2014. április 6., vasárnap

David Benioff: Tolvajok tele

Bejegyezte: Roni olvas dátum: 0:13



A Fumax Kiadó jóvoltából márciusban jelent meg David Benioff Tolvajok tele című könyve. A Blogturné Klub 8 blogger segítségével március 31. és április 7. között mutatja be nektek Lev és Kolja izgalmas és lehetetlen küldetését a háborúban álló Oroszország havas tájain értékelések, vélemények és extrák segítségével. Kövesd az állomásokat napról-napra, ismerkedj meg ezzel a különleges történettel és legyen Tiéd a hamarosan megjelenő könyv egyike!

David Benioff: Tolvajok tele


Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 280 oldal
Borító: keménytáblás
ISBN: 978-963-9861-63-3I
Fordító: Gy. Horváth László

 Fülszöveg:

A Trónok harca tévésorozat alkotójának, producerének és forgatókönyvírójának, New York Times bestseller, díjnyertes, közel negyven országban kiadott regénye.
A nácik kegyetlen ostromgyűrűjében vergődő Leningrádban Lev Benyovot letartóztatják fosztogatásért, és egy cellába kerül Koljával, a jóképű fiatal dezertőrrel. Kivégzés helyett azonban elképesztő ajánlatot kapnak, hogy megmenthessék az életüket: egy tucat tojást kell keríteniük a Belbiztonság nagy hatalmú ezredesének, leánya lakodalmi tortájához. Mivel a városba már jó ideje nem jut be semmilyen utánpótlás, lakói elképzelhetetlen mértékben nélkülöznek, éheznek. Lev és Kolja nekivág a lehetetlennek – Leningrád kíméletlen poklában, sőt még az ellenséges vonalakon túl is kutatják a felbecsülhetetlen kincset.
Ebben a megindító, ugyanakkor mulatságos, egyszerre sziporkázó és hátborzongató regényben a második világháborúban átélt kalandok során egy fiú férfivá érésének ízig-vérig modern története is kibontakozik előttünk.
A kötetet a neves műfordító, Gy. Horváth László (Gépnarancs, Pi élete, Széthullott birodalom trilógia stb.) ültette át magyar nyelvre.

A könyvről:
Az élet bizony rengeteg szenvedés és megpróbáltatás elé állította az emberiséget a történelem folyamán. Megannyi kín, éhezés, pusztulás jutott már egyes népek osztályrészéül, s többnyire nem is volt ezt olyan egyszerű túlélniük.

Az emberek, akik ilyen korban éltek, egyszerűen megtanultak idomulni és túlélni. Van, akiből szörnyeteg lett, van akiből áldozat, és vannak olyanok is, akik csak úgy voltak képesek elviselni mindezt, hogy gúnyt űztek belőle és nem voltak hajlandók feladni és komolyan venni a sors csapásait. Belenevettek a halál arcába és mentek tovább, előre, s még ha orra is buktak, mégis vigyorgó lélekkel mentek a túlvilágba. Nem hagyták magukat megtörni.

Csodálom ezeket az embereket, tisztelettel adózom előttük.

Kolja előtt is, David Benioff kissé bohó, világfi karaktere előtt, aki az író nagysikerű könyvében jókedvével és humorával ugyancsak beintett a borzalmaknak, és a háború viszontagságainak.

A könyv helyszíne Leningrád, a második világháború német megszállása alatt. Lev-et, a 15 éves orosz fiút egy halott német katona kifosztása indokán börtönbe vetik. Valószínűleg kivégeznék, csakúgy, mint Kolját, a fiatal, egyetemista katonát, akit dezertálással vádolnak. Ám a város egyik főparancsnoka különös és abszurd egyezséget ajánl nekik: ha szereznek neki egy tucat tojást - a körbezárt és éhező városban - a lánya esküvői tortájához, megkegyelmez nekik és meghagyja az életüket. Lev és Kolja természetesen megpróbálja a lehetetlent, és útnak indul a háború sújtotta Leningrádban, hogy tojást szerezzenek egy normális életet élni akaró, elkényeztetett parancsnoknak. S hogy közben mennyi életveszélyes helyzet, mennyi borzalom, mennyi új barátság és ismeretség vár rájuk - nos erről szól ez a könyv.

David Benioff írását egyszerre tekinthetjük történelmi regénynek és szépirodalomnak, anélkül, hogy bármelyiknek is magán viselné a tipikus vonásait. Intelligens, átgondolt alkotás, anélkül, hogy túlságosan elfogult, bölcselkedő és nevelő szándékú volna.

Nem követi a történelmi regények klasszikus, jellemző irányvonalát; Benioff a mai, modern korban élő embernek mesél a régmúlt eseményeiről - ahogyan a nagypapa mesél az unokájának. Az unoka pedig a mai emberek gondolkodásmódjával és értelmezésével fogadja a történteket, a mára jellemző nyelvi eszközökkel és felfogással igyekszik azt visszaadni számunkra. Ezzel sokkal közelibbé, érthetőbbé teszi az eseményeket, mintha valóban visszamennénk a múltba annak aktív résztvevőjeként. Ez teszi különbözővé azoktól a történelmi regényektől, melyek ugyan nagyszerűek a maguk nemében, mégis azt gondolom, hogy a jelenkorban élő ember olyannyira másként gondolkodik és másként él, mint a 20. század elején éltek, hogy azokat ma már nem képes átérezni, tökéletesen felfogni. Csupán külső személőként tekint vissza rájuk, mintha egy ablakon kukucskálna be egy más, egy zárt világba.
Benioff ezt az ablakot tárja ki előttünk írásmódjával és enged minket átlépni a falon, s általa a történelem hirtelen érthető és kézzelfogható valósággá válik.

Mindezek ellenére azt gondolom, hogy ez a könyv mégsem elsősorban történelmi regény. A múlt történései, a számtalan életveszélyes és vérfagyasztó dolog csupán a helyszínt, a környezetet nyújtják egy lassan kibontakozó, igaz barátság, egy ifjú nagykorúvá válásának folyamatához. 

 Kolja és Lev párbeszédei banálisan egyszerű és mindennapi dolgokról szólnak, már-már nevetségesek. Egy idősebb, tapasztalt életművész találkozása ez egy félig még gyermek, zöldfülű kamasszal, aki most kezdene ismerkedni a lányokkal, a világgal, a felnőtt léttel. Idősebb társa felkarolja őt, az út során humoros történetekkel, anekdotákkal, nevetséges tanácsokkal traktálja, próbál leckét adni neki az életről és irodalomról, a nőkről és az italról. Megható és szórakoztató kapcsolat ez, sziporkázó dialógokkal, komikus jelenetekkel.

Ez a könnyed, tréfás hangulat igyekszik oldani annak a feszült, szenvedéssel, éhezéssel, emberi kegyetlenséggel teli világnak a nyomását, amely minden lépésükkel rájuk nehezedik és pusztulást ígér. Benioff leírásai valóban nagyon érzékletesek és kegyetlenek, néha valóban fizikai rosszullét tört rám, ám kétségbevonhatatlan tény, hogy mindez megtörtént, így hatása még fájóbb.

Ám azzal, hogy Lev és Kolja elé ilyen nevetségesen triviális és abszurd feladatot tűzött ki az író, azzal, hogy egy szép és erős akaratú lányt tett meg Leningrád legnagyszerűbb mesterlövészének,  - aki ráadásul talán még gyengéd érzelmeket is táplál egy tapasztalatlan, éretlen fiú iránt - Benioff egyértelműsíti számunkra: történetének fő szála csupán fikció, az események alakulása csupán az író képzeletének műve.

David Benioff írása tehát egy roppantmód populáris, rendkívüli szórakozást nyújtó feldolgozása a történelem talán legmegrázóbb, legkegyetlenebb időszakának. Egy olyan ember írása, aki tudja, hogyan lehet megnyerni magának az olvasót, aki tudja, miként kell elénk tárni egy sztorit ahhoz, hogy az garantált siker legyen. Bravo, Mr. Benioff!

Karakterek:
Lev és Kolja személyisége, karakterfelépítése olyan írói és emberi tulajdonságra vall, amit azt hiszem, nehéz megtanulni. Az emberismeret legtöbbször ösztönből jön, és Benioffnak  bőven kijutott ezen képességből.

Kolja világfiságának, lazaságának könnyed felvázolása annyira természetes módon valósul meg, hogy karakterének erőteljes tipizálása egyáltalán nem tűnik kierőszakoltnak vagy direktnek, Kolja lezsersége valódi, zsigeri, megmosolyogtató, talán egy picit még irigylésre méltó is, hiszen mennyivel könnyebb lehet ennyire lazán venni a dolgokat, és félvállról venni...vagy talán csak ezt mutatni?...

Lev személyisége hozzám jóval közelebb állt. Tipródása, küszködése, mindennapos harca a világgal tökéletesen érhető és felfogható, reakciói a látottakra és átéltekre tökéletesen elfogadható. Bátorsága és intelligenciája, visszafogottsága és zárkózottsága tökéletesen kiegészíti Kolja nyílt természetét, így alkotva tökéletes párost kalandozó kettősüknek.

Borító:
A könyvet természetesen számtalan országban kiadták már világszerte, majdnem mindenhol más és más borítóval. A Fumax kiadó borítója az eredeti megjelenés borítóképével azonos, kicsit más tipográfiával, de nagyjából ugyanúgy. Egyszerűségében és eleganciájában is csodaszép.
A legkíváncsibb az orosz borítóra voltam - hiszen mégiscsak ők az érintettek -, és nem is csalódtam. Igazi sötét, borús hangulatú, hátborzongató borítót gyártottak maguknak tovább fokozva megpróbáltatásaik nagyságát.








Leningrád

Szentpétervár (oroszul Санкт-Петербург, magyar átírásban: Szankt-Petyerburg) Oroszország balti-tengeri kikötővárosa a Finn-öböl partján, a Néva-folyó torkolatában. 1703-ban alapították. Korábbi nevei Petrográd (Петроград, 1914–1924), illetve Leningrád (Ленинград, 1924–1991) voltak. A helyiek mai szóhasználatában elterjedt a Pityer (Питер) név is. Négy és fél millió lakosával Moszkva után az ország második legnagyobb városa.

A világ egymilliónál több lakossal rendelkező városai közül Szentpétervár található a legészakabbra. A városközpontot az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.

Elnevezését arról kapta, hogy Nagy Péter cár az ott 1703-ban alapított erődöt saját „égi patrónusáról”, Szent Péter apostolról nevezte el. Első elnevezése a holland nyelvű Sankt Pieter Burch volt, de hamarosan a német Sankt-Petersburg oroszos alakját, a Szankt-Petyerburg elnevezést kapta.

Az első világháború kitörése után, 1914. augusztus 18-án a német nevet tükörfordítással Petrográdra oroszosították.

Lenin halála után 1924. január 26-án a Petrográdi városi szovjet kérelmére a Szovjetek II. Össz-szövetségi Kongresszusa a város nevét Leningrádra változtatta. A város újabb névcseréjét a forradalom vezére iránti tisztelettel indokolták, hiszen ez a város volt az általa vezetett októberi forradalom helyszíne. A döntés természetesen a szimbolikus politizálás része volt és az országban zajló politikai változások egyik fontos kifejezője lett.

A Szovjetunió összeomlása után az 1991-ben tartott népszavazás szűk többséggel a város 1914 előtti nevének visszaállítását támogatta, és a következő években a várossal együtt az utcák, terek, a hidak és a parkok is visszakapták korábbi nevüket.

Leningrád a második világháborúban:
1941. július 8-án Hitler bejelentette, hogy Moszkvát és Leningrádot teljesen meg akarja semmisíteni. Szeptember 8-án a német csapatok elérték a Névát és megkezdődött Leningrád közvetlen ostroma. A blokád alatt lévő körülzárt várost ezután már csak egy 200 km hosszú útvonalon. a Ladoga-tavon keresztül lehetett megközelíteni. Hitler ki akarta éheztetni az orosz cárok fővárosát. Az orosz hadseregnek csak 1943. január 18-án sikerült a leningrádi blokád áttörése.


Látnivalói
  • Péter-Pál-székesegyház
  • Péter-Pál erőd
  • Szent Izsák székesegyház(wd) (Исаакиевский собор)
  • Ermitázs (az Ermitázs épületegyüttes része a Téli Palota is)
  • Admiralitás
  • Peterhof
  • Nemzeti Haditengerészeti Múzeum (Tőzsdepalota)
  • Kazanyi székesegyház
  • Puskinváros (Cárszkoje Szelo)
  • Metró
  • Mariinszkij Opera és Balett Nagyszínház (Kirov-balett)
  • Auróra cirkáló
  • Szmolnij épületegyüttese
  • Alexandr Nyeszkij főkolostor és Nekropolisz
  • Nyevszkij proszpekt
  • Orosz Múzeum (Mihály-palota)
/Forrás: Wikipedia/

Nyereményjáték

A Fumax kiadó által felajánlott két Tolvajok tele példány közül tiéd lehet az egyik, hogyha velünk játszol. A szokásos lájkolásokon túl egy kis vadászatra hívunk titeket. A könyv kulcsfontosságú eleme a tojás és a húsvét is közeleg, így egy tojáskereső játékot találtunk ki számotokra. Minden egyes állomáson “elrejtettünk” egy tojást (valamelyik szó a tojás linkjére mutat), benne egy szóval. Keresd meg mind a nyolc tojást a benne lévő szavakkal és tedd össze azokat a megfelelő sorrendben! A könyvből egy idézetet fogsz kapni a szavak összerakása után. Ezt az idézetet kérjük, hogy írd be a rafflecopter dobozba. Ügyelj az írásjelekre is!

A postázás csak Magyarország területére érvényes!

a Rafflecopter giveaway



A turnéban résztvevő blogok:

04.06. Roni Olvas

 

Címkék: , , , ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Subscribe to: Megjegyzések küldése (Atom)

Template by:
Free Blog Templates