Kiadó: Ulpius-ház Kiadó

Oldalszám: 890 oldal

Kötés: papír / puha kötés

ISBN: 9789632547886 

Megjelenés: 2014

Fülszöveg:

A tragédia, amelyről egyikük sem tehet, mégis az árnyékában kell élniük. A kegyetlen igazság, amely mindkettejüket egyszerre roppanthatja össze. És a visszavonhatatlan ígéret, amely garantálja, hogy találkozásukkor fény derül a titokra.

Anna, a húszas évei elején járó táncterapeuta életcélja, hogy segítsen sebzett lelkű embertársain. Lélektánc névre keresztelt kurzusának ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ám a jóhiszeműségével visszaélnek. Egy este titokzatos fiatal férfi érkezik a foglalkozásra, megjelenése fenekestül felforgatja Anna nyugodt életét. Pedig ekkor még nem is sejti, hogy Richárd súlyos titka az ő múltját, jelenét és jövőjét is alapjaiban írja át. Szenvedélyes kapcsolatuk időzített bomba, amely azonban nem csak egyszer robban…

Laura, a rendőrség kötelékéből frissen kilépett, harmincas évei elején járó gyilkossági nyomozó önmagát és a boldogságot keresi. Felfedezőútján, amelyet a karizmatikus kriminálpszichológus, dr. Lengyel Dávid személye keresztez, egy több évtizedre visszanyúló gyilkossági üggyel szembesül. Laura ismét kénytelen különbséget tenni vélt és valódi vágyai között. Főleg az után, hogy végre találkozik a számára tökéletes férfival…

A dr. Lengyel-sorozat harmadik kötete birtoklási vágyról, bűnről és megbocsátásról szól - szigorúan 18 év feletti olvasóknak.

A könyvről:

Kedves Levente!

Azzal kell kezdenem ezt a bejegyzést, amivel mindig nehéz kezdeni. Azzal, hogy megkövessem magam. Méghozzá úgy, hogy semmi konkrét bűnöm nincsen, egyszerűen csak annyi, hogy kishitű vagyok. Kishitű vagyok azokkal a könyvekkel szemben, amelyekre ráaggatják, hogy "erotikus", vagy főleg: "erotikus thriller". 

Talán a rossz tapasztalat, talán a számomra kissé közönségesnek ható borítók, talán minden korábbi előítéletem miatt együttvéve...

Mert bizony, bármennyire is szeretnénk távol maradni az előítéletektől, néha azért akaratlanul is kialakulnak bennünk és sokszor nehéz függetleníteni magunkat tőlük. 

Ez öreg hiba, amit időről időre korrigálni kell. Éppen ezért fogadtam el egy kedves ismerősöm ajánlását, hogy olvassam el a könyvedet, és mondjak róla véleményt. Úgy gondoltam, ez egy jó próbatétel! Hiszen addig, amíg nem láttam, nem hallottam, nem tapasztaltam saját szemmel, addig minden magamban alkotott vélemény hamis, elhibázott következtetés, ami elfedi a valóságot.

És bizony így lett. A valóság ugyanis ismételten rávilágított arra a már sokszor igazolt közhelyre, hogy : "ne ítélje elsőre"! Próbáld ki, éld át, tapasztald meg, - jelen esetben - olvasd el, és ez alapján alkoss véleményt!

Íme az enyém: az Aktus nagyszerű, szórakoztató olvasmány, érett, intelligens írásmóddal és tökéletesen körbejárt és megalapozott háttérinformációkkal.

Aki nem ismerné a történetet, annak érdemes tudni, hogy az Aktus gyakorlatilag két szálon fut. Az egyik szál Anna és Anton története, kapcsolatuk hullámvölgyének felvázolása, illetve a zavaró tényezők "feltárása". A másik szálon a magánnyomozó Laura életébe nyerhetünk betekintést: magánéletének alakulásába, belső vívódásaiba, melynek okozója volt párkapcsolata, Dr. Lengyel Dávid. És van egy harmadik szál, ami lassan, fokozatosan építkezve egyre közelebb és közelebb hozza a két különálló történetet, hogy a könyv végére teljesen összefonódjanak és eggyé váljanak. Ez a szál adja a könyv thrillerbe hajló, nyomozati részét, amelynek éppen akkora pszichológiai, mint kriminalisztikai jelentősége van, és engem - bevallom - ez a rész hozott leginkább lázba! 

A történet ezen része ugyanis tökéletes dramaturgiával felépített, izgalmas, érdekes, szinte látni, ahogy egyik rész a másikba illeszkedik, ahogy az egyik nyom vonja maga után a másikat. Laurával - illetve a másik szálon Annával - együtt illesztjük a helyére az kirakós darabkákat, és nagyjából a könyv háromnegyed részénél már meg is oldottuk a bűntényt!
Ám még ekkor sem dőlhetünk hátra, hogy kivárjuk a végkifejletet, hiszen a nyomozás végeztével sincs mindenre megoldásunk, a könyv végéig bizonytalan a lezárás. S mikor a prológus visszaköszön a könyv utolsó lapjain - egészen biztosak lehetünk benne, hogy az elején még nem így értelmeztük a befejező jelenetet! Mondtam: ne alkoss véleményt első pillantásra, ismerd meg a háttéranyagot! 


A szerelmi szálak mindegyike azt hivatott feltárni, hogy egy kapcsolattal mi történik, mi történhet, ha hullámvölgybe kerül. Hová vezet, mit okozhat a féltékenység, a túlzott birtoklási vágy, az állandóság vagy éppen a bizalmatlanság. A Laura-Dávid-Róbert szál érezhetően érettebb, kiforrottabb, mondjuk úgy "felnőttebb" Anna és Anton kicsit gyerekes, "első szerelem"-jellemezte csetlés-botlásainál, ráadásul sokszor nem is túl szimpatikus Anna sokszor logikátlan, kicsit önző viselkedése, majdhogynem közönye. 

Ám mindez célzottan történik. A két pár más korosztályban, más élethelyzetben van, más körülmények között él. Problémáik még ha hasonlóak is, mégis eltérőek. Bármelyikük is áll közelebb hozzánk, mindegyikük sorsa lehetne akár a miénk is, vagy a hozzátartozóinké. Valósághű és létező problémákat taglal, hitelesen, hozzáértően, minden oldalról megvizsgálva, olyan mélységben, hogy minden olvasó mérlegelni tudja, ő mit tenne, mi lenne a helyes döntés.

A közben megjelenő erotikus, valóban 18 éves kor feletti karikával jellemezhető jelenetekre ugyanez a helyzet: Laura és Róbert szenvedélytől fűtött, eredeti és heves  "játékai" minden szempontból fantáziadúsabbak, egyedibbek és szikrázóbbak voltak, szinte érezni lehetett a kettejük közti vonzalmat és szikrákat, míg Anton és Anna esetében inkább kétségbeesést, dühöt és haragot éreztem - nem véletlenül. 

De ami a leginkább meglepett és ámulatba ejtett, az az érettség, az az intelligencia, ami a könyv soraiból árad. Kedves Levente, mondd, honnan szedtél ennyi élettapasztalatot, ennyi rálátást az emberek lelkületére? Honnan ez a pszichológiai mélység, ez a nagyfokú emberismeret? Le a kalappal!

A másik megemlítendő dolog az a körüljártság és tájékozottság, ami a regényben felmerülő témákat érinti. Legyen az akár a tangó, akár bármelyik nyomozati anyag. Nagyon tetszett, hogy nem odavetett információkat kapunk, hanem egy komplett háttéranyagot, mögöttes tudással és hozzáértéssel, érezhető utánajárással.

A könyv stílusának szereplőkhöz való alkalmazkodása szintén dicséretes. Attól függően, hogy éppen kinek a hangján szólal meg a narráció, változik a nyelvezet, a szóhasználat, az egész hangvétel. Ez aztán egy rendkívül jó színezetet és változatosságot ad a könyvnek, sokszínűvé és élvezetessé téve azt.

Karakterei jól kidolgozott, komplex szereplők, saját hanggal és egyéniséggel, erős jellemvonásokkal. Okosan kidolgozott személyiségük rendkívül eltérő, mégis valahol nagyon hasonló: okosak, érzelmesek, fejlődőképesek, és jó humorúak. Igazán szerethetőek! 

Összességében véve tehát az Aktus egy nagyon okosan megírt, jól szerkesztett, rendkívül érdekes és tanulságos olvasmány, izgalmas karakterekkel, nagyszerű fordulatokkal, és sokat - de mindenképpen folytatást - ígérő végkifejlettel!

Kedves Levente! Gratulálok !

Matthew Quick, a Napos oldal írójának új regénye egy kamasz fiú elméjébe enged betekintést, amelyben piszkosabbnál piszkosabb és szebbnél szebb gondolatok keverednek. A végletekig izgalmas regény komoly témákat jár körbe, a feszültség szinte tapintható, a végkifejlet pedig mondhatni epikus. Tarts velünk a blogturné során, ahol az értékelések és extrák mellett a könyvet is megnyerheted!

Matthew Quick: Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 268 oldal

Kötés: kartonált

Fordító: Stern Gábor

ISBN: 9789633990582

Fülszöveg:

Hogyan töltenéd a születésnapodat, ha tudnád, hogy az utolsó?

A tizennyolc éves Leonard Peacock pontosan megtervezte az övét: búcsúzkodni fog.

Nem az anyjától, aki másik városba költözött és magára hagyta minden problémájával. Nem is az egykori legjobb barátjától, aki elviselhetetlenül nagy fájdalmat okozott neki. Szeretne viszont elbúcsúzni attól a négy embertől, akik a legfontosabbak az életében: a Humphrey Bogart-filmekért rajongó szomszéd bácsitól, a tizenéves hegedűvirtuóztól, a lelkész lányától és kedvenc tanárától. Miközben az idő fogy és az igazság pillanata vészesen közelít, Leonard titkaira sorra fény derül.

Matthew Quick, a Napos oldal írójának új regénye egy kamasz fiú elméjébe enged betekintést, amelyben piszkosabbnál piszkosabb és szebbnél szebb gondolatok keverednek – ahogy az a kamasz fiúk elméjében lenni szokott.

A könyvről:

Szeretni azt jelenti, hogy figyelsz - mondta Antoine de Saint-Exupéry, s lám, milyen nagy igazságot mondott ezzel - talán nem is gondolnánk. Akit szeretünk, aki fontos nekünk, azt ki kell tüntetnünk a figyelmünkkel. Annak meg kell látni a rezdüléseit, meghallgatni a mondandóját, komolyan venni az észrevételeit. Éreztetni vele, hogy ő fontos, hogy értékes számunkra. Mert ha nem tesszük, éppen az ellenkezőjét gondolja majd...

Csakúgy, mint Matthew Quick regényének főhőse, Leonard Peacock.

Leonard kicsit kilóg az átlagból. Szereti Humprey Bogartot, a keménykalapokat, a hosszú hajat, az emberek megfigyelését. Azt keresi és kutatja, vajon felnőttkorban boldogabbak-e az emberek, mint tinikorban. Mint most ő. Csak arra vár, hogy valaki felköszöntse a szülinapján. De senki nem teszi.

Így aztán úgy dönt, megbosszulja azt, aki tönkretette az életét, és végez magával is. Mert így nincs értelme tovább élnie. Ez a könyv, erről szól: Leonard szülinapjáról.

Matthew Quick egyszer már megmutatta nekünk, hogy milyen nagyszerű dolgokat képes véghezvinni, ha regényírásra adja a fejét. A Napos oldallal megszerettette magát az olvasókkal és megmutatta azon képességét, hogy milyen nagyszerű ismerője az emberi léleknek, azoknak a bonyolult lelki folyamatoknak, amelyek egy feldúlt és zaklatott fejben végbemennek. Erre ezúttal sem cáfolt rá, sőt! Csodálatosan összetett és zseniális regényt alkotott!

A történet dramaturgiája igen érdekes módon a jelen, a múlt és az elképzelt jövő között ugrál. Leonard sorra halad a napján, a reggeli ébredéstől kezdve egészen a másnapig, ám közben vissza-visszaemlékszik egy-egy múltbéli eseményre, mindazokra, amelyek meghatározzák azt, ahová jutott. A leglényegtelenebbtől a legjelentősebb dologig.

Ám ezt finomítva - de különös módon az ellentétek miatt tovább élevze a helyzetet - időnként bevillan egy-egy jövőbeli levél, amelyet Leonard - tanári kérésre - jelenkori önmagának írt a képzeletbeli jövőjéből. Nagyon különleges és eredeti ötlet mindez, hiszen ezek a levelek mintegy az önmagához írt biztatásokat jelentik, a lehetőséget, a reményt a szebb és boldogabb jövőre. Ugyanakkor tükrözik Leonard minden fájdalmát, szomorúságát és vágyát. Kitűnő lélekrajzok ezek, amelyekből igazán nagyon sok minden leszűrhető egy emberről - talán éppen ezért tartom ezeket a regény legfájdalmasabb részleteinek.

Leonard ajándékai adják gyakorlatilag a történet legnagyobb részének vázát: egy-egy emberhez és egy-egy történethez köthetők a múltból. Azokhoz, akik a legfontosabbak voltak az életében, s akik miatt számtalan kérdést feltett magának az életről, halálról, szülői felelősségről, barátságról és vallásról. Többnyire megható, szívszorító epizódjai ezek Leonard életének, ugyanakkor van bennük némi önirónia és humor is, amelyek úgy mosolyogtatnak meg minket, hogy közben azért hull a könnyünk.

A történet csúcsa kétségtelenül Leonard legnagyobb titkának lelepleződése, amit talán már sejtünk is, érzünk is, mikorra kiderül, mégis felzaklat és megvisel minket. Közben izgulunk: izgulunk azért, hogy sikerüljön neki, és azért, hogy ne. Azért, hogy megkapja a megváltást, hogy megkapja azt az egy mondatot, amit úgy szeretne, amit úgy vár. Csak annyit, hogy "Boldog születésnapot, Leonard!"

Karakterek:
Matthew Quick könyvében egyértelműen Leonard alakja adja a történet és a hangulat velejét, kiindulópontját, bonyodalmát és megoldását. Igazság szerint, Leonard Peacock a legmagányosabb karakter, akiről valaha is olvastam. Nincs senki, akivel beszélni tudna a problémáiról, senki, akinek elmondhatná azt, mi bántja. Tökéletesen egyedül van, s ettől lesz annyira hangsúlyos és nyomatékos a karaktere.
Egy kissé fura és zavaros fiú, akinek egy része nagyon is vágyja a halált, a megváltást, a megbékélést, egy jelentősebb része azonban inkább azért kiált, hogy mentse meg valaki. Hogy szabadítsa meg a kínjaitól, a titoktól, az egyedülléttől. 

Mellette a legnegatívabb szerepnek egyértelműen az anya alakja tűnt számomra, az érdektelenségével, közönyével, figyelmetlenségével. Hihetetlenül dühös voltam rá, szerettem volna ráordítani, hogy nyissa ki a szemét, hogy foglalkozzon végre az igazán lényeges dolgokkal! Asher mellette már csak a pont volt az i-n...Mondjuk jó nagy...

Nagyon szerettem viszont a szomszéd bácsit, aki Leonard egyetlen barátja volt, és Herr Silvermant, az iskolai tanárát, aki az egyetlen, aki megérti őt. Olyan karakterek ők, akik jelenléte minden iskolában és minden családban szükséges lenne.

Összességében:

Matthew Quick könyve tehát nem könnyű történet. Hangulata sötét, cselekménye megdöbbentő. Hangjából olyan szomorú őszinteség, ugyanakkor olyan vágyódás érződik, amitől minden olvasónak garantáltan elfacsarodik a szíve. 

Mégis a könyv végére érve megcsillan némi remény , ha csak alig-alig érezhetően is, de egyértelműen.

S egy picit mi magunk is reménykedhetünk, hogy az, aki ezt a könyvet elolvassa, nem hagyja többé, hogy a világban legyenek leonardpeacockok, szeretetre és figyelemre éhező gyermekek. Olvassátok hát minél többen!

Borító:

Matthew Quick regénye számtalan országban megjelent már, többnyire az eredeti, amerikai borítóval, mely leginkább a tipográfiával igyekszik felhívni magára a figyelmet. Ennél azért azt gondolom, jobb megoldások is születtek, nekem ezek tetszenek a legjobban. Itt szintén jelentős hangsúly van a tipográfián, ám a mellette megjelenő sziluett-képek nagyon beszédesek és találók, nem mellesleg tökéletesen feldobják a borítót! 

Nyereményjáték

A Bocsáss meg Leonard Peacock főhőse egy zavarodott, súlyos lelki problémákkal küzdő tinédzser fiú, akit állandó zaklatás ér a közvetlen környezetétől. Sajnos sok esetben előfordul az, hogy a zaklatott tini az öngyilkosság mellett dönt.

A mostani Blogturné során az ő emlékükre szeretnénk felhívni a figyelmet. Minden állomáson találtok pár információt egy-egy fiatalról, aki sajnos nem kapott megfelelő segítséget. A nevüket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, és megnyerhetitek a három példány egyikét!

Ronin Shimizu 12 évesen vetett véget az életének, a folyamatos terrorizálás miatt, amit iskolatársaitól szenvedett el. Ronin szenvedélyesen szerette a divatot és a pompom csapatokat, de ez nem mindenkinek tetszett... Bővebben itt olvashattok az esetről!

Részt vevő blogok

01.15. – Media Addict
01.17. – Bibliotheca Fummie
01.19. – Roni olvas
01.21. – Könyvgalaxis

Mit tennél, ha tudnád, hogy a világ elindult a végítélet felé? Mit tennél, ha te lehetsz az egyetlen, aki megmenti az emberiség egy részét? Ha a világ sorsa a te kezedben lenne? Te részt vennél a játékban?

Tarts velünk James Frey nagysikerű könyvének blogturnéján január 15-22. között, és talán közelebb kerülhetsz a megoldáshoz! Olvasd el a blogbejegyzéseket, ismerd meg a 12 vérvonal játékosát, és nyomozd ki, ki az, aki kimaradt a bemutatkozásból! Aki ügyes, részt vehet a sorsoláson, ahol a Libri Kiadó által felajánlott sikerkönyv 3 példányának egyikét nyerhetitek meg!

Kezdődjék a játék!

James Frey - Endgame - Toborzás

Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.

Oldalak száma: 526 oldal

Borító: puhatáblás, ragasztókötött

Súly: 480 gr

ISBN: 9789633104125

Kiadás éve: 2014

Fordította: 

Fülszöveg:

Tizenkét fiatal játékos. Ősi nemzetségek leszármazottai.

Évezredekkel ezelőtt választották ki őket.

Életük minden egyes napján erre a megmérettetésre készültek.

Erősek, kegyetlenek, szépek, kedvesek, hűségesek, okosak, lusták és gyávák. Olyanok, mint mi. Jók és rosszak.

Ők a Föld örökösei, és rájuk vár a feladat, hogy megoldják a rejtélyt, különben mind elbukunk.

A végjátékban egy szabály létezik: hogy nincs szabály.

OLVASD EL A KÖNYVET.

KÖVESD A NYOMOKAT

OLDD MEG A REJTÉLYT.

A VÉGJÁTÉK ELKEZDŐDÖTT.

Amit a kezedben tartasz, az nem csak egy könyv. Te magad vagy a játékosa, és ha jól teszed a dolgod, akár a győztese is lehetsz. A sorsunk a te kezedben van.

James Frey sikerkönyve több mint negyven országban jelenik meg egy időben, nagyszabású multiplatform játék társul mellé, és filmváltozat is készül belőle!

A könyvről:
A világ végének eljövetelét már sokan, sokféleképpen megjövendölték. 
Legalább ugyanennyien adtak különféle magyarázatot arra vonatkozóan, hogy vajon hogyan keletkeztek azok az építmények a Földön, amelyek keletkezéséről senki semmi biztosat nem tud: a piramisok, Stonehenge, Machu Picchu vagy mondjuk a Cseréphadsereg.
Ám eddig még soha, egyetlen egyszer sem találkoztam olyan elképzeléssel, mely a két dolgot összekötötte és ugyanarra a "forrásra" vezette volna vissza.

Nos, James Frey megtette! Endgame című sikersorozatában, melynek ezúttal első részét, a Toborzást vehetjük kezünkbe, pontos magyarázatot ad mindkét felmerülő nagy kérdésre -méghozzá ugyanazt a magyarázatot!

A Végjátékról mindig is tudtak az emberek. Évszázadok óta készülnek rá. Legalábbis azok a családok, amelyek a kiválasztott vérvonalakhoz tartoznak: a Játékosok családjai. Keményen edzenek, tanulnak, életük minden egyes pillanatában arra készülnek, hogy megmérkőzhessenek egymással. S amikor valóban eljön az idő, és a világon 12 helyen - a 12 játékos lakhelyén - pusztító meteor jelzi a Végjáték kezdetét, mindannyian útra kelnek, hogy részt vehessenek a Toborzáson. Azért, hogy megmenthessék a családjukat, hogy megmenthessék a Földet. 
A Végjáték azonban nem gyerekjáték - még ha gyerekek is játsszák. A feladat nehéz, harcot, vérontást és nehezen megfejtendő rejtvényeket jelent. S bár születnek szövetségek, talán még barátságok is - itt igazából mindenki csak önmagában bízhat.

Nos, így röviden összefoglalva mit is modhatnék a könyvről? James Frey valami hihetetlenül fenomenálisat alkotott! Merészet, eredetit, monumentálisat! Olyan posztapokaliptikus művet, mely egyszerre izgalmas, titokzatos, példamutató és elrettentő, tanító és figyelmeztető! Imádtam minden sorát!

Pedig a könyv nem egy lányregény! Nemcsak a témáját tekintve, de karaktereiben, leírásaiban és stílusában is igen kemény, mondhatni kegyetlen. Nem kíméli sem az olvasót, sem a szereplőit, a történet szinte saját életre kel, s elsodor mindent és mindenkit, aki az útjába áll. Ez persze a legtöbb esetben igen meglepő és váratlan fordulatokat eredményez, soha, egy röpke oldal erejéig sem tudhatjuk, hogy kivel mi fog vajon történni, életben marad-e, szövetségre lép-e, vagy esetleg talál egy újabb nyomot, ami közelebb vihet minket a megoldáshoz...

Maga a történet több szálon fut, időben és térben is ugrálunk a szereplők között - éppen, ahogy a történet megkívánja. Ez alapján gondolhatnánk azt, hogy minden szereplő egyenlő súllyal szerepel Frey listáján, és nincs kifejezett főhősünk vagy főhősnőnk a történet során - ám ez nem kifejezetten lenne igaz. Van ugyanis egy párosunk, aki a többieknél kicsit többet szerepel, s így egyértelműen ők válnak a játék központi alakjaivá - talán nem is véletlenül.

Nehéz beszélni úgy a könyv cselekményéről, hogy bármit is elárulnánk magáról a játékról, vagy annak lefolyásáról. Mindenesetre egészen másként kell elképzelni a Végjátékot, mint azt eredetileg gondolnánk: nem gladiátorjáték, nem kifejezetten test test elleni küzdelem - bár kétségtelenül vannak véres és kegyetlen összecsapások és akciójelenetek -, sokkal inkább egy nagy rejtvény, melyben kódokat, verseket, jelentőséggel bíró képsorokat kell megfejteniük és kirakniuk a játékosoknak. Van, aki egyedül próbálkozik meg ezzel, van, aki társakat keres magának, bízva a szövetség ideiglenes sikerében. Ez persze rettentő izgalmas és érdekfeszítő helyzeteket, megrázó és megdöbbentő jeleneteket eredményez - miközben mi magunk is próbálunk minél közelebb kerülni a megoldáshoz, rájönni az elrejtett "titok" nyitjára!


S miközben nagy erőkkel nyomozunk és találgatunk, végigjárjuk a szereplőkkel a világ számos városát és országát, megismerünk idegen kultúrákat, felfedezzük a világ legfontosabb titokzatos csodáját, régészkedünk, történelmet tanulunk - tökéletesen észrevétlenül és célzott didaktikus szándék nélkül.

A könyv stílusa egészen rendkívüli, mintha egy videojáték és egy film keverékéről olvasnánk. Leírásai képszerűek, vizuálisak, akciójelenetei pergők, izgalmasak. Nyelvezete mindig az adott karakter jelleméhez és szokásrendszeréhez alkalmazkodik, gördülékenyen és könnyen olvasható.


Karakterei példaértékűen kidolgozottak, mindannyian különálló, valódi egyéniségek, mintha igazi, létező, élő emberek lennének! Imádtam Csijokó éles eszét, logikáját, a japán animékből kölcsönzött vonásait. Bajcsakán kegyetlen harciassága, vérszomjassága visszataszító, de megformálása, jellemének kidolgozása nagyszerűen kivitelezett! Jago férfias ereje, határozottsága, An Liu zavarodott elméje, Sari lelki békéje és nyugalma mind-mind magával ragadó és szeretnivaló - függetlenül attól, hogy megkedveltük-e az adott karaktert vagy sem.

Összességében véve a könyv hatalmas kedvenc lett! Hangulata, stílusa magával ragadott, a történet elsodort, ötletessége elkápráztatott. Nemcsak olvasás közben, de jóval utána is az elrejtett jelek után nyomoztam, kutattam a titokzatos helyeket, kerestem az összefüggéseket!

James Frey - csak gratulálni tudok!

Sarah Alopay

Születési hely - Nebraska, USA
Neme - nő

Kora a játék kezdetekor - 17,98 éves
Vérvonala: cahokiai - 233. vonal

Jellemzői:

Sarah látszólag egy tipikus amerikai tinilány életét éli: jól tanul, jól sportol, az iskola élvonalához tartozik, és kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatban él szerelmével, Christopherrel. 

A jól kitalált álca mögött azonban idejének nagy részét a kiképzéssel tölti. Sarah ugyanis nem Játékosnak született. Csupán azért vált azzá, mert bátyja a felkészülése során az egyik szemére megvakult, így át kellett vennie a szerepét, és beszállnia a játékba. Sosem gondolta volna, hogy végül tényleg eljön a pillanat, amikor megkezdődik...

Sarah őszinte, érző lélek, akit nagyon megvisel szerettei elvesztése, de minden önfegyelmét összeszedve megpróbál túl lenni ezen, és teljes erőbedobással a Játékra koncentrálni. Ereje kiváló, bár messze elmarad a fiú játékosok nagyságától, azonban olyan különleges képességekkel rendelkezik, amivel mások talán nem. 

Ezen felül okos, a logikája nagyszerű, kedvességével és emberségességével talán ki is lóg a többi játékos kegyetlen harciassága közül.

A játékban olyan nagyszerű partnere és társa akad, akire talán soha nem is gondolt volna.

Nyereményjáték

A Végjátéknak 12 játékosa van. Ősi nemzetségek leszármazottjai, akiket már születésük előtt erre a sorsra szántak. Minden egyes napjuk arról szól, hogy felkészüljenek a megmérettetésre, a Végjátékra. Vannak köztük fiúk, vannak lányok, fiatalabbak és idősebbek. Mindannyian kemények, harciasak, kegyetlenek - igazi Játékosok. 

Te vajon kinek szurkolsz? 

A könyv turnéjának 8 állomásán bemutatunk nektek egy-egy játékost, vagyis összesen nyolcat. Négyen azonban kimaradnak az ismertetésből. A feladatotok annyi, hogy kitaláljátok, melyik 4 játékos, melyik 4 vérvonal nem került bemutatásra általunk, és beírjátok őket a rafflecopter doboz megfelelő kérdéséhez. 

A helyesen válaszolók közül kisorsoljuk a Libri Kiadó által felajánlott 3 könyvpéldány egyikét!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

Részt vevő blogok:

01/15 Roni Olvas

01/16.Kelly & Lupi Olvas

01/17. Always love a wild book

01/18. Függővég

01/19. Deszy Könyvajánlója 

01/20. Bibliotheca Fummie 

01/21. Zakkant Olvas 

01/22. Dreamworld

A tizenhét éves Sylvia komoly elhatározásra jut: nem szeretne tovább az édesapjával élni, hiszen már nem bírja a folyamatos ingázást az édesanyja, és apja lakása között. Az elhatározását közli is a férfivel, akit rá egy napra baleset ér. Sylviának fel kell dolgoznia édesapja halálát és meg kell küzdenie a rátörő lelkiismeretfurdalásával is…

Eme kemény témát érintő, különleges regénybe a Blogturné Klub három bloggere enged betekintést. Tartsatok velünk az úton!

Eva Kavian: Nem akartam vele élni

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Oldalszám: 

Fordító: Farkas Ildikó

ISBN: 9789633736555

Országos megjelenés: 2014.12.16

Fülszöveg:

„Volt-e időd meghallani, amit nem mondtam el neked?”

Sylviának elege van a megosztott szülői felügyeletből, elege a két lakás közötti ingázásból, nem akar minden második héten bejárónőként gályázni az apjánál, aki sosincs otthon, aki alig foglalkozik vele és ikerhúgaival. Nem akar többé vele élni, és kész. Amikor telefonon felhívja, hogy bejelentse neki a döntését, nagy csattanás hallatszik.

Sylvia tudja, hogy az apja meghalt. Miatta. Ha nem telefonál neki, életben maradt volna...

Amikor már nem beszélhetjük meg később…

Egy finom humorral és érzékenységgel megírt megindító történet szeretetről, szerelemről, szeretteink igazi arcának megismeréséről és önmagunk megtalálásáról.

A könyvről:

Egy szeretett személy elvesztése mindig hatalmas fájdalommal jár. Nehéz, majdnem, hogy lehetetlen feldolgozni azt az űr, amit a távozása kelt bennünk. Megérteni és elfogadni, hogy nincs többé, hogy nem hallod többé a hangját, hogy nem láthatod a mosolyát. Elsiratni és belezokogni a fényképébe mindazt, amit már nem volt időnk elmondani neki, elbúcsúztatni mindazokat a dolgokat, amiket már nem volt időnk megtenni vele. Elfogadni az elmúlását, a tőle való távolságot, ami ezúttal végleges...

A gyász talán az egyik legnagyobb megpróbáltatás az ember életében, s előbb-utóbb valamennyiünknek szembe kell nézni vele. 
Ki így, ki úgy próbálja meg elviselni, feldolgozni, de végül rájövünk: erre igazából jó taktika nem létezik.

Tudja ezt Sylvia is, aki Eva Kavian kisregényében az édesapját veszti el tragikus hirtelenséggel.

Sylvia szülei néhány éve elváltak, és úgy egyeztek meg, hogy a gyerekek egy hetet anyánál, egy hetet apánál töltenek. Ezt azonban Sylvia nem tartja túl jó megoldásnak, úgy érzi sehol sincs igazából otthona, sehol sem lehet egy picit önmagában, egyedül, ikerhúgai nélkül. Pedig néha égető szüksége lenne erre, hiszen kamaszodik, most éli át az első szerelem varázsát, annak minden szépségével és fájdalmával.
Így aztán felveti a szülőknek, hogy mi lenne, ha ezentúl édesanyjánál lakna, és nem vándorolna folyton egyik helyről a másikra. Éppen, amikor édesapja rábólint a dologra, s telefonbeszélgetést folytat Sylviával, balesetet szenved és életét veszti.

A lány magát hibáztatja a balesetért, lelkiismeret-furdalása van, amiért éppen akkor vetette fel a költözés tényét az édesapjának, alig-alig bír megbirkózni a veszteséggel. A könyv erről szól: miként gyűri le a gyászt, miként vergődi át magát az első, legnehezebb időszakon, és miként éli meg a szerelem bukkanóit.

Eva Kavian nagyon nehéz és sérülékeny témát tett meg regényének alaptémájául. Olyan témát, ami megrendítő, elszomorító, és mélyre hatoló érzéseket vált ki az olvasóból. Ami akár a földbe is döngölhet, ami egészen letaglózhat - ha az érzések mélysége megfelelően van adagolva. 

Nos,  a fájdalom mindenképpen átérződik és eltalál majd minden olvasót, nálam a nagy sokk, a katarzis azonban - sajnálatos módon - elmaradt.

Az írónő ugyanis valóban nagyon finoman, nagyon érzékletesen ábrázolja Sylvia fájdalmát, a veszteség minden bűntudatával, dühével és gyengédségével együtt. A szavak mögött teljesen átsejlik a lány zavara és kétségbeesése, az a bizonytalanság, hogy most hogyan lépjen tovább, mit kezdjen a gyászával, a tudattal, hogy az apja nincs tovább. Ám számomra mégis úgy tűnt, túl mélyre akar jutni, túl sokat akar elérni, mindenképpen meg akar siratni a könyv - és éppen ezért nem sikerült neki. 

Sylvia egy tipikus tizenéves lány, aki éppen az első szerelem buktatóival küzd, és egyáltalán nincs felkészülve arra, hogy az édesapját elvesztheti. Igazság szerint nem is volt túl szoros, túl bizalmas a kapcsolatuk, és erre most jön rá, hogy már nem lehet helyrehozni. Így aztán mindent megtesz azért, hogy utólag - saját magában - helyrehozza azt. Ez megható és olykor vicces szituációkat, belső monológokat eredményez, ami azzal együtt teszi könnyeddé és érzékennyé a könyvet, hogy valójában igen nehéz témát boncolgat.

A lány talál egy könyvet apja éjjeliszekrényén a Távol-keleti gyászszertartásokról, s azért, hogy apja kedvében járjon - próbálja aszerint elbúcsúztatni őt.
Ez a könyv nagyon okos és nagyon találó útmutatót ad a lánynak a fájdalom leküzdésére, és közben sikerül önmagát is megtalálnia. A könyv instrukciói bölcsek és találók, lényegében a könyv szerkezetének vázát adják. A belőle vett idézetek jelzik az idő múlását, s Sylvia gyászának útját.


A cselekményt jelentősen megbonyolítja a szerelmi szál igencsak kusza és kibogozásra váró szála, Sylvia szerelmének kissé furcsa személyisége és hozzáállása. A lány nem érti a fiút, pedig égető szüksége lenne a támogatására és bátorítására. Ez további bonyodalmat és zavart okoz a lány életében, a történet előrehaladtával azonban minden megoldódni és letisztulni látszik, s végül minden a helyére kerül.

A regény karakterei kissé elnagyoltak, egyedül Sylvia alakja kerül teljes kidolgozásra - valószínűleg nem véletlenül: ő a narrátor, a történet központi alakja, a lelki folyamatok elszenvedője. Érzékeny, kissé visszahúzódó, ám nagyon is öntudatos lány, aki a kamaszok tipikus életét élné - ha tehetné. Lényegében szimpatikus karakter, de nagyon közel mégsem tudott kerülni a szívemhez.

A könyv hangulata - a témának köszönhetően - kissé borongós, szomorúsággal, fájdalommal teli, mégsem nyomasztó. Írásmódjának finom humora, gyönyörűen fogalmazott mondatai fülbemászók és élvezetesek.

Összességében véve érzékeny és nagyon okos megközelítése a könyv a felnőtté válás bonyolult lelki folyamatainak, a bizonytalanság, az útkeresés ábrázolásának. Rávilágít arra, hogy néha mennyire nem ismerjük a hozzánk legközelebb álló személyeket, hogy sokszor a legfontosabb dolgokat nem mondjuk el annak, akit szeretünk. 
Hát pótoljuk!

Nyereményjáték

Eva Kavian regénye nagyon komoly témát érint, ezért most egyszerű játékkal készültünk. Tekintsétek meg a Rafflecopter dobozban a Facebook oldalakat, és esélyetek nyílik megnyerni a Nem akartam vele élni című regényt. Figyelem! A kiadó külföldre nem postáz, a győztes 72 órán belül jelentkezzen, különben újra kell sorsolnunk

Részt vevő blogok:

01.12. – Media-Addict.hu

01.14. – Roni olvas

01.16. – Zakkant olvas

Tarts velünk a Csodák ideje miniturnén, ahol megismerheted Kumail/Blaise Fortune kalandos életét. A kisfiú a Kaukázusban született, a háború idején, és hosszú menetelésnek köszönhetően került Franciaországba új hazájába, ahol végre békében élhet. Életét rengeteg titok és még több csoda szőtte át. Rengeteget kellett menekülnie a kaukázusi háborúban, sok felé sodorta az élet, miközben rengeteget tanult a világról és az igazi csodáról. 

A turné végén neked is van esélyed megnyerni a Csodák ideje fantasztikus könyvét, ha figyeled a turnéállomások végén található kérdéseket. Utazásra fel, tarts velünk a Kaukázus sötét vidékein át, ahol akármennyire szörnyű is az élet, csodák mindig akadnak! 

Anne-Laure Bondoux: Csodák Ideje

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalak száma: 180 oldal

Borító: kartonált

Súly: 290 gr

ISBN: 9789632459943

Fordító: Burján Monika

Fülszöveg:

Amikor a vámosok megtaláltak a francia határon egy kamion rakterében lapulva koszosan és büdösen, tizenkét éves voltam. Fogalmam sem volt róla, hogy az útlevelem hamis, és néhány papagáj módra ismételt francia szó kivételével csak oroszul beszéltem. Nem tudtam elmagyarázni, hogyan jutottam el a Kaukázusból idáig, az emberi jogok és Charles Baudelaire hazájába. A legnagyobb baj, hogy útközben elveszítettem Gloriát. Gloria Bohme-et, aki azóta vigyázott rám, hogy anyám meghalt. Vele a háború, a határok, a nyomor és a félelem ellenére szabadon éltem. Rettenetesen hiányzott nekem, de nem mondtam le a reményről, hogy egyszer megtalálom ezt a hatalmas szívű asszonyt, aki elvarázsolta az életemet.

