Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalak száma: 130 oldal
Borító: keménytáblás, cérnafűzött
Súly: 600 gr
ISBN: 9786155131615
Kiadás éve: 2014
Illusztráció: Lukács-Kalocsai Eszter
Fülszöveg:
Csillaghalma égboltját bánatfelhők lepik el, és egy kisfiú nyomtalanul eltűnik. A falu népe tehetetlen, ám a tízéves Panna úgy gondolja, nem ülhet tétlenül, amikor barátja bajban van. Megpróbálja kideríteni, ki rabolhatta el Palkót, és nem riad vissza semmi veszélytől: ha kell, felkeresi a rettegett Emlékek Tavát, áthatol a félelmetes Hármas Határon és körülnéz a Sötét Sárkány Birodalmában is. Útja során találkozik tündérekkel, unikornissal, boszorkánnyal - és hatalmasra nőtt, kétfejű sárkányokkal. Nagy kaland ez egy kicsi lánynak - még szerencse, hogy egészen különleges segítői akadnak: emlékek, amelyek arra várnak, hogy valaki szívében végre gazdára leljenek...
Limpár Ildikó meséjét Szlukovényi Katalin versei, valamint Lukács-Kalocsai Eszter festett illusztrációi teszik még varázslatosabbá.
A könyvről - Roni szerint:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akinek születésekor olyan fényesen ragyogott az ég, hogy a milliónyi csillag tündöklő fénye beragyogta a gyermek egész lényét, körbefonta egész szellemét, s az évek során ez a fény nőtt, növekedett benne, történetekké formálódott, mesékké vált. S aztán, évek múltával mikor saját gyermekei mosolyában újra felfedezte a csillagok ragyogását, a történetek sűrűsége tündöklő világossággá vált, összefonódott és papírra kívánkozott.
Valahogy így képzelem az Emlékek tavának történetét. Az utat, amit bejárt magának, a történetet, ahogy megszületett. Egy ilyen varázslatos, csodákkal teli történet nem is születhetne másképp...
Limpár Ildikó ugyanis egy olyan modern, mégis igazán klasszikusan csengő gyermekmesét alkotott, amely csodaszép, lélekmelengető és roppantul szeretetreméltó. Tanulsága egyértelmű, de nem direkt, alakjai kedvesek és jóságosak, helyszínei varázslatosak és rendkívül eredetiek.
A történet során Panna, egy igen bátor és erényes kislány elindul, hogy megkeresse Palkót, a legjobb barátját, aki nyomtalanul eltűnt Csillagfalváról. Útja során különböző próbákat kell kiállnia, okosan döntenie, néha pedig a szívére hallgatnia, hogy aztán nemcsak a barátját, hanem a számára legkedvesebb dolgot is megtalálja: rég elvesztett édesanyjának szeretett emlékét.
Ildikó a klasszikus mesevilághoz fordult, mikor megalkotta a történet alapjait, onnan kölcsönözte szereplőinek többségét (tündérek, sárkányok, boszorkány, királylány), illetve néhány tipikus, jól ismert meseelemet (3 próbatétel, átok, stb). Ám mindezt kiegészítette a saját maga alkotta szálakkal, beragyogta a saját fényével, s ezáltal egy igazán különleges hangulatú, szinte szikrázó történetet alkotott.
Ha kisarkítva nézzük a történetet, azt gondolhatnánk, hogy ez egy kissé szomorkás, melankolikus történet, hiszen egy félárva kislány vesztesége sejlik fel benne, s valami módon egyfajta támpontot ad arra vonatkozóan, hogyan is tudja egy gyermek feldolgozni a gyászt, egy szeretett személy elvesztését, a fájdalmat. Mégsem éreztem azt olvasás közben, hogy hangulata egy pillanatra is melankóliába csapott volna, hogy a történet egy percre is lekanyarodott volna a mesék útjáról és irányt változtatva tanmesévé vagy egyébbé változott volna. Az Emlékek tava tündérmese, s elejétől a végéig meg is marad annak: hamisítatlan, ártatlan, varázslatos gyermekmesének.
Ildikó különleges helyszínt alkotott történetének, méghozzá Csillagfalvát - a magyar népmesék ihlette csendes, nyugodalmas kis falucskát, ahol mindenki elégedetten, boldogságban élhet, ahol a csillagok ragyogása tökéletes elégedettséggel tölt el minden lakót, s csak nagyon-nagyon ritkán gyűlnek az égre bánatfelhők. Ám ezeket azonnal el is kell űzni, különben a sötétségben megtámadja az embereket a Fenevad....
Szimbolikus, metaforikus helyszín ez, csakúgy, mint az Emlékek és a Nehéz emlékek tava, az emberi lélek egy-egy külön kis bugyra, melyet egy gyermeknek mindenképpen nehéz lehet megérteni. Ebben segíthet nekik Ildikó története, és úgy gondolom, sokszor nekünk, felnőtteknek is támpont lehet, hiszen hajlamosak vagyunk elfelejteni mindazt a bölcsességet, melyet az Emlékek tavának tündérei elénk tárnak.
Maga a történet pergő, lendületes, éppen akkora hosszúságú fejezetekre osztott, ami egy esti mesébe teljes terjedelmében beleférhet - akár a szülő olvassa fel, akár a gyermek olvassa magának.
Karakterei közül a mindennapi életből vett, stilizált gyermekhősök állnak a középpontban, akik nemcsak bátrak és okosak, de nagyon egyértelműen képesek különbséget tenni jó és rossz között, erkölcsük szinte megingathatatlan, ezzel tökéletes példaképként állva a kis olvasók előtt.
Mesehősei szépek, varázslattal teliek, és minden gonosz külső mögött mégiscsak jóságosak. Azt példázzák, hogy még a leggonoszabbnak tűnő alak is képes a változásra, képes a javulásra, ezért adjunk nekik egy második esélyt, egy lehetőséget.
Imádtam a kétfejű sárkányt, akinek két feje két ellentétes pólusa önmagának, s így együtt teszik ki az egészet, magát a Fenevadat, aki korántsem az, aminek látszik. Nagyon szerettem a bölcs Memorindát, aki számomra az igazi TÜNDÉR szerepét öltötte magára, annak minden kedvességével, jóságával, bölcsességével, de szigorúságával is.
És persze szülőként a gondoskodó és szerető nagymamákat, akik bármire képesek unokáikért...
A könyv stílusa választékos, igényes, mégis a gyermeki nyelvezethez illeszkedő, hihetetlenül szeretetteljes. Versbetétjeit Szlukovényi Katalin írta, ezek finomak, kedvesek, érzelmesek, ragyogó kiegészítői Limpár Ildikó varázsos történetének. A könyvet Lukács-Kalocsai Eszter illusztrálta, tökéletesen formálva meg a mese helyszíneit és szereplőit. Rajzai elbűvölőek, meseszerűek, élvezet őket nézegetni, lapozgatni.
Összességében véve azt mondanám, az Emlékek tava nemcsak külsőségeiben gyönyörű könyv. Nemcsak azért szép, mert lapjai fényesek, csillogók, borítója tartós és mutatós, rajzai színesek és beszédesek. Legfőképpen azért szép, mert Limpár Ildikó szavai széppé teszik. Beragyogják, bevilágítják az olvasók lelkét, szeretettel, melegséggel töltik meg. Igazi klasszikus, mégis modern mese, amely minden olvasónak igaz emlékké válhat.
A könyvről - a gyerek szerint:
Könnyű helyzetben vagyok, amikor egy mesekönyvről kell véleményt formálnom, hiszen amellett, hogy bennem, mint "sokat megélt és tapasztalt" felnőttben megérik egy gondolat a történetről, a lányaim is megosztják velem a sajátjaikat és általuk teljesebb képet kapok a meséről.
