Roni olvas: Lauren DeStefano: Hervadás

A Cartaphilus Kiadó jóvoltából a napokban jelent meg Lauren DeStefano Hervadás című könyve, mely a Vegyészkert-trilógia első része. A könyv disztópikus világba visz, ahol az emberek pontosan tudják mennyi van hátra az életükből, mikor viszi el őket a gyilkos fertőzés, mely egy félresikerült immunrendszeri fejlesztés miatt került az emberi génekbe. Tarts velünk, - némi karácsonyi szünetet közbeiktatva - nyolc blogger keresi a választ a kérdésre: Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni?

Lauren DeStefano: Hervadás

Kiadó: Cartaphilius Kiadó
Oldalszám: 403 oldal
Fordította: Farkas Nóra
Goodreads: 3,86
Besorolás: YA, disztópia

Fülszöveg:

Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni?

Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindenközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek.

A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna.

Miközben a génvírus miatt egyre fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?

A könyvről:

Milyen természetes dolog az, hogy reggel felkelünk, tesszük a dolgunk, majd lefekszünk ismét, annak megnyugtató tudatában, hogy reggel ismét megtehetjük ugyanezt, és holnapután ismét és ismét, hosszú-hosszú éveken át. Milyen természetes dolog megálmodni egy jövőt, egy majdani életet, hosszú utazásokat, gyerekeket, unokákat, talán még nyugdíjas éveket is. Békésen, nyugodtan, az idő tág és bőkezű vonatkozásában és ajándékával megáldva.

Ám mit gondoltok, milyen lenne akkor az életünk, ha tudnánk, már nem sok van hátra, ha csupán néhány év adatott?! És nemcsak nekem, neked és neki és mindenki másnak is! Annak biztos tudatában, hogy nincs jövőnk?!!

Elképzelted? Borzalmas ugye? Hát ne várj könnyű olvasmányt Lauren DeStefano Hervadás c. könyvétől sem, mert ő éppen ezt a rémálmot gondolta végig regényében, annak minden hátulütőjével, keménységével és kegyetlenségével együtt.

A világ átrendeződött. A kontinensek eltűntek, csupán Észak-Amerika és néhány piciny földdarab az, ami még tartja magát, és rajta az emberiség piciny kis hányadát. Ám ők is hatalmas veszélyben vannak, hiszen egy régi genetikai beavatkozás következtében a nők 20, a férfiak 25 évesen egy pusztító és halálos vírus áldozatául esnek és egytől egyig meghalnak. Csupán az első generációs idősek és a fiatalok élnek már. Más választás nem lévén: a nőknek igen korán kell gyermeket szülni, hogy az emberiség fent maradhasson, sőt, a gazdagabb férfiak akár több feleséget is tarthatnak ugyanezen oknál fogva.

Ám az élet nyilván nem ilyen egyszerű. Rengeteg árva gyerek él otthonokban, vagy koldulva, egyik napról a másikra tengődve az utcán - hiszen szüleik meghaltak. S bár fiúk-lányok is vállalhatnak munkát, a lányok a testükkel kereshetnek legkönnyebben némi pénzt, ám gyakori az is, hogy Gyűjtők rabolják el őket és a szebbeket/egészségesebbeket feleségnek adják el.

Így kerül az Ashby család birtokára Rhine, a 16 éves árva is, akire felemás színű szeme miatt figyelnek fel a Gyűjtők és adják el feleségnek két másik lánnyal egyetemben. Feleségnővérei 13 és 19 évesek, mindhárman Linden Ashby hitvesei lesznek, akinek szerelme, Rose, 20 éves lett, s most haldoklik. Ha úgy vesszük, ők a kárpótlás. Csakhogy Rhine ebbe nem törődik bele, és egyre újabb és újabb tervet eszel ki, hogy megszökhessen Linden és apósa kezei közül...

Egészen biztos vagyok benne, hogy sokan lesznek, akik nem fogják szeretni ezt a könyvet, mert bizony igen kemény és érzékeny témákat érint már-már felháborítóan közvetlen és természetes módon - pontosan úgy, mintha minden, ami történik, normális lenne.

Ám ha el tudunk vonatkoztatni a mosttól és a jelentől, rá fogunk jönni, hogy nem véletlenül: ugyanis valamikor a jövőben, akkor, amikor a történet játszódik, mindez valóban természetes és megszokott - még ha nem is ez a normális!

Igen, a jövőben már 13 évesen élnek szexuális életet a nők és talán még gyereket is szülnek nem sokra rá, de nem azért, mert pedofília áldozatai lesznek, hanem azért, mert a létfenntartás ösztöne ezt diktálja, mert nem maradt más választása az embereknek. Igen, egy férfinak több felesége is lehet - és bizony ezen nincs mit szépíteni: egyedül azért, hogy szaporodhasson és minél több gyermeket nemzhessen a világra. A prostitúció elfogadott és mindennapos, a szegénység rátái az egekben. És nem azért, mert mindez jó. Nem azért, mert ez a helyes és az alacsony élettartam feljogosít minderre. Hanem azért, mert megváltoztak a szokások, megváltozott a morál, megváltozott az élet tisztasága és addig diktált erkölcse. S az ember - mint minden faj - átalakította szokásrendszerét a létfenntartás érdekében.

És mindezekkel a felszínen folyó borzalmakkal még nincs is vége, hiszen a színfalak mögött még zordabb valóság húzódik: az ellenszer kifejlesztéséért bármit megtesznek a kutatók- köztük Linden apja, Vaughn -, nem riadnak vissza semmitől.

Kegyetlen, ám mégis hihetetlen éleslátással megálmodott világ ez - rémálom-világ -, amelyet hihetetlen pompával és illúziók garmadával igyekeznek elrejteni és elfeledtetni a gazdagok, a tehetősebbek - mint Ashbyék. Imádni valóan meseszerűek és fantasztikusak ezek az álcák, ám ugyanúgy mint Rhine-t, minket sem tud megtéveszteni egy percre sem. Hiszen tudjuk, mit rejtegetnek és mit takarnak. Ám sokan nem, sokan egyáltalán nem ismerik a szabadságot, az élet valódiságát, így aztán kitörni sem próbálnak belőle soha. Örülnek, hogy ez jutott nekik osztályrészül: biztonság, étel, fedél a fejük fölé. Így aztán talán nem is annyira nagy kérdés az, hogy miért nem próbált meg senki soha lázadozni...Bár, a szegények rétege megint más kérdés...

A cselekmény egy lineárisan és élesen meghúzott vonal mellett halad, egyenletesen, szép vonalban, tökéletesen érzékeltetve az egyre gyűlő feszültséget és rettegést, és az idő múlásának sebességét. Ugyanakkor érezzük annak a nagyfokú manipulációnak és a biztonság illúziójának hatását is, amely igyekszik meggyőzni és elhitetni: minden úgy a legjobb, ahogy van.

És számomra itt jött képbe a könyv egyik legnagyobb erőssége és mondanivalója, Rhine hihetetlen állhatatossága és ereje, annak a fontossága, hogy soha ne alkudj meg, soha ne elégedj meg azzal, ami van, ne törődj bele egy percig sem, azért, mert az a kényelmes. Mindig ragaszkodj önmagadhoz, ahhoz, aki vagy, és amit szeretnél. A szabad akarat és a szabad döntés fontossága.

Az írónő stílusa letisztult és kifinomult, nagyszerűen ért a hangulatkeltéshez és a drámai helyzetek aprólékos leírásához. A történet emberi oldala, a karakterek közötti viszonyok ábrázolása hihetetlen aprólékos és árnyalt, igazi érzelmekről és igazi kapcsolatokról árulkodik.

A könyv hangulata a tündérmese és a rémálom határvonalán egyensúlyozik, néha lányosan romantikus és mesébe illő a történet és a helyzet, máskor aztán egy éles rántással visszahúz minket a Manderley-ház asszonyát idéző borzongásba és hidegrázásba.

S a romantika? Nos, a romantika fel-felsejlő érintése, az óvatos és nagyon visszafogott szerelmi háromszög megléte hivatott a regény brutális könyörtelenségét mérsékelni és némiképpen lágyítani -több-kevesebb sikerrel.

Összességében véve azt mondanám, hogy a Hervadás egy rendkívül kíméletlen és liberális nézetű könyv, amely annak ellenére, hogy sok vonatkozásában megbotránkoztat és elrémít, ugyanezen vonatkozásaival erősít meg az erkölcseidben és az elveidben, ugyanezekkel támogatja mindazt a hitet és hitvallást, amit emberségeddel együtt a magadénak mondhatsz. És ezért az egyik legkiválóbb disztópiának tartom, mert nemcsak szórakoztat, de ad is valami nagyon fontosat. Miután befejeztem, a blog fejlécében olvasható kis szállóige járt folyamatosan a fejemben, miszerint: " A könyvek nem teszik az embert jóvá vagy rosszá, de jobbá vagy rosszabbá igen."
Engem mindenképp!

Karakterek:

Kivételes dolog az, amikor a történet és a felépített világ részletes és szinte tökéletesen felépített struktúrája mellett a karakterek kidolgozása sem felejtődik el, sőt szinte meghaladja azt. Nos Lauren DeStefano képes volt minderre, és olyan csodálatosan egyedi és kontúros karaktereket rajzolt meg nekünk, ráadásul olyan árnyalt és érzékletes kapcsolatrendszerrel megspékelve, hogy le a kalappal.

Rhine

Rhine az egyik legnagyszerűbb hősnő, akiről valaha olvastam. Nemcsak eszes, bátor és kedves, de olyan erkölcsi és jellembeli nagysággal bír, amivel csak igen kevesen. Állhatatossága, jellembeli szilárdsága bámulatra méltó, ráadásul mindehhez még hozzájárul egy nagyfokú empátia és segítőkészség - szóval, nálam ő az év legcsodáltabb hősnője.

Cecily és Linden naivsága és gyermekdedsége egyrészről sajnálatot vált ki belőlem, hiszen egyikük sem tudja, mi történik körülette - bár néha Lindennel kapcsolatban inkább érzem úgy, hogy inkább csak nem akarja tudni. Jellemük nagyon hasonló: ugyanolyan balgák és manipulálhatók, hiszékenyek és megtéveszthetők, ám mégis sokszor érzem azt, hogy igen könnyen alkalmazkodnak az új helyzethez, a kényelemhez, picit önzők - ám fejlődőképesek! (igen, ez több ízben is bebizonyosodik és én drukkolok nekik!)

A tökéletes Vaughn

Nagyon szerettem Jenna keserű bölcsességét, mert akármilyen megpróbáltatásoknak is tette ki az élet - mert kitette jócskán -, mindig, folyamatosan átsejlett körülötte a reménybe vetet hit, ha nem saját magán igyekezett is ezt kifejezni. Tenni akarása, hite, ereje, kitartása példaértékű.

Gabriel számomra az a karakter, akit a legkevésbé érzek kiforrottnak. Azt hiszem, az ő jelleme még kissé képlékeny, mintha most ébredt volna valami mély álomból, mintha most jött volna rá, hogy ő is saját karakter, nem pedig egy csavarka a gépezetben. Mindenképpen úgy látom, vele a következő kötetben fogunk jobban megismerkedni, fejlődése elkerülhetetlen.

És a végére hagytam Vaughn alakját...nem véletlenül. Ő ugyanis az egyik legrettegettebb karakter számomra. A legnagyszerűbb gonosz - ha szabad ilyet mondani. S hogy miért? Talán azért, mert teljesen kiismerhetetlen, sosem tudom, hol van, mit csinál, mit tesz a következő pillanatban. Hogy mit miért mond. Hogy ott van-e már a hátam mögött.. Ráadásul igen tiszteletet parancsoló, az a fajta ember, aki előtt már akkor is lesütöd a szemed, ha csak olvasol róla... Rettegek tőle...

Borító:
Szeretem ezt a borítót. Beszédes, rendkívül kifejező - főként ha egyben, a hátoldallal együtt nézzük-, és csodaszép a maga metálozásával és ofszet részeivel. Csodaszép!

A feleségek

Rhine

Kora: 16 év

Haja színe: szőke

Szeme színe: zöld és barna

Származása: Manhattan

Előző élete: 12 éves korában szülei meghaltak, azóta ikerbátyjával Rowan-nel élt házuk pincéjében. Alkalmi munkákból élt

Cecily

Kora: 13 év

Haja színe: vörös

Szeme színe: kék

Származása: ismeretlen

Előző élete: szüleire nem emlékszik, árvaházban nőtt fel és nevelkedett. Mindig is arról álmodozott, hogy egyszer feleség és anya lehet.

Jenna

Kora: 19 év

Haja színe: fekete

Szeme színe: barna

Származása:

Előző élete: szüleire nem, vagy csak halványan emlékszik, húgaival együtt árvaházban nőtt fel. A megélhetésért és szüleiért a testét bocsájtotta áruba. Gyűlöli Lindent és az Ashby házat.