Matthew Quick: Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Matthew Quick, a Napos oldal írójának új regénye egy kamasz fiú elméjébe enged betekintést, amelyben piszkosabbnál piszkosabb és szebbnél szebb gondolatok keverednek. A végletekig izgalmas regény komoly témákat jár körbe, a feszültség szinte tapintható, a végkifejlet pedig mondhatni epikus. Tarts velünk a blogturné során, ahol az értékelések és extrák mellett a könyvet is megnyerheted!

Matthew Quick: Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 268 oldal

Kötés: kartonált

Fordító: Stern Gábor

ISBN: 9789633990582

Fülszöveg:

Hogyan töltenéd a születésnapodat, ha tudnád, hogy az utolsó?

A tizennyolc éves Leonard Peacock pontosan megtervezte az övét: búcsúzkodni fog.

Nem az anyjától, aki másik városba költözött és magára hagyta minden problémájával. Nem is az egykori legjobb barátjától, aki elviselhetetlenül nagy fájdalmat okozott neki. Szeretne viszont elbúcsúzni attól a négy embertől, akik a legfontosabbak az életében: a Humphrey Bogart-filmekért rajongó szomszéd bácsitól, a tizenéves hegedűvirtuóztól, a lelkész lányától és kedvenc tanárától. Miközben az idő fogy és az igazság pillanata vészesen közelít, Leonard titkaira sorra fény derül.

Matthew Quick, a Napos oldal írójának új regénye egy kamasz fiú elméjébe enged betekintést, amelyben piszkosabbnál piszkosabb és szebbnél szebb gondolatok keverednek – ahogy az a kamasz fiúk elméjében lenni szokott.

A könyvről:

Szeretni azt jelenti, hogy figyelsz - mondta Antoine de Saint-Exupéry, s lám, milyen nagy igazságot mondott ezzel - talán nem is gondolnánk. Akit szeretünk, aki fontos nekünk, azt ki kell tüntetnünk a figyelmünkkel. Annak meg kell látni a rezdüléseit, meghallgatni a mondandóját, komolyan venni az észrevételeit. Éreztetni vele, hogy ő fontos, hogy értékes számunkra. Mert ha nem tesszük, éppen az ellenkezőjét gondolja majd...

Csakúgy, mint Matthew Quick regényének főhőse, Leonard Peacock.

Leonard kicsit kilóg az átlagból. Szereti Humprey Bogartot, a keménykalapokat, a hosszú hajat, az emberek megfigyelését. Azt keresi és kutatja, vajon felnőttkorban boldogabbak-e az emberek, mint tinikorban. Mint most ő. Csak arra vár, hogy valaki felköszöntse a szülinapján. De senki nem teszi.

Így aztán úgy dönt, megbosszulja azt, aki tönkretette az életét, és végez magával is. Mert így nincs értelme tovább élnie. Ez a könyv, erről szól: Leonard szülinapjáról.

Matthew Quick egyszer már megmutatta nekünk, hogy milyen nagyszerű dolgokat képes véghezvinni, ha regényírásra adja a fejét. A Napos oldallal megszerettette magát az olvasókkal és megmutatta azon képességét, hogy milyen nagyszerű ismerője az emberi léleknek, azoknak a bonyolult lelki folyamatoknak, amelyek egy feldúlt és zaklatott fejben végbemennek. Erre ezúttal sem cáfolt rá, sőt! Csodálatosan összetett és zseniális regényt alkotott!

A történet dramaturgiája igen érdekes módon a jelen, a múlt és az elképzelt jövő között ugrál. Leonard sorra halad a napján, a reggeli ébredéstől kezdve egészen a másnapig, ám közben vissza-visszaemlékszik egy-egy múltbéli eseményre, mindazokra, amelyek meghatározzák azt, ahová jutott. A leglényegtelenebbtől a legjelentősebb dologig.

Ám ezt finomítva - de különös módon az ellentétek miatt tovább élevze a helyzetet - időnként bevillan egy-egy jövőbeli levél, amelyet Leonard - tanári kérésre - jelenkori önmagának írt a képzeletbeli jövőjéből. Nagyon különleges és eredeti ötlet mindez, hiszen ezek a levelek mintegy az önmagához írt biztatásokat jelentik, a lehetőséget, a reményt a szebb és boldogabb jövőre. Ugyanakkor tükrözik Leonard minden fájdalmát, szomorúságát és vágyát. Kitűnő lélekrajzok ezek, amelyekből igazán nagyon sok minden leszűrhető egy emberről - talán éppen ezért tartom ezeket a regény legfájdalmasabb részleteinek.

Leonard ajándékai adják gyakorlatilag a történet legnagyobb részének vázát: egy-egy emberhez és egy-egy történethez köthetők a múltból. Azokhoz, akik a legfontosabbak voltak az életében, s akik miatt számtalan kérdést feltett magának az életről, halálról, szülői felelősségről, barátságról és vallásról. Többnyire megható, szívszorító epizódjai ezek Leonard életének, ugyanakkor van bennük némi önirónia és humor is, amelyek úgy mosolyogtatnak meg minket, hogy közben azért hull a könnyünk.

A történet csúcsa kétségtelenül Leonard legnagyobb titkának lelepleződése, amit talán már sejtünk is, érzünk is, mikorra kiderül, mégis felzaklat és megvisel minket. Közben izgulunk: izgulunk azért, hogy sikerüljön neki, és azért, hogy ne. Azért, hogy megkapja a megváltást, hogy megkapja azt az egy mondatot, amit úgy szeretne, amit úgy vár. Csak annyit, hogy "Boldog születésnapot, Leonard!"

Karakterek:
Matthew Quick könyvében egyértelműen Leonard alakja adja a történet és a hangulat velejét, kiindulópontját, bonyodalmát és megoldását. Igazság szerint, Leonard Peacock a legmagányosabb karakter, akiről valaha is olvastam. Nincs senki, akivel beszélni tudna a problémáiról, senki, akinek elmondhatná azt, mi bántja. Tökéletesen egyedül van, s ettől lesz annyira hangsúlyos és nyomatékos a karaktere.
Egy kissé fura és zavaros fiú, akinek egy része nagyon is vágyja a halált, a megváltást, a megbékélést, egy jelentősebb része azonban inkább azért kiált, hogy mentse meg valaki. Hogy szabadítsa meg a kínjaitól, a titoktól, az egyedülléttől. 

Mellette a legnegatívabb szerepnek egyértelműen az anya alakja tűnt számomra, az érdektelenségével, közönyével, figyelmetlenségével. Hihetetlenül dühös voltam rá, szerettem volna ráordítani, hogy nyissa ki a szemét, hogy foglalkozzon végre az igazán lényeges dolgokkal! Asher mellette már csak a pont volt az i-n...Mondjuk jó nagy...

Nagyon szerettem viszont a szomszéd bácsit, aki Leonard egyetlen barátja volt, és Herr Silvermant, az iskolai tanárát, aki az egyetlen, aki megérti őt. Olyan karakterek ők, akik jelenléte minden iskolában és minden családban szükséges lenne.

Összességében:

Matthew Quick könyve tehát nem könnyű történet. Hangulata sötét, cselekménye megdöbbentő. Hangjából olyan szomorú őszinteség, ugyanakkor olyan vágyódás érződik, amitől minden olvasónak garantáltan elfacsarodik a szíve. 

Mégis a könyv végére érve megcsillan némi remény , ha csak alig-alig érezhetően is, de egyértelműen.

S egy picit mi magunk is reménykedhetünk, hogy az, aki ezt a könyvet elolvassa, nem hagyja többé, hogy a világban legyenek leonardpeacockok, szeretetre és figyelemre éhező gyermekek. Olvassátok hát minél többen!

Borító:

Matthew Quick regénye számtalan országban megjelent már, többnyire az eredeti, amerikai borítóval, mely leginkább a tipográfiával igyekszik felhívni magára a figyelmet. Ennél azért azt gondolom, jobb megoldások is születtek, nekem ezek tetszenek a legjobban. Itt szintén jelentős hangsúly van a tipográfián, ám a mellette megjelenő sziluett-képek nagyon beszédesek és találók, nem mellesleg tökéletesen feldobják a borítót! 

Nyereményjáték

A Bocsáss meg Leonard Peacock főhőse egy zavarodott, súlyos lelki problémákkal küzdő tinédzser fiú, akit állandó zaklatás ér a közvetlen környezetétől. Sajnos sok esetben előfordul az, hogy a zaklatott tini az öngyilkosság mellett dönt.

A mostani Blogturné során az ő emlékükre szeretnénk felhívni a figyelmet. Minden állomáson találtok pár információt egy-egy fiatalról, aki sajnos nem kapott megfelelő segítséget. A nevüket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, és megnyerhetitek a három példány egyikét!

Ronin Shimizu 12 évesen vetett véget az életének, a folyamatos terrorizálás miatt, amit iskolatársaitól szenvedett el. Ronin szenvedélyesen szerette a divatot és a pompom csapatokat, de ez nem mindenkinek tetszett... Bővebben itt olvashattok az esetről!

a Rafflecopter giveaway

Részt vevő blogok

01.15. – Media Addict
01.17. – Bibliotheca Fummie
01.19. – Roni olvas
01.21. – Könyvgalaxis