Ezúttal nem kellett őket sokat faggatnom, a gondolatok jöttek szinte maguktól: szerelem volt első pillantásra. Tündérek? Unikornis? Még sárkány is? Máris a legjobb történet volt, amit valaha is láttak és hallottak! Hát még, mikor elkezdtük olvasni!
Nagyobbik lányom halkan, nagyon összpontosítva hallgatta a történetet, várva napról napra a folytatást, izgulva, drukkolva Panna sikerének. A kicsi, aki még csak 4 múlt, inkább a képekre koncentrált és a mesebeli lényekre. Egész nap unikornison szeretett volna lovagolni, el sem mozdult volna Panna helyében Nitmarinda mellől, újra és újra visszalapoztatott hozzá. Őt a történet felszíne fogta meg leginkább, a külcsín, azok a dolgok, amelyek ténylegesen zajlottak és jelen voltak. Míg a nagyobbik már a mélyére látott az eseményeknek, érezte, hogy több van itt, mint amit ténylegesen láttunk, értette a mondanivalóját, a valódi üzenetét. sokat morfondírozott rajta, töprengett, kérdezett, faggatott.
És most, hogy már befejeződött a mese, s ilyenkor többnyire felkerül a könyv a többi mesekönyv mellé a polcra, azt veszem észre, hogy az Emlékek tava még mindig az ágy mellett van, néha a lányok kezébe kerül, néha ide vagy oda lapozgatnak benne, tanulmányozzák, nézegetik. Megszerették.
Valahogy így képzelem az Emlékek tavának történetét. Az utat, amit bejárt magának, a történetet, ahogy megszületett. Egy ilyen varázslatos, csodákkal teli történet nem is születhetne másképp...
A történet során Panna, egy igen bátor és erényes kislány elindul, hogy megkeresse Palkót, a legjobb barátját, aki nyomtalanul eltűnt Csillagfalváról. Útja során különböző próbákat kell kiállnia, okosan döntenie, néha pedig a szívére hallgatnia, hogy aztán nemcsak a barátját, hanem a számára legkedvesebb dolgot is megtalálja: rég elvesztett édesanyjának szeretett emlékét.
Ildikó a klasszikus mesevilághoz fordult, mikor megalkotta a történet alapjait, onnan kölcsönözte szereplőinek többségét (tündérek, sárkányok, boszorkány, királylány), illetve néhány tipikus, jól ismert meseelemet (3 próbatétel, átok, stb). Ám mindezt kiegészítette a saját maga alkotta szálakkal, beragyogta a saját fényével, s ezáltal egy igazán különleges hangulatú, szinte szikrázó történetet alkotott.
Ha kisarkítva nézzük a történetet, azt gondolhatnánk, hogy ez egy kissé szomorkás, melankolikus történet, hiszen egy félárva kislány vesztesége sejlik fel benne, s valami módon egyfajta támpontot ad arra vonatkozóan, hogyan is tudja egy gyermek feldolgozni a gyászt, egy szeretett személy elvesztését, a fájdalmat. Mégsem éreztem azt olvasás közben, hogy hangulata egy pillanatra is melankóliába csapott volna, hogy a történet egy percre is lekanyarodott volna a mesék útjáról és irányt változtatva tanmesévé vagy egyébbé változott volna. Az Emlékek tava tündérmese, s elejétől a végéig meg is marad annak: hamisítatlan, ártatlan, varázslatos gyermekmesének.Ildikó különleges helyszínt alkotott történetének, méghozzá Csillagfalvát - a magyar népmesék ihlette csendes, nyugodalmas kis falucskát, ahol mindenki elégedetten, boldogságban élhet, ahol a csillagok ragyogása tökéletes elégedettséggel tölt el minden lakót, s csak nagyon-nagyon ritkán gyűlnek az égre bánatfelhők. Ám ezeket azonnal el is kell űzni, különben a sötétségben megtámadja az embereket a Fenevad....
