A tizenhét éves Sylvia komoly elhatározásra jut: nem szeretne tovább az édesapjával élni, hiszen már nem bírja a folyamatos ingázást az édesanyja, és apja lakása között. Az elhatározását közli is a férfivel, akit rá egy napra baleset ér. Sylviának fel kell dolgoznia édesapja halálát és meg kell küzdenie a rátörő lelkiismeretfurdalásával is…
Eme kemény témát érintő, különleges regénybe a Blogturné Klub három bloggere enged betekintést. Tartsatok velünk az úton!
Eva Kavian: Nem akartam vele élni
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Oldalszám:
Fordító: Farkas Ildikó
ISBN: 9789633736555
Országos megjelenés: 2014.12.16
Fülszöveg:
„Volt-e időd meghallani, amit nem mondtam el neked?”
Sylviának elege van a megosztott szülői felügyeletből, elege a két lakás közötti ingázásból, nem akar minden második héten bejárónőként gályázni az apjánál, aki sosincs otthon, aki alig foglalkozik vele és ikerhúgaival. Nem akar többé vele élni, és kész. Amikor telefonon felhívja, hogy bejelentse neki a döntését, nagy csattanás hallatszik.
Sylvia tudja, hogy az apja meghalt. Miatta. Ha nem telefonál neki, életben maradt volna...
Amikor már nem beszélhetjük meg később…
Egy finom humorral és érzékenységgel megírt megindító történet szeretetről, szerelemről, szeretteink igazi arcának megismeréséről és önmagunk megtalálásáról.
A könyvről:
Egy szeretett személy elvesztése mindig hatalmas fájdalommal jár. Nehéz, majdnem, hogy lehetetlen feldolgozni azt az űr, amit a távozása kelt bennünk. Megérteni és elfogadni, hogy nincs többé, hogy nem hallod többé a hangját, hogy nem láthatod a mosolyát. Elsiratni és belezokogni a fényképébe mindazt, amit már nem volt időnk elmondani neki, elbúcsúztatni mindazokat a dolgokat, amiket már nem volt időnk megtenni vele. Elfogadni az elmúlását, a tőle való távolságot, ami ezúttal végleges...
A gyász talán az egyik legnagyobb megpróbáltatás az ember életében, s előbb-utóbb valamennyiünknek szembe kell nézni vele.
Ki így, ki úgy próbálja meg elviselni, feldolgozni, de végül rájövünk: erre igazából jó taktika nem létezik.
Tudja ezt Sylvia is, aki Eva Kavian kisregényében az édesapját veszti el tragikus hirtelenséggel.
Sylvia szülei néhány éve elváltak, és úgy egyeztek meg, hogy a gyerekek egy hetet anyánál, egy hetet apánál töltenek. Ezt azonban Sylvia nem tartja túl jó megoldásnak, úgy érzi sehol sincs igazából otthona, sehol sem lehet egy picit önmagában, egyedül, ikerhúgai nélkül. Pedig néha égető szüksége lenne erre, hiszen kamaszodik, most éli át az első szerelem varázsát, annak minden szépségével és fájdalmával.
Így aztán felveti a szülőknek, hogy mi lenne, ha ezentúl édesanyjánál lakna, és nem vándorolna folyton egyik helyről a másikra. Éppen, amikor édesapja rábólint a dologra, s telefonbeszélgetést folytat Sylviával, balesetet szenved és életét veszti.
.jpg)
A lány magát hibáztatja a balesetért, lelkiismeret-furdalása van, amiért éppen akkor vetette fel a költözés tényét az édesapjának, alig-alig bír megbirkózni a veszteséggel. A könyv erről szól: miként gyűri le a gyászt, miként vergődi át magát az első, legnehezebb időszakon, és miként éli meg a szerelem bukkanóit.
Eva Kavian nagyon nehéz és sérülékeny témát tett meg regényének alaptémájául. Olyan témát, ami megrendítő, elszomorító, és mélyre hatoló érzéseket vált ki az olvasóból. Ami akár a földbe is döngölhet, ami egészen letaglózhat - ha az érzések mélysége megfelelően van adagolva.
Nos, a fájdalom mindenképpen átérződik és eltalál majd minden olvasót, nálam a nagy sokk, a katarzis azonban - sajnálatos módon - elmaradt.
Az írónő ugyanis valóban nagyon finoman, nagyon érzékletesen ábrázolja Sylvia fájdalmát, a veszteség minden bűntudatával, dühével és gyengédségével együtt. A szavak mögött teljesen átsejlik a lány zavara és kétségbeesése, az a bizonytalanság, hogy most hogyan lépjen tovább, mit kezdjen a gyászával, a tudattal, hogy az apja nincs tovább. Ám számomra mégis úgy tűnt, túl mélyre akar jutni, túl sokat akar elérni, mindenképpen meg akar siratni a könyv - és éppen ezért nem sikerült neki.
Sylvia egy tipikus tizenéves lány, aki éppen az első szerelem buktatóival küzd, és egyáltalán nincs felkészülve arra, hogy az édesapját elvesztheti. Igazság szerint nem is volt túl szoros, túl bizalmas a kapcsolatuk, és erre most jön rá, hogy már nem lehet helyrehozni. Így aztán mindent megtesz azért, hogy utólag - saját magában - helyrehozza azt. Ez megható és olykor vicces szituációkat, belső monológokat eredményez, ami azzal együtt teszi könnyeddé és érzékennyé a könyvet, hogy valójában igen nehéz témát boncolgat.
A lány talál egy könyvet apja éjjeliszekrényén a Távol-keleti gyászszertartásokról, s azért, hogy apja kedvében járjon - próbálja aszerint elbúcsúztatni őt.
Ez a könyv nagyon okos és nagyon találó útmutatót ad a lánynak a fájdalom leküzdésére, és közben sikerül önmagát is megtalálnia. A könyv instrukciói bölcsek és találók, lényegében a könyv szerkezetének vázát adják. A belőle vett idézetek jelzik az idő múlását, s Sylvia gyászának útját.
A cselekményt jelentősen megbonyolítja a szerelmi szál igencsak kusza és kibogozásra váró szála, Sylvia szerelmének kissé furcsa személyisége és hozzáállása. A lány nem érti a fiút, pedig égető szüksége lenne a támogatására és bátorítására. Ez további bonyodalmat és zavart okoz a lány életében, a történet előrehaladtával azonban minden megoldódni és letisztulni látszik, s végül minden a helyére kerül.
A regény karakterei kissé elnagyoltak, egyedül Sylvia alakja kerül teljes kidolgozásra - valószínűleg nem véletlenül: ő a narrátor, a történet központi alakja, a lelki folyamatok elszenvedője. Érzékeny, kissé visszahúzódó, ám nagyon is öntudatos lány, aki a kamaszok tipikus életét élné - ha tehetné. Lényegében szimpatikus karakter, de nagyon közel mégsem tudott kerülni a szívemhez.
A könyv hangulata - a témának köszönhetően - kissé borongós, szomorúsággal, fájdalommal teli, mégsem nyomasztó. Írásmódjának finom humora, gyönyörűen fogalmazott mondatai fülbemászók és élvezetesek.
Összességében véve érzékeny és nagyon okos megközelítése a könyv a felnőtté válás bonyolult lelki folyamatainak, a bizonytalanság, az útkeresés ábrázolásának. Rávilágít arra, hogy néha mennyire nem ismerjük a hozzánk legközelebb álló személyeket, hogy sokszor a legfontosabb dolgokat nem mondjuk el annak, akit szeretünk.
Hát pótoljuk!
A gyász talán az egyik legnagyobb megpróbáltatás az ember életében, s előbb-utóbb valamennyiünknek szembe kell nézni vele. Ki így, ki úgy próbálja meg elviselni, feldolgozni, de végül rájövünk: erre igazából jó taktika nem létezik.
Tudja ezt Sylvia is, aki Eva Kavian kisregényében az édesapját veszti el tragikus hirtelenséggel.
Sylvia szülei néhány éve elváltak, és úgy egyeztek meg, hogy a gyerekek egy hetet anyánál, egy hetet apánál töltenek. Ezt azonban Sylvia nem tartja túl jó megoldásnak, úgy érzi sehol sincs igazából otthona, sehol sem lehet egy picit önmagában, egyedül, ikerhúgai nélkül. Pedig néha égető szüksége lenne erre, hiszen kamaszodik, most éli át az első szerelem varázsát, annak minden szépségével és fájdalmával.
Így aztán felveti a szülőknek, hogy mi lenne, ha ezentúl édesanyjánál lakna, és nem vándorolna folyton egyik helyről a másikra. Éppen, amikor édesapja rábólint a dologra, s telefonbeszélgetést folytat Sylviával, balesetet szenved és életét veszti.
A lány magát hibáztatja a balesetért, lelkiismeret-furdalása van, amiért éppen akkor vetette fel a költözés tényét az édesapjának, alig-alig bír megbirkózni a veszteséggel. A könyv erről szól: miként gyűri le a gyászt, miként vergődi át magát az első, legnehezebb időszakon, és miként éli meg a szerelem bukkanóit.Eva Kavian nagyon nehéz és sérülékeny témát tett meg regényének alaptémájául. Olyan témát, ami megrendítő, elszomorító, és mélyre hatoló érzéseket vált ki az olvasóból. Ami akár a földbe is döngölhet, ami egészen letaglózhat - ha az érzések mélysége megfelelően van adagolva.
Nos, a fájdalom mindenképpen átérződik és eltalál majd minden olvasót, nálam a nagy sokk, a katarzis azonban - sajnálatos módon - elmaradt.
Az írónő ugyanis valóban nagyon finoman, nagyon érzékletesen ábrázolja Sylvia fájdalmát, a veszteség minden bűntudatával, dühével és gyengédségével együtt. A szavak mögött teljesen átsejlik a lány zavara és kétségbeesése, az a bizonytalanság, hogy most hogyan lépjen tovább, mit kezdjen a gyászával, a tudattal, hogy az apja nincs tovább. Ám számomra mégis úgy tűnt, túl mélyre akar jutni, túl sokat akar elérni, mindenképpen meg akar siratni a könyv - és éppen ezért nem sikerült neki. Sylvia egy tipikus tizenéves lány, aki éppen az első szerelem buktatóival küzd, és egyáltalán nincs felkészülve arra, hogy az édesapját elvesztheti. Igazság szerint nem is volt túl szoros, túl bizalmas a kapcsolatuk, és erre most jön rá, hogy már nem lehet helyrehozni. Így aztán mindent megtesz azért, hogy utólag - saját magában - helyrehozza azt. Ez megható és olykor vicces szituációkat, belső monológokat eredményez, ami azzal együtt teszi könnyeddé és érzékennyé a könyvet, hogy valójában igen nehéz témát boncolgat.
A lány talál egy könyvet apja éjjeliszekrényén a Távol-keleti gyászszertartásokról, s azért, hogy apja kedvében járjon - próbálja aszerint elbúcsúztatni őt.
Ez a könyv nagyon okos és nagyon találó útmutatót ad a lánynak a fájdalom leküzdésére, és közben sikerül önmagát is megtalálnia. A könyv instrukciói bölcsek és találók, lényegében a könyv szerkezetének vázát adják. A belőle vett idézetek jelzik az idő múlását, s Sylvia gyászának útját.
A cselekményt jelentősen megbonyolítja a szerelmi szál igencsak kusza és kibogozásra váró szála, Sylvia szerelmének kissé furcsa személyisége és hozzáállása. A lány nem érti a fiút, pedig égető szüksége lenne a támogatására és bátorítására. Ez további bonyodalmat és zavart okoz a lány életében, a történet előrehaladtával azonban minden megoldódni és letisztulni látszik, s végül minden a helyére kerül.
A regény karakterei kissé elnagyoltak, egyedül Sylvia alakja kerül teljes kidolgozásra - valószínűleg nem véletlenül: ő a narrátor, a történet központi alakja, a lelki folyamatok elszenvedője. Érzékeny, kissé visszahúzódó, ám nagyon is öntudatos lány, aki a kamaszok tipikus életét élné - ha tehetné. Lényegében szimpatikus karakter, de nagyon közel mégsem tudott kerülni a szívemhez.
A könyv hangulata - a témának köszönhetően - kissé borongós, szomorúsággal, fájdalommal teli, mégsem nyomasztó. Írásmódjának finom humora, gyönyörűen fogalmazott mondatai fülbemászók és élvezetesek.
Összességében véve érzékeny és nagyon okos megközelítése a könyv a felnőtté válás bonyolult lelki folyamatainak, a bizonytalanság, az útkeresés ábrázolásának. Rávilágít arra, hogy néha mennyire nem ismerjük a hozzánk legközelebb álló személyeket, hogy sokszor a legfontosabb dolgokat nem mondjuk el annak, akit szeretünk.
Hát pótoljuk!
Nyereményjáték
Eva Kavian regénye nagyon komoly témát érint, ezért most egyszerű játékkal készültünk. Tekintsétek meg a Rafflecopter dobozban a Facebook oldalakat, és esélyetek nyílik megnyerni a Nem akartam vele élni című regényt. Figyelem! A kiadó külföldre nem postáz, a győztes 72 órán belül jelentkezzen, különben újra kell sorsolnunk
Részt vevő blogok:
01.12. – Media-Addict.hu
01.14. – Roni olvas
01.16. – Zakkant olvas
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése