Veronica Rossi: Végtelen ég alatt

Az Alexandra kiadó jóvoltából a Blogturné Klub örömmel mutatja be Nektek Veronica Rossi: Végtelen ég alatt című könyvét. December 9 és 23 között 10 blogger segítségével ismerhetitek meg ezt a különleges világot, érdekességeket olvashattok a regényről és természetesen a megszokott játék sem marad el, hiszen 3 példányt nyerhettek a könyvből. Induljatok közös kalandra velünk, Ariával és Perryvel!

Veronica Rossi: Végtelen ég alatt

Kiadó: Alexandra Kiadó

ISBN: 9789633571538

Oldalszám: 328 oldal

Fordító: Bujdosó István

Fülszöveg:

A bioszféra falain túli világot Halálzónának hívják. Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzá.

Aria egészen eddig a külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reverie-ben élt. Elképzelni sem tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja, hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat.

A vad Perry a külső világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg kell harcolnia az életben maradásért. Ariához hasonlóan ő is kitaszított, és talán ő az egyetlen, aki segíthet a lánynak… a lány pedig neki.

Az éterviharok által sújtott Halálzónában Aria és Perry csak egymásra számíthatnak. Minden ellenszenvük ellenére együtt kell működniük, ha le akarják győzni a rájuk leselkedő ezernyi veszélyt, és válaszokat akarnak kapni a kérdéseikre.

A Végtelen ég alatt a posztapokaliptikus disztópia és a cyberpunk sci-fi lenyűgöző keveréke. Mindazoknak tetszeni fog, akiket magával ragadott Collins Éhezők viadala trilógiája vagy Gibson klasszikusa, a Neurománc. A regény jogait eddig huszonhat országban adták el, a megfilmesítés joga pedig a Warner Broshoz került.

A könyvről:
Többször bebizonyosodott már, hogy az ember hihetetlen pusztításokat képes véghezvinni rendkívül rövid idő alatt, legyen szó akár városokról, akár emberekről, akár az egész természetről. 
És bizony tudjuk azt is, hogy a természet hihetetlen energiákat megmozgatva képes visszavágni ezért -  erősebben, gyorsabban, és halálosabban, mint bármi más. 
És mi lesz, ha egyszer végleg megunja az ember végeláthatatlan  romboló munkáját? Ha megelégeli az állandó pusztítást? Hát fellázad és tombolni kezd...

Így vélekedik Veronica Rossi, aki Végtelen ég alatt című könyvében éppen ezt a visszavágást, éppen ezt a tombolást igyekszik visszaadni az általa megfestett poszt-apokaliptikus világ megfestésével.

Könyvében ugyanis a világot teljesen elvadította és lecsupaszította a természet ereje, azok az éterviharok, melyek lecsaptak és elpusztítottak minden ember által lakott és lakatlan területet, nagyon kicsi lakható részt hagyva maga után. Az emberek egy része - persze a kiválasztotaok - az állandó elektromos kisülések elől védett, lezárt városokba menekültek, ahol mesterségesen állították elő mindazt az élelmiszert, amire a túléléshez szükségük volt, a bezártság elől pedig az ún. Világokba menekültek, egyfajta virtuális térbe, terekbe, ahol csupán lélekben voltak jelen, így bármit kipróbálhattak és megélhettek.
A burokba zárt belső világon túl pedig nem létezett, csak a Halálóna. És a Külsősök...

Ilyen zárt helyen él Aria is, a csodálatos hanggal megáldott ifjú lány is, aki édesanyja után hírekre vadászva részt vesz egy veszélyes és ostoba csínyben, aminek következtében elszabadul a pokol és hamarosan a kinti világban találja magát elhagyatottan, elveszetten. Egyetlen ember van, aki a segítségére lehet, Perry, a különös képességekkel megáldott, barbár módon élő Külsős... Szzövetséget kénytelenek kötni és megkeresni Aria anyját, aki segítségükre lehet. Ám az út a Halálzónában ezernyi veszéllyel vár rájuk...

Veronica Rossi írása egy borzasztó rémálom megelevenedésével született poszt-apokaliptikus történet. Hogy disztópia-e? Bizonyára az, hiszen vannak rá utaló jelek, azonban itt a természet erői ellen vívott küzdelemre koncentrál leginkább a cselekmény, nem pedig egy elnyomó kormány zsarnokságaira. S bár ez a kormány kétséget kizáróan létezik és előbb-utóbb bukás vár rá, egyelőre ennek csupán a legapróbb jeleit láthatjuk.

A cselekmény Perry és Aria kalandozását hivatott elmondani, annak minden izgalmával, veszélyével és a mindkét fél részéről történő ismerkedéssel. Hiszen miközben meg kell küzdeniük a természettel és barbár törzsekkel a túlélésért, meg kell tanulniuk uralni a testüket, a gondolataikat, megismerni a külvilágot és más embereket. S hogy melyik is a nehezebb? Azt nem is olyan könnyű eldönteni....

A cselekményvezetés lendületes, pergő, rendkívül filmszerű és eleven. Van benne néhány igazán pompásnak ígérkező csata-  és üldözési jelenet - ám ezek leírása picit talán elnagyolt. Véres, halálos összecsapásokat vártam volna, ahogy azt a környezet, a vad, tébolyult világ megköveteli. Néha talán úgy tűnik, leragadunk egy-két részletnél, de mindez fontos momentuma annak, hogy érzékeljük: Aria teste miként változik, a természet és a szabadság miként változtatja meg minden apró részleteiben kívül és belül.

A történet során több ízben történnek idő- és térbeli ugrások mindkét szereplő esetében, ezek tökéletes betekintést nyújtanak a két teljességgel különböző világba és életbe, amely úgy gondolom, a könyv legnagyobb erősségét adja.

Hihetetlenül szépen különválasztja ugyanis Veronica Rossi az elit és a kívülállók társadalmát, s velük együtt mintegy két időzónát, két idősíkot szerepeltet egyszerre a könyvben: múlt és jövő borzasztó különbözően, mégis kecsesen összekapaszkodva találkozik itt. A Külsősök társadalmának világa a régi őskort, vagy sokkal inkább a nomád népek szokásait, törzsi felosztását idézi kissé átalakítva és igazítva a természet által újrarajzolt és újrastrukturált világhoz, mégis sokkal emberibbnek és őszintébbnek tűnve, mint a Belsősök hazug létformái.
Az általuk képviselt jövő ugyanis egyfajta társadalomkritikaként a média, a propaganda agymosó, átprogramozó szerepét veszi górcső alá, a béke, a boldogság hamis illúzióját keltő manipulációit. A megjelenített és körbeírt technika, a futurisztikus eszközök és rendszerek szenzációsak, mind olyan, amit bármikor kipróbálna az ember..

A két zárt és elszeparált világ kialakulását, a bennük fellelhető változásokat, mutációkat az írónő tökéletesen megmagyarázza, minden felmerülő kérdésünkre választ kapunk. 

A könyv során felbukkanó romantika okosan árnyalt, lassan, fokozatosan kialakuló, nem esik az instant szerelem hibájába, ám tény, hogy annál hevesebben és szenvedélyesebben tör utat magának, ám mégis szigorúan az ifjúsági kategórián belül tartózkodva.

A könyv végi lezárás mindenképpen függővéget von maga után, ám tagadhatatlanul érezzük azt a fordulatot, ami a cselekményben bekövetkezik, s elindít egy új, egy másfajta vonalat. Izgalmasan várom, vajon hová vezet!

Karakterek:
A könyv karaktereivel kapcsolatban kissé bajban vagyok, mert a mai napig nem tudom igazából hová tenni őket. Eleinte nem igazán szerettem Ariát, a karakterét idegennek, flegmának, túlzónak találtam, ám egy idő után - karakterének változásával párhuzamosan - kezdett átalakulni bennem is a róla alkotott kép.

Ennél sokkal könnyebb helyzetben voltam Peregrine-nel kapcsolatban, hiszen ő igazából egy rendkívül egyszerű és őszinte ember, aki magán viseli már egy férfi erejét és markáns vonásait, ám a lelke még a tizenévesek bizonytalanságában időzik. Egy fejlődő személyiség, közelebb a férfikorhoz - hiszen rákényszeríti őt a környezet, amiben él-, ám még nem teljes határozottságában.

A mellékszereplők megjelenését kicsit biztosabbnak, kiforrottabbnak éreztem, mintha velük kapcsolatban pontosan tudta volna az írónő, hogy mit akar elérni és mit akar kezdeni. Cinder és Roar életéről szívesen olvasnék még többet, titokzatos és érdekes karakterük megköveteli, hogy még többet tudjunk róluk. Remélem, a következő részekben kapunk még belőlük...

Borító:
Nos, ez ismét az a borító, ahol meg akarják mutatni nekem, hogy milyen és ki is a főszereplő - és én ugye ezeket nem annyira szeretem, főként, ha ez egyáltalán nem is egyezik az én elgondolásommal... A magyar borítón álló nő tekintete és arckifejezése ugyanis annyira nem tűnik sem elveszettnek, sem ijedtnek, de még csak elszántnak sem, hogy abszolút nem tudom Aria-val azonosítani.
A külföldi borítók közül sem tetszik mind, de a villámok, a viharos ég tökéletesen ábrázoltak és a könyv hangulatát szerintem ezek tükrözik a leginkább...

És a trailer!!!

A könyv playlistje - ahogy az írónő megálmodta

Az írónő saját playlist - et álmodott meg a könyvhöz, amelynek legszebb darabja talán Schuyler Fisk - What Good is Love című balladája, melynek nemcsak a dallama, hanem a szövege is csodaszép. Arról a beteljesületlen szerelemről szól, amit Aria érezhet , miután magára hagyja Perry-t... Csodaszép dal egy csodaszép hangú énekesnőtől! Hallgassátok!

Nyereményjáték

A Rafflecopter kitöltésével megnyerheted a Végtelen ég alatt egy példányát! Játékra fel!

a Rafflecopter giveaway

Szintén a végtelen ég alatt tanyáznak:

December 9   - Deszy könyvajánlója
December 11 - Nem harap a...
December 13 - Kelly Lupi olvas
December 15 - Függővég
December 16 - Insane Life
December 18 - MFKata gondolatai
December 20 - Dreamworld
December 21 - Fantazmo.hu
December 22 - Always Love a Wild Book
December 23 - Roni olvas