Szimbolikus, metaforikus helyszín ez, csakúgy, mint az Emlékek és a Nehéz emlékek tava, az emberi lélek egy-egy külön kis bugyra, melyet egy gyermeknek mindenképpen nehéz lehet megérteni. Ebben segíthet nekik Ildikó története, és úgy gondolom, sokszor nekünk, felnőtteknek is támpont lehet, hiszen hajlamosak vagyunk elfelejteni mindazt a bölcsességet, melyet az Emlékek tavának tündérei elénk tárnak.
Maga a történet pergő, lendületes, éppen akkora hosszúságú fejezetekre osztott, ami egy esti mesébe teljes terjedelmében beleférhet - akár a szülő olvassa fel, akár a gyermek olvassa magának.
Karakterei közül a mindennapi életből vett, stilizált gyermekhősök állnak a középpontban, akik nemcsak bátrak és okosak, de nagyon egyértelműen képesek különbséget tenni jó és rossz között, erkölcsük szinte megingathatatlan, ezzel tökéletes példaképként állva a kis olvasók előtt.
Mesehősei szépek, varázslattal teliek, és minden gonosz külső mögött mégiscsak jóságosak. Azt példázzák, hogy még a leggonoszabbnak tűnő alak is képes a változásra, képes a javulásra, ezért adjunk nekik egy második esélyt, egy lehetőséget.
Imádtam a kétfejű sárkányt, akinek két feje két ellentétes pólusa önmagának, s így együtt teszik ki az egészet, magát a Fenevadat, aki korántsem az, aminek látszik. Nagyon szerettem a bölcs Memorindát, aki számomra az igazi TÜNDÉR szerepét öltötte magára, annak minden kedvességével, jóságával, bölcsességével, de szigorúságával is.És persze szülőként a gondoskodó és szerető nagymamákat, akik bármire képesek unokáikért...
A könyv stílusa választékos, igényes, mégis a gyermeki nyelvezethez illeszkedő, hihetetlenül szeretetteljes. Versbetétjeit Szlukovényi Katalin írta, ezek finomak, kedvesek, érzelmesek, ragyogó kiegészítői Limpár Ildikó varázsos történetének. A könyvet Lukács-Kalocsai Eszter illusztrálta, tökéletesen formálva meg a mese helyszíneit és szereplőit. Rajzai elbűvölőek, meseszerűek, élvezet őket nézegetni, lapozgatni.
Összességében véve azt mondanám, az Emlékek tava nemcsak külsőségeiben gyönyörű könyv. Nemcsak azért szép, mert lapjai fényesek, csillogók, borítója tartós és mutatós, rajzai színesek és beszédesek. Legfőképpen azért szép, mert Limpár Ildikó szavai széppé teszik. Beragyogják, bevilágítják az olvasók lelkét, szeretettel, melegséggel töltik meg. Igazi klasszikus, mégis modern mese, amely minden olvasónak igaz emlékké válhat.
A könyvről - a gyerek szerint:
Könnyű helyzetben vagyok, amikor egy mesekönyvről kell véleményt formálnom, hiszen amellett, hogy bennem, mint "sokat megélt és tapasztalt" felnőttben megérik egy gondolat a történetről, a lányaim is megosztják velem a sajátjaikat és általuk teljesebb képet kapok a meséről.
Ezúttal nem kellett őket sokat faggatnom, a gondolatok jöttek szinte maguktól: szerelem volt első pillantásra. Tündérek? Unikornis? Még sárkány is? Máris a legjobb történet volt, amit valaha is láttak és hallottak! Hát még, mikor elkezdtük olvasni!
És most, hogy már befejeződött a mese, s ilyenkor többnyire felkerül a könyv a többi mesekönyv mellé a polcra, azt veszem észre, hogy az Emlékek tava még mindig az ágy mellett van, néha a lányok kezébe kerül, néha ide vagy oda lapozgatnak benne, tanulmányozzák, nézegetik. Megszerették.
Kedves Ildikó! Köszönjük az élményt, valóban szép emlékké vált!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése