki mit gondol róla, figyelmen kívül hagy minden külsőséget.

Ám a karakterek fejlődésének, változásának az íve csodálatos, fokozatosan végbemenő, szinte lépésről lépésre nyomon követhető. A regény végére szinte már rá sem ismerünk a korábbi sablon-jellemekre.
Nagyon drámai Varen titkainak lelepleződése, féltve őrzött higgadtságának szétoszlása, reakciója a megalázó helyzetekre. Nemcsak szívbemarkoló, de nagyon életszagú és hiteles is, ezáltal válik a maszkkal leplezett karakter hirtelen élővé, láthatóvá és ezáltal rendkívül szerethetővé is. Szinte szó szerint lehull róla a lepel..

A támogató karakterek szintén a bevett sémát követik - mármint a karakterleírásokat tekintve. Ettől talán egyedül Reynolds alakja tér el, akit nem igazán tudtam hova tenni, egyszerre volt bizalomgerjesztő és gyanút keltő, szerethető és bosszantó.... Érzem, hogy a továbbiakban lesz még szerepe...

Borító:
Még mindig nem vagyok kibékülve azokkal a borítókkal, aminek az alapjául valamely karakternek az elképzelt fotója szolgál. Sokkal ötletesebbnek, egyedibbnek, eredetibbnek találom azokat az illusztrációkat, amelyek rajzoltak, festettek, szerkesztettek, amelyhez kézügyesség, kreativitás, művészet szükségeltetik.
Persze a Nevermore borítója a maga nemében tökéletes: a képen szereplő modellek tükrözik a karakterek minden jellemző vonását, a ruházatuk tökéletesn hozzájuk illő, a tekintetük meggyőző a történet szempontjából is.
Mégis, csodálattal adózom a hollós, tervezett borítóképek előtt (francia, lengyel, stb.). Nézzétek!

VAREN világa - avagy a Vörös Halál életre kel?

Ha azt mondom, hogy a Nevermore világa egészen különleges világ, hát azt gondoljátok: na, megint egy "különleges" könyv!
Ezért inkább másként próbálom elmondani Nektek.

Képzeld el, hogy reggel elmész a suliba, végigülöd az órákat, beszélgetsz az ismerőseiddel, eszel, tanulsz, hazabuszozol. Minden a lehető legnormálisabb és legszokványosabb. Mint ahogy mindig is lenni szokott.
Aztán otthon végignyúlsz az ágyon és kinyitod a Nevermore-t. Jé, milyen borító! Milyen ijesztő már ez a srác! És ez a lány? Abszolút nem is passzol hozzá... Na, mi lesz ebből?

Aztán egyszer csak körbevesz a sötétség. Egy kísérteties, kihalt erdőben találod magad, körülötted minden ködbe borkolózott, nyirkos hideg vesz körül. És hangokat hallasz...Suttogó, félemetes, hátborzongató hangokat. Elindulsz előre, láthatatlan szálak fűznek egy bizonyos pont felé. Nem tudod, mi vár rád, de tudod, hogy az utad csakis arra vezethet.

Egy ajtóhoz érsz. Nagy, súlyos, zárjában egy antik kulccsal. Kinyitod és belépsz... Lárma, mulató, álarcos emberek századvégi ruhákban, ódon kastélyszobák a legkülönfélébb színekben, mámor, vigyorgó arcok, őrült mulatság, zűrzavaros forgatag. Vörös, kócos, karmos démonok, hátborzongató vigyorral hívogatnak, arcukból, testükből hiányzik egy-egy darab. Megpördülsz, szédülsz, mindenhol körülvesznek.

Hol jársz? Rémálom ez, vagy valóság?
Valahol a kettő között...

Ez a Nevermore világa, ez Varen világa.

A valóság elől menekülve különös történetet eszelt ki magának, ami hirtelen életre kelt. Rémálmainak lényei megelevenedtek, az általa hőn szeretett Poe történetek valóra váltak. Különös hangsúllyal a Vörös Halálra, ami kiegészült Varen, majd Isobel képzeletével.

S hogy mi is ez a Vörös Halál. Egy különös rémtörténet, melyben a gazdag úri népség egy kastélyba rejtőzik a népet kaszaboló járvány, a Vörös Halál elől. A különböző színűre festett falú termek között mulatoznak, miközben kint arat a Halál. Ám minden éjfélkor felhangzik az állóóra hangja, figyelmeztetően, fenyegetőn, sokatmondón. Mígnem egy napon az órából kilép egy vörös ruhás, csuklás alak, és mindenkivel végez. Mert a Vörös Halál elől nem lehet elmenekülni.

Ahogy a világot uraló úrnő elől sem, aki a démonokkal vértezi fel magát, behálóz és körbevesz. És nem ereszt az álmok világából, ebből a szürreális, füstös, árnyakkal teli rémvilágból.

Vigyázz, mit írsz le, vigyázz mit álmodsz! Még a végén életre kel!