A könyvről:
A világban olyan sok az elégedetlen ember! Akinek nem elég jó a munkája, nem elég jó a párkapcsolata, nem elég a pénze, nem elég jó az életszínvonala, aki mindig valami másra vágyik, mint amije van, akinek az élet adta lehetőségek nem elegendők, aki bármit kap, mindig többet akar. 
S mikor látunk egy hírt a tévében, vagy hallunk egy történetet, netalántán elolvasunk egy könyvet - akkor döbbenünk rá, milyen hálátlan és elégedetlen ez az illető a sorsával, mennyit panaszkodik, ahelyett, hogy megbecsülné azt, amije van! Hiszen mennyi rossz dolog, mennyi sokkal rosszabb sors van a világban! Mennyi  bánat, szenvedés és fájdalom! Mennyi nélkülözés! És emellett mégis mennyi szeretet, önfeláldozás és remény!

Erre döbbentett rá - immár sokadszor - ezúttal Anne-Laure Bondoux ifjúsági kisregénye, A csodák ideje.

A történet egy orosz kisfiú, Kumail viszontagságait meséli el, aki a 90-es évek háborús orosz övezetéből igyekszik menekülni számos más társával egyetemben, elsősorban nyugat felé. Útja során feltárul előttünk a közelmúlt orosz történelme, a menekültek sorsa, egy kisfiú sokszor mesébe illő, ám mégis rendkívül valóságos története, születésének és szülei kilétének titkai. S mindeközben gyönyörű és megható példázatot kapunk az anyai szeretetről, önfeláldozásról, kitartásról.

Anne-Laure Bondoux könyve azt kell mondjam, az első pillanattól kezdve beszippantott. A kellemes, ártatlanul naiv gyermekhang, a meseszerű történetvezetés, a háttérben meghúzódó, diszkrét történelmi szál, majd a könyv végén a hirtelen, sokkszerű felébredés igazán lebilincselő és nagyszerű élményt nyújt, megindító és élvezetes minden sora!

A csodák idejének műfaját elég nehéz lenne besorolni. Nevezhetném szépirodalmi alkotásnak, kalandregénynek, talán még a történelmi elbeszélés is igaz lenne rá valamennyire - ám egyik sem fedné megfelelőképpen a valóságot. 

A csodák ideje a menekültek életébe, zaklatott sorsába vezeti be az olvasót, elénk tárva azt minden kertelés és szépítés nélkül, mégis ártatlanul, gyermekien. Ugyanis a könyv narrátora nem más, mint Kumail, egy néhány éves kisfiú, aki egészen másként, egészen más szemszögből látja mindazt a borzalmat, amit mi már felnőtt fejjel tökéletesen értünk és tudunk.
Különleges szemléletmódjához nagyban hozzájárul nevelőanyjának, Gloriának mesemondó készsége, aki egy gyönyörű, varázslatos mesét épít fel Kumail köré. Ez a mese elfedi a kisfiú elől a valóságot, beburkolja, egyfajta védelmi réteget von köré, amin keresztül minden színes álomnak, a kegyetlen, hányattatott sors szépnek, szinte játéknak tűnik. A lerombolt, háborús övezetté vált kaukázusi városok varázslatos helyszínnek, a lerongyolódott, földönfutóvá vált társak mesebeli hősöknek tűnnek, a zaklatott menekülés pedig lebilincselő kalandnak.

Gloria ezzel palástolja saját kétségbeesését és tölti meg Kumail kicsi szívét reménnyel, hittel, a jobb élet ígéretével, s amint a kisfiú csüggedni látszik, máris új mesével áll elő. 

Gloria alakjának megindító és csodaszép ábrázolása - a történet kiszélesedésével egyre inkább - tisztelgés az anyai szeretet, a hűség, az önzetlenség, az önfeláldozás előtt. Példázat arra vonatkozóan, ki számít igazi édesanyának, ki érdemli leginkább ezt a tisztséget. Története igazán szívbemarkoló és megható, s a történet végeztével egészen biztosan törölgetnünk kell a szemünket.
Kumail alakjának ártatlansága, őszinte rácsodálkozása a dolgokra nagyon szerethető karakterré teszi a kisfiút, mi magunk is óvó, féltő szemmel figyeljük az útját, kísérjük végig a kalandjait. 

Mindeközben a háttérben felsejlenek a mai fiatalabb generáció előtt leginkább ismeretlennek számító történelmi események, a Kaukázus viharos harcai, az ellenállók, és terrorcselekmények körvonalai. 

Hangja fülbemászó, kellemes, nyelvezete egyszerű, mégis igen nagy mélységű.

A csodák ideje az a fajta könyv, ami csodás példaként szolgálhat minden fiatal előtt. Tanító szándékú, mégsem didaktikus, meseszerű, de nagyon is valóságos, egyszerűen megírt, de mégis nagyon mély mondanivalójú. Kötelező irodalom lehetne minden középiskolás számára. Én legalábbis azzá tenném....

Borító:
A könyv számos borítóval megjelent már külföldön, s a Könyvmolyképző Kiadó is egy egészen másfajta borítóval rukkolt elő a magyar kiadással. 
Igazság szerint azt gondolom, nehéz választani a kötetek közül, a legtöbb számomra túl színes, túl élénk. A legtalálóbb talán a hordón álló kisfiú képével megjelent kötet borítója, de ez sem fejezi ki kellőképpen a könyv tartalmát és hangulatát.

Nyereményjáték

Minden blogon találsz egy kis térképrészletet, és egy kis leírást egy helyről. A te feladatod lesz felismerni a helyszínt és pontosan beazonosítani. Mindegyik város és hely fontos szerepet játszott Kumail/Blaise életében vándorlásai során. 
Ha helyesen beírod a Rafflecopter dobozban található helyre a válaszokat te is megnyerheted a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott 1 példányt Anne-Laure Bondoux könyvéből.

Részt vevő blogok

01/12 Roni Olvas
01/14 Zakkant Olvas
01/16 Media